Anti X-Mas Festival 2002 - 2002. 12. 15. Planet Music, Bécs, Ausztria
[2002-12-23] - Perkele

Immáron harmadszor igyekeztem kijutni a Nyugat-Európán átvonuló Anti X-Mas Festival bécsi helyszínére. Szokás szerint kitűnő névsor vonzotta a death és black metal hívőket, így a pár órás utazás és határon való várakozás esélye sem jelenthetett akadályt lelkesedésünknek. Persze nem indult zökkenőmentesen az út. A késve érkezőket leszámítva egyikünk még az útlevelét is otthon hagyta. Ez utóbbi szerencsére még Budapest-en derült ki, így csupán rövidke kerülőre kényszerültünk. Köszönhetően ezen eseményeknek le is maradtunk az első csapatról, az Aentenus-ról, bár hogy ez mennyire kár vagy nem kár... az már nem derül ki. Ráadásnak én még a Ragnarok és a Macabre fellépéséről is lemaradtam, bár az ezen idő alatt készített Kataklysm interjút tekintve, ezt nem is bánom annyira.


Mire sikerült végre lesétálnom a koncert terembe vezető lépcsőkön, az Impaled Nazarene már javában játszott. Albumaik ismeretében igencsak vártam a pillanatot, hogy láthassam őket, de az idők során valószínűleg túl nagy elvárásaim alakultak ki velük szemben. Az is lehet, hogy a különcül kinéző finnek csak fáradtak voltak, ráadásul még a technika sem állt teljesen az ő oldalukon. Mindenesetre a lemezeikről jól ismert kaotikus erők nem voltak érezhetőek, és sajátos finn hangzásuk is elveszett valahol. Örültem, hogy Somnium-ot végre színpadon láthattam, bár szélesebb mosollyal nyugtáztam volna e tényt, ha ehhez az őszi Finntroll turnén lehetett volna szerencsém. Mikaaki ezúttal nem vetette le egyetlen ruha darabját sem, kopasz fején patakzott is az izzadtság. Hatalmas tarajjal rendelkező bőgősük is kivételes látványnak számított, de mindezen optikai élményeket leszámítva remélem legközelebb pozitívabb nyomott hagynak majd bennem zeneileg is.
Néhány számcím, amit sikerült összeszedni: Absence of war, Karmakeddon Warriors, Vitutuksen Multihuipennus, Goat Perversion, Total War -Winter War, The Horny and the Horned, Motor Penis.
Impaled Nazarene honlap

A finnek után következett a Hate Eternal. A mindössze három főből álló zenekarban találjuk Erik Rutan-t, Tim Yeung-ot és Jared Anderson-t, akik valami hihetetlen játékot produkáltak. Technikás death metaljukat és a hozzájuk hasonlókat hallgatva mindig elgondolkodom, hogy emberek hogy képesek ilyem komplex zenét ilyen eszeveszett tempóban játszani. Egyszerűen 'komplex pusztításnak' lehetne jellemezni azt, ami a színpadról dübörgött le ránk. Nehéz eldönteni, hogy a közönség soraiban állók csak nem ismerték őket és dalaikat eléggé vagy egyszerűen csak nem jutottak szóhoz a zenekar teljesítményét látván. Szóval nem volt túl sok mozgás a küzdőtéren, csak úgy, ahogy én is, sokan álltak és intenzíven figyelték a HE tagjait.
Ez pedig az általuk játszott számok pontos szám listája, köszönet érte Erik-nek: Servants of the gods, Catacombs, Powers that be, The obscure terror, Chants in reclanation, In spirit, King of all kings.
Hate Eternal

Noha a Kataklysm többször is járt már Magyarországon, legutóbbi lemezüknek köszönhetően nagyon vártam már fellépésüket. Ha a HE-t komplex pusztításként jellemeztem, akkor a Kataklysm-ről elmondhatom, hogy ők hozták el számunkra a dallamos pusztulást. Pár hónapja egy nagyon erős albumot jelentettek meg, noha sokan, akik a kezdetektől fogva szerették a csapatot unalmasnak, képességeikhez mérten túl egyszerűnek tartják a Shadows & Dust-ot, hiszen a The Temple of Knowledge-el bebizonyították már, hogy sokkal többre is képesek, komplexebb zenéket is alkothatnának, ha akarnának. Viszont ha könnyebben is befogadhatóak munkásságuk utóbbi darabjai, azt azért mindenkinek el kell ismernie, hogy még mindig iszonyú kemény, zúzos zenét játszanak. A 'northern hyperblast' még mindig az ő tipikus jelzőjük és ameddig ők élvezik ezt és vannak emberek, akik kíváncsiak rájuk, addig csak az számít.
Stílusosan az új lemez introjával és az első számmal, amely egyben a címadó tétel is, nyitották a koncertet. A közönség pedig megőrült. Az első zenekar voltak, akiknél komolyabb tömeg mozdult meg az est folyamán. Kezdetét vette hát a színpadmászás, headbangelés, pogózás... stb.
Jöttek az új album felvételei szépen egymás után, miközben saját szememmel is megbizonyosodhattam, hogy Max Duhamel valóban egy kézzel nyomatja azokat a sokat vitatott egy-kezes pörgetéseit, miközben a másik dobverővel a cintányért püföli ugyanolyan tempóban. Maurizio Iacono hangja pedig, akár károgjon, akár hörögjön, élőben éppen olyan, mint a lemezen. Ugyan sokan csak 'virnyákolásként' jellemzik, de szerintem Sylvan kilépése óta az ő hangja ad pont sajátos karaktert a zenekarnak. Lehet szeretni vagy sem, de egy biztos, erős vezéregyénisége a Kataklysm-nek.
Néhány szám címe, amelyeket hallhattunk aznap este: Shadows & Dust, Illimunati, Centuries, Face to face of war, The Awakener és ha jól emlékszem még a Manipulator or souls is sorra került.
Kataklysm

Kilenc óra felé jártunk már, amikor az Immolation léphetett végre színpadra. Legutóbbi albumuk, az Unholy Cut szinte mindenhol pozitív kritikákat kapott, megállapítva, hogy a zenekar képes volt ismét hozni a tőlük megszokott minőséget. Súlyos műsort is állítottak össze intenzív zenéjükből, amely színvonalának megfelelően szigorú pontossággal is játszottak. Mint már feljebb is említettem, élőben látni és hallani az ilyen technikás, komplex brutál zenéket mindig gyönyörnek számít.
Míg Alex Hernandez arcán látni lehetett a feszült koncentrálást dobosi részeire, addig a zenekar többi tagja a rajongókhoz hasonlóan headbangelt. Gondolom sejthető, hogy Ross Dolan másfél méteres repülő haja milyen látványt nyújtott.
Pár számcím a programjukból: Of Martyrs and Men, Sinful Nature, Unholy Cut, Bring Them Down, The Everlasting Fire.
Immolation

Svédország egyik letöbbet turnézó metal zenekara követte őket, vagyis a Marduk volt a soros. Mivel nem vagyok túl nagy rajongójuk, illetve láttam már őket épp elégszer, nem tettek rám túl nagy benyomást. De azt el kell ismernem, bárhová is mennek Európában, népszerűek mindenhol. Fellépéseik során folyamatosan kommunikálnak a közönséggel, szinte a show résztvevőjének érezheti magát a lelkes rajongó. Játszották gonosz szerepeiket, ahogy azt mindig el is várják tőlük, és minden mozdulatukra reagált a közönség. Legion szimplán jelenlétével uralta a légkört, az biztos, hogy remek frontember. A rajongók tömege ismét invázió alá vette a színpadot és nem egyszer, majd lerántották onnan Legion-t magát is. Mint majd a képeken látható lesz, mikrofonjának zsinórja is igazításra szorult. Kb. a koncert közepétől orra vére is eleredt, bár ennek kiváltó okában nem vagyok biztos. Nem láttam, hogy bárki véletlenül is megütötte volna a rajongók közül, míg mások szerint ez okozta vére vesztését. Mindenesetre nem nagyon foglalkozott vele, nyomták tovább a műsort fennakadás nélkül. Karjaival hányta a jól ismert kereszteket, bár ezúttal a tüskéket nem dobálta a közönség soraiba.
Néhány elcsípett számcím: Glorification, Beast of Prey, Burn My Coffin, 502, Fuck Me Jesus, Ars Moriendi. Miután a normál program lezajlott, aznap este elsőként jöttek vissza ráadás számokat adni. Egész pontosan két felvétel hangzott még fel, a Funeral Bitch, melyet Legion, saját anyjának ajánlott, majd pedig a Baptism By Fire. A koncert legvégén, mintegy lezárásként pedig B.Warr tépkedte le és dobálta a közönség soraiba basszusgitárjának húrjait. Marduk

Hosszabb átszerelés következett, míg előkészítették a színpadot az utolsó zenekar számára. Nem hiszem, hogy bemutatásra szorulna a Six Feet Under, hisz olyan metal hallgató nem nagyon akad, aki ne hallott volna már Chris Barnes-ról és barátairól. Az amerikai death metal egyik vezető csapatáról van szó, akik nemes egyszerűséggel szabadították ránk aznap este is a poklot. Mély, súlyos zenéjüket a páratlan torkú 'énekesük' egészíti ki, aki valóban 1,80m-es mélységből hörög fel, nem is beszélve torokból jövő sivításairól. Greg Gall olyan könnyedén kezelte a dobokat, mintha csak egy átlag, hétköznap délutáni tevékenységet folytatott volna. Az ősemberként kinéző Chris pedig ha nekiállt headbangelni, akkor rasztás tincsei szinte életre keltek, mint egy tekergöző kígyó halomként.
Saját számaik mellett eljátszották a zseniális sikerült AC/DC TNT feldolgozását, noha a hallgatóság a California Über Alles-t követelte. Remek volt a hangulat, mind a színpadon, mind a közönség soraiban. Kaptunk tőlük még három ráadás nótát is. Ízelítőül néhány szám cím: The enemy within, Snakes, The day when the dead walks, Impulse to disembowel, Human target, Suffering the ecstasy, Feasting on the blood of the insane.
Six Feet Under

Hosszú, fárasztó éjszaka volt 2002. december 15-éje Bécsben, de tekintve a fellépők névsorát nem hiszem, hogy bárkinek eszébe jutna panaszkodni emiatt. Valamennyire még különböző stílusú zenekarokat is láthattunk egymás után, de az is igaz, hogy mindegyik extrém zenekar minőségi, remek fellépést produkált. Ez az este megfelelő indítása volt az idei 'karácsonyi ünnepek' kezdetének.
Találkozunk a tavaszi No Mercy-n!