Edguy, Brainstorm, Nocturnal Rites - 2004.04.06, Budapest, PeCsa
[2004-06-17] - Sumi

Az Edguy a heavy/speed/power metal vonulat új generációjának egyik igen tehetséges és sikeres bandája, akik nemrég szerződtek a Nuclear Blast-hoz, az új kiadónál pedig egy jólsikerült lemezzel, a Hellfire Club-bal debütáltak. A srácokra mindig is jellemző volt, hogy nemcsak lemezen hengerelnek, hanem koncerten is magával ragadják az embert. Ennek köszönhetően az április eleji PeCsa bulijukat sem hagyhattuk ki - főleg, hogy két olyan előzenekarral érkeztek, mint a svéd Nocturnal Rites és a szintén német Brainstorm.

Az Edguy eddigi három fellépéséből (Summer Rocks 2001 - PeCsa, Wigwam - 2002, Sziget - 2002) az első kettőn ott voltam és mindkettő maradandó élmény volt, főleg a Wigwam-es buli. Ennek köszönhetően bízakodva vártam a mostani koncertet is. Arra viszont igen csak kíváncsi voltam, hogy egy PeCsa méretű helyet is képesek-e megtölteni, főleg a március/április során tapasztalt "koncertdömping" mellett. Bár a PeCsa-hoz érve nem túl nagy tömeg fogadott, azért mire Tobias-ék színpadra léptek, a Csarnok rendesen megtelt. Egyelőre azonban ne szaladjunk ennyire előre, hisz a főszám előtt két kifejezetten erős előzenekar is tiszteletét tette a nagyérdemű publikum előtt...
Sumi

A Nocturnal Rites-ot anno úgy ismertem meg, hogy egyik ismerősömtől kaptam meg az egyik albumukat, amely nagyon megtetszett (át is másoltam, illetve a soron következő cd-jüket meg is vettem). Bár nem találták fel a spanyol viaszt, mégis volt saját jellegzetességük (gitársound, az énekes enyhe akcentusa és nem utolsósorban jó dalszerző képesség). Én szeret(t)em őket. Aztán a Sacred Talisman album után kivált az énekes, jött az új és minden megváltozott: mélyebb gitárhangzás (ezzel ki is veszett a dallamosság egy része), karcosabb énekhang, laposabb számok. Azért az albumaikat egytől-egyig megszereztem, mégsem hallgatom őket agyon. Mondjuk a legújabb albumuk kicsit jobb, mint az előzőek voltak, de a régi jó Nocturnal Rites feelinget nem nagyon hozták vissza.
A koncerten sem gondolkodtak sokat a zenék kiválasztásán. Egy alternáló sor mentén haladva egy szám az új albumról (2004-es New World Messiah), majd egy a 1999-es Sacred Talisman-ról: New World Messiah, Eternity Holds, Against The World, Glorious, Awakening, Iron Force. Az egyetlen kivételt a 2000-es lemezről származó Afterlife jelentette.
Amúgy meg kell hagyni, hogy a régi énekes számait tök korrektül hozta az új srác :). Szóval nem voltak rosszak: jó zenészek + jó dalok-csak kevés egyéni vonás + túl rövid idő a színpadon => közepes nézői lelkesedés :)))
Aachos

A közönség a német Brainstorm-ot már jobban vette. Andy B. Franck "klasszikus power metal" csapatáról előzőleg sok jót hallottam, ezért kíváncsian vártam fellépésük és azt kell mondanom, hogy pillanatok alatt meggyőztek. A koncert óta sikerült szert tennem a tavalyi Soul Temptation című anyagukra, amely tovább erősítette bennem a hitet: a Brainstorm egy óriási banda, akikre érdemes lesz a továbbiakban odafigyelni! Az együttes az amerikai Vicious Rumorshoz szokták hasonlítani - nem teljesen véletlenül, de szerintem Andyék náluk kicsit modernebbek és a hangzásuk súlyosabb. Elsőre koncerten a rendkívül tömény riffáradat, a kiméletlenül dübörgő és mégis dallamos power metal ragadott meg, aztán pár szám után már Andy frontemberi kvalitásait is csak dícsérni tudtam... Most, hogy már jobban ismerem az anyagaikat, szívesen megnézném őket újra - főleg egy önálló klubbuli keretében! Addig is néhány nótacím, amelyek a PeCsában elhangzottak: High Without Lows, Doorway To Survive, The Leading, Shiva's Tears...

Aztán egy nem túl hosszú átszerelés után megjelent az est főbandája, az Edguy is. Kezdésként egyből elhangzott több szám is az akkor igencsak újnak mondható Hellfire Club lemezről. Volt Mysteria és Navigator, később pedig eljátszották a Lavatory Love Machine-t, a King Of Fools és az új lemez szerintem legjobb nótáját, a The Piper Never Dies-t.
Jó dalokat játszottak, a banda is jól muzsikált, Tobias is jól énekelt, de ami igazán megfogott ezen a bulin, az a hihetetlen energia, amely mind a csapatot, mind Tobias barátunkat szétvetette. Egyszerűen nem lehetett ellenállni a kísértésnek, hogy ne kapcsolódjunk be a refrének együtt üvöltésébe, Tobias közönségénekeltetésébe és egyáltalán erre a másfél órás Edguy partyra ne kapcsoljuk ki a külvilág napi problémáit. Még másnap a munkahelyen is csak a nagy slágerek refrénjei, illetve Tobias mintha kissé pityókás szövegei jutottak eszembe, pedig főhetett volna a fejem más problémák miatt is...:)
Azért persze Tobiasék a régebbi lemezeket sem felejtették el, és örömmel konstalláltam, hogy a Vain Glory Opera nemcsak nekem a legkedvesebb Edguy korongom. Az időközben klasszikussá érett hármas albumról a címadón kívül eljátszották még az Out Of Controlt, a Theater Of Salvation lemezről a Land of Miraclet, míg az általam csak hosszú hónapok után megkedvelt Mandrake-ről a Painting On The Wall hangzott el. Természetesen Tobias úrfi zseniális kétrészes Avantasia művéről sem feledkeztek meg.

A jól sikerült bulit talán úgy tudnám a legjobban jellemezni, ha azt mondom, hogy az új Edguy lemez a koncert nélkül biztos, hogy nem jött volna be ennyire, mint ezen király áprilisi konci után. Remélem a későbbiekben is gyakran keresik fel kis országunkat. A két előzenekar pedig csak hab volt a tortán.
Sumi