Summer Breeze - 2003.08.21-23.
[2003-09-29] - Perkele

Summer Breeze - 2003.08.21-23.
Abtsgmünd, Németország



Alig értem haza a Wacken Open Air-ről, sátramon még meg sem száradhatott a szántóföldről hazacipelt reggeli harmat, máris késztetést éreztem, hogy visszatérjek Németországba, egy újabb három napos, tömény metal orgiára. Germánia ugyanis egész nyáron tobzódik a jobbnál jobb fesztiválokba és átlagban, havonta kb. 2 ilyen rendezvény között is válogathatnak a metal zene hívei. Az sem mellékes tény, hogy ezen fesztiválok híre egyre szélesebb körben járja be a világot és ez egyre jobb fellépőgárda összeállítására buzdítja a szervezőket, ez pedig egyre messzebbről is vonzza a rajongókat.
Jelen esetben a Stuttgartól nem messze fekvő Abstgmünd városka mellett megrendezésre kerülő Summer Breeze impozáns fellépői tették ellenállhatatlanná számomra egy újabb szabadtéri fesztivál lehetőségét, ahol három nap alatt, két színpadon 50 zenekart láthatott a nagyérdemű.
Az ismeretlenebbek mellett olyan húzónevek tették vonzóva az eseményt, mint a Naglfar, Meshuggah, The Kovenant, Vintersorg, Amon Amarth, Finntroll stb. (Az persze érdekes kérdés, hogy Svédországban milyen furcsa 'vírus' szabadulhatott el, mert hosszabb-rövidebb idővel a fesztivál kezdete előtt több svéd zenekar is lemondta szereplését, ilyen-olyan okokra hivatkozva.) Mivel a fesztivál helye nem túl nagy és a két színpad közel van egymáshoz a zenekarok időben egymást követve, felváltva játszottak. Míg az egyik színpadon fellépett valaki, addig a másikon zajlottak az előkészületek az ott következő zenekar számára. Ezzel kizárták a lehetőséget, hogy bármiről is lemaradjon az ember.

Munkatársaim viccelődésétől kísérve (miszerint a nyaralási pénzemet akár több hetes tengerparti vakációkra is költhetném pár napos fesztiválok helyett), szálltam fel Budapesten a vonatra, hogy már a 'szokásos' járattal érkezzem augusztus 20-án München-be, ahonnan igénybevéve a Deutsche Bahn különböző járatait vettem utam Regensburg felé. Innen pedig már kocsival közelítettük meg Abstgmünd-öt. (Valahol félúton Regensburg és Abstgmünd között kaptam az sms-t, hogy Vintersorg, betegségre hivatkozva lemondta a fesztivált.) A faluba érve kisebb konvoj alakult ki a fesztivál helyszínét kereső autók sorából, ugyanis még csak ekkor kerültek ki az iránymutató táblák. A semmi közepébe tartó kocsisor végül beért egy katlanba, ahol megkezdődött a sorbanállás. A szervezésben ekkor még erős hiányosságok mutatkoztak. Úgy tűnt senki nem tudta mi hol van és ez a kaotikus állapot csak másnapra látszott rendeződni.

A fesztivál maga egy fákkal körülvett, kellemes kis 'sarokban' volt, ahonnan kb. negyedórás, dombnak felfelé tartó sétával lehetett elérni a kempinget.
A VIP/Press kemping ennél szerencsésebb helyen, a fesztivál bejáratával szemben helyezkedett el, a városi sport létesítmény körül. Míg az előbbinél a kocsi mellé verhettek sátrat, addig az utóbbiban külön parkolót jelöltek ki a járművek számára. Igaz, hogy ez a parkoló sem volt 'túl' messze, de kinek van kedve akár 5 métert is cipekedni a tűző napon? Ezt az 'apró' kényelmetlenséget viszont ellensúlyozta a fesztivál könnyű megközelíthetősége, illetve, hogy az uszoda vizes helyiségeit használhattuk, ahol maximum a férfi wc dugult el időnként, de melegvízből sosem volt hiány (bár az első esti zuhanyzás is ütközött némi nehézségbe - kb félórás keresgélésbe és tucatnyi személyzethez tartozó 'nem vagyok benne biztos' tudással rendelkező emberke kikérdezésébe került, míg végül a nagyszínpad háta mögött találtunk egy működő zuhanyt, amelynek női részlegét épp egy úriember használta - ismét a senki-nem-tud-semmit-pontosan szituációból adódóan. Mellékes tény, hogy másnaptól ez a zuhany már megközelíthatetlen volt, ugyanis mint kiderült ez a fellépőknek volt fentartva). Ugyanis hiába voltunk a városka szélén, a vízellátás akadozott és a normál kempingben megtelepedettek hol a toalettet, hol a zuhanyzókat nem tudták használni (mert csak felváltva működött). Ez, tekintve a hőséget és a kempingben terjengő töménytelen mennyiségű port, nem lehetett kellemes dolog.

Kisebb-nagyobb tortúra után azért mindenkinek sikerült letelepednie valahol. A sátrak felállítása és némi sörözéssel eltöltött pihenő után, kora délután a város felderítésére indultunk. A kisvárost ellepték a feketébe öltözött metalheadek, akik megszálltak minden helyet, ahol ételt és italt árusítottak.
A helyi Spar hideg sör készletét pillanatok alatt elkapkodták, a falu másik végén található Penny Market melletti italforgalmazót is megszállták, de a benzinkút alkoholtartalmú italkészlete sem maradt érintetlen. Amúgy a fesztivál területén is kapható volt mindenféle étel (a 2Euros lángos is igen népszerű volt) és ital, mi szem-szájnak ingere lehetett, csak a borsos árak előbb inkább a városi készletek fogyasztására ösztönözték a látogatókat.
Ahogy elnéztem a helyi lakosok nem voltak elragadtatva tőlünk. Mint sáskák, leptük el kicsiny falujukat, nem kevés szemetet hagyva magunk után(bár a szervezők úton-útfélén osztogatták a kék és sárga szemeteszsákokat(micsoda alapanyag svéd zászló készítéséhez...ha-ha), és három napon át tartott a folyamatos zajáradat, ami valószínűleg rendesen megviselte tolerancia küszöbüket.

De mi szórakozni jöttünk és a nap vége felé még a kezdeti kaotikus állapot is viccesnek tűnt az elfogyasztott sör mennyiségével arányosan.










'Legalább lesz mire emlékezni' - megjegyzéssel vettük búcsút a naptól és hajtottuk fejünket álomra, hogy a másnapot frissen és pihenten kezdjük meg.

Általános képek a fesztiválról itt láthatóak.

S hogy nem csak nekünk földihalandóknak akadtak problémáink, álljon itt egy zenész példa is. A The Kovenant bőgőse, Lex Icon az idei Summer Breeze fesztiválos fellépésük kapcsán az alábbiakat jegyezte le:

"Időpont: 2003. augusztus 21. - reggel 6 óra 30 perc
Helyszín: Egy Oslótól 2 órányira levő kisváros, Hamar
Indulás a reptérre. A srácok fáradtak a tegnap esti próba miatt, ám a hangulat jó. Mindenfelé napszemüveget látni... A Nap éppen kel fel. 3 és fél órányi autókázás után megérkezünk Torp eldugott repterére. (Vajon miért nem a nemzeti reptérről szálltunk fel, ami össz-vissz 1 órára lett volna? ... Tipikus... Az autóút elég "szürreálisra" sikeredett: Küth keresztülhajott az útdíj szedő fülkéjén, megpróbálva minél nagyobb sebességgel elgázolni a pénztartódobozt .... és hasonló problémák. Végül sikerült biztonságosan kiraknunk a cuccunkat és további incidensek nélkül becsekkolnunk.
Időpont: 2003. augusztus 21. - délután 15 óra
Földet értünk Frankfurtban! Nem, várjunk egy pillanatot! Ez nem is Frankfurt! Ez valami sz**os kis városka féle halom, amelynek Frankfurt-Hahn a neve és kb. 2-6 órányira fekszik a fesztiváltól. A sofőr, aki majdnem 2 órás késéssel vett fel minket, egy picit bizonytalan is volt emiatt. Hmm.... Kezdetnek nem túl jó!
Időpont: 2003. augusztus 21. - este 22 óra
Egy örökkévalóságnak tűnő hosszúságú utazás után megérkeztünk a fesztiválra. A backstage terület kapujánál találkoztunk a régi turnémenedzserünkkel. Beszélgettünk és nevetgéltünk egy kicsit, aztán uzsgyi a hotelba, amely természetesen kb. félórányira volt a fesztivál helyszínétől. Ráadásul pont abból az irányból, ahonnan jöttünk.... Aaarrrgghh! Szóval oda-vissza 1 órát kocsikáztunk. Tipikus... Nem sok időnk maradt piheni vagy a hotelnál bármit is csinálni, mert rohannunk kellett vissza a fesztivál helyszínére, így a hotelben csak 1 órányit maradtunk. Ez nagyrészt a buszsofőrök aggodalmának volt köszönhető, akik mindenképpen biztosítani akarták, hogy időben ott legyünk a fesztiválon. A hotelfoglalást is elrontották. Mivel nem volt elegendő szobájuk, Bratnek Küth padlóján kellett feküdnie. Mivel valójában egyetlen szobájuk sem volt már szabadon, ezért odaadták az egyik egyágyas szobájukat, amely már le volt foglalva (valószínűleg hasonló történt a nekünk lefoglalt kétágyas szobával is). Magunkhoz vettünk némi "German schnitzel"-t és ,,utaztunk'' egyet a 'jóérzés zöld mezejére'. A kb. 1 órányi "pihenés" után rohantunk vissza a fesztiválra. Ekkora már néhány fogadatlan hívásom is volt a mobilomon, de a tradicionális ,,rock star'' stílusban szépen ignoráltam őket... Valószínűleg megátkoztak minket, hogy mindig elkésünk...
Időpont: Summer Breeze - éjfél, a boszorkányok ideje...
Oké, mit is várhatnék?! Megint jól ledöbbentem néhány emberke hülyeségén. A backstage-ünk természetesen zárva volt, de senkinek sem volt hozzá kulcsa. A srácokkal rohantunk a színpadra, felállítottuk a cuccot, végül minden működésre kész állapotba került. Már csak valakit kellett találnom, aki ki tudja nyitni a backstage-ünket - könnyebb mondani, mint meg is valósítani... 20 percnyi kulcsra várakozás után már azon voltam, hogy berúgom azt a nyamvadt ajtót. Aztán egy szegényes "Elnézést" kíséretében megjelent egy troll jellegű nyanya a kulcsokkal és a 6 törülközővel. Ezek után a hölgyemény nem akarta odaadni a kulcsot, ráadásul valami biztosítékot akart azért a 6 nyavalyás törülközőért... Anyád! Mi a fene van ma az emberekkel?! Itt vagyunk 20 perccel a buli kezdete előtt, még nem vagyunk kisminkelve, nincsenek rajtunk a színpadi cuccok és még ez a borzalmas nőszemély is itt akadékoskodik. Végül Psy odaadta az útlevelét, ám ekkor meg néhány figura kopogtatott az ajtónkon és csodálkoztak, hogy még nem állunk készen a színpadon. "Nem, még nem vagyunk bazzeg készen! És most húzzatok el a nyavalyás troll nyanyával egyetemben!" hehehe...

5 percünk maradt, hogy mindennel elkészüljünk. Természetesen lazán megcsináltuk, még egypercnyi pihenőnk is maradt... Elég idő a introhoz... Bevágtatunk a színpadra és mit látunk: 12.000 ember üvöltözik és üdvözöl minket! Annak ellenére, hogy fáradtabbak voltunk, mint egy 70 éves prosti, erre még mi is beindultunk. Semmi nem akadályozhatott meg abban, hogy egy nagyszerű showt nyomjunk. És a hangzás is fantasztikus volt - köszönet érte a hang- és fénytechnikus srácoknak! A fényeket eredetileg egy barátom csinálta volna, aki a Samael-ben játszik, de a fesztiválszervezők kavarásának köszönhetően, ez nem jött össze. A szervezők azt mondták a csókának, hogy szombaton játszunk, míg mi pénteken nyomultunk... Mindegy, megcsinálta az In Flames világítását... Mindig megdöbbenek, hogy a dalaink élőben milyen extrémek. A S.E.T.I. nótái is nagyon jól megdörrentek. Az se volt semmi, amikor a black metal rajongók az opera vokálokra énekeltek... Hehe... A black metalos festés és a női opera egyszerre nagyon hatásos. Felemelő érzés és adrenalint pumpál a szervezetbe, főleg amikor fáradt vagy...

Nos, hogy összefoglaljak a dolgokat, álljon itt egy lista, hogy az egészből mit tanultam:
Sohase repüljetek a Ryan Air-rel! Ne értsetek egyet egyetlen utazási intézkedéssel sem, amíg legalább 2x nem ellenőriztétek le őket! Soha ne repüljetek a Ryan Air-rel! Mindig emlékezzetek a napszemcsikre, a rágógumikra, és soha ne repüljetek a Ryan Air-rel! :))) A testnek szüksége van a pihenésre! Valami olvasnivalót mindig hozzatok magatokkal, hogy a várakozással teli órákban tudjatok mit csinálni! Semmilyen körülmények között se repüljetek a Ryan Air-rel! A reptereken minden drága! Ne használjátok a Ryan Air-t! A The Kovenant szétrúgja a seggeteket! A Summer Breeze közönsége fantasztikus volt. A Ryan Air sz*rt se ér!

Köszönet mindenkinek, aki segített a fesztiválra eljutásban, és természetesen Nektek, rajongóinknak. Üdvözlöm még a bűntársaimat is: Psy-t, Angel-t, Küth-öt és Brat-et és Bobo-t : )"

Lex/Nagash


Summer Breeze

Folyt köv.