Symphony X - Minden magától megy
[2002-12-12] - Perkele

Közel tíz év telt el a New Jersey-be való Symphony X megalakulása óta, most tartanak hatodik nagylemezüknél, és a világ minden táján jól ismert zenekar most indulhatott először turnéra saját hazájában. Elsősorban a The Odyssey kapcsán beszélgettem a zenekar gitárosával, Michael Romeo-val november elején, de természetesen szóba került sok minden más is, a közel hét órás időeltérésen kívül is.

Az új lemezetek épp hogy megjelent. Milyen véleményeket hallottál már vele kapcsolatban?

Eddig szinte csak pozitív visszajelzéseket kaptunk. Persze ez még csak néhány vélemény volt, hisz pár napja csak, hogy hivatalosan megjelent az album. De még a barátainknak, az itteni helyi srácoknak is tetszett, erős anyagnak tartják. Örülünk az eddig elhangzott véleményeknek, és szerintem még sok ilyet fogunk hallani, ahogy telik majd az idő.

Miben különbözik ez a lemezetek az előzőekhez képest?

A The Odyssey határozottan keményebb és agresszívebb lett. Tudatosan lett ilyen. Az előző album koncept lemez volt, hosszú dalokkal, rengeteg szintivel és valahogy az egész sokkal polírozottabb volt. Ahhoz az albumhoz ez jól illet, de most vissza akartunk térni a gyökereinkhez, egyszerű, kemény riffekkel. Ahhoz hasonló zenét akartunk, mint amilyenen felnőttünk. Szóval ez most keményebb, nyersebb lett. Ugyanígy a hangzás is, például a gitárok is érdesebben szólalnak meg. Egyszerűbb, súlyosabb lemezt akartunk készíteni. De emellett meg vannak benne a tipikusabb dolgaink is, mint pl. az Accolade II-ban vagy a The Odyssey-ben. Ez utóbbi egy hosszabb felvétel lett, szép dallammal és normál Symphony X-es témákkal. Tulajdonképpen jó kis kombinációja lett mindennek az új lemez, de összességében keményebb.

Szerinted ilyesmire számítottak a rajongóitok?

Igen, azt hiszem. Vagyis úgy gondolom, hogy sokakat meglep majd az album keménysége, de ezt akkor is MI csináltuk. Minden albumunkkal megpróbáltunk kicsit mást megvalósítani, hogy ne váljon unalmassá, fárasztóvá se számunkra, se a rajongók számára. Most is ugyanez volt a helyzet, csak épp keményebb irányba indultunk. Mindig azt csináljuk, amit mi szeretnénk és szerintem ezt a rajongók is tudják és meg is értik.

Az előző albumotok elég komplex lett. Ez lehetett az oka most az egyszerűbbségre való törekvésnek?

Nem tartanám azt annyira komplexnek. Az inkább egy nagy zenei darab lett, sok-sok váltással, töréssel. Mint már mondtam, ez jól működött annál a típusú albumnál, hisz az egész egy történet köré épült. Most jó riffeket kerestünk, rockosabb témákat. A dalok írása közben több komolyabb téma is felmerült, de most valahogy, amikor jött egy jó kemény riff, úgy éreztük inkább azzal dolgozunk tovább. De még sem alakult mindegyik szám így, némelyik egyszerűen csak rövidebb lett, mint egy megszokott Symphony X nóta. De mint mindig, most is valami mást akartunk.

Mégis meg van a sajátos, jellegzetes stílusotok.

Igen, határozottan, hisz mindig mi csináljuk, bármi legyen is az. Csak több hatás, különböző stílusok keverednek időről időre. Így marad továbbra is érdekes mindenki számára.

Ez mennyire megy magától?

Szerintem ez teljesen természetesen alakul így, bár az irányt azt mindig tudatosan határozzuk meg. Amikor az új albumot készítettük, úgy határoztunk, hogy valami keményebbet kellene összeállítanunk, de ez nem valami olyasmi volt, amit erőltetnünk kellett volna. A riffek közül a keményebbeket választottuk, mert azokat éreztük megfelelőnek. Ha ismét egy koncept albumot készítettünk volna, akkor más irányba haladtunk volna. De minden magától alakult így a The Odyssey-en, nem ment nehezen semmi. Nem is igazán törődtünk vele, ment minden a maga útján. Csak úgy, mint bármikor máskor.

Ennyi év után, zene és szövegírás esetén még mindig ugyanazoknak a hatások befolyásolnak?

Az elmúlt pár évben, bár nem tudom ezt mennyire lehet változásnak hívni, tény, hogy több hatás ért. Például a korábbi lemezeinken olyan klasszikusok hatása volt érezhető a zenénkben, mint Bach és Beethoven, az utóbbi években pedig inkább Stranvinsky és Wagner-t lehetett kihallani, valamint némi filmzeneszerűséget is. Próbáltuk mindig is azokat a dolgokat belevinni, amiket mi magunk szerettünk meg. Most pedig azok kerültek bele, amiket előzőleg nem nagyon tapasztalhattak még nálunk, olyan régebbi hatások, amiken felnőttünk. Ilyen például a Black Sabbath, Judas Priest, Rush vagy akár Frank Zappan. De mindig a saját dolgunkat csináljuk, bármit is használunk fel.

Címe alapján konceptlemeznek lehet gondolni a The Odyssey-t, de mondtad, hogy mégsem az. Miért választottátok neki ezt a címet?

A görög mitológiából vettük. Keményebb dalokat akartunk, illetve epikusabbakat is, monumentálisabb zenei részekkel és ehhez kerestünk témát. Mik, a basszusgitárosunk talált rá az Odüsszeiára, és ahogy kezdtünk belemélyedni egyre jobban megtetszett nekünk is. Mozifilmeket is megnéztük róla és ahhoz kezdtünk zenét írni. Mintegy mentális képként alakultak így a fejünkben, például a küklopszok harcánál is. Ez mozgatja meg a fantáziánkat és ez az igazán fontos. Ahogy egyre inkább belemásztunk a témába, úgy jöttek az ötletek, hogy ehhez a részhez valami kemény riff kellene, míg a másik részhez a szimfonikus passzolt jobban. Nagyon inspiráló volt.
Általában így dolgozunk.

Ki érdeklődik nálatok ennyire az ókori történetek után?

Mindannyian szeretjük a mitológiai történeteket, vagy az olyan epikus régi filmeket, mint a Ben Hur, vagy éppen a Gyűrűk Ura, de az olyan sötétebb témákat, mint amiket Poe és Lovecraft írt. Ezek által sokkal élvezetesebb a számok elkészítése. Megtalálni a megfelelő riffet az adott szövegrészhez. Mindig olyan szövegeket próbálunk keresni, ami inspirálóan hat ránk.

Van olyan szám, ami lemaradt az albumról?

Igen, van egy, amit nem fejeztünk be és van egy, ami ugyan kész van, de nélküle is pont megfelelő lett a lemez, így már nem akartuk rátenni. Talán egyszer bonuszként felhasználjuk majd. Lehet, hogy a japán verzióra felkerül majd bonuszként, de biztos vagyok benne, hogy az interneten keresztül mindenki hozzájut majd(ha-ha). De általában nem maradnak le egész nóták, mint most.

Élőben fogjátok játszani?

Nem tudom. Így is rengeteg felvételünk van, amit szeretnénk eljátszani.

Mennyi idegi készült a The Odyssey?

A felvételek az itthoni stúdiómban készültek, ami kb. 4 hónapba telt, de nem tudom pontosan. Nagyon kényelmes, hogy itthon dolgozhattunk, hisz így nem voltunk időhöz kötve. Néha el is vesztettük az időérzékünket és előfordult, hogy hajnali 5-kor kezdtünk hozzá, anélkül, hogy ennek igazán tudatában lettünk volna. Csak dolgoztunk és nem figyeltük a naptárat. Szóval, azt hiszem 4-5 hónap volt a felvétel és az egész lemez kábé egy év alatt készült el.

A többiek Nálad is laktak?

Nem, általában csak Russel marad itt, amikor az ő részein dolgozunk. Mint mondtam, nagyon kényelmes volt így itthon dolgozni, hisz akkor pihenhettünk, amikor akartunk. Megnéztük egy filmet, aztán folytattuk. Nem voltunk időhöz kötve.

Te voltál a producer is...

Igen, minden én voltam.:) A hangmérnök, a kábeleket én kötözgettem és minden mást is elvégeztem, amit csak kellett. Senki sem sürgetett, kísérletezgethettünk kedvünkre.

Más zenekaroknál is producerkedsz?

Van néhány környéki zenekar, akik barátaim és őket kisegítem. De ez nem esik meg túl sűrűn, mert a Symphony X-el vagyok legtöbbször elfoglalva. De időnként jön valaki és akkor foglalkozom velük. Szeretek ilyesmivel foglalkozni, de a zenekar mellett kevés időm jut rá.

Ezek a baráti zenekarok is progresszív zenét játszanak?

Némelyikük. De van, akik rock zenét vagy egyszerűen csak metált játszanak. Sok barátunk van, így sok különböző zenekar is van köztük.

Egyetértesz egyáltalán azzal, amikor az emberek progresszívnek titulálják a zenéteket?

Ez nehéz. Szerintem a mi zenénket nehéz behatárolni. Minden számra különállóként tekintünk. Pl. a King Of Terrors határozottan metal, egyszerű, kemény metal nóta lett, míg, akik a The Odyssey-t hallják, szimfonikus power metal csapatnak gondolhatnak, és a Accolade II alapján progresszívnek fognak titulálni. Nem szeretem ezt a címkézés dolgot, mi csak számokat írunk, amelyek aztán maguktól alakulnak, a lehető legjobbat kihozva belőlük. Leginkább egy metal zenekar vagyunk, progresszív, klasszikus és szimfonikus hatásokkal, sőt még jazz-el is. Nehéz ezt pontosan meghatározni. De igazából metal zenekarnak tartom magunkat, ez a végső következtetésem.

Igen, de mégis a legtöbben oda sorolnak titeket.

Igen, gondolom. Mindenki, aki meghallgatja a zenénket, maga alakíthatja ki a véleményét. Engem ez skatulyázás nem érdekel és nem is szeretem, mert ezáltal az emberek mást gondolhatnak rólunk, mint amik valójában vagyunk.

Sokszor említed a komolyzenei hatásokat. Akartál valaha klasszikus zenei albumot rögzíteni vagy egy nagy szimfonikus zenekarral játszani?

Az tök jó lenne, nagyon örülnék neki. Nagyon sok olyan klasszikus zenei rész van, amelyek kimaradt az évek során a lemezekről és sok olyan is van, amit csak úgy írogattam és nem történt velük semmi. Talán egyszer lesz egy olyan szóló albumom, amire ezek is rákerülnek és talán egy nap készítek egy olyat is, amin csak ilyen komoly zenei témák lesznek - szerintem az nagyon érdekes lenne. De a zenekarral mindig rengeteg a dolgunk és a Symphony X most mindenben elsőbbséget érez.

Rock opera?

Az nem igazán az én műfajom. De nem mondom, hogy soha nem állítanék össze ilyet, attól függ. Azt is nehéz megfogalmazni, mi is a rock opera. Én inkább az olyan számokat szeretem, mint a The Odyssey, ahol a jó kis metal riffeket kombináltuk némi szimfonikus részekkel és egy történetet is elmesélünk vele - de nem hiszem, hogy ez rock-operás lenne.

Miket hallgatsz Te magad?

Mindent. Black Sabbath-tól, a régi Scorpion-on át a Rush-ig, valamint klasszikusokat, filmzenéket és természetesen Frank Zappa-t. Sok mindent szeretek.

Több hangszeren is játszol?

Valamikor tanultam zongorázni, aztán gitározni. Néha még mindig zongora elé kerülök, de nem vagyok egy nagy játékos. Már általános iskolában zene közelbe kerültem, az iskolai csapatban például én zongoráztam. De elsősorban már gitárosnak tartom magam.

Hogy kezdtél zenélni?

A zongorázás a szüleim ötlete volt, gitározni már én akartam és elmondhatom nem nagyon örültek neki.:)

A rajongók kíváncsiak arra, hogy mi lesz a szóló projekteddel.

Mint mondtam, sok kész és befejezetlen anyagom van, klasszikus zenétől kezdve normál gitártémákig. Ugyanakkor nincs még konkrét tervem, nem tudom, mit fogok velük kezdeni, mert különböző dolgokon dolgozok plusz vannak olyanok is, amik a zenekarnál nem kerültek még felhasználásra. Előfordulhat, hogy mindenből kerül majd bele, talán néhol még ének is lesz benne, vagy a klasszikus részeket gitárral kombinálom majd, vagy csak akusztikus gitár dalok lesznek. Tudod, mindig van valami elfekvőben, vagy éppen egy-egy régi szalagon, amit érdemes lenne felhasználni.

Hogy kerültél rá Kotipelto szóló albumára?

A Stratovarius-szal először Németországban találkoztunk pár évvel ezelőtt. Nagyszerű emberek, rengeteget beszélgettünk velük. Először Jens Johansson hívott fel, hogy szerepeljek a szóló lemezén és én természetesen igent mondtam. Timo tavaly kezdett hozzá a sajátjához, és amikor felkért, neki sem mondtam nemet. A másokkal való munka mindig nagyon jó, nagyon élvezem, hogy valami másban veszek részt.

Európába jöttél feljátszani a saját részeidet?

Nem. Minden otthon a saját stúdiómban került rögzítésre. Küldött egy szalagot a saját ötletével, én hozzá tettem a saját dolgom és visszaküldtem, hogy jó lesz-e úgy és ez így ment.

A The Odyssey immár a hatodik lemezetek, és a zenekar is megélt már vagy 9 évet. Elégedettek vagytok a zenekar helyzetével?

Igen. A kezdetekben minden lassan ment, de ahogy mostanában zajlanak a dolgok, annak nagyon örülök. Azt hiszem az új lemez is sikeres lesz, hisz vegyítettük benne mindazt, amit eddig csináltunk és mégis sikerült mást kihoznunk belőle. Szerintem ez így is fog folytatódni. Folyamatosan fejlődik a zenekar. A turnék, a felvételek és minden, amit csinálunk egyre jobb. Azt hiszem ez így működik normálisan. A zenekar népszerűsége is növekszik, úgyhogy tényleg boldog vagyok.

Melyik albumotok tekinthető fordulópontnak a zenekar életében?

Azt hiszem, a The Divine Wings.., a harmadik lemezünk volt ilyen. Arról van szó, hogy annál a lemeznél tudtuk már igazán, hogy mit is akarunk csinálni. Az első lemez demonak minősíthető, hisz akkor még csak próbáltuk megismerni egymást. A második album már jó irányba haladt, és a harmadik album lett az igazi. Ugyanígy az utolsó lemez is, amelyen rengeteget kísérleteztünk komolyzenei és modern klasszikusokkal. Azt hiszem ez a két albumot tekinthetjük fordulópontnak.

Most koncerteztek majd először Amerikában. Mit vártok ettől a turnétól?

Érdekes lesz. Az a zene, amit mi játszunk annyira nem népszerű, de mivel most turnézunk majd először szerintem sokan kíváncsiak lesznek ránk. Azt tudom, hogy néhány helyen már elfogytak a jegyek elővételben, úgy több teltházas bulira is lehet számítani. Mivel mi leszünk a nyitó banda nem lesz annyi időnk, amennyit mi szeretnénk, de már maga a lehetőség is nagyon jó. Azt hiszem olyan 40-45 perceket töltünk majd a színpadon.

Milyen számokkal készültök majd?

A 40-45 percbe nem fér majd bele minden, amit szeretnénk eljátszani, de megpróbálunk majd minden lemezről válogatni, hogy akik nem ismernek minket, vagy csak a korai lemezeinket nem hallották még, azok is megismerhessék az egész munkásságunkat. Valószínűleg minden lemezről 2-3 nóta kerül majd sorra, illetve az új albumról kicsit több. Megpróbáljuk majd a lehető legjobb dalokat kiválasztani.

Ugyanerre a setlist-re számíthatunk Európában is?

Nem tudom még. Európában talán még több új számot játszunk majd, hisz ott az emberek láthattak már minket előzőleg. De semmi se biztos, nincsenek még erről konkrét terveink.

Most Amerikában játsztok, tavasszal pedig Európában. Mi a helyzet a világ többi részével?

Szinte biztos, hogy eljutunk még Japánba és Dél-Amerikába is. Jelenleg még folyamatban van a jövő évi programunk összeállítása, úgy hogy semmi sem biztos.

Gondoltatok koncert DVD készítésére?

Igen, szeretnénk majd kiadni egyet. Csak a megfelelő időre várunk. A mostani és a tavaszi turnén is előzenekarként játszunk majd és DVD-t inkább akkor rögzítenénk, ha teljes műsoridőben játszhatunk majd ahol minden estét felvéve választhatjuk majd a legjobb pillanatokat és a legjobb dalokat.

Szerinted is több rajongója van az általatok játszott zenének Európában?

Feltétlenül. Amerikában nem annyira népszerű, hisz nem nyomják állandóan a tv-ben vagy a rádióban. Európában rengeteg fesztivál van, ahol a legkülönfélébb zenekarok is megférnek egymás mellett. Itt teljesen máshogy megy. Ha nem játszol népszerű zenét, sokkal nehezebb a zenekar számára, de szerencsére ez is változik mostanában. Ugyanakkor úgy vélem ennek a zenének mindenhol vannak rajongói. Első turnénkat és az első két lemezünket Japán-ban adták ki, mondhatni ott kezdődött a sorsunk.

Mit gondolsz, mennyire lehettek hatással a mai csapatokra?

Nem tudom. Időről időre befut hozzám néhány anyag, amit zenekarok küldenek, és némelyiken érezni, hogy minket is hallgatnak. Ezek szerint valamennyire hatással lehettünk rájuk, de hogy ez hosszú távon mennyire lesz befolyásoló hatású, azt nem tudom.

A honlapotokon azt olvasni, hogy szereted a számítógépes játékokat.

Hát.... előfordul. Amikor Russel átjön és a felvételek között tartunk egy 10 perces szünetet és leülünk játszani, akkor az legalább 4 órát tart. Igazából Russel a nagy játékos. Neki mindig meg vannak a legújabb játékok és ő tájékoztat engem folyamatosan. Általában át is hozza őket, hogy megmutassa, hogy kell játszani őket. Én inkább film fanatikus vagyok, építgetem a DVD gyűjteményem. Jók a játékok is, de a filmek jobban vonzanak.

A már fentebb említett fantasy történetek és régi mozi filmeken kívül milyen filmeket szeretsz?

Mindenfélét, aminek jó története van, pl. a régi Hitchkock filmek is. Nincsenek kimondott kedvenceim, megpróbálok minél több filmet összevásárolni és aztán meglátom melyiket szeretem.

Mondj néhány filmet, amit a legtöbbször láttál?

Rengeteg filmet láttam, de talán az Omen-t láthattam a legtöbbször. Nagyon látványos a zenéje, és remek az egész film. Ugyanígy a Csillagok háborúja és a Birodalom visszavág-ot is vagy milliószor láthattam. De a John Carpenter rendezte A dolog című film is ide sorolható.

Köszönöm, az interjút. Mivel szeretnéd befejezni?

Remélem mindenki szeretni fogja az új lemezt, mert mi remekül éreztük magunkat, amíg dolgoztunk rajta. Remélem a rajongók is érezni fogják az energiánkat benne. És remélem minél többetekkel találkozunk majd a turnén!

Perkele