Finntroll, Ensiferum, The Wake - 2004.04.27. Budapest, MegaPub
[2004-06-20] - Perkele

Talán a kedd esti időpont, talán az, hogy tavaly augusztusban már járt itt a Finntroll volt az ok, hogy elég csekély számú közönség jelent meg a MegaPub-ban tartott 'finn-magyar esten'. Persze a csekély szám szubjektív megítélésű, mint többször tapasztaltam én vagyok az, aki több látogatót vár egy-egy koncertre, míg mások elégségesnek találják a megjelenő rajongók számát. Ezen az április estén lazán félházra telt MegaPub-ban várták a finnországi metal élet ismertebb és kevésbé ismert tagjait a magyar rajongók.

Miután sikerült a Vale Of Tears fellépéseinek utolsó perceire odaérnünk, a finn csapat, a The Wake koncertjével kezdődött számomra az est. Előzőleg nem igazán ismertem őket, de dallamos death metaljuk, amely leginkább az At The Gates és Children of Bodom közötti átmenetnek érződött, átütő erővel szólalt meg élőben. Valószínűleg otthon nem hallgatnám lemezeiket, mert túl sok eredetiséget nem lehetett felfedezni náluk, de egy koncerten nem feltétlenül ez számít. Legalábbis akkor nem, ha érezni, hogy elkötelezettjei a stílusnak és ráadásként még profi szinten is játszanak.
A mindössze pár ezer főt számláló dél-finn városkából származó zenekar alig töltött hosszabb időt a színpadon, mint 30 perc és a fix öt koncert daluk mellett (Souls Encounter, Murder One, Whenever I Suffer, Befouled Galaxy, Deep Silent Dead) bonuszként a Downward Groove-ot hallhatta tőlük a magyar közönség.
www.the-wake.com

Az est következő zenekara az Ensiferum volt. Egy barátommal gyakran vitatkozunk egymással élcelődve ezen a bandán. Mint lelkes folkos-pogány metal rajongók, ő kedveli őket, míg én nem értem lelkesedését (lásd lejebb). Nekem már az első lemezüknél is hiányzott a zenéjükből valami, ami megfogott volna. Nem találom bennük azt az epikusságot, azt a melankolikusságot, ami ezeket a zenéket át kellene, hogy hassa - mármint az én ízlésemnek megfelelően. Mostani koncertjükkel se győztek meg, véleményem továbbra sem változott velük kapcsolatban, de ahogy láttam, a közönség jelentős része ismerte és szerette a szemtelenül fiatal csapat dalait (fogytak is az Ensiferum pólók rendesen). Fellépésük összképét számomra tovább rontotta, hogy ideiglenes frontemberük, a Norther-es Petri Lindoos terepszínű gatyójához boci mintás western kalapot nyomott fejébe. Ez a megjelenés végképp nem illett a zenéjük hangulatához, bár abban nem zavarta, hogy hiba nélkül állja meg a helyét a bandában és az előző csapathoz híven ők is profi szintű előadást nyújtottak:Iron, Tocken Of Time, Tale Of Revenge, Windrider, Old Man, Slayer Of Light, Hero In A Dream, Little Dreamer, Battle Song.

Az Ensiferum folk/pogány muzsikája azonnal közel került hozzám, amint először hallhattam bemutatkozó lemezük dalait. Bár azt mondják róluk, hogy Finntroll kópia, én mégsem fogalmaznék így, mert - a hasonlóságok mellett - vannak egyértelmű különbségek a két banda között, ami élő fellépésük első perceiben már rögtön kiderült. A rendkívül - már-már bosszantóan - fiatal társaság dalai összetettebbek, keményebbek, vaskosabbak és a fülbemászó dallamokat is főleg a gitárok hozzák, ellentétben a Finntrollal, ahol a billentyűs hangszereké a főszerep. Jófajta szólókat sem lehetett náluk hiányolni, akárcsak a helyenként előforduló tiszta éneket sem. Ideiglenes frontemberük - aki egyben a Norther énekese - korrekt módon előadta a dalokat, ám a dallamos énekkel - akárcsak a lemezen - itt is akadtak kisebb problémák. Ettől függetlenül a néhol hamiskás dallamok ellenére sem volt zavaró az ének, ám a jövőben mindenféleképpen javítaniuk kell ezen. A zenei tudás egyértelmű volt, amennyiben a lelkesedésük, zenei hozzáállásuk megmarad, úgy később még sokat hallhatunk felőlük. Ahogy én is, úgy a közönség is meglehetősen élvezte profi zökkenőmentes, előadásukat. Remélem láthatom még őket!
Dallanan
www.ensiferum.com

Végül elérkezett az idő az est legtrollosabb zenekar számára, akik három lemez dalaiból válogathatják immár össze koncert dalaikat. S mint hallhattuk, próbálták is figyelni arra, hogy albumaik legjobbjait játszák. Persze, ez megint egy szubjektív dolog, mert mindenkinek más és más dal a kedvence, de ahogy a közönség reagált az egymás után következő szerzeményekre, sok panaszra nem lehetett okunk. Rajtuk is, mint az előző két bandán, látszott a fáradtság, mégis nyújtották az elvárt teljesítményt. Még a háttérbe szorul szintisük, Trollhorn is kivette részét a 'szórakoztatásból'. Sajátos humoruk egy Napalm Death feldolgozással is megvillantották, a pár másodperces You Suffer formájában.
Jókedélyűen felidézték még a tavalyi koncertjüket is, s hangulatukon az sem rontott, hogy a koncert első néhány percében komoly problémáik akadtak a hangzással. Pergőn, lendületesen nyomták a számokat egymás után, ahogy azt már lemezeiken is megszokhattuk tőlük: Männskopesten, Slaget Vid Blodsälv, Midnattens Widunder, Trollhammaren, Fiskarens Fiende, Eliytres, Ursvamp, Kitteldags, Jaktens Tid, Nattfödd, Vattganda, Svart Djup, Segersang, stb.
www.finntroll.net

Ma este ismét szem és fültanúi lehettünk, hogy Észak-Európa tele van tehetséges, fiatalon is igen nagy hozzáértéssel játszani tudó csapatokkal. Akik ha nem is új, stílusformáló ötleteikkel kápráztatnak el minket, de tehetségükhöz és tudásukhoz kétség sem férhet. Ismét remek estét szereztek nekünk fellépéseikkel!

www.negativeart.hu