Cadaveres De Tortugas - Lájtos zendülés a zártosztályon
[2003-02-24] - Hajas

A CDT körül óriási a pörgés. Az Incarnation lemez után pár hónappal már kint is van az új maxi, és a csapat máris az ősszel megjelenő válogatásalbumon agyal, miközben ezerrel koncerteznek hazánkban, és külföldön egyaránt. Gyorsan meg is kerestem a bőgős/énekes Persot, mert még megkapjuk, hogy nem foglalkozunk rendesen a zenekarral:)

Helló Perso, mielőtt rátérnénk az új maxira, meg kell kérdeznem, hogy milyen volt a német kaland, ami nemrég esett meg Veletek? Mennyiben más ott a metal élet közönség, zenekarok, és klubok szempontjából?

Ááá, nagyon jó volt, és egész más, mint itthon. Eleve, ahogy fogadtak minket, már az nagyon furcsa volt, jó értelemben. Az hagyján, hogy volt öltöző, és mégcsak nem is raktárnak használták, de ráadásul svédasztallal, üdítőkkel, sörökkel felszerelve - először tutira vettük, hogy valamit elnéztek, hozzá se mertünk nyúlni... de kiderült, hogy ez arrafelé alap. A technikusok odafigyeltek ránk, bármilyen kis porbafingó keleti bélák is vagyunk. Ez az első városban, Stuttgartban azért is volt meglepő, mert egy olyan helyen nyomtunk, ahol akkoriban volt Prong, Nickelback, Roadrage Tour (Killswitch Engage, 36 Crazyfists és Five Point O), de volt ott már POD, Danzig, Ill Nino és még sorolhatnám. Amikor megérkezve felmértük a terepet, és "nézzük csak, milyen bulik vannak itt" felkiáltással elkezdtük böngészni a programot, eléggé telelett a gatyó - amellett persze, hogy fel is spanolt minket a névsor. Ja, és a német banda, akikkel ott találkoztunk először, totál kellemes csalódás volt, segítettek bepakolni, és általában eligazodni, nyoma sem volt negatív, lesajnáló felhangnak, amitől azért tartottunk egy picit. Lesz is még cserebulink velük a közeljövőben. A második hely inkább ilyen punktanya-szerűség volt, az első, amit megláttunk, a bejárattal szemben, egy Auróra turnéplakát volt. Itt még meleg kaját is kaptunk, plusz egyfolytában kávéval rohangáltak utánunk... Lehet, hogy picit belemerültem, de tényleg nagyon jó élmény volt szembesülni egy olyan felfogással, hogy "egy malomban őrlünk, ti a zenéléssel, mi meg a klubcsinálással tartjuk életben a rock'n'roll undergroundot, ezért kölcsönös a megbecsülés". Lehet, hogy ez nincs mindenütt így arrafelé sem, de más, külföldön játszó magyar bandáktól is hasonlókat hallottunk.

Egyébként lejött a közönségnek a muzsikátok? Gondolod, hogy esetleg lesz ennek valamiféle előnye a későbbiekben?

A közönséget tekintve nincs nagy különbség, szerencsére a legendás német hidegvérüket is sikerült elveszíteniük hamar. Amúgy első ránézésre akár itthon is lehettünk volna, mind életkort, mind dizájnt tekintve. Persze az nem elhanyagolható különbség, hogy nekik nem kell mustáros kenyéren élniük, ha akár heti több bulit is megnéznek. Ez szembetűnő volt a CD/pólóvásárláskor is, annyi cuccunk fogyott, mint Magyarországon 10 buli alatt. Magukat a koncerteket tekintve, bár első este eléggé be voltunk rezelve, azért megmozdult a nép, levették a bulit, bólogattak vadul. A második bulira már belemelegedtünk mi is, ez lett igazán full giga parti. Volt olyan szám, amikor a pultos arc átugrott a pulton és berohant a pogózók közé... ezt a mutatványt megnézném mondjuk a Wigwam-os csajoktól... Annyi előnye mindenképpen volt ennek a kalandnak, hogy "minden kezdet nehéz" alapon túl kellett esni az első olyan bulijainkon, amikor külföldiül kell kommunikálni a közönséggel, hiszen eddig Szlovákia, Szlovénia magyarlakta részein játszottunk. Ez nem is olyan egyszerű, mint amilyennek tűnik. Mondjuk néha magyarul is nehéz közvetlen hangulatot teremteni, ha nem vágják a népek a muzsikát. Mivel a hozzáállás, a körülmények pedig nagyon megfogtak minket, biztosan lesz folytatása a dolognak.
Az Ektomorféknak köszönhettétek ezeket a bulikat. Mennyire ütött be nekik ez a külföld dolog? Elképzelhetőnek tartod, hogy még jobban elterjedjen Európa szerte az Ektomorf név?

Hát, nehéz más nevében nyilatkozni, nem igazán látok bele a dolgaikba. Ami biztos, hogy ezen a két bulin nagyon lelkesen fogadta őket a közönség, ismerték a számokat, sőt voltak, akik elég sokat utaztak, hogy lássák őket. Dél-Németországban biztos komolyabb az ismertségük, hiszen itt játszottak több ezer ember előtt a Summer Breeze fesztiválon. Az meg, hogy elterjed-e a nevük Európa szerte, kábé olyan kérdés, mint hogy mik lesznek a jövő heti lottószámok. Rajtuk nem fog múlni, az biztos.

A német dolgot leszámítva milyen volt a CDT-nek a 2002-es év?

Elég fullos. Megjelent az Incarnation, elég jó fogadtatással, külföldi visszajelzésekkel, mostanra csinos eladási eredménnyel. 2002-ben látott eddig minket a legtöbb ember, ekkor voltak ugye az első német bulijaink, kinyílt egy-két kapu, amiket évek óta döngettünk, ennek hála körvonalazódik egy még komolyabb 2003. És akkor még nem is említettem életünk legnagyobb élményét, a Slayer bulit. Olyan sok minden történt, hogy hirtelen nem is tudom, mit emeljek ki...

Elégedett vagy, így utólag az Incarnation lemezzel?

Alapvetően igen, bár mutass nekem valakit, aki fél év elteltével nem nyúlna bele a számaiba. Ha egyszer egy lemezzel fullra elégedett leszek, akkor kell abbahagyni. "Maradj éhes", vágod. De az egészet egyben nézve büszke vagyok rá, hogy a nehézségek ellenére összeállt a kép, és úgy, hogy az nem csak nekünk tetszik. Ami nekem fontos, hogy mutatja a fejlődést, sikerült egy-két olyan dolgot megvalósítani rajta, ami új a CDT-nél, és mégis belesimul az összképbe, sőt. De igazság szerint nem sokkal a befejezése után már a következő anyag járt a fejemben. Nem tudunk megállni, rengeteg az inspiráló hatás mindenfelé, amit mindenképp zenévé kell gyúrni. Az Incarnationnél picit sokat akartunk kevés idő alatt még kevesebb pénzből, ez hallatszik rajta, főleg annak, aki végigkísérte az egész folyamatot. Valószínűleg legközelebb kevesebb "kiegészítő" hangszerben kell gondolkodnunk, hacsak nem nyerünk egy raklap pénzt, hogy beköltözzünk a stúdióba hónapokra. De az eddig felmerült új témák alapján meglehetősen bizakodó vagyok.
Beszéljünk egy kicsit a jelenről is! Megjelent az új maxitok, a Castaway. Mit kell tudni róla?

Ez egy hatszámos remix maxi, hasonló, mint a Diablo De Luxe. Akkor a Salvo Karma számaihoz készültek új verziók, most az Incarnation volt a célpont. Elég beteg, bizarr lett, de ez a különbség, ha nem is ennyire szembetűnően, azért igaz a sorlemezekre is. Úgy érezzük, minden tekintetben sikerült felülmúlni a Diablot - a mixelők is megleptek minket, sokkal árnyaltabbaknak, kidolgozottabbaknak érezzük az új számokat. Nem egy mainstream cumó, alapvetően kemény, de a hagyományosabb megközelítésű arcok biztos nehezen találnak majd kapaszkodót rajta, a CD-ROM-on elrejtett koncertklip (Castaway) segíthet ebben (reklám helye: zenekari történet és fotók is vannak rajta). Talán a Diablo maxinak köszönhetően, már az Incarnation felvételei közben is kérdezgették páran, hogy lehet-e majd hangmintákat kérni az új anyagról, átvariálás okán. Fehérváron és környékén elég nagy a kísérleti elektronikai (vagy milyen) underground, nagyon extrém zajhalmazokat tudnak produkálni elsőre teljesen normálisnak tűnő fiatalok. Mivel a haveri körünkben van átfedés arrafelé is, így egyszer-egyszer kifogtak minket élőben és bekattant nekik, hogy hangulatilag nem is áll olyan messze egymástól ez a két műfaj (na jó, a műfajok egyes szeletei), mi lenne ha. Nekünk sem kellett több, persze, rákenroll! Aztán amikor meghallottuk az első eredményeket, egy kicsit megszeppentünk, volt olyan verzió, amitől Manson Trent Reznor vállára borulva bőgött volna hajnalig, na itt azért próbáltunk javasolni ezt-azt. Szerencsére nem vették a szívükre, megértették, hogy nem az emberiség tudatalattijának hang általi megcsonkítása a célunk, mi inkább bulizni szeretünk. A végeredményen ez hallható: lájtos zendülés a zártosztályon. A Diablo-s remixelők közül a Castaway-en is tiszteletét teszi Chip-Es, Mastif és a Korogos srácok, Sebi és Eki. Őket veszik körül az "újoncok": DiscRateBye, dr és a The Corporation két tagja, antiszex és Mike Nylons. Sajnos egy-két esetben csak rövid kivonatok kerülhettek fel a maxira, az időbeli korlátok miatt, de tervezzük, hogy a teljes verziók a weboldalunkról letölthetőek lesznek.

Ennek megfelelően bejött Nektek és a közönségnek a Salvo Karma utódjának számító Diablo De Luxe maxi?

Az utódja, az az Incarnation, a Diablo inkább a melléklete. Persze, picit fostunk előtte, hogy namostaztán nekünk esik mindenki, hogy hogy képzelünk stílusokat keverni így az ezredforduló magasságában, ez nonszensz, de meglepően jó lett a visszhangja. Voltak, akik furcsállták, de hamar tisztázódott, hogy nem ez az új CDT irány, meg ilyenek. De akadt olyan is, aki azt kérdezte, hogy miért nem ilyen zenét nyomunk... Nyilván jóval kevesebb fogyott belőle, mint a sorlemezekből, de ezek a maxik teljesen külön kísérletek, amit szerintem mindenki vág. A mi elvárásaink is mások voltak eladásilag, azokat még überelte is, majdnem 400 elment már belőle. Ezért is mertünk belevágni ebbe az újba, annak ellenére, hogy először fontolgattuk, hogy csak netes verzió legyen.

Némileg következik az előző kérdésből, hogy Szerinted mennyire nyitott ma egy metal rajongó?

Nem mernék általánosítani, van ilyen is, olyan is. A nagyátlag azért elég beszűkült szerintem, de ők nem is elsősorban a zene miatt rockerek, inkább a csordaszellem a vonzerő. De rengeteg ellenpélda is akad, hiszen már a metalon belül is nagyon sokféle zene van, azt is elég felfogni, hát még ha valaki nem korlátozza magát műfajilag. Most teszem azt, ha nekem tetszik a Depeche Mode, de nem tetszik a Rhapsody, mégis rockernek tartom magam, akkor például mi van? Aki a zenét szereti, az úgyis tudja, hogy hangulatokra, rezdülésekre is rá lehet pattanni, nem kell ahhoz szegecses műbőr pantalló. Csak ha jól érzem magam benne. De ez már más tészta. Akinek az old school dizájn jön be, a zene meg csak jó hangos legyen, azzal sincs bajom, amíg nem akar meggyőzni, hogy én is ilyen legyek. Na, ennél óvatosabban már nem tudok fogalmazni.
Nemsokára újabb európai bulik lesznek kilátásban Nálatok. Hol fogtok játszani, és hogy jött ez össze?

Ha minden a terveink szerint alakul, a tavasz folyamán 6 országban fogunk játszani, ebből Szlovákia már meg is volt, Ausztria most jön. Lesz még Belgium, Németország és talán déli szomszédainknál is lesz egy-két buli. Arra, hogy hogyan jön össze, nincs recept, nyomulni kell, pörögni-forogni, és akkor százból egy bejön. De ezek általában cserebulik, bandák jönnek ide, mi meg megyünk hozzájuk.

Mi a feltétele annak, hogy egy magyar csapat játszhasson külföldön -főképp nyugatra célzok- egy-egy bulit?

Az, hogy meghívják.

Egyébként hogy tetszett a Slayer buli? Milyen volt játszani előttük, illetve hogy jött le a -döntően Slayerre éhes- közönségnek a muzsikátok?

Nagyon kellemes hangverseny volt, és hihetetlen élmény volt játszani az Isteneink előtt. Nagyon be voltunk rezelve, főleg, hogy Kerry King bele is nézett a bulinkba, hát az ájulásküszöb bejátszott, komolyan, pisis hülyegyereknek éreztem magam. Ez nyilván rányomta a bélyegét a bulinkra, nehéz keménykedni bepelenkázva, hát azt se tudtuk, hol vagyunk. A közönség ott a helyszínen nem tűnt ellenségesnek, látszólag érdeklődően figyelték a bulit, de aztán utólag kellemes fikaáradat zúdult ránk, elsősorban az interneten, egy pár ember kötelességének érezte, hogy felhívja a figyelmet önnön tökösségére, és jól beszóljon nekünk. De semmi gond, átadtuk az adataikat Jaynek és Néma Bobnak, ők már úton vannak hozzájuk, ezúton is jobbulást kívánok nekik. Namostkomolyan: ez benne van a pakliban, aki nem bírja a kritikát, ne álljon ki a színpadra, ország-világ elé, hanem maradjon otthon, és üsse a számítógépet álnéven naphosszat. Furcsa is lenne, ha mindenkinek bejönne a zenénk annyira, hogy még a Slayerre kiéhezve is szívesen hallgatná órákig.
Mi van az új clipekkel? Az utolsó, amit láttam, az a Diablo volt, de azóta készült/készülőben van még legalább kettő, nem?

Egy Castaway koncertklip már itt van a kanyarban, a maxi multimédiás részén van is ebből egy verzió, de még tuningolgatjuk kicsit. A Fehérvári Zenei Napokon felvett koncert az alapja az egésznek és Ales kománk rakosgatta össze szorgalmasan. A másik készülőben lévő attrakció a Syco I clipje lesz, a felvételek itt is megvannak már, lassan formálódik Dudás Miklós cimboránk kezei között. Ez ilyen művészkedősebb lesz, persze szigorúan a méltán világhírű és hazánkban oly előszeretettel alkalmazott "home video" stílus keretein belül maradva. Nem nagyon kapkodunk a klipekkel, sajnos Magyarországon a képi megjelenítésnek nincs akkora jelentőssége, mint a működő zenei piacokon.

Engem mindig is érdekelt, hogy a bulijaitokon hogy tudsz ilyen elvetemült képeket vágni? Ez honnan jön?

Egész kis koromtól gyakorlom a tükör előtt, és különórákra is járok.

Mi a kedvenc rajzfilmed?

Tini Ninja Teknőcök.

Ki teszi fel Neked a legidiótább kérdéseket?

Az urológusom.
Mit üzensz olvasóinknak, illetve hol lehet találkozni Veletek a közeljövőben?

Koncertezünk megint agyba-főbe, a hómpédzsünkön folyamatosan frissítjük a dátumokat, ott mindenki tájékozódhat. A Hybriddel és a Murdererrel megyünk a legtöbb helyre, a Hy-Tek Tour keretein belül. De ezen kívül is lesz egy-egy koncert, amik közül a március 13-ai budapesti Marco Polos bulit emelném ki. Itt lesz egy belga vendégbanda, ilyen göteborgi dallamos death jellegű zenével, a nevük Excess Of Cruelty. Mi pedig egy feldolgozásokból álló programmal készülünk, vendégekkel, szóval ilyen lazább felfogású heppening a cél. Az olvasóknak pedig azt üzenem, hogy néha próbálják ki, milyen kiszakadni a virtuális valóságból az igaziba, és ugorjanak el egy-egy koncertre. Furcsa, múltszázadi felfogás ez, tudom én, de bejön, higgyétek el.


Hajas