Marduk, Immolation, Malevolent Creation - 2003.04.26. Budapest
[2003-05-19] - Perkele

Azt hiszem, sokan vártuk 2003. április 26-át, amikor is kellemes estét tölthettünk el a budapesti Mega Pub-ban, mi black, death metal rajongók. A Negative Art szervezte bulin a sokadik turnén gyűrödő skandináv horda, a Marduk volt a főzenekar, de sokan voltunk, akik inkább az előtte játszó csapatok valamelyikére voltunk kíváncsiak.
Némi késéssel érkeztünk meg a Mega Pub-ba ezen a szombat estén, ennek következtében lemaradva a román Negura Bunget fellépéséről. Ugyan nagyon kíváncsi voltam a nemzetközi underground körökben is elismerésnek örvendő zenekarra, de nekem ismét csak lemezeik hallgatása marad, várnom kell egy újabb alkalomra, amíg koncerten is megláthatom, hogy élőben hogyan szólalnak meg.

Őket egyik régi hazai kedvencem a Sear Bliss követte. Csak örvendezni tudok a tény felett, hogy már többször is volt hozzájuk szerencsém, mert a technika ördögének (?) köszönhetően teljesen élvezhetetlen volt a műsoruk. A kásás hangzásból csak a trombita lógott ki néha-néha, de az is túl halkan szólt. Ismerve számaikat éppenséggel nem okozott nehézséget, hogy felismerjem őket, de elégedett mosolyra leginkább csak a 1100 Years Ago-nál engedtettem magam.

Ezután az amerikai Malevolent Creation következett a színpadon. A floridai banda tavaly jelentette meg nyolcadik nagylemezét és amennyire értékelni tudtam tömény death metaljukat otthon a cd lejátszomból hallgatva, élőben csalódást okoztak. Maga a zene ugyanolyan erővel és energiával jött át, de énekesük jobban emlékeztetett egy hardcore banda frontemberére. Nem csak a külseje nem illett az összképbe, ami ugye a legelhanyagolhatóbb tényező, de előadásmódja is közelebb állt egy hc banda üvöltő démonához. Míg a lemezüket hallgatva egyáltalán nem, most olyan érzésem volt, mintha komoly erőlködést okozna neki, hogy ezeket a hangokat kihozza magából. Sajnos a Prepare to Die se volt olyan élőben, mint amilyennek én képzeltem.... A zene maga remek volt és ahogy elnéztem, örültek az összegyűlt, őket "bámuló" tömegnek.

Nem tudom hány óra körül jártunk már ekkor, közeledve az est fénypontjához. Mert számomra az Immolation fellépése volt a lényeg ezen az estén. Decemberben volt már szerencsém megcsodálni őket Bécsbe és őszintén szólva, akkor remélni se mertem, hogy pár hónap múlva itthon láthatom viszont new yorki death zenekart. Iszonyú erővel dübörögtek, sütött belőlük az intenzítás. Kegyetlen, technikás dalaik megizzasztották a tomboló közönséget, de róluk magukról is folyt a víz (a megfelelő légkondi hiányának betudhatóan, de hát minden nem jöhet össze egyszerre), minden szám között törölgették magukat, így még ha Ross meg is akarta volna rázni másfél méteres hajtakaróját, az mindenhol csak rátapadt volna. Ezen az estén nem csak már meglévő rajongóiknak szereztek kellemes perceket, de valószínű, hogy sokan a koncert hatására mélyednek majd bele albumaikba Hangzásról most nem igazán tudok szót ejteni, mert már az első számnál próbáltam minél közelebb jutni a színpadhoz, így az emelkedő hangerő 'kárpótolt' az esetleges hibákért. Nem tudom pontosan mennyit játszottak, de kevés volt!!

Tény, hogy a közönség legnagyobb része a Svédországból érkezett Marduk-ot szerette volna látni, akik a tőlük megszokott intezítással vették uralmuk alá a színpadot. Remek volt a hangulat, Legion többször is a tömegbe vetette magát új szerkójában és barátságosan lepacsizott az első sorokkal. Ugyanis mostanság, mint a képeken is látható nem bőrmellényben nyomul, hanem hám szerű bőrszíj kombinációban (ami az élénkebb fantáziával megáldottak gondolatait esetleg más irányba tereli... ), ami valljuk be, pocakját tekintve nem mindig látszik előnyös viseletnek. De függetlenül az öltözettől, hozták a tőlük elvárt és megszokott formájukat, kíméletlen előadásukat. A meleg rájuk is hatott és a koncert vége felé már félmeztelenül nyomultak és még ráadást is volt erejük játszani. Néhány elcsípett számcím: Of Hells Fire, Obedience, On Darkened Wings, Bleached Bones, Panzer Division Marduk, Hearse.

Perkele