Opeth - Belőlünk fakad
[2002-11-11] - Perkele

Az Opeth neve mára már szinte fogalommá vált a metal zene világában. Az egykor death metal csapatként indul zenekar igencsak népszerű lett napjainra. Még mindig erősen death metal alapú zenéjük ötödik nagylemezükkel (Blackwater Park) vált igazán ismertté, rengeteg új rajongót szerezve a zenekarnak. Idén jelen meg hatodik nagylemezük, a sokat sejtető című 'Deliverance'. A megbeszélt időpont után közel 20 perces késésssel futott be az esti hívás. Legnagyobb meglepetésemre nem a zenekar énekese Mikael Åkerfeldt hívott, hanem dobosuk Martin Lopez, aki lelkesen ecsetelte, hogy közel 15 hívásába került, mire sikerült kiderítenie a pontos telefonszámomat.

- Szia, Martin Lopez vagyok az Opeth-ből.
- Hello! Köszi, hogy hívtál. Hogy vagy?
- Remekül és Te?

- Köszi, én is. Nem vagy fáradt a sok-sok interjú miatt?
- De, egy kicsit. Most mindannyian interjúzunk, rengeteg a dolgunk. Én foglalkoztam főleg a kelet-európai interjúkkal és a spanyolországiakkal is. Már délelőtt kezdtük ma és egész éjfélig vannak még időpontjaik. Mikael azt hiszem pont most beszél a Terrorizer magazinnal.

- Egész héten?
- Majdnem. Az elmúlt négy napban végig interjúztunk és még a következő hét néhány napja is így fog telni.

- Elég zsúfoltnak hangzik. Köszi mégegyszer, hogy hívtál. Kezdjük is akkor az új albummal, bár gondolom sokat kérdeztek már róla.
- Igen, de majd megpróbálok újabb válaszokat kitalálni.

- Úgy volt, hogy két albumot fogtok megjelentetni egyszerre, de végül úgy határoztatok, hogy most a Deliverance jelenik meg, míg a másik album a Damnation csak pár hónappal később. Miért?
- Azért nem akartuk dupla albumként megjelentetni, mert két teljesen más jellegű lemezről van szó. Tudjuk, hogy vannak, akiket csak a keményebb rész érdekel és vannak, akiket csak a lágyabb. Két teljesen különböző lemezt készítettünk és így legalább meg van mindenkinek az esélye, hogy azt a lemezt vegye meg, amelyikre igazán kíváncsi, ahelyett, hogy lenne egy ráadás albuma, amit nem hallgatna.

- Annyit tudunk csak, hogy a Damnation lágyabb zenét tartalmaz majd. Pontosabban mi a különbség a két lemez között?
- A Damnation egy teljesen más koncepciójú, akusztikus album lett, leszámítva néhány szólógitár részt. Leginkább úgy tudnám leírni, hogy a Benighted és Face Of Melinda mintájára készültek, leszámítva az utóbbi szám végét. Szóval ez a másik lemezt progresszívnak tudnám nevezni, de semmiképpen sem metalnak.

- Gondolom akkor normál vokál lesz a Damnation-ön?
- Igen, Mikael végig normál énekhangon énekel majd. Ráadásul rengeteg háttér vokál is lesz rajta, Steven Wilson által és több szintit is használtunk. De egyáltalán nincs előtérbe helyezve, inkább csak ott lappang a háttérben, a hangulathoz járul hozzá. Használtunk még különböző ütőshangszereket és a hangzása is teljesen más lett. Szóval az egész teljesen más, mint amit eddig valaha is készítettünk.

- Azt hiszem sok rajongótok szívesen hallana egy Opeth metal albumot normál vokállal. Gondoltatok már ilyesmire?
- Nem, soha. Azt egyszerűen nem érezzük helyénvalónak. Szerintem minden brutális ének részünk illik a kemény dalokhoz. Ez eddig is így volt és mi szeretjük ezeket a durva nótákat. Ez is az oka, hogy most két különböző lemezt csináltunk. Rengeteg lágyabb zenét hallgatunk és amikor együtt vagyunk gyakran ilyen könnyebb dalokat játszunk és nem túlnyomórészt metalt. Szeretjük nagyon a metal zenét is, de amikor összejövünk csak úgy játszani, akkor gyakran csak ezeket a könnyebb dolgokat adjuk elő. Ezért akartunk egy teljes lemezt szentelni ennek a vonalnak.
Véleményem szerint egy metal album normál vokállal unalmassá válna. Mi is inkább felváltva használjuk a két ének stílust.

- Mennyi időbe telt a lemez elkészítése teljes egészében, a dalok megírásától számítva a megjelenésig?
- A dalszerzési folyamat kb. 2-2,5 hónap volt, aztán vagy kétszer próbáltunk és kb. másik 2,5 hónap alatt vettünk fel mindent. Szóval a teljes lemez elkészítése kb. 5 hónap volt.

- Két teljes hónapot stúdióztatok?
- Igen. Általában mikor hozzákezdünk a felvételekhez a számoknak csak részei vannak meg. A stúdióban véglegesítünk, egészítünk ki minden nótát, néha még a szövegeket is. Ahogy említettem, talán ha kétszer próbáltunk a felvételek előtt, így a stúdió kicsit a próbatermünkké is vált. Ott tanultuk meg a számokat, noha már rögtön fel is kellett vennünk őket. Minden nagyon gyorsan zajlott.

- Mikael írt mindent az új lemezen vagy csak az alapötletek származnak tőle?
- Nos, Mikael a zenekar középpontja. A gitártémákat ő írja, a többit pedig közösen tesszük össze. Mindannyian kivesszük a részünket a munkából. Martin M. felel a basszus részekért, én a dob ütemekért, Peter a saját szólóiért, Mike pedig minden másért.:) De ami a legfontosabb, tőle származnak a dallamaink.

- Hogy zajlik ez a stúdión kívül?
- Barátok vagyunk, így elég sűrűn találkozunk és ha Mike-nak épp van valami új ötlete, akkor hozza magával a kis magnóját és meghallgatjuk, amit felvett. Ha pedig nála van a gitárja, akkor el is játssza rajta, majd kiegészítve a mi véleményeinkkel újra és újra eljátssza. Így formálódnak a dalaink. Együtt dolgozunk rajtuk és nem mindenki a saját otthonában hallgatja a postán érkezett példányát...

- Egy kicsit mesélj még az új albumról a saját szavaiddal.
- Úgy kezdeném, hogy az album sokkal keményebb lett. Az első szám például hihetetlenül gyors és brutális, de ugyanakkor meg van benne a tipikus, Opeth-es érzelem. Például a refrén a dallamosságával majdnem megbőgeti az embert. A gótikus részek is lágyabbak lettek. Sokkal jobban sikerültek a lágyabb részek is. Valahogy más. Azt tudnám mondani, hogy a Deliverance albumunk keményebb és lágyabb is lett, mint eddig bármelyik lemezünk. Érettebb, minden jobban passzol rajta. Zenészként is fejlődtünk, így ma már könnyebben születnek a dalok és természetesen könnyebb eljátszani is őket. Már nem érezzük komplexnek őket, egyszerűen így alakulnak. Sokkal könnyebb így dolgozni. Mindaddig, amíg zenészként tudsz fejlődni, addig új ajtók nyílnak meg előtted, újabb és újabb utakra léphetsz. Ugyanakkor ez az album betegebb és sötétebb is lett. Vannak olyan részek rajta, amiket nem bírok meghallgatni, mert nagyon rossz hangulatba kerülök tőle. Nagyon, nagyon sötét és érzelmes. Ha jó kedvű akarsz lenni, semmiképpen se hallgasd ezt a lemezt.
Több tapasztalatunk is van már. A Blackwater Park előtt talán, ha 10-szer adtunk koncertet. A BP-al minden felbolydult körülöttünk, hihetetlenül ismertekké váltunk. Rengeteg helyen játszottunk, a koncertezés minden időnket kitöltötte. Ez pedig adott egy bizonyos másfajta indíttatást is a zenéhez. Szóval az új lemezbe belefektettük szívünket-lelkünket.

- Változtattatok valamit a hangzáson, hogy az is sötétebb legyen?
- Nem, de a hangzás sokkal, sokkal jobb lett. Erőteljesebb. Andy Sneap és Steven Wilson is teljes bedobással dolgozott rajta. Négy különböző stúdióban készült a lemez. Azt hiszem az erőfeszítéseket hallani is az albumon. A szintik hangja is sokkal atmoszférikusabb, sötétebbé teszi a zenét.

- Mikael hörgése is tele van érzelemmel, valami sötét töltéssel..
- Igen, de azt hiszem ez így természetes. Ha azt nézed, egy héten belül nem vagy mindig csak boldog. Éppúgy lehetsz szomorú, dühös, ideges és ő ezt remekül ki tudja fejezni a hangjával, hörögjön vagy akár tisztán énekeljen.

- Van kedvenc dalod a lemezen?
- Igen, méghozzá a címadó Deliverance. Az egész számot szeretem, a hangulat körülötte olyan beteg de mégis lágy, finom. De nehéz kiválasztanom egy dalt, mert mindegyiket szeretem. Érdekes, de mindannyinknak más-más kedvenc száma van az adott lemezünkön. Eddig mindenesetre a másodikat szeretem a legjobban, de lehet, hogy holnap már egy másik lesz a kedvencem....

- Miről szólnak a szövegek?
- Az új szövegek nagyon, nagyon személyesek. Mikael írta őket és azok tükröződnek bennük, amik vele történtek, amiken keresztülment. Így én nem tudok túl sokat mondani róluk, inkább hallgassa mindenki saját maga és találja meg benne a saját érzéseit. De szerintem az eddigi legjobb szövegeink lettek. Nagyon mélyek.

- Vajon gondolt Mikael valaha arra, hogy svéd szövegeket írjon?
- Az Opeth-hez nem. Az egyik másik, saját bandájában a Sörskogen-ben svédül énekel. De végül is bármi megtörténhet, ki tudja?

- Az új albumok címei 'Deliverance'(megszabadítás) és a 'Damnation'(kárhozat) több jelentésű, többféleképen értelmezhető szavak. Miért ezeket választottátok?
- Nehéz kérdés. Azt hiszem a 'megszabadítás' mindent elmond az új albumról. Szándékosan beteges, kemény és dallamos, lágy egyszerre. Ezt érezni ki belőle. Szóval szerintem a 'megszabadítás' tökéletes cím lett, ugyanúgy, ahogy a 'kárhozat' is illik a lágy albumunkhoz.

- Sokan a 'Blackwater Park'-al ismerték meg az Opeth-et illetve ezzel a lemezzel váltak rajongóitokká. Szerinted a 'Deliverance' is ilyen fordulópont lesz?
- Igen, előfordulhat. A Still Life és a Blackwater Park között nem volt akkora a különbség, mint a BP és a Deliverance-Damnation között van. Nagy lépést tettünk ezzel az albummal, szerintem sokkal jobb is lett. Az pedig, hogy készítettünk egy olyan lemezt, mint a Damnation, amely teljesen messze került a metaltól, sokkal inkább egy progresszív albumnak tekinthető, biztos, hogy sok embert elfordít majd tőlünk, ugyanakkor sok rajongók meg fogja érteni, hogy egyszerűen ezt akartuk. Azt hiszem, elvesztünk majd néhány rajongót, de nyerni is fogunk nyitottabb gondolkodású embereket. Tudod, egyszerűen szeretjük, amit csinálunk.

- Eddig csak pozitív kritikákat olvastam a Deliverance-ről.
- Örülök, én még egyetlen kritikát se olvastam...

- A rajongók szerintem számítanak most egy turnéra...
- Igen, fogunk is turnézni vagy most az év végén vagy jövő év elején. Úgy néz ki Magyarországon is játszani fogunk. Én különösen szeretnék eljutni Csehországba, Lengyelországba, Bulgáriába, Magyarországra és az összes többi országba, abban a régióban, mivel tudom milyen fanatikusok a rajongók arra. Tudom, mert egyszer játszottunk Lengyelországba és fantasztikus volt a közönség. Szóval a managerünknek összeállított listán szerepelnek ezek az országok.

- Mi a helyzet a világ többi részével?
- Megyünk majd újra Amerikába és nagy esély van arra, hogy eljutunk Japánba, Ausztráliába és Dél-Amerikába is.

- Ha már a turné tervekről beszélünk, várható koncertlemez vagy DVD megjelenése?
- Vannak tervek, de még nem sokat tudok mondani róla. Tervezés alatt van még, szóval egyelőre meglepetés lesz.

- Tudod, hogy hol van a legtöbb rajongótok?
- Amerikában. Egyszer turnéztunk ott vagy két hónapig és azt tapasztaltam, hogy nagyon nagy a metal rajongók száma. Teljesen más, mint amit a TV-ben hallasz, látsz. A koncertjeinkre is sokkal többen jöttek el, mint itt Európában.

- Milyen a kapcsolatotok a rajongókkal?
- Nagyon jó. Az Opeth előtt egy death metal zenekarban játszottam és ott teljesen más volt. Azt hiszem az Opeth rajongók nagyon nyitott gondolkodásúak, toleránsak és simán csak szeretik a Zenét.
Rengeteg e-mailt kapunk és mindegyikre magunk próbálunk meg válaszolni. Szigorú 'szabályunk' van arra, hogy mi magunk személyesen intézzük az ilyesmit. Mi foglalkozunk a dolgainkkal, megpróbálunk mindent személyesen kezelni és ez vonatkozik a rajongókra is.

- Mikael-nek vannak más zenekarai is. Mi a helyzet az Opeth többi tagjával?
- Martin Mendez-nek és én együttjátszunk az Aerial-ben. Ez ilyen Tool és Katatonia közötti zene. Mikael-nek ott a Bloodbath. Meglátjuk, hogy mi történik majd ezekkel a bandákkal. Az Aerial-lel nemsokára rögzítünk egy albumot is. Mást akartunk játszani, de az Opeth az első számú zenekar mindannyiunk életében.

- Mivel különböző stílusú zenekarokban játszol, felmerül a kérdés, mit is hallgatsz otthon?
- Rengeteg lemezem van... ha egyszer megnéznéd a gyűjteményemet, a 70-es évek zenéitől kezdve a mai napig mindent megtalálnál benne. De leggyakrabban metalt, death metalt hallgatok valamint olyan zenekarokat, mint a Camel és a The Doors és rengeteg 70-es évekbeli dolgot.

- Ez a sokszínűség érezhető is a zenétekben. Miért próbáljátok ezeket a végleteket kombinálni?
- Azt játsszuk, amit szeretünk és azt szeretjük, amit hallgatunk. Minden egyes album, amit meghallgatunk hatással van ránk. Ezek a zenék a fejünkbe ragadnak és amikor legközelebb játszunk, ez életre kell bennünk és így a hangszereinkben is. Ezért csináljuk azt, amit csinálunk. Mint például a Damnation album, amely totálisan 70-es évekbeli. Talán nem megfelelő az időzítés ehhez a fajta albumhoz, mivel senki nem játszik ilyet, de mi ezt akartuk, egy teljesen progresszív lemezt. Végülis olyan, mintha mindent, amit szeretünk beletennénk egy zsákba, összeráznánk és a végeredmény az Opeth.

- Vagyis mondhatjuk, hogy hatásaitok illetve az ihletet adó dolgok nem változtak nálatok az évek során?
- Nem, nem nagyon. Még mindig ugyanazt a zenét hallgatom, amit eddig is hallgattam. Persze minden új zenekar, amit megismersz és megtetszik, bővíti a Téged ért hatások sorát. Ezért gondolom úgy, hogy minden albumunk, Opeth csak némi újdonsággal és egy kicsit frissebben. Majd két évünk volt az előző lemezünk óta és ez alatt az idő alatt sok mindennel találkoztunk mi is. Ez meg is mutatkozik a zenénkben.

- Mit gondolsz arról, hogy mostanra az Opeth-et tekintik sokan követendő példának illetve azt, hogy egyre többször emlegetnek Titeket, mint hatásaikat?
- Szerintem ez nagyszerű. Manapság a zenekarok 99%-a nagyon rossz zenét készít, nem nagyon kedvelem őket. Tényleg hiszem, hogy bármit mondhatnak az Opeth-ről, hogy túl lágyak vagy túl kemények vagyunk, akkor is van valami minőség a zenénkben. Szóval, ha más zenekarok meghallgatják és mint forrást tudják használni, annak csak örülök. Az Opeth anélkül lett nagy zenekar, hogy elslágeresedett volna. Olyanok vagyunk, akik az érzéseiket adják a zenébe. Ez nagyon fontos számunkra. Az érzéseinket játsszuk el és ez nem feltétlenül az, amit hallani akarnak tőlünk. Ha majd úgy érezzük, hogy belefáradtunk a death metalba, akkor abbahagyjuk és valami mást fogunk játszani. Mivel ezt nem a tömegekért csináljuk, hanem magunknak. A rajongóink felfogják ezt, megértik és pontosan ezért ragaszkodnak hozzánk annyira és ugyanezért lehetünk rájuk hatással is.

- Egy Opeth rajongó barátom szerinte a 'Still Life' albumotok valahogy más hangulatú, mint a többi lemezetek.
- Lehetséges. Minden anyagunknak meg van a maga fontossága, a maga helye az életünkben. Az 'Orchid' például nagyon dallamos, könnyed album, a 'Morning Rise' egy fokkal keményebb, de még mindig nagyon dallamos, a 'My Arms..' egy sokkal keményebb, zaklatottabb album.. Aztán a 'Still Life'-on minden megdermed egy kicsit. Mintha a 'My Arms..'-ot és a 'Blackwater Park'-ot összetennénk és abból lett a 'Still Life'. Mintegy átmenet a két album között. De szerintem a 'Still Life' is egy igazi Opeth album és ez volt az az album, amellyel kezdtünk ismertebbekké válni.

- Melyik Opeth albumot szereted a legjobban?
- Jelenleg.. a Damnaaatt... a Deliverance-t és a Damnation-t de nagyon szeretem még a 'My Arms..'-ot is. Az viszont tény, hogy a Damnation és a Deliverance a két legjobb lemezünk jelenleg. Teljesen lenyűgöznek.

- Ismét Travis Smith készítette a borítót?
- Igen, csak úgy, mint az előző három lemezünknél. A Damnation borítóját is ő készítette. Mind a két borító nagyon hasonlít egymásra, pici a különbség köztük. A Damnation-ös inkább olyan, mintha a két album együtt látszódna.

- Emlékszel még, hogy kezdtetek vele dolgozni?
- Tetszettek a borítói, noha már nem emlékszem melyik zenekarét láttam akkoriban. Szóval megkerestük, ő meg épp ráért. Elküldtük neki néhány felvételünket, amik megtetszettek neki és már elő is állt az ötleteivel. Azóta folyamatosan vele dolgozunk. Nagyon tetszenek a munkái, szerintem az első számú borító készítő napjainkban. Rendkívüli fantáziája van.

- A Deliverance borítója eléggé emlékeztet egy filmre, a Kivülállók-ra. Láttad ezt a filmet?
- Nem, nem vagyok se mozi se tv rajongó. Ha tv-t nézek, akkor általában foci van műsoron. Imádom, a futball az életem része.

- Te magad is játszol?
- Igen, játszottunk az In Flames-el is és elmondhatom, hogy megvertük őket.. ha-ha. Képzeld, még Mike is egy egész jó játékos.

- Ki a kapusotok?
- Mike már kiskorában is kapus volt, így ez az ő szerepe most is.

- Te mióta focizol? Akartál valaha profi játékos lenni?
- Amióta csak emlékszem. Csapatokban is játszottam régebben. Martin -nal és Peter-rel nyaranként még mindig rendszeresen jászunk, de mostmár inkább csak a szórakozás kedvéért.
Igen, szerettem volna profi játékos lenni, de választanom kellett, hogy a zene vagy a foci..

- Azt hiszem a rajongók örülnek a döntésednek.
Milyen a kapcsolatotok a többi svéd bandával?

- Nem ismerünk mindenkit, de sok barátunk van köztük. Legközelebb az Amon Amarth és a Katatonia áll hozzánk, ők közeli barátaink.

- A zenéjüket is szereted?
- Igen, nagyon szeretem a Katatonia zenéjét. Szerintem az egyik legjobb metal csapat és nem értem, hogy az emberek miért nem hallgatják őket. Valami olyat tudnak, amit más nem. Nagyon tudnak hatni az érzésekre, bár elég öngyilkos hangulatú a zenéjük. A szövegeik is tökéletesek, ők az egyik kedvenc csapatom.

- Azt esetleg tudjátok már kivel fogtok együtt turnézni? Szíved szerint kit választanál?
- Nem, még nem. Ez több mindentől is függ. Ha mi leszünk a főbanda, akkor mi választhatunk. Legutóbb a Katatonia-t választottuk és együtt is turnézhattunk. Legszívesebben most is velük mennék.

- Az Entombed balett előadásos fellépéséhez mit szóltál?
- Csak egy számot láttam, de a többiek az egészet megnézték és mindannyinknak nagyon tetszett. A táncosok furcsa maszkokat viseltek és valahogy az egész olyan gonosz volt.
- Te szeretnél valami hasonló, szokatlan művészi alkotásban részt venni?
- Igen, de még így is rengeteg minden van, amit a zenekarral sem tudtunk megvalósítani. He lesz rá pénzünk és elég időnk, majd akkor. Most egyelőre a két albummal kell foglalkoznunk és nemsokára indul a turné is majd.

Most pedig jöjjön néhány kérdés a rajongóktól.
- Mennyire változott meg a zeneírási hozzáállásotok? Például az eredetiség fontosabb vagy kevésbé fontos szempont már?
- Ugyanolyan fontos, mint volt. Nem határozzuk el, hogyan fogjuk megírni őket. Ahogy épp érezzük, ahogy magától jön, az kerül a papírra. Azt játszuk, ami érzünk és sohasem akartunk még olyan lemezt, amivel sok pénzt hozhatna. Mindez belülről, belőlünk fakad.

- Mennyire fontos, hogy technikailag jók legyetek?
- Természetesen minél jobbak szeretnénk lenni. Minél teljesebbet tudsz alkotni, annál jobban tudod kifejezni magad. De külön nem fektetünk rá hangsúlyt, nem szándékosan próbálunk minél technikásabbak lenni. De természetesen mindig próbálunk zenészként is fejlődni.

- A dalok írásánál mennyire figyelek oda a hosszúságra?
- Szinte semmennyire. Egy szám lehet 5, 10, 20 perc hosszúságú is. Ez az adott daltól függ. Mint mondtam is már, ahogy épp alakul, amilyennek mi érezzük.

- Az Opeth progresszív vonásai mennyire hagynak majd nyomott a metal zene világában, azáltal, hogy a Rush és a Camel-hez hasonló csapatokat vonzóbbá, közérthetőbbé teszik?
- Mi hallgatjuk ezeket a zenekarokat, hisz nagy hatással voltak ránk. Ha azok, akik ezt olvasván elkezdik hallgatni őket is, az azt jelenti, hogy valamennyire hozzájárultunk, hogy újra ismertebbek legyenek. Ők a 70-es évekből valók és noha még mindig aktívak, nem kapnak elegendő figyelmet. Pedig rendkívüli zenekarok, olyan zenével, amilyet ma nem nagyon találsz.

- Ha választhatnál, kit kérnél fel egy Opeth feldolgozás elkészítésére? Melyik dalt kérnéd?
- Nehéz kérdés... azt hiszem szívesen hallanám a Deliverance-t a Pink Floyd-tól. : )

- Ti milyen feldolgozásokat készítettetek már?
- Játszottunk már Celtic Frost és Iron Maiden nótákat. Most is készültünk a 'Soldier of Fortune'-nal, de végül nem került rá az albumra.

- Mennyire városiasodott az Opeth image? Úgy értem az első öt lemezborító a természetben készült vagy legalábbis azt jeleníti meg, valamint a számcímek és a szövegek is természet közeliek. A 'Deliverance' borítóján pedig leginkább egy szobabelső látható.
- Nem városiasodunk. Még mindig készítünk képeket az erdőben, mert az az egyetlen hely, ahol teljesen szabad lehet, magadban. Nem városiasodtunk zeneileg sem. Csak ugyan úgy, mint mindenki más mi is változunk. Sose akartunk erdő vagy városi zenekar lenni, mi vagyunk az Opeth. Az erdőben készült képek jobban illettek a zenéhez a szabadság érzetével. Jövő héten talán egy uszodát fényképezünk majd, ha úgy érezzük, az fejezi ki a szabadságot. Mert mindig azt keressük.

- Néhány korábbi interjúból úgy tűnt ki, hogy tisztában vagytok a zenétek mások életét megváltoztató hatásával. Mennyire gondoltok ezekre az emberekre?
- Nos, igazából ezt nem nagyon értem meg. Amikor valaki oda jön és ezt mondja, természetesen örülök neki, de nem értem hogyan köszönhető ez a változás a zenénknek.

- Köszi az interjút, viszlát Magyarországon!
- Én köszönöm és szintén, viszlát Magyarországon!