Cadaveres De Tortugas - Kelet - európai csikósmetal
[2004-01-06] - Hajas

Akinek van szerencséje személyesen is ismerni a CDT két frontemberét, az -hozzám hasonlóan- bizonyára már elcsodákozott kettőjük eltérő stílusán. Perso egy sztorizósab, poénkodósabb csávó, míg Körmi egy igazi zenekarvezető, aki a csapattal kapcsolatos teendőket mindig véresen komolyan veszi - és az elmúlt évek azt bizonyítják, nem hiába. A banda tavaly volt 10 éves, és ennek kapcsán ki is adtak a srácok egy válogatáslemezt, de még rengeteg érdekes téma előkerült a Maraton hosszúságú interjú során. Kérdéseimre, természetesen ők ketten válaszoltak.

Hello srácok, először is beszéljünk az Incarnation fogadtatásáról! Egyetértünk abban, hogy sokan csak azzal a lemezzel kedveltek meg Titeket?

Perso
: Szerintem már a Salvo Karmánál elindult egy folyamat, amikor mind a közönség, mind a "szakma" részéről elkezdtek minket komolyan/komolyabban venni, és az Incarnationnel biztosítottuk be a helyünket. Áttörésről persze túlzás lenne beszélni, de ennek a két lemeznek a kritikái, illetve eladásai alapján biztos, hogy sikerült ugranunk 1-2 fokot azon a bizonyos képzeletbeli ranglétrán. Külföld szempontjából mindenképp az Incarnation a sikeresebb, hiszen ezután kaptunk először komolyan vehető visszajelzéseket, ez alapján játszhattunk Bécsben a Planet Musicban, a Soulfly buli "kiegészítéseként", és ez alapján játszhatunk egyre többet nyugati irányban. A külföldi terjesztők is eziránt kezdtek el érdeklődni, bár eddig mindegyikük bevállalta a Salvo Karmát is, visszamenőleg. Itthoni bulik tekintetében szerencsére egy ideje azért már kiegyensúlyozott a fogadtatásunk, bár ha jobban belegondolok, mind a Hybrides tavaszi, mind a Fürgerókás őszi kanyarunk felülmúlta a várakozásainkat. Mondom, nagy különbség nincs, de azért érezhető, hogy jó irányba haladunk.

Nézegettem a külföldi kritikákat, és még ott is tetszett az Incarnation a firkászoknak. A hazai szaksajtó -ha egyáltalán beszélhetünk ilyesmiről- nyilván valamennyire elfogult, de a pozitív külföldi visszajelzések azért megleptek, nem?

P
: Hát, hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem tartottunk tőlük, és nagyon jólesett, hogy bejött nekik az anyag. Már ideje volt, hogy kapjunk tutira nem elfogult kritikákat, mert bár szó sincs "csalásról" itthon sem, de azért 10 év alatt megismertünk szinte mindenkit személyesen is, aki valamennyire részt vesz kis hazánk rock/metal megfejtésében, és ilyenkor akaratlanul is felmerülnek emberi tényezők a zene megítélésekor. De a külföldiekkel sose dumáltunk, nem vágnak minket hozzáállásilag, nem tudnak az itthoni nyomulásunkról, nem láttak minket "színpadrombolni", csak meghallgattak egy lemezt a sok közül, amit kapnak, és leírták, ami beugrik. Plusz ugye más hangzáshoz vannak szokva, és amúgy is szeretnek kuncogni a kelet-európai bandákon, csikósmetal, ilyesmi. Baromi kíváncsi voltam, hogy ők mit szólnak, full kívülállóként. És ennek fényében végképp nagy királyok vagyunk :) De a viccet félretéve, még a rosszabb kritikák is csak azt hozták fel, hogy eléggé hasonlítunk a korai Machine Head és a Roots-os Sepultura keverékére, de ezen nem tudtunk megsértődni. Pont ugyanez az olasz béla csinált utána velünk interjút is, és rá is kérdezett, hogy mik a fő hatásaink, mi meg szemrebbenés nélkül betoltuk, hogy a korai Machine Head és a Roots-os Sepultura... Volt, aki koncerten látott minket előbb -Belgiumban-, és utána írt az ott vásárolt CD alapján, hát kurva jót. Pedig ott pont egy állat norvég, ilyen Meshuggah-Slipknot-Entombed keverék bandával nyomtunk, akik ráadásul szétszedték a színpadot és úgy szóltak, mint az ágyú... Picit aggódtam, mi lesz itt velünk, de ezek szerint azért működött a dolog.

Ti vagytok az ország egyik legtöbbet koncertező bandája. 2003-ban például laza 63 bulitok volt. Nem fárasztó ez annak tudatában, hogy folyamatosan új anyagokat adtok ki, és a civil melóhelyeiteken is sokat melóztok?

P
: De.

Körmi
: Persze, fárasztó volt ez az évünk, rengeteget dolgoztunk, és mellette rengeteg időnket foglalta le a zenekar, főleg a koncertezés - már csak amiatt is, mert sok koncertünk volt idén külföldön, és hát a távolságokat le kell győznünk valahogy. A munkahelyeket pedig nem szabad elhanyagolnunk, mert a megélhetésünket még mindig ezek biztosítják. Pont emiatt nem sok időnk maradt új számok írására, ezért tavasszal kevesebbet szeretnénk játszani, néhány meghívásunk lesz csak Magyarországon és külföldön. Folytatjuk az ötödik CDT lemez megírását, amit idén szeretnénk megjelentetni, úgyhogy a közeljövőben elkoptatjuk a próbatermünk kilincsét!
Szerintetek -és nehogy megsértődjetek a kérdésen- egy magatokfajta underground banda esetében mennyire megszokott/indokolt egy best of lemez kiadása?

P
: Semennyire. Ez nem is best of, hanem egy jubileumi 10 éves válogatás, ajándék, ha úgy tetszik. Igyekszünk majd olyan olcsón adni, amennyire lehetséges, és persze nincsenek olyan elvárásaink vele szemben, mint egy sorlemeznél. 10 év alatt összegyűlt egypár érdekességnek mondható felvételünk, plusz ahogy Te is említetted, az utóbbi két lemezzel sok új arc ismert meg minket, nekik érdekes lehet belefülelni a régi dolgainkba anélkül, hogy meg kéne venniük az összes anyagunkat. Persze tagadhatatlan, hogy ez magunknak is ajándék, jó ránézni egyben, hogy mivel töltöttük a szabadidőnket az utóbbi 10 évben. Öregszünk na, nosztalgia rulez :)

Nem sok szerintetek 76 perc egy magatokfajta durva zenét játszó bandától?

K: Ezt a lemezt nyilván csak a zenekar legfanatikusabb rajongói veszik meg, nekik nem lesz sok, sőt a cd-n lévő különleges nóták miatt inkább érdekes lesz, és a hely szűke miatt pár érdekes nóta így is le maradt! Majd a 20 évesre rákerülnek!

Bemutatnátok a szóban forgó anyagot?

P:
Persze: Hajas, ez itt az Anyag - Anyag, ő pedig a Hajas, tudod, már sokat meséltem róla:) Ez egy kábé 75 perces tömény zúzalék, teljesen szubjektív válogatás a saját szájízünk szerint. A koncerteken is játszott kedvenceink mellett rajta lesz például a Negative Forces című klasszikus második demós szám magyar nyelvű változata, amit Zsombi és az első basszeros, Krech Miki énekelnek. Tisztelgésképpen a nemrég elhunyt Thorday Áci előtt, felkerült rá egy dal, amiben a zajongásunkra énekel rá Áci, ez a dal eddig csak a Fehérvárrock '97 válogatáson jelent meg. Lesz rajta 4 élő felvétel, egy vadiúj Chip-Es remix a Wardance című Incarnation-ös számunkra, és rajta lesz a Foreign Life Forms című, harmadik demós "klasszikus" is, amivel anno felkerültünk a Hammer egykori Demonstráció válogatás-sorozatára. Szóval olyasmik, amiket egy olyan koma, aki bír minket, érdekesnek találhat. Emellett a borítóban lesz egy csomó kép, koncertfotók, turnéplakátok, lehet csemegézni és röhögni, csodálkozni, egyéb érzelmeket kinyilvánítani, ízlés szerint.
Körmi, mi volt az elmúlt 10 év legkellemetlenebb élménye -nyilván Zsombi tragédiáján kívül- a csapat életében?

K: A 98'-99-es évek voltak a legnehezebbek a zenekar életében. Nehezek, de nem kellemetlenek. A második lemezt jelentettük meg, próbáltunk önállóan koncertezni - mérsékelt sikerrel, és a kritikák sem voltak a legjobbak, aztán '99-ben Zsombi autóbalesete, a folytatás kétségei... Aztán a Salvo Karmával megváltozott minden.


És mi volt a legkellemesebb pillanat?

K:
Rengeteg jó dolog történt az első bulinktól, az első CD megjelenésén át az összes turnéig. Külföldi bulik Belgiumban, Németországban, Ausztriában, és a kedvenceink előtti vendégeskedések a Pecsa színpadán kint és bent, vagy valami kis klubban, mindegy. Annyi minden történt, hogy bármit is kiemelni nem lehet és nem is szabad!


Az egyébként megfordult már a fejedben, hogy vége a CDT-nek?


K: Nem túl sokszor. Még régebben azt gondoltam, hogy 30 évesen már biztosan nem fogom ezt csinálni, aztán tessék, mégis... Annyi élményt kaptunk már a zenekartól, hogy az leírhatatlan és úgy gondolom, hogy még csak most kezd érdekessé válni a dolog. Igazából most kezdjük learatni a munkánk "gyümölcsét"; élvezni azokat a mérsékelt sikereket, amik mostanában érnek minket.
Ha a másik három srác hirtelen azzal állna elő, hogy kilép, akkor mit csinálnál? Új tagokat keresnél a zenekarba, vagy új néven alapítanál bandát? Netán végleg abbahagynád?

K: Megcsinálnám az első szólólemezemet, és valami más zenekarnév alatt kiadnám, keresnék néhány arcot, és biztosan koncerteznénk is.


Egyébként szerintetek mi a legfontosabb egy underground banda karrierje szempontjából? A koncertezés, vagy az újságoknak/rádióknak adott interjúk/promó cd-k stb.? Netán valami más?

P
: Hát, szerintem itthon iszonyat összevisszaság van. Szerintem minden, de tényleg minden nagyon fontos, minden alkalmat meg kell ragadni, ha előrébb akarsz jutni. Ezt a hozzáállást szeretik leszólni úton-útfélen, hogy "gusztustalan nyomulás", meg ilyenek, de tudomásul kell venni, hogy egy ilyen kis "színtéren" minden ember számít, akihez el tudod juttatni a zenédet, nincs olyan, hogy "ezeknek én nem játszom, meg amúgy is hol a jacuzzi az öltözőből". Lehet elvekről beszélgetni, és fontos is, hogy legyen egy határvonal, ne menjünk már le kutyába, ha nem muszáj, de aki csak a maga igazát hajtogatja, az nem fogja tudni még minimálszinten sem üzemeltetni a bandáját. Koncertezés nélkül nem tudod megismertetni magad, mert nincs olyan médiaháttere az úgymond szélsőséges műfajoknak, hogy eljusson mindenhová a híred, viszont azt a kevés sajtójelenlétet, amit ki lehet izzadni, azt ki is kell, mert lehet, hogy valaki pont onnan hall először rólad. Nálunk a zenekaroknak kell futni az emberek után, itt nincs sztárkodás, húdeművészkedés, csak ha beéred a közeli barátok és a szűk családi kör vállveregetésével. Szarul hangzik, de azért nem olyan vészes ám, csak kell hozzá egy laza "fejjel-a-falnak" mentalitás, pitbull-hajlam, ilyesmi.
Már nem vagytok kezdők, de talán van némi rálátásotok arra, hogy mennyiben hasonló, vagy különböző a mai demós bandák helyzete, mint Nektek volt 10 éve?

K:
Nem tudom, mi biztosan ugyanúgy csinálnánk mindent. Próbálni-koncertezni-elmenni mindenhová- nyomulni ezerszer, ezerféleképpen. Hajtani a dolgokat minden fórumon, reggeltől estig. Azért, ahogy látom, manapság nehezebb egy kezdő zenekar helyzete, mert ha nincs ismeretsége, akkor a lapok talán egy picit már le is vannak osztva, és betörni ebbe a zárt közösségbe, ebbe a zárt körforgásba nagyon nehéz - kikerülni viszont annál könnyebb!


A kihagyhatatlan kérdés: Miket hallgattok mostanában?

P:
Összevissza. Ha túlságosan kezdeném magam "zenélőnek" érezni, akkor The Mars Voltát, A Perfect Circle-t, Deftones-t, ilyesmit, nehogy már azt higgyem egy percig is, hogy. Amúgy is sok nyugis dolgot hallgatok mostanában, fejtisztítás folyik ezerrel. De ha zúzni támad kedvem, akkor Hatebreed, na meg persze az új Machine Head a nyerő, átmenetnek meg Poison The Well. Az új Static - X is nagyon tetszik még. A legutóbbi Disturbed is elő-előkerül. De például egész megtetszett Björk Royal Opera Hall-os performansza. Azért performance, mert koncertnek már nem merném nevezni, amit az a full beteg társulat nyom. Tiszta értelmi fogyatékosok karácsonyi jutalomjátéka fless, de nagyon össze van rakva.

K:
Mostanában új Korn, Static -x, Machine Head, Dew - Scented, új Metallica, Ill Nino, ilyesmiket, van még új Exodus maxi, meg rengeteg régi kedvenc!


Mit szóltok ahhoz, hogy az Ektomorf a Nuclear Blasthez került? A kérdés másik fele pedig, hogy milyen jövőt jósolsz most nekik?

P
: Csak gratulálni tudok, megérdemlik, ők aztán tényleg feltettek erre mindent. És örülök amiatt is, hogy hátha picit errefelé is elkezdenek végre figyelgetni a külföldi megfejtők, és nem úgy néznek majd a magyar feltörekvőkre, mint a véres kardra. Jósolgatni nem mernék azért, maradjunk annyiban, hogy ez már így is felér egy főnyereménnyel, bízzunk benne, hogy ki tudják használni a lehetőséget.
Lelkes koncertre járók vagytok, akár külföldre is szívesen kinéztek egy jó buli kedvéért. Mi volt a legutolsó jó koncert, amit a határ túlsó felén láttatok?

K: A Machine Head Bécsben, december 18-án. Beszartam rajta!


P: Pont mostanában eléggé elhanyagoltam a koncertjárást, picit túladagolódtam a klubokból idén, de a többiek kenik-vágják rendületlenül. Most a januári bécsi A Perfect Circle mozgatja a fantáziámat, ha már a Deftones-szal közös turnéjukról lecsúsztam.


Hajas