Blind Myself - Worst-Case Scenario szövegek
[2004-05-26] - heavymetal.hu

Nem szokásunk mások interjúit leközölni, de most kivételt teszünk. Egyrészt azért csinálunk ilyet, mert az interjú készítője áldását adta erre, másrészt, mert Gergő még sehol sem beszélt bővebben az új album szövegeiről, pedig rengeteg érdekes gondolatot rejt az új album.

K: A múltkori lemezhez képest hogy definiálnád az új albumot?

G: Az előbbi albumunkra, a Product of Our Imagination-re nagyon hatott a new york-i underground zenei élet, a város pezsgése, ebből lett az őrülten kaotikus zene. New Yorkban olyan bandákat ismerhettük meg, akikről ma itthon még nem, de pár év múlva bőven lehet majd a szaklapokban olvasni. Ezeknek a csapatoknak a stílusa hatott ránk és ez tükröződött az albumunkon is. A mostani anyag valamelyest hozza még ezt a zenei világot, de egy jóval egységesebb, letisztultabb formában. Tíz szám született azóta, hogy hazajöttünk és ennyit is vettünk fel. A szövegírás terén volt a legnagyobb váltás az előzőekhez képest. A szövegek nagyon tudatosak, egyfajta gondolati rendszert adnak, és ha valaki végigolvassa ezeket, annak a fejében összeáll a kép, vajon mi mit is kívánunk elmondani a világról. Nekem nagyon fontos volt, hogy az ember ne csak egy kesergő, szomorú képet adjon, inkább optimista hozzáállásról tegyen tanúbizonyságot. Ez a rugalmas, optimista hozzáállás mindig is jellemezte a Blind-ot. Nem keseregtünk, hogy "jaj, itthon nem jön össze semmi", hanem elhatároztuk "akkor gyerünk ki!", fogtuk magunkat és kimentünk Amerikába. Az optimizmus mellett azonban az önirónia is megjelent a szövegekben.

K: Hogyan?

G: Ezt a Worst-Case Scenario című számon keresztül tudnám leginkább bemutatni, de már a borítóra is jut az iróniából.

K: Akkor beszéljünk a borítóról előbb! Egységes képet fest maga a CD design-ja is..

G. Igen, semmi sem véletlen az albumon. A borító a cím köré épül. A "Worst-Case Scenario" szlogen és ötlet Gerry-től, a korábbi amerikai dobosunktól jött, aki koncertek, fellépések előtt mindig kérdezgette tőlem "Greg, Greg, what is the worst-case scenario?" ("Gergő, mi jöhet a legrosszabb esetben?") Én kényszeredetten elmondtam neki és csodák csodájára mindig Gerry-nek lett igaza és ez az eset jött be! A legrosszabb eset! Nem kaptunk elég pénzt, nem tudtuk Gerrynek állni a repülőjegyeit, és így
tovább. Amikor már végleg beláttuk, hogy mindig valami rossz történik velünk, már csak nevettünk rajta és úgy készültünk mindig: "na, what's going to be the worst-case scenario here?" Szóval innen jön az önirónia. A "legrosszabb eset" gyűjtőfogalma lett az elmúlt pár évünknek!

K: És a repülőgépek a borítón?

G: A repülés honnan jött? Jó sztori ez is. Én huszonhét éves koromig sohasem repültem. Aztán azon kapom magam, hogy állandóan repülök: Amerikából ide és vissza. A repülés első élménye számomra a "Safety on Board" ("Biztonság a fedélzeten") lapocska volt, amin ábrák magyarázzák el, mit kell tenni, ha beüt a "worst-case scenario" és lezuhanunk... ez számomra olyan hihetetlenül morbid dolognak tűnt mindig is, mert tudjuk nagyon jól, az esetek 99%-ában mindenki szörnyethal. Többek között ez a "Safety on Board" került fel az album borítójára, a repülés, és a lezuhanás témája mellett. Nekem különösen tetszik az első kép, mely szívbemarkoló, meghökkentő. Egy lezuhant repülőgép darabját látod, valahol a mezőn, de nem látsz sem halottakat, sem vért, csak valami szép tájat, egy falut vagy tanyát a háttérben. Aztán az önirónia megint egy lappal arrébb, hogy ott vagyunk a reptéren lefényképezve, mintha ezzel a szerencsétlenül járt géppel indulnánk el. A Blind Myself logónk ott van a repülőgépek farkára kopírozva. Azt hiszem csodálatos, hogy mindannyi negatív élmény és nélkülözés után mi mégis úgy tudtunk kijönni, hogy nem a depressziónak, hanem az optimista, életigenlő érzésnek tudtunk teret adni. Ennek nagyon örülök.

K: Hogyan lehet egy Worst Case Scenario című album optimista kicsengésű?


G: Hát pont úgy, hogy a "worst-case scenario-n", a legrosszabb eseten már mindig tudunk nevetni. Például a katonaságban történt ez velem így. Valahogy az ember a humorral védekezik. Talán azért, mert tudod, hogy a mélypont után egy felszállás jöhet csak. Ránk nem az jellemző, hogy depresszióba hullunk, hanem, hogy mindig felállunk. Nem tudok a zenekarból senkit, aki azt mondaná, hogy hagyjuk abba, öregek vagyunk, foglalkozzunk inkább az egzisztenciális problémáinkkal.

K: A borító után a számokra térve át, valamiféle időrendi sorrendet fel tudnál állítani a szövegek keletkezésénél?

G: Az első volt a "Wise Men of the West"! Eddig én rettentően szenvedtem a szövegírástól. Egy éjjel kiugrottam az ágyból mégis és "kieresztettem" az agyamat. Ugyanakkor ráébredtem, hogy kell valaki, akivel a dolgaimat őszintén és a maguk valójában meg és átbeszélhetem... egyszóval egyfajta gyóntató papra volt szükségem, aki kibeszéltet és átsegít a kreatív folyamaton. Ez a személy lett Dávid öcsém, akivel a szövegeket együtt gyúrtam végig. Én a gondolatok javát hoztam, ő versekbe öntötte mindezt. Együtt dolgoztunk, mint a kovácsok, váltásban verve a vasat, hogy így mondjam, ki tudja hány estén át. Az első így megszületett szám, a "Wise-Men" alapgondolata az volt, hogy vannak akik mindent negatívan kritizálnak. A cyber világ jótékony homálya ("cyber mist") mögé bújnak ezek a "bölcsek" onnan piszkálják a jóérzésű embereket. Gyakran találkozhatsz olyanokkal, akik a te munkádat és az általad elért eredményeket lepocskondiázzák, becsmérlik. Sokszor meg szoktam sértődni - bár nem kellene, az ember így csak felveszi az elé dobott kesztyűt - amikor olyan kritikákat olvasok, aminek semmi valóságalapja nincs. Megalapozott véleményekből már sokszor tanultunk, de ezektől a belemenős, elpusztításunkra vágyó kritikák íróitól felfordul a gyomrom! Akik jól odasóznak nekünk, mert mérgesek a világra, vagy éppen csak rossz napjuk van - Ezzel komoly erkölcsi kárt okoznak nekem, a zenekarnak, másoknak.

K: Miért "Wise-Men of the West" a szám címe... Miért "napnyugati bölcsekről" van szó?

G: A napkeleti bölcsek a Bibliában, Jézus születésénél jelennek meg. Ez a kép a köztudatban van mind a mai napig, ha azt hallod, hogy bölcs, valahogy ők ugranak be a képzeletedben. A "Napnyugat" egyfajta ironikus antonímája az igazi bölcsességnek... az álbölcsességre utal. De a "Wise-Men" nem csak a napnyugati bölcsekről szól, akik tönkre akarják tenni a világot, hanem valaki akár a rossz főnőkére is asszociálhat, aki visszahúzza és tönkreteszi a munkája örömét. Szerintem, ettől válik egy szöveg érdekessé, hogy általánossá tehető.

K: Miről szól a "Phantoms of the Past"- a leghosszabb és legfajsúlyosabb szám az albumotokon?

G: A "Phantoms" a legkomolyabb szöveg az összes közül. Előrebocsátom, hogy nálunk mindig a számok zenéje készül előbb és abból a zenei világból, a zene által keltett vízióból születik meg a szöveg. Ebben az esetben is adott volt a zene struktúrája, egy monotonabb bevezető, ami egyre jobban fölpörög és "kivilágosodik". Már régóta bennem volt az a téma, amit ehhez a zenéhez tudtam egyből kapcsolni: a magyar múlt. Mindig kérdezték tőlünk külföldön, hogy honnan jöttetek, kik vagytok, milyen országban éltek, hogyan szabadultatok meg a kommunista örökségtől és hasonlók... Fontosnak tartottam, hogy erről a nagyon specifikus kelet-európai dologról is essék szó, a legutóbbi két-három generáció történelméről, arról, hogy milyen múltbéli árnyakkal (Phantoms of the Past) küzdünk mi még itt mindannyian, ma, Magyarországon. A kommunizmus idejéről indul a szám. Nagyapáink nyögték a vérszomjas vörös igát, aztán mégis megszabadultunk a béklyótól, de a szüleink életének két-harmada ráment erre és mi magunk is ennek a kiáradt folyónak a medrében úszunk. Olyan ez, mint mondják a háborút átélőkről, akiknek nem csak az az idő marad a fájdalmas, amikor lőnek rájuk és harcolniuk kell, hanem ezek az emlékek az egész életükben zaklatják őket. A kommunizmus emléke még hosszú ideig fogja a magyar társadalmat zaklatni. A harmadik rész az örökös szenvedésből való kitörésről szól. Mi, zenészek jobb zenét kell, hogy csináljunk, az építészeknek jobb házakat stb., nem akarok nagyon banális lenni. Hogy törjünk ki már a rohadt depresszióból! Egy sör mellett oké, lehet erről keseregni, de törjünk már ki végre ebből!

K: Mondhatjuk azt, hogy a "Phantoms of the Past" a hazatérésetek legfőbb lelki élményének lenyomata voltaképpen?

G: Nem akarom csak egyféleképpen értelmezni ezt a szöveget sem, de ez minden bizonnyal igaz. Kicsit korábban a keleti blokk zenekarai legalább a "baráti" országokban koncertezhettek, aztán a változások után már kutyát sem érdekelték ők, csak a nyugati bandák. Egyedül maradtunk, bezárva a nyitott ajtajú kalitkában. Hiszem azonban, hogy eljön majd a változás, talán egy divathullám, amikor maga a nyugat fedezi föl az eredetiséget a keleti szférából származó bandákban, hogy "hoppá, ezek tényleg ott vannak a szeren", ők nem a nyugati jólétben elhízott emberek, hanem komolyan hisznek abban, amit csinálnak. A "Phantoms-szal" az a célunk, hogy tudja meg egy nyugati ember, hogy ő is átérezze, mennyit kellett nekünk küzdeni ahhoz, hogy például kijussunk abba a kis klubba, ahol ő megiszik egy sört vagy kettőt péntek éjszaka. A "Wise-Men-ről" inkább a szám hangulata jut az eszembe, a "Phantoms-ból" a szöveg részletei: "All the great men died, long-long time ago" (A Nagy emberek elhaltak, réges-rég), vagy éppen "One day the light will break through the bricks/ last words of a tortured man, silenced by shouts and kicks" ("Egy nap a fény majd mégis áttör a falakon" - megkínzott ember utolsó szavai, akit üvöltések és rúgások némítottak el)

K: One day...

G: A rendszer tökéletes, de a lánc olyan erős, mint a leggyengébb láncszem ("chain is as strong as its weakest link")... később az Ararát hegyétől utazunk. Ismét bibliai témát pendítünk meg a Káin c. számunk óta először. Noé bárkájáról van itt szó. Noé korában mindenki bűnös volt, Noét kivéve. Jött az özönvíz, az új korszak hajnala. Az Ararát hegyétől újra indult az emberiség karrierje. Mi ezt továbbköltöttük: az Ararát hegyétől elhajóztunk, és mégis egy hatalmas vízesés szélére jutottunk.... és a vége, "One day, One day, One day...", (Egy nap, Egy nap, Egy nap...) hova jutunk majd? Nyitva marad a szám. Eredetileg a médiáról akartam a számot írni, hogy senki sem érzi magát bűnösnek a primitívizmusért, a manipulálásért, az-sms-ben-szavazunk-különféle-balekokra" című dolog, az értékeket meg elmossa a magasabb nézettségű bornírtság... így jutunk el az Ararát hegyétől a vízesés szélére...

K: Left-Hand Paints.. mit jelent a cím?

G: Eredetileg a szám címe az volt: "The Picture". A "Left hand" meg onnan jött, hogy Dani bal kézzel kezdi ütni a cin-t a legelején, és így kezdtük hívni a stúdióban... hülyeség, mi? Végül így maradt. És amikor már rajtamaradt a számon ez a cím, valahogy összejött ez nekem, hogy "a balkéz fest, balkezes festmény..." nem is olyan rossz, gondoltam! Olvastam egy könyvet, amiben volt egy mondat egy festőtől vagy költőtől, hogy "the good picture is incomprehensible" - "a jó kép/festmény érthetetlen" és ez nekem a zenénkre reflektált: nem egy slágeres zene. Érthetetlen. Miért van az, hogy ilyen a zenénk? Azért mert mi így dolgozzuk fel a világot.

K: És mégis ebben a számban van a legoptimistább üzenet: "I am painting again with joy..." (Élvezettel festek újra...)

G: ...gyűlöld, vagy fogadd el! "Feel it and accept it!" (Érezd és fogadd el), " Don't like it? Then cry and hate it" (Nem tetszik? Akkor csak sírj s gyűlöld). A Blind Myself-et végigkíséri ez: az emberek vagy szeretik, vagy gyűlölik. De inkább ez legyen, minthogy valaki csak hazamegy bekapcsolja a tévét. "Watch TV and Stare - rape your own brain!" (Bámuld a TV-d, erőszakold meg az agyad).

K: MAERD!

G: Hangok, suttogások. A MAERD nem más, mint a DREAM szó visszafelé. Szeretem az ilyen átvezetőket. A Blind-nak sok arca van, ez az egyik. Nincs egyfajta alapstílus. Milyen zenét játszunk holnap? Nem tudjuk, de nagyon sokfelé nyitva hagytuk az utat. Ez jó hál Istennek, mert sok banda képtelen kilépni önmagából.

K: "March of clowns"?

G: Én az utolsó számnak akartam, mert ez a legőrültebb számunk, a legbonyolultabb. Miután felénekeltük teljesen megváltozott a nóta, így lett belőle az ötödik nóta. Miről szól... Tulajdonképpen a Budapest Parádéról meg ezekről a Love Parade-nek nevezett felszínes dolgokról szól... amikor a fiatalok felvonulnak, bedrogozva, egyfajta álművészi gépzenére, bámulják a csajokat, bámulják a mellüket, a hasukat, mutogatják az izmaikat... olyan hihetetlenül üres az egész nekem!

K: "Under the big fake smile, sophisticated style - Empty face and fish eye!" (A nagy kamu mosoly alatt, mesterkélt stílus, üres arc, s halszemek) Erről szól hát?

G: "What a clown, you are, man - A playboy with a suntan..." (micsoda bohóc vagy, ember, egy napbarnított playboy) zenével ez nagyon ütős rész, mindent überel a lemezen! Ahogy a kijön belőlünk egyszerre a méreg, hú... király!

K: Hogy kerül a Gonosz a Love Parade-be?

G: Úgy, mint a pincér. Nem látni. Fel se nézel, csak a kezét látod, ahogy átnyújt neked egy italt. Rum, truth and lie in it. (Rum, igazság és hazugság benne) Pedig, ha felnéznél, látnád a parádé alatt ki az, aki viszi a prímet...

K: Labyrinth!

G: A Labirintus. A szám hangulatából tákolódott a szöveg és a végén mégis nagyon ütős lett. A zenéből jön elő a sztori: kriminek tűnik, thriller, egy háborús rémálom... de nem, az álom később jön. Ez csak egy álom a rémálomban, mert a valóságra ébredés ugyanaz, mint az elején: rémálom. Menekülés, háború, "bang, bang, bang... a gerillaháborúnak sosem lesz vége, bang, bang, bang, senki nem éli túl a végét"! Az egész világpolitikai helyzetre utalunk. Kicsit megpihensz, álmodsz, de újra a harctéren találod magad.

K: "bang, bang...". és máris repülnek a "Bullets-ek"!

G: Bullets (Pisztolygolyók). Ez a szám rólunk szól, a bandáról. Hasonlatként magunkat tettük bele egy forgótáras pisztolyba. Ki akarunk szabadulni és ki is szabadulunk, ahogy a golyó kirepül a tárból, úgy repülünk mi is. "Sokan azt gondolták, hogy a végzet vak, de én azt mondom, hogy harcolj és törj ki, ne fordítsd magad ellen a pisztolyt, legyél inkább a golyó, ami áttör mindenen." Sok srác érzi ezt, hogy a többi ember visszahúzza. Nem szabad, hogy ez tönkretegyen, hanem ki kell törjél, és ott kell hagyd a "köveket", a "kövületeket" magad mögött... és ha megpróbáltad, már sikerült. Ha ki akartál lépni a negatív környezetből. Az Amerikába történt kiutazásunk előtti magyarországi élményünkről szól ez. Elegünk volt már a megjegyzésekből, a visszahúzásból, a hitegetésekből, a lemezkiadókból, de most hogy itt vagyunk már egy éve újra, másként látom a dolgokat. Jobban helyre tudom tenni magamban a történteket.

K: "Worst-Case Scenario-ról"szól az album címadó dala... na most ez optimista vagy pesszimista szám?

G: Mindkettő egyszerre, haha! Ez is rólunk szól: mindent meg akartunk nyerni Amerikában. "Get yourself prepared and go!" (Készítsd fel magad és menj!) Az elsők akartunk lenni, a legjobbak. Aztán jöttek a csalódások, ahogy a legjobb reményéből mégis a legrosszabbat kaptuk, a legrosszabb esetet. "Much anger you will swallow..."(Több dühöt kell lenyelned...) Hát igen. A nehézségek összetörik az embert, de mégis ettől válik erőssé. A csalódás azért csalódás marad, és nincs más lehetőség, mint elsétálni ("I walk away now"). Érdekesség, hogy a zenei téma a szám végén ugyanaz, mint az elején! Csak hihetetlenül lelassult formában. Az optimista kezdetből, ide jutottunk. "Elsétálok." Valahogy mégsem teljesen pesszimista ez a vég. Több lettem a negatív dolgok hatására.

K: The Chase. Meglepő szám. Nagyon rövid, nagyon ütős - hallottam a véleményeket a teszthallgatás után.

G: Ez a szám azokról szól, akik maguk elől menekülnek. A bennünk levő második személyt személyesítettük meg, az éned rossz részét, akit letagadsz, sötétben próbálsz tartani... aki elől el akarsz menekülni! Nézd, mit mond éned sötét része: "Don't run, cause I am always behind you." (Ne fuss, mert mindig mögötted vagyok) A gonoszról is szólhat akár. De leginkább arról, hogy nézz szembe a benned levő második féllel. "Nem menekülhetsz, nem repülhetsz el, mert veled megy mindenfelé." Nézz szembe ezzel. "Már az elején véget ért a menekülés", "The chase has ended at the very beginning", mint a filmeken. Ahol az elején meghal a főhős és végignézheted az egész filmet, hogy jutott el idáig. Felesleges volt üldöztetned magad oly hosszan. Ne menekülj, nézz szembe magaddal, a benned levő rosszal. Vannak örökké menekülő típusú emberek. Sosem elégednek meg semmivel magukban.

K: "Small Chartacters". Az igazság kis betűkkel van írva. Igazság és hazugság sokszor előbukkan az albumon. Miből indult ki ez a szám?

G: Talán a reklámok, átverések világából. Ott van, hogy ennyi a percdíj és ott van az is kis betűkkel, hogy csak bizonyos időszakban... ez indított el engem. Átverjük önmagunkat, "E" számokkal és más rákkeltő anyagokkal mérgezzük magunkat. Mivel azonban muszáj ezt megmondanunk, mert a törvény kötelez, rá kell írnunk kis betűkkel a valóságot, fehéren-feketén... "Yet there it is in Black and White... Written, it cannot be hidden". A szám végén jó sokáig tart az eszmélés... sokáig. Ébresztő! És ugye a "One Day" egy repülőgép felszállásával kezdődik... és a végén, ha valaki kivárja a szám végét, a végén leszáll a gép... a mi gépünk nem zuhan le végül. Leszáll biztonságban. Túléltük. Jöhetnek a kihívások. Talán ez most a legfontosabb üzenetünk.