Dark Tranquillity - Egy évtized tükrében
[2004-07-02] - Adamskij

Az ún. göteborgi stílus születésénél alakult svéd banda mára jól olajozott, precíz óraként dolgozik és építkezik lemezről lemezre. A jelenleg 10 éves zenekar énekesét, Mikael Stannét kérdeztem a csapat történetéről. Szörnyülködhettek a japán metalélet furcsaságain, fény derülhet a svéd színtér háttérinfóira is.
Mikael az a fazon, akibe nem szorult a szó és végtelen türelmesen és kedvesen válaszolt.


- Szia Mikael! A napoban jelent meg Exposure című válogatás CD-tek. Hogyan állítottátok össze a repertoárból az albumra felkerülő tételeket?
- Üdv! Igen, ez a lemez jópár anyag ötvözete. Rengeteg levelet, mailt kaptunk az első anyagainkat kereső rajongóinktól. Sajnos ezek nem kerültek utánnyomásra, így csak japán kiadású CD-k bónusz számaiként lehet némelyikhez hozzáférni.

- Szóval alapvetően a rajongók kívánságai szerint állítottátok össze a korongot?
- Tulajdonképp igen, jó néhány dal eddig ki nem adott felvétel - egyszerűen lemaradtak valamelyik lemezről. Az összes régebbi dalt újra masztereltük, így valamennyire sikerült feljavítani a koraiak hangzását is.
A második CD-n pedig egy Lengyelországban felvett koncert audio anyaga szerepel. Ez majd DVD-n is megjelenik, de úgy gondoltuk, hogy egy ilyen rajongóbarát kiadványban ott a helye koncertfelvételnek is.

- Ez a koncertfelvétel egy show anyagára épül, vagy több helyről válogattátok össze a számokat?
- Ez csak egyetlen koncert felvétele, bár utólag rendesen megkevertük az anyagot.

- Ebben az évben lett 10 éves a Dark Tranquillity, szép kor. Amennyiben van kedved hozzá, végig követhetnénk pályafutásotokat lemezenként, megfelel?
- Bizony, 10 év nagyon hosszú idő, belegondolni is nehéz. Persze, nekem megfelel, elég friss vagyok, mert ez a mai nap első interjúja.

- Tökéletes. Kezdjük a Dark Tranquillity demóval!
- Abban az időben döntöttük el, hogy zenekart alapítunk. Akkor mindannyiunkra nagy hatással volt az angol irodalom és költészet, főleg a sötétebbik oldala. Aztán az egyik dal szövege alapján adtunk magunknak nevet, végül is erre a sötét vonzódással kapcsolatos.

- És jött a debüt Skydancer. Ekkor az At The Gates már javában bontogatta szárnyait. Tényleg, mennyire ismertétek egymást akkor?
- Például Tomas (Tomas 'Tomppa' Lindbergh, az ATG énekese - a szerk.) a szomszédom volt. De mindannyian ugyanabban az utcában laktunk. Ugyanilyen szoros ismeretségben voltunk az In Flames-es srácokkal, meg Peterrel a Tiamatból. Az In Flames-el azóta is nagyon szoros a kapcsolatunk. De akkoriban sem volt széthúzás, egyfajta egészséges verseny, baráti viszony volt köztünk.

- Szóval az egész göteborgi stílus egy utcában keletkezett?
- Bizony, mindannyian gyerekkori ismerősök vagyunk. Nicklas Sundin gitáros már kiskorom óta a barátom.
- Vissza 1994-hez, a The Gallery volt az az anyag, amire sokan felkapták a fejüket. Magyarországon volt, aki a Dream Theater-féle progos dolgokkal állított titeket párhuzamba, csak ugye nálatok végig ott az agresszív hang.
- A Dream Theaterhez? Nahát, azért ez túlzás. Nem, ez nem igaz. Bár szeretjük őket, meg hát félelmetesen jó zenészek, de mi sokkal inkább a durva riffekre helyeztük a hangsúlyt.

- Persze, de ugye abban az időben kezdetetek igazán bonyolult dallamokat hozni a gitárokon.
- Igen, akkor már viszonylag jó cuccaink voltak, kialakult a stabil felállásunk. Volt kiadónk is, mentünk koncertezni is, szóval úgy gondoltuk, miénk a világ! Rendesen tudtuk már kezelni a hangszereinket is. 1995 minden szempontból sikeres év volt. Viszont a Gallery után írtuk meg a Mind's Eye-t ami minden szempontból lezárta a göteborgi stílus első szakaszát.

- Sok rajongótok számára elég nagy váltást hozott a Projector, hiszen nemcsak szintetizátorossal bővült a banda, hanem te is próbálkoztál dallamos témákkal.
- A Mind's Eye után egyértelmű volt, hogy szakítani fogunk az addigi nótaírási módszerünkkel. Egyrészt nem akartuk magunkat ismételni, másrészt ki akartunk próbálni olyan ötleteket is, amiket addig elvetettünk.

- Ebben az időszakban jelent meg a számomra legkedvesebb anyagotok, az Enter Suicidal Angels EP. A végére felkerült egy meglepő elektronikus szösszenet, az Archetype. Honnan jött ez a megközelítés, hogyan készült a szám?
- Igen, az a nóta sok szempontból kakukktojás. De mindig is szerettük az elektronikus zenéket, elég nagy hatása van ránk, csakúgy mint a prog rocknak, vagy a melankolikus zenéknek.
Az Archetype elsősorban Fredrik Nordström gitárosunk szerzeménye, ő ügyeskedett úgy a felvett sávokkal, hogy összehozta azt a dalt. Nagyjából 2 nap alatt rakta össze. Érdekes kísérlet volt, de ez csak az egyik arcunk.

- Elnézve a honlapotokon feltüntetett turnéitokat, egyértelműen látszik, hogy 1995 óta szinte nem lehet levakarni titeket a színpadról.
- Végül is erről szól az egész, nem? Azért íródnak a számok, mert be akarjuk mutatni a közönségnek. Ez az alapja a zenélésnek. Minden szenvedést megér egy jó koncert, amikor látom, hogy mennyire tetszik az embereknek a zenénk. Sok nehézséget kell elviselni, de a színpadon töltött percekért simán megéri a fáradozást.

- Voltatok már USA, de japán turnén is. Le tudnád írni, milyen érzés Japánban játszani?
- Hát, Japán nem egy normális hely. Látszik, hogy nagyon érdekli őket, amit csinálsz a színpadon, és veled együtt üvöltenek, tapsolnak. Egészen addig, amíg játszol. Ahogy vége valamelyik dalnak, ők is egyből elhallgatnak.

- Jézus, ez aztán a nulla visszacsatolás.
- Borzasztó, de tényleg. Kicsit érthetetlen, de hát arrafelé ez a szokás. Az is érdekes, hogy a világon mindenütt máshol egy rockkoncert után hegyekben áll a szemét a földön, de Japánban egy buli után még takarítani sem kell, mert akár a padlóról is ehetsz, annyira tisztán hagynak mindent.

- Mint egy űrbázis?
- Körülbelül. Nem is hinnéd, hogy pár órával korábban koncert volt a helyen.

- Mi a helyzet a készülő új anyagotokkal? A hírek szerint a stúdióban ügyködtök egy ideje.
- Sőt, már be is fejeztük a felvételeket. A Damage Done óta rengeteget demóztunk és stúdióztunk a készülő dalokkal. Nagyon intenzív és brutális lesz, sokkal keményebb, mint ami eddig készítettünk. A dalokat egyébként egyszerre írtuk, összegyűltünk a próbateremben és így született a legtöbb téma.

- Milyen hobbid van még a zenélésen kívül, honnan merítesz ihletet?
- Annyi dolog érdekel, hogy nem is kezdek bele, vég nélkül tudnám sorolni. Ami számomra nagyon fontos, hogy lélekből, szívből való alkotás legyen, enélkül halott a produkció. A zenélés mellett a filmezés érdekel még igazán és az írás.
- Nicklas, a gitárosotok pedig igazán súlyos grafikákat és borítókat készít.
- Ő egy hihetetlen arc. Már 5 éves korában is imádott rajzolni, azóta ezt csinálja, igaz most már számítógépen. A képeivel rengeteg hangulatot ki tud fejezni, beszédes művei vannak.

- Egy magyar zenekar borítóját is ő tervezte. A csapat egyébként nagy rajongótok.
- Tényleg? Mi a neve a bandának? Lehet, hogy már láttam a tervet.

- Agregator a nevük.
- Azt hiszem, már láttam a tervet, mintha múltkor ott lett volna Nicklas asztalán.

- Emlékszel még a múltkori magyarországi koncertre?
Valami westernes helyen volt, ugye?

- Igen, a Wigwam Klubban.
- Igen, akkor kerültünk egyik pillanatról a másikra a színpadra. A gitárosunk felesége magyar lány, így ők leléptek egy időre. Aztán szólt valaki, hogy most kezdődik a koncertünk. Teljesen meglepett, így az elején még fogalmam sem volt, mit csinálok ott. Aztán persze nem volt gond.

- Nyárra milyen programotok lesz?
- Ó, rengeteg fesztiválon játszani fogunk. Már most biztos 6-7 fesztivál, Finnországban, Németországban.

- És Közép-Európa?
- Ősszel indulunk turnézni Európában, szeretnénk újra eljutni felétek, mert jó érzés nálatok játszani.

- Zárásképp meg szeretném kérdezni, mi a véleményed az EU-ról, milyen tapasztalatod van róla?
- Biztos tudod te is, hogy mi svédek nem vagyunk feltétlen támogatói, az eurót már kétszer szavaztuk le. Rengeteg idegesítő szabállyal jár együtt az EU, de hosszú távon szerintem hasznos lesz. Például nem lesznek háborúk. A keleti országoknak pedig sokat segíthet, örülök a bővítésnek. Így turnézni is egyszerűbb lesz.

- Köszönöm még egyszer az interjút és sok sikert!
- Remélem mihamarabb találkozunk Magyarországon!