Vomitory - Mint mindig, most sem a vajszívűeknek
[2004-08-24] - Perkele

A Vomitory új albumának, a Primal Massacre-nek a megjelenése piros betűs ünnep volt számomra az idei naptárban, így rögtön lecsaptam a lehetőségre, hogy interjút készíthessek velük. Ráadásul ismét Ulf Dalegren-nel beszélhettem, mint két éve. A kötelező, új albumhoz fűződő kérdéseken kívül felelevenítettük a két évvel ezelőtti beszélgetés néhány momentumát, a 2002-es lengyelországi koncertjüket, majd jó hangulatban megvitattuk, hogy vajon John Norum vagy Mike Keneally a jobb gitáros. De kiderült az is, hogy koncert előtt nem szabad inni és hogy a jó partyk John Norum lemezzel kezdődnek. Ezek a részek ugyan kimaradtak az interjúból, próbálva inkább a komolyabb dolgokra koncentrálni....


- Eddig csupa jó dolgot olvastam a lemezről. Hogy esik ez nektek?
- Hihetetlenül elégedettek vagyunk az eddigi visszajelzésekkel. Nem is lehetne jobb.. na jó, csak egy kicsit ; ) Március közepe óta folyamatosan adjuk az interjúkat, emailest is csináltunk párat, egyedül a No Mercy Festival alatt nem kellett kérdésekre válaszolnunk. A Primal Massacre egy nagyon jó album és úgy látszik az emberek is észrevették ezt. Minden albumunkkal elégedettek voltunk, de ez az, amire jelenleg a legbüszkébbek vagyunk. Albumról albumra fejlődtünk, és ez most egy különösen jól sikerült darab.

- Tehát miben is lett más ez az album, mint az előzőek? Számomra intenzívebbnek tűnik...
- Az előző három lemezt a Berno stúdióban vettük fel, de most úgy döntöttünk, hogy egy másik stúdióba megyünk és így esett a választásunk a Kuling-re. Szóval első körben a hangzás és az egész kivitelezése más lett. Szerintem a legnagyobb különbség a dob hangzásban érezhető, ez talán az eddigi legjobb, legerősebb dobhangzású lemezünk. A gitár hangzás talán lehetett volna kicsit masszívabb, de szerintem így is nagyon jó lett. Zeneileg pedig tényleg intenzívebbek lettünk és kicsit gyorsabbak is.

- Ugyan másik stúdióban vettétek fel az albumot, de ismét Henrik Larsson producerrel.
- Ő egy régi, jó ismerősünk és nem volt szó arról, hogy abbahagytuk volna a vele való munkát. Ő inkább a barátunk. Amikor megismertük, még a Deranged-del dolgozott. Aztán a Redemption album óta vele készítjük a lemezeinket. Új stúdiót akartunk kipróbálni, de még mindig Henrikkel dolgozva. Megkérdeztük mi erről a véleménye. Ő a Berno-ban dolgozik, de az nem az ő stúdiója, bármikor mehet bárhova lemezt készíteni. De a keverést már ismét a Berno-ban csináltuk, mert a Kuling már le volt foglalva arra az időre, amikorra a keverést terveztük. Henrik ráadásul már napokkal korábban elkezdett dolgozni rajta, mint ahogy mi odaértünk, így mindössze 3-4 nap alatt végeztünk a lemez keverésével. Nagyon gyorsan ment a munka.
Örülök, hogy másik stúdióban vettük fel a lemezt. A változás mindig izgalmas és frissítőleg hat. Ráadásul a dobosunk ismerte a stúdiót. Hangmérnöki suliba jár és annak keretében már dolgozott ott. A Kuling nem egy metal stúdió, ott inkább a pop bandák készítik lemezeiket. Azt hiszem a stúdiónak szüksége volt már egy adag tisztességes death metalra.... Ha-ha

- Tehát lehetséges, hogy a következő Vomitory album poposabb lesz? : )
- Nem-nem, de talán majd lesz rajta valami extra bonusz felvétel... néhány remix... csak, hogy meglepjük az embereket... ha-ha...

- Írtatok stúdió naplót is, de elég rövidkére sikerült...
- Na igen, ez mindig problémás. Máskor is megpróbáltunk már ilyen naplót írni, de eddig ez az egyetlen, ami ki is került az oldalra. Mindig megpróbáltuk, de az első nap után úgy gondoltuk 'inkább menjük sörözni' ; ) ÉS mint mindig, egy-két dolgot a stúdióban fejeztünk be, néhány dalszöveget, egy-egy riffet, stb. De azért most sikerült legalább írnunk pár sort és kirakni az oldalra. Azt kell, hogy mondjam ez most igazán nagy fejlődés volt részünkről... ha-ha.

- Írtátok ott, hogy az első napokban adódott némi problémátok, ami hátráltatta a felvételeket. Mi is történt konkrétan?
- Volt néhány előfok, amit a keverőpultban akartunk használni. Néhány régimódi, ami igazán nagy lökést ad a hangzásnak. Sokkal jobbak, mint amik alapból a pultban voltak. Henrik bérelte őket egy másik helyről. Az ország közepéből szállították volna, de elszúrták és a stúdió helyett az ő otthoni címére szállították ki. Ez kb. 600 km-re volt a stúdiótól. Csak ültünk, vártunk vagy két napig, hogy előkerüljenek az előfokok.

- Azt mondtad, volt pár dolog, amit a stúdióban fejeztetek be. Két év telt el a Primal Massacre és az elődje, a Blood Rapture között. Tulajdonképpen mikor kezdtétek az új dalokat írni?
- Ha jól emlékszem az első dal valamikor tavaly március-április körül született meg. Tudod, 2002-ben turnéztunk az Amon Amarth-tal, felléptünk Wacken-en, volt egy turnénk Lengyelországban és több koncertünk itt Svédországban is, így 2003 volt, amikor volt időnk újra dalírással foglalkozni. Aztán az első dal megszületése után próbáltuk azt egy darabig, de valahogy nem úgy alakult, ahogy mi szerettük volna. Megpróbáltuk átírni, de végül kidobtuk. Aztán a koncertekre próbáltunk és a dalírási folyamat megállt. Májusra már kb. három számmal voltunk kész és a nyár folyamán további kettő született. De végül azok is kukába kerültek. Ez a folyamat mindig sokkal több időbe telik, mint ahogy azt előre kikalkuláljuk. Mindig vannak olyan dalok is, amik csak nem akarnak összeállni, akárhogy is szerkesztgettük őket, és a végén mindig újra kezdhetjük az egészet. Ráadásul januárban akartunk stúdióba menni, de Henrik akkor nem ért rá, így december eleje lett belőle. Tulajdonképpen egy hónapunk ezzel is elveszett. De máskor is alakultak már így a dolgok, úgyhogy ez szinte semmi, és végülis az alapötleteink meg voltak.

- Ismét Tobias írta a zene nagy részét, míg Te és Erik feleltetek a szövegekért, ahogy eddig?
- Igen, a szokás procedúra volt. De mint máskor is, most is mindenki kivette a részét a dalszerzésből. Ha valakinek van ötlete, azt kipróbáljuk, hogy lássuk jó-e. Ez nem egy egy-személyes zenekar, még ha úgy is nézhet ki kívülről ezekben a kérdésekben.

- Az album címével mire utaltatok?
- Az emberiség teljes elpusztítása, gonosz erők közbenjárásával az emberiség megszűnik létezni. Vagy maga az emberiség pusztítja el saját magát. Ahogy Te akarod értelmezni. A szövegeink is hasonló témájúak, mint előzőleg. Egy death metal bandában nem írhatsz szövegeket a szeretetről és a békéről. Csak kapcsold be a tv-t,az megmutatja az igazi világot. Pont egy pár hete adtunk interjút egy helyi lapnak és az egészet a csúnya borítónkra és a borzalmas szövegeinkre akarták építeni. De hát mi még nem is vagyunk a világ legextrémebb csapata...

- A helyi újságnak? Nem rossz! Nálunk a napi lapok nem támogatják a metal zenét.
- Nos, a tv-ben nálunk sincsenek metal műsorok. Régebben volt egy heti egy-órás metal show, de a legkeményebb zene a Guns'n'Roses volt. Vicces, ugye? Az újságok már valamivel több figyelmet fordítanak a metalra. Két nagy esti napilap van Svédországban és ők szoktak írni lemezajánlókat is, de inkább csak olyankor, ha olyan nagy csapatok, mint a Morbid Angel vagy a Napalm Death új lemezt jelentet meg. Néha még egy-oldalas interjúkat is készítenek, de inkább csak ismert, külföldi bandákkal, akik idejönnek játszani. Az átlagemberek azt sem tudják, hogy milyen sok metal csapata van az országnak. Teljesen ismeretlenek vagyunk a helyi embereknek is, nem tudják kik vagyunk, mit csinálunk. Csak mi vagyunk a hosszú hajú, részeg arcok a szomszédból ... ha-ha. Még a helyi újságjaink sem tudnak rólunk, például az sem, amelyiknél az interjút készítették velünk. Kb. így zajlott: 'Elmondanátok nekünk mi is a death metal, mi ez az új dolog?' ... 'Nos, ez már létezik vagy 20-25 éve, nem számít igazán újdonságnak'. A helyi emberek nem nagyon foglalkoznak ilyesmivel, nem követik nyomon az underground-ot ... ha-ha.

- Ha már említetted a 'csúnya' borítótokat, legutóbb egy barátotok készítette, most viszont Juan Castellano.
- Anno nagyon tetszett, amit Mikael csinált a Blood Rapture-rel, de most valami újat akartunk kipróbálni ezen a téren is. Felkerestünk néhány arcot és egyszer csak kaptunk egy levelet Juan-tól, hogy mennyire szereti a zenénket. Megnéztük a honlapját és tele volt brutál cuccokkal, nagyon megtetszett nekünk is. Tetszik a borító is, amit a lemezhez készített. Egy kicsit ugyan túl piros. Ez előzőleg nem látszott ennyire pirosnak, mint ahogy a nyomtatás után lett. Az elő-képeken nem látszott ennyire az élénksége. Aztán elkészültek vele a nyomdában, és igazán piros lett...ha-ha.

- Nekem inkább az a gondom vele, hogy a logotok is piros, így kicsit nehéz elolvasni a banda nevét.
- Hm... én tisztán látom... ha-ha.
- Ettől a sok pirostól eléggé intenzív lett.
- Igen, és így illik is az album címéhez. Megadtuk Juan-nak az album címét és elmeséltük neki, hogy milyen ötleteink vannak a borítóhoz. Csinált pár rajzot és azok közül választottunk. Folyamatosan küldte a képeket, hogy épp hol tartott a borítóval. Ha volt olyan, amin változtatni akartunk, akkor szóltunk neki és ő kijavította. Ezért is vagyunk ennyire elégedettek a borítóval. Olyan lett, amilyennek mi akartuk, leszámítva, hogy kicsit túl sok a piros... ha-ha

- A piros egy melegséget sugárzó szín...
- Igen, szeretetet sugároz a borítónk... ha-ha.

- Szó volt arról, hogy Erik abbahagyja az énekesi teendőket, hogy csak basszusgitáros legyen. Ez a dolog most hol tart?
- Egyelőre még ő a vokalistánk. Sok emberke jelentkezett, akikkel próbáltunk is közösen, de eddig egyik sem vált be. Nem akarunk senki olyat, aki rosszabb Erik-nél. Nem lennénk elégedettek, ha nem tudnánk minimum olyan jó énekest találni, mint ő.
(Az interjú még augusztus előtt készült. Azóta, augusztus 6-án a zenekar hivatalosan is közzétette: Sokan közületek már tudják, és mostanra már régi hírnek számít, de miután több mint 6 hónapig kerestünk új énekest minden eredmény nélkül, elhatároztuk, hogy 4 taggal folytatjuk. Az énekesi poszt iránt nagy volt az érdeklődés, de nem találtuk meg azt, akit kerestünk. Felülvizsgáltuk a helyzetünket, megnéztük különböző szemszögekből, és arra a nyilvánvaló következtetésre jutottunk, hogy semmin sem változtatunk. Hisszük, hogy a Vomitory soha nem volt jobb, mint most, szóval miért javítanánk ki valamit, amiben nincsen hiba?
Vagy ahogy Lord K a The Project Hate-ből megfogalmazza - Erik kontra új énekes: 1 - 0."
)

- Egyébként miért akar csak a basszusgitárosi teendőkre koncentrálni?
- Előzőleg is csak basszusgitáros volt. Aztán a Redemption album után csak pillanatnyi megoldásként vállalta el a vokalista szerepét. Azt mondta addig megpróbálja, amíg sikerül megfelelő embert találnunk a posztra. Telt az idő... és már a harmadik albumon ő a vokalistánk. Az idő nagyon gyorsan tud múlni... ha-ha

- Pedig a hörgése a zenekar egyik védjegye.
- Pontosan így gondolom én is! Nagyon meg vagyunk elégedve a vokáljával. De ha nem akarja tovább csinálni, akkor meglátjuk tudunk-e találni valakit a helyére. Megfelelő utódot találni sose egyszerű, még akkor se, ha sok death metal banda ügyködik az országban. Nehéz egy olyan embert találni, aki minden szempontból megfelelne és beleillene a csapatba.

- Idén már másodszor vettetek részt a tavaszi No Mercy turnén. Most milyen volt?
- Nagyszerű! Azt is mondhatom, hogy ez volt az eddigi legjobb Vomitory turné. Minden este jó koncertjeink voltak és az egész turnén jól éreztük magunkat. A többi fellépő zenekarok is mind királyok voltak. Az egyetlen gond, hogy rövid volt a turné, még egy hetet ráhúzhattak volna... ha-ha
A nyáron egyébként valószínűleg fellépünk majd néhány fesztiválon, az év végéről még nem tudok semmit.

- Esteleg a X-Mass fesztivál? ; )
- Neeem, azt nem hiszem. Egyszer már játszottunk azon a fesztiválon.
- S kellemetlen emlékekkel tértetek haza róla...
- Na igen, a dobosunk valami betegséget szedett össze Belgium-ban és a turné végéig szarul volt. A berlini showt le is kellett mondani, mert kórházba kellett volna vinni. Aztán volt egy hóvihar az utolsó estén és nem értünk időben a klubhoz. Aztán egy kisbusszal kellett volna Brüsszelbe mennünk, hogy elérjük a gépünket hazafelé, de 15 perccel lekéstük. Az egész egy elbaszott turné volt. Pedig egyébként jó lett volna, abban az évben voltak a fesztiválnak a legjobb fellépő bandái.

- A Vomitory kitölti minden zenélési vágyadat?
- Igen. Néha rám jön, hogy haverokkal összeálljunk és nyomjunk egy kid doom metalt, de idő hiányában ez nem szokott összejönni, per pillanat a Vomitory emészti fel az összes időmet. Nagyon szeretek ebben a bandában lenni és ezt a fajta zenét játszani. Jó a zenekar, nagyszerű emberek vannak benne és ha bármikor találkozunk, mindig jó együtt lenni velük. Csomó olyan banda van, akik állandóan vitatkoznak, összekapnak dolgokon, például turnékon, ahol sok időt töltenek összezárva kis helyen, de ez nálunk nem így működik. Régóta ismerjük már egymást és ha valami gondunk van, akkor nem húzzuk az időt, rögtön megbeszéljük és megpróbálunk valami megoldást találni rá. Semmi értelme rosszkedvüsködni és haragudni egymásra. Mindig úgy próbálunk megoldást találni, hogy azzal mindenki boldog legyen. Olyan régóta ismerjük egymást, hogy ez nem lehet probléma számunka.

- Manapság szinte mindenki DVD-t ad ki. Gondoltatok már rá Ti is?
- Beszéltünk már róla, de csak a zenekaron belül és még nem a kiadóval. De ha bármi is lesz belőle, az már csak jövőre fog megjelenni. Semmi nem biztos még, de rengeteg régi anyagunk van, amit fel tudunk majd használni.

- A régi demoitok beszerezhetőek még?
- Nem hiszem. Már csak a saját példányaink vannak meg. Néztem a neten is, de nem találtam sehol őket.

- Tizenöt éves fennállásához közeledik a zenekar októberben. Megünneplitek majd?
- Valószínűleg jól besörözünk majd... ha-ha. Egyébként nincs semmilyen konkrét tervünk. Valójában ezen apropóból jutott eszünkbe a DVD is. De szerintem mindössze lesz egy koncertünk majd megemlékezvén az alkalomra, de tényleg nem tudom még...

- Te egyébként mikor kezdtél metal zenét hallgatni?
- 1982-83 körül. A Kiss-szel kezdődött minden. A zenéjük rabja lettem egy életre. Nagyon szeretem őket.

- Mikor kezdtél gitározni?
- Tizennégy éves korom körül. Apám öreg akusztikus gitárján kezdtem. Aztán próbáltam órákat venni, de ahol laktunk ott mindenki csak népzenét játszott és még a Beatles is vad dolognak számított. Unalmas volt, hogy nem játszhattam azt, amit akartam, így kipróbáltam egy másik tanfolyamot, de ott is ugyanaz ment. Azt is otthagytam és egy időre fel is hagytam az egésszel, hisz 'Hol a pokolban máshol tanulhatnék gitározni?'. Végül magamtól próbáltam tanulni. Aztán 16-17 évesen suli mellett dolgoztam, hogy össze tudjam gyűjteni a pénzt egy elektromos gitárra, amivel már sokkal élvezetesebb volt a játék. Egyre többet gyakoroltam otthon és végül összeálltunk pár helyi sráccal és zenekart alapítottunk. Death feldolgozásokat, régi Hellhammer dalokat és ilyesmiket játszottunk. Csak a saját élvezetünkre.
(Itt sajnos be kellett fejeznünk, mert lejárt a kiszabott időnk és Ulf-nak már a következő interjúja kezdődött.)

- Köszi az interjút, remélem egyszer eljuttok Magyarországra is koncertezni!
- Köszönöm én is az interjút. Míg eljutunk hozzátok, addig is hallgassátok a gyilkos új lemezünket!


www.vomitory.net