Therion - Wagner és türelem
[2004-07-21] - Perkele

Az 1990-ben alakult Therion sajátos stílusával, (az Opeth-hez hasonlóan), fanatikus rajongókat gyűjtött maga köré az évek során. Kezdetben még ők is csak egy szimpla death metal banda voltak, mielőtt a szimfonikus, operás metal világába léptek volna át. Mint Christopher mondja, számára teljesen természetes volt az egyékbént egymástól távol álló zenei világok kombinálása, mégis 1995-ig, a Lepaca Kliffoth albumuk megjelenéséig kellett a nagyközönségnek várnia erre, amely a negyedik lemezük volt. 2004 májusában pedig egy dupla album formájában már a 11-12. sorlemezt jelentetették meg, újabb gyönyörű alkotásokat. A Lemuria és a Sirius B kapcsán beszélgettem a zenekar alapítójával, agytrösztjével, Christoper Johnsson-nal


- Nagy az érdeklődés az album iránt?
- Már több mint 135 telefonos interjút adtam és ezt csak európai területen. A kanadai, az USA-beli és az ausztráliai interjúk még csak ezután jönnek majd. Ráadásul csak én adok interjúkat, ami kicsit fárasztó, de már megszoktam: )

- Hogy fogadod, hogy eddig mindenhol jó kritikát kapott az album?
- Mindig úgy érzem, hogy az épp megjelenő albumunk jobb, mint az előző, különben meg se jelentetnénk. Olyan sok banda van, aki egy-két klassz album után sorozatgyártásba kezd. Mi inkább rászánjuk az időt, hogy egy olyan lemezt készítsünk, amire őszintén mondhatjuk, hogy ez most a legjobbunk. Mi sose azt mondjuk, hogy ez a valaha készült legjobb albumunk, aztán ha nem fogy rendesen, két év múlva az új lemez kapcsán mondják, hogy az az eddigi legjobbunk. Egyszerűen csak az adott pillanatban nyújtott legjobbat adjuk ki a kezünk közül.

- Hogy is volt ez, hogy túl sok dalotok volt készen és ezért készítettetek dupla albumot?
- Ötvenöt dalunk volt és ebből több mint harminc olyan volt, amit érdemes volt lemezre tenni. Szóval valójában három albumra való anyagunk volt, de azt mind rögzíteni nem lett volna időnk. Turnézni közöttük és a promocióval is foglalkozni, képtelenség lett volna. Így úgy döntöttünk, hogy két lemezt veszünk fel és azokat adjuk ki és a maradék dalokat félretesszük majd egy következő albumhoz. Mondhatjuk, hogy a Lemuria és a Sirius B egy trilógia első két része. Hamarosan turnézni fogunk, aztán kicsit pihenünk és ha úgy érezzük, hogy eljött az idő, akkor majd a harmadik lemezt is felvesszük.

- Hogy döntöttétek el, hogy az 55 dal közül mik kerüljenek rá a most megjelent lemezekre? Van valami koncepció mögöttük?
- Amikor végigmentünk a dalokon, magától jött, hogy legyen egy progresszívebb album, ami majd a harmadik lesz. Legyen egy heavy metalosabb, dallamos de egyszerűbb, ez lett a Sirus B. A Lemuria pedig a maradék dalokból összeállított 'válogatás'. Mondhatjuk, hogy ez lett a legváltozatosabb a három közül. A Lemuria egyébként egy ugyanolyan elveszett kontinens neve, mint amilyen Atlantisz, csak nagyobb volt Atlantisznál és jóval korábban létezett. Néhány mitológus szerint Atlantisz, Lemuria és az ősi Egyiptom civilizációit egy faj hozta létre, ez egy érdekes elmélet. A Sirius B pedig az egyik ikercsillag után kapta a nevét. A két csillag annyira fényes, hogy a teleszkópok is nehezen tudták megállapítani, hogy két csillag van, csak a mozgásukból tudtak rájönni. Az nagyon érdekes, hogy van Mali-ban egy törzs, akik erről már jóval előttünk tudtak. A népmeséik szerint ebből a csillagrendszerből jöttek el hozzájuk és meséltek a bolygójukról.
A vicces az egészben az, hogy nagyon pontos dolgok vannak ezekben a mesékben. Én nem igazán hiszek az űrön kis fémdobozokban átutazó emberekben, az interneten rengeteg ilyen őrült, ufo mániáról lehet olvasni. Szerintem inkább a sámánjaik kerültek valamiféle asztrális kapcsolatba ennek a csillagrendszernek az entitásaival. Persze én sem tudom, hogy van-e igazság az ufokban vagy ebben, de az én világnézetemhez ez az elmélet közelebb áll.

- Honnan az érdeklődés az ilyen témák iránt? Tanulmányaidból vagy teljesen magán szinten?
- Teljesen magán szinten. Habár jó barátom Thomas Karlsson, aki a szövegeinket írja vallástörténetből doktorált.

- Az ő fejében születnek a szövegek, Te pedig a zenét szerzed hozzá. Hogy hozzátok össze, hogy passzoljon a kettő egymáshoz?
- Fordítva. Ő alakítja a szövegeket a zenéhez. Megkapja a demot és ahhoz alakítja a sorokat, csak hogy lássuk, hogyan nézne ki, mielőtt megírja a végleges szövegeket.

- Ha jól tudom, több mint 100 zenésszel dolgoztatok együtt a két lemez elkészítésén.
- Egész pontosan 172 ember vett részt az albumok elkészítésében, de ebben benne vannak a hangmérnökök, producerek, mindenki. Ebből 164 zenész és énekes volt, hogy ha precízek akarunk lenni. A prágai filharmonikusokat egy itteni ügynökségen keresztül ismertük meg, és végül az énekkart is Prágából választottuk ki. De például a balalajkán és domrán játszó embereket nem lehet egyszerűen a telefonkönyvből kikeresni. Nekiálltam az interneten nézelődni, hogy van e-egyáltalán olyan svéd zenekar, akik hagyományos orosz zenét játszanak. Találtam is egyet Stockholmban, akik ráadásul Oroszországban is jártak már. A mandolinon mi magunk játszottunk. A producerünk, Lars Nissen ismert valakit, aki jól játszik Hammond orgonán és mellotronon. Koppenhága egyik legrégibb templomának az orgonájához is a legjobb orgonást akartuk. Az operaénekesekkel már évek óta dolgoztunk és ők hoztak újabb énekeseket, akiket ők ismertek.

- Hány helyen vettétek fel a lemezt?
- Négy. Először a saját stúdiónkban vettük fel a metalos részeket, és a mindenféle, rock, metal és opera énekeket, valamint a balalajkát és a mandolint is. Aztán Prágában a nagyzenekari részeket, a kórust és néhány opera szólót is. A templomi orgonát Koppenahágában, valamint egy ottani stúdióban vettük fel a Hammondot és a mellotront és ott kevertük is az anyagot.

- Hogy választod ki, hogy melyik dallamot melyik hangszer játssza el?
- Hallom a fejemben. Ez teljesen spontánul alakul ki bennem. A zene a fejemben születik meg, olyan mintha valaki hirtelen bekapcsolna egy lejátszót a fejemben. Ez jó is meg rossz is. Jó mert, nem kell hosszasan jammelgetni. Meg van a fejemben és tudom róla, hogy megfelel vagy sem. Annyiban viszont korlátoz, hogy nem tudom megválasztani, hogy mi legyen, nem tudom azt mondani, hogy 'na most írjunk egy balladát'. Csak azt írhatom, ami így magától jön. Ezeket rögzítem a számítógépemen, mint egy memo, majd a többiekkel együtt egy előfelvételt készítünk, hogy minden pontos legyen mire a konkrét felvételekre kerül a sor. Néha előfordul, hogy valami apróságot megváltoztatok, ami az újra hallgatás során merül fel bennem. Előfordultak már drasztikusabb változtatások is, de ezek nem gyakoriak.

- Mennyi ideig tart egy-egy dalt megírnod?
- Jó kérdés, talán öt perc :) Na jó, nem ilyen gyorsan, de egy öt perces dalt általában 20 perc alatt tudok memoként kiírni. Néha nagyon frusztráló, mert elvesztek egy-egy részt, míg kiírom és nem tudom, hogy utána honnan keressem elő. Ha valami komplexebb ötlet merül fel bennem, akkor akár órákat is eltöltök vele. Van olyan, hogy maradnak olyan részek, amik nem illenek sehova, majd napokkal később felmerül egy másik ötlet, amihez pont illenek és akkor összerakom őket.

- Arra még emlékszel honnan jött az ötlet, hogy a metalt operával ötvözd?
- Számomra ez teljesen természetes volt, hogy klasszikus zenét kevernek rockba, pop zenébe. Erre már kölyökkoromban is rengeteg példát hallottam, hogy a populárisabb zenében klasszikus hangszereket használtak és nagyon sikeresek voltak vele. Zseniális darabokat lehet így alkotni, szóval számomra ez normális, hogy a zenénkbe klasszikus zenei elemeket szőjünk bele. A metal bandák is sokszor megmutatták már, hogy mit lehet kihozni az ilyen kísérletezésekből. Először operaénekesekkel próbálkoztunk, aztán jöttek a különböző hangszerek, most pedig már...

- Ha jól tudom egy valódi operán is dolgozol.
- Igen, dolgozom egy klasszikus értelemben vett valódi operán. Eddig körülbelül 50 perc van készen, de mostanában nem sok időm volt rá. Talán évek múlva. De Wagner sem írt meg egy operát egy év alatt.

- De arról is híres, hogy nehéz hallgatni.
- Ő a valaha élt legjobb zeneszerző. Tény, hogy vannak nagyon masszív darabjai, amiket mind zenészként, mind hallgatóként nehéz megérteni, de nem kell mindig csak ezeket hallgatni. A kedvenc zeneszerzőm. Sok más klasszikust is hallgatok, de amikor operára kerül sor, akkor a német zeneszerzőket részesítem előnyben és néhány oroszt is, Sztravinszkijt, Muszorgszkijt,

- Hallottad Dave Lombardo Vivaldi-s albumát?
- Oh... nem biztos, hogy hallani akarnám.:) De azt hiszem, hallanom kell. Annyira nem vagyok oda Vivaldi-ért, inkább háttérzenének jó. Az olasz zeneszerzők művei nekem túl egyszerűek. De ha már Vivaldi, akkor ajánlanám, hogy hallgasd meg Uli John Roth Metamorphosis-át. Nem is annyira rock zenét kombinált Vivaldi zenéjébe, hanem elektromos gitárral játsza a hegedűs szerepét. Képes volt visszaadni a hegedű érzését, amit nem sokan lennének képesek. Mindenki el tudná játszani, de ő meg tudta ragadni a hegedű lelkét.

- Valamikor turnéra is indultok majd, ugye?
- Igen, augusztusban megyünk Mexikóba és utána Dél-Amerikába, majd jön Európa. Kanada és az USA még bizonytalan, hiszen sose turnéztunk ott még, s ha menni is fogunk, akkor sem mi leszünk a fő banda a turnén. Annak is utána kell járnunk, hogy milyen zenekarok turnéznak majd abban az időszakban és hogy melyikük lesz elég érdekes számunkra.

- Érdekes?
- Úgy értem, hogy olyan zenekart kellene találnunk, akiknek a stílusa megy a mienkhez. Ha ilyet nem találunk, akkor teljesen felesleges lenne mennünk, mert mindig olyan emberek előtt játszanánk, akiket nem érdeklünk.

- Szerinted milyen bandával lenne érdemes turnéznotok?
- Beszéltünk a Nightwish-sel, de ők augusztusban mennek és nekünk addigra már megvoltak a lekötött dél-amerikai dátumok.

- Szereted őket?
- Igen. Ők is azok közé a bandák közé tartoznak, akik ki tudták alakítani a saját hangzásukat, a saját stílusukat.

- Hogy fogjátok színpadra vinni ezt a két lemezt?
- Ahogy eddig is tettük. A nagyzenekari részek előre fel lesznek véve, mert anyagilag nem engedhetjük meg magunknak, hogy egy egész zenekart utaztassunk körbe Európában. Az előfelvételnél figyelünk majd arra, hogy ne stúdió minőségű legyen, hanem élőnek hangozzon. A hat énekes pedig ahogy korábban is, jön majd velünk. Hogy Észak-Amerikába, ha egyáltalán összejön az a turné, mit tudunk majd átvinni, az a költségvetéstől fog függni. Néhány operás részt át fogunk egyébként írni, hogy rockosabb legyen, hogy más élményt nyújtson, mint a lemez, hogy igazán Therion-os legyen.

- Gondoltál már valaha arra, hogy valamiféle előadással ötvözzétek a koncertet, színháziasabbá tenni?
- Nem is tudom, mit csinálnánk a színpadon, Shakespearet játszanánk?:) Egyébként most jön majd velünk egy operaénekes lány, aki még tanul. Lehet, hogy ő majd játszik valamit, bár még nem tudom elképzelni mit... : )

- Esetleg valami más színpadi díszítés, vagy bármilyen látványelem?
- Hát... azt hiszem a tűzijátékféle dolog nem lenne a mi stílusunk ... ha-ha, de biztos kitalálunk majd valamit. Mindenesetre a pénzt elsősorban inkább a jó énekesekre költjük majd. A fényekre eddig is sokat költöttünk, de a színpad hátsó falát takaró nagy leplek sose érdekeltek. Az annyira gyakori és nincs nagyon jelentősége. De igazából az a probléma, hogy annyiféle helyen játszunk. Kis klubokban néhány száz ember előtt, vagy nagy csarnokokban több ezer rajongónak. Ami színpadi dísz jó lenne a klubba, az nem lesz megfelelő a csarnokba. Dél-Amerikában repülővel jutunk majd egyik helyről a másikra, képtelenség lenne ennyi cuccot szállítani. Mi inkább arra összpontosítunk, hogy zeneileg minél többet, minél nagyobb élményt nyújtsunk. Magunkat adjuk bele a zenébe, a személyiségünket és nem csak a munkánkat végezzük egy-egy koncert alkalmával. Hogy mi és a rajongóink is élvezhessék. Nagyon szeretek koncertezni.

- Mekkora volt a legnagyobb tömeg, akik előtt valaha játszottatok?
- Főbandaként? Mexikóvárosban teltház előtt játszottunk, 3300 jegy kelt el és még több százan rekedtek kint. Most két egymást követő estén is fogunk ott játszani és szerintem mind a két este teltházas lesz. Számunkra Mexikó a legjobb ország. Most több mexikói városban is játszunk majd.

- Mennyi idő alatt készült el teljesen az album az első felvételektől kezdve?
- Tizenegy hónapot vett igénybe, ebből kilenc hónap telt a felvételekkel. Amikor elkezdjük, nincs bennünk semmi sürgetés, rászánjuk az időt és amikor elkészül, akkor majd megkapja a kiadó.

- Az albumok elkészülte és megjelenése között általában hónapok telnek el, nem vagy ilyenkor türelmetlen?
- Már nem. Ez már nem olyan, mint amikor az első albumot adja ki valaki, 'jajj, végre egy lemez'. Így a tizedik után járva már az ember megtanul türelmesnek lenni. Persze ez mindig egy különleges alkalom marad. Igen, kicsit zavaró, hogy már novemberben készen volt minden és fél évvel később jelenik csak meg. Megjelenhetett volna már februárban is, de akkor nagy kapkodás lett volna, a március rossz hónapnak tűnt, mert rengeteg album jött ki abban a hónapban, aztán áprilisra is volt valami indok, végül a május közepéből is május vége lett. De végül is ez a fél éves csúszás miért zavarna, amikor közel egy évet töltöttünk az elkészítésével?

- Az egyik dal, a [Feuer Overtüre/Prometheus entfesselt] elég Rammstein-es ízű..
- Igazából Laibach-os, de Rammstein-t is lehet rá mondani, hiszen rájuk is hatással volt Laibach. Tudtunk, hogy az emberek inkább Rammstein-hez fogják hasonlítani, hiszen jóval híresebbek, ami kár, mert Laibach szerintem sokkal jobb. Tudom, hogy az ideológiai dolgok miatt sokan elítélik, de kit érdekel, a zenéje briliáns. Szerintem a politikát és a művészetet nem kellene összekeverni.

- Milyen zenéket hallgatsz még? A Laibach meglepetésként ért...
- Nagyon széleskörű az ízlésem. A 70-es évek prog és szimfonikus bandáin, 80-as évek heavy metal csapatain, Maidenen, Judas-on nőttem fel, sok olyan zenekaron, amiket mára már teljesen elfeledtek. Az újabb bandákat annyira nem. Amorphist hallgatok, Tiamatéktól mondhatjuk úgy, hogy minden második albumuk bejön, szeretem a Judas Christ-ot és a Deeper Kind of Slumber-t, de például a Wildhoney-t nem.

- Ti még nem jelentettetek meg DVD-t. Lehet rá számítani?
- Tervezünk egy dupla DVD-t, de előbb szeretnénk egy rendes koncertet egy nagyzenekarral és énekkarral, hogy azt tegyük rá. Azért akarunk duplát kiadni, mert nem akarunk azokhoz a bandákhoz tartozni, akik két év múlva rájönnek, hogy 'jujj, van még egy csomó felvétel, amit kiadhatnánk' és megjelentetnek még egyet. Inkább összeállítunk egy komplett csomagot. A koncert valószínűleg majd normál audio cd-n is meg fog jelenni. De biztos, hogy ez nem lesz hamarabb, mint 2005

- A szó hagyományos értelmében, művésznek tartod magad?
- Igen. Nem sima szórakoztatónak, mert saját magamért zenélek, és nem a tömegek kedvéért. Az csak szerencse, hogy sokan szeretik, amit csinálok, hogy találkozik az ízlésünk. Mindig olyan lemezt készítünk, amilyet mi magunk is szívesen megvennénk.

- Ez az egyetlen művészeti forma, amiben megpróbálod kifejezni magad?
- Igen. Más dolgokat is élvezek csinálni, de nem tudom igazán kifejezni velük magam, azt hiszem borzalmas festő lenne belőlem és nem lennék túl jó költőnek sem.

- Pedig lehet, hogy a borzalmas képek egyszer még híressé tennének...
- El sem tudod képzelni mit értek én borzalmas alatt... ha-ha..

- Ennyi év és lemez után, meg tudtok élni a zenélésből?
- Igen, 92 óta nincs rendes állásom. Az elején nagyon nehéz volt, nem tudtam miből fizetem ki a következő havi lakbért. Az első két évben kellett a kitartás. Valójában az első évben még otthon laktam a szüleimnél, így a költségekkel annyira nem kellett törődnöm, nem is tudom számít-e igazán, de 93-tól kezdve volt tényleg húzós, amíg a lemezeladások nem lettek olyanok, hogy nem kellett ezzel törődnöm már.

- Mi az oka annak, hogy csak hárman vagytok a zenekarban?
- Nem is hívnám magunkat zenekarnak, inkább csak zenei projektnek. A volt dobosunkat felkértük, hogy maradjon, de nem akart, így új ember után kellett néznünk és így találtuk meg Petter Karlsson-t, tehát most már négytagúnak vagyunk tekinthetők. A dalaink annyira különbözők, hogy más-más énekes kell hozzájuk, így egy állandó énekessel nem mennénk semmire. A klasszikus zenészek egyértelmű, hogy nem válhatnak állandó tagokká.
Kívülről persze könnyű azt mondani, hogy nehéz emberek vagyunk, annyi a jövés-menés nálunk, de nem erről van szó. Inkább én vagyok olyan szerencsétlen, hogy mindig olyan zenészeket találtam, akik nem illetek igazán a csapatba. Egy-egy ilyen váltás egyébként mindig nehéz, különösen, ha már hosszabb ideig dolgoztunk együtt. De Kristiannal és Johann Niemann-nal nagyon jól kijövünk, talán az eddigi legjobb felállás ez velük.

- Ez a dupla lemez hogy illeszkedik a lemezeitek sorába? Mennyire számít a következő lépcsőfoknak?
- Nehéz lenne megmondani. Néhány ezek a dalok közül már a Deggial után készen volt. Aztán úgy éreztem, hogy nem ilyet akarok a következő lemeznek és megszületett a Secret of the Runes. Ebből látszik, hogy vannak itt ilyen régebbi darabok, vannak olyanok, amik a Secret... albummal egy időben készültek és vannak vadonatújak is rajtuk.

- Mit szeretsz a legjobban az új lemezeitekben?
- Azt hogy nagyon megragadó. Néhány dal elég komplexre sikerült, de mindegyikben van valami, ami megragad az elmédben. Nem olyan dalok, amiket le kell ülni meghallgatni és mintha arra várnál, hogy megnyíljon a másik világ ajtaja, hogy megérthesd őket. Mondhatni, hogy extrovertáltak. Két-három hallgatás után már el tudod dönteni róla, hogy tetszik-e vagy sem. A Secret of the Runes-t tízszer kell meghallgatni, hogy megértsd miről is szól.

- Köszönöm az interjút, remélem találkozunk hamarosan Magyarországon.
- Az biztos! Európa turné csak úgy lesz, ha lesz magyar állomás is! Sziasztok!

www.megatherion.com