Wackor - Slayercsabi
[2004-03-03] - Hajas

Némi kihagyás után folytatódik személyeskedő rovatunk. Ezúttal a Wackor őrült és vérszomjas dobosát, Slayercsabit faggattam ki, aki akkora metalarc, hogy -saját bevallása szerint- már az oviban is egy Slayer felirat és egy koponya volt a jele:)

Hello Csabi, Neked hogy kezdődött a metalkodás? Milyen bandák hatására lettél kemény zenerajongó, és miket hallgatsz mostanában?

Ez egy elég égő sztori, de elmondom. Kábé ötödikes lehettem általánosban. Mindenki metalos volt, én meg dzsordzsmájkült hallgattam. Az egyik haverom (aki akkor nyergelt át Modern Talkingról Iron Maidenre) mondta, hogy milyen jó ez a metalkodás és megmutatott egy Scorpions:) számot. Én meg seggre ültem, hogy milyen durva és hogy mennyire üt. Égő pofával mondom ezeket.:) A következő snitt az, hogy már nagy metalos vagyok, de még egy kazim sincs. A megoldás: Nagy Feró és Garázs című műsora a Petőfi rádión. Innen vettem fel az Iron Maiden Seventh Son Of A Seventh Son dalát egy Maxell kazettára úgy, hogy Feró természetesen végigpofázta azt. Ez volt az első kedvenc zenekarom. Egy újabb haverom ismertetett meg a thrash műfajjal. Asszem Kreatorrel nyitottunk, és először ki nem állhattam, majd szép lassan beleszerettem (Hol voltak akkor már a Scorpionsos idők?). Innentől kezdve csak olyan zenéket voltam hajlandó hallgatni, amiben ész nélkül csapkodtak és üvöltöztek, a kazikat meg az alapján vásároltam, hogy melyiknek a legvéresebb a borítója.:) Így szerettem meg a Sepulturát is (Garázs rulez!), ami azóta is az egyik kedvenc zenekarom. Ezek után jött még a Metallica és a Slayer, amit amikor meghallottam, felállt a farkam:) Azt hiszem, ők cseszték el az életemet, mert miattuk lettem zenész.:) A kilencvenes évek elején egy Helmet nevű banda rádöbbentett arra, hogy a Thrash után is van élet. Nem kell ahhoz feltétlenül tika-tika tempó és halálhörgés, hogy egy zene betonozzon. Őket aztán sorban követték a nagy megfejtők: Prong, Alice in Chains, Ministry, stb., majd más műfajokból is elkezdtem szemezgetni: Tiamat, Samael, Led Zeppelin, Biohazard, Rage Against The Machine, stb.
Hogy miket hallgatok mostanában? Nosztalgiázom. Főleg régi cuccokat: Coroner, Voivod, Cyclone Temple, Xentrix, Exodus, ilyenek pörögnek nálam, meg a fent említett cuccok minden mennyiségben, főleg Slayer és egy-két magyar banda is: Leukémia, Necropsia, Korog, ja és nagyon fenem a fogam ezekre is: Wall Of Sleep, Stereochrist, Isten Háta Mögött, Cyborn. Azt hiszem, ennyi.

Kik a kedvenc dobosaid?

Elég sok ilyen van. A feelinges, látványos, pontos dobosokat szeretem leginkább (valószínűleg, mert irigykedem:)), de a technikás, lehetetlen figurákat játszó, szöszmötölős dobosok is bejönnek. Az előbbi kategóriából Tommy Lee, Vinnie Paul, Nick Anderson (Entombed), az utóbbiból pedig talán Gene Hoglan (ex-Dark Angel, Death), aki nagyjából az összes már említett tulajdonsággal rendelkezik. Félelmetes! Kezdő dobosoknak nem ajánlom az arcot, mert annak idején amikor meghallottam a játékát, fél évig abbahagytam a dobolást:) A Slayer dobosairól nem is beszélve. Bostaph is és Lombardo is isten, ráadásul ez utóbbi egy élő legenda. A játékát lehet ugyan kritizálni, de azt senki sem vitathatja, hogy stíluseremtő. És akkor itt vannak még a magyarok: Bánfalvi Sanyi a Neck Sprain-ből vagy Bordás Zoli a Watch My Dying-ból. De a Korog dobosa sem egyszerű arc.
Mik a kedvenc filmjeid, és általában milyen típusúakat szeretsz?

Stílusfüggetlen vagyok. Mindenféle kategóriákban vannak kedvenceim, de a legnagyobb királyság az a Monty Python Repülő Cirkusza. Ahogy a Galla mondta, abban benne van az egész világtörténelem. Természetesen elég sajátos formában kivitelezve. Itt most állhatna akár egy végtelenített lista is a kedvencekről, de a teljesség igénye nélkül itt van néhány alapmű: Brian Élete, Gyaloggalopp, A Ravasz, az Agy...., Csillagok háborúja trilógia, Játszma (Michael Douglas, Sean Penn), Memento, A Jó, a Rossz és a Csúf, A Halál 50 órája, Shaft. Hirtelen ennyi jutott eszembe, de ha holnap tennéd fel ezt a kérdést, már biztos más címeket sorolnék.

Ha az utcán belédkötnek, mit csinálsz? Visszaugatsz, vagy odébbálsz?

Nagyjából ebben a sorrendben, de előtte még orrba verem az illetőt:) Szóval nem tudom, attól is függ, miért kötöttek belém meg hogy hányan vannak. Ja, és hogy mennyit ittam, mert ha sokat, abból bunyó lesz :) Na de komolyan. Elfutni csak akkor futok, ha többen vannak, mert a testi épségemet nem szivesen teszem kockára, törött kézzel ugyanis elég nehéz dobolni. Valószínűleg megpróbálnám békés úton rendezni a dolgot. De sajnos az a tapasztalat ismerőseim körében, hogy ez csak a legritkább esetben vezet megoldáshoz. Ha ez nem sikerül, jöjjön, aminek jönnie kell...

Verekedtél már? De őszintén!

Sajnos igen, az első komolyabb az általános végén volt, valami jelentéktelen hülyeségből fajult verekedésig a dolog. Jókat odapörköltünk egymásnak, aztán mikor befejezettnek tekintettem és fordultam meg, még kaptam egy akkorát a fülemre, hogy egy hétig csöngött, és járhattam be Fehérvárra az SZTK-ba. Viszont azzal vigasztaltam magam, hogy sikerült betörnöm a srác orrát. A másik sztori az már egy kicsit súlyosabb volt, és nemrég történt egy fehérvári szórakozóhelyen. Ott egy haveromat próbáltam megvédeni, akibe ok nélkül belekötöttek a helyi vagány gyerekek. A végén már elég csúnyán nézett ki a hely, és a rendőröket is kihívták, de mi akkorra már leléptünk. Utána azért még egy kicsit cidriztünk, hogy rendőrségi ügy lesz belőle, de szerencsére nem lett. Lehet, hogy az erőszak nem a legjobb megoldás, de sajnos néha csak ez az eszköz marad. Ámen.
Egy vitában, ha nincs igazad, azt el szoktad ismerni?

Nem, mert mindig igazam van:) Hát most rátapintottál az egyik rossz tulajdonságomra. Azt kell mondjam, hogy általában nem. Görcsösen ragaszkodom az igazamhoz, mégpedig azért, mert meg vagyok róla győződve, hogy amit állítok, az tényleg úgy van. Aztán néha csak évekkel később derül ki, hogy mégsem. Olyankor kicsit ég a pofám. Elég akaratos vagyok.

Általában érzelmi, vagy logikai beállítottságú vagy, például egy fontos magánéleti döntésnél?

Mint sok mindenki, természetesen én is inkább érzelmi, ami néha dühkitörésekben nyilvánul meg. Eléggé hirtelenharagú vagyok, de viszonylag gyorsan meg is nyugszom. Erről mondjuk a barátnőm tudna mesélni egy-két érdekes dolgot:) Viszont néha jobb, ha az eszére hallgat az ember, főleg egy partnerkapcsolatban, ha megingott a lába alatt a talaj. Na, akkor aztán lehet agyalni, matekozni, színészkedni. Ez lehet, hogy csúnyán hangzik, viszont elég célravezető. Aztán, ha a helyzet stabilizálódott, kezdődhet minden elölről.

Ha a barátnőd azt mondaná, hogy válaszz a banda és közte, akkor mit mondanál?

Szerinted? Onnantól kezdve már nem a barátnőm:) Azt hiszem, ezzel válaszoltam is. Kilométerekről megérzem a szagát az ilyen nőknek, éppen ezért nem is bonyolódom velük komoly kapcsolatba. Aki már ilyen válaszút elé állítja azt az embert, akinek a zene az élete, annál nagyon komoly gondok vannak. Egyetlen nő sem pótolhatja a zene varázsát.
Mi számít Nálad egy partnerkapcsolatban, a belső, vagy a külső?

Ilyenkor azt szokták mondani, hogy a belső, de mivel telepatikus képességekkel nem rendelkezem, először vizuálisan kell feltérképeznem az illetőt:-) Aztán, ha a külső már megvan, jöhet a belső. Belső hátulról, belső alulról, belső felülről, aztán ráérek megismerni is. :)))))

Melyik híres embert hívnád ki egy boxmeccsre?

Hát, valószínűleg nem Mike Tysont. Azt hiszem, egy nálam jóval kisebb és gyengébb embert hívnék ki, mert azon kiélhetném állati ösztöneimet:) Vagy talán a két zenekartársamat, ha majd híresek lesznek:) Néha halálra idegesítenek, viszont ha nem lenne ez a két beteg szemétláda:), akkor sokkal üresebb lenne az életem. És itt most nem csak a zenekarra gondolok.
Várj csak! Megvan! Azt hiszem George Bush-t. Nem nagyon jön be a politikája. Neki szivesen péppé verném a fejét.

Mit gondolsz a valóságshowkról és szappanoperákról?

Azt, hogy sokkal roszabbak mint a keménydrogok.

Mi volt a jeled az oviban?



SLAYER




Hajas