Two Days A Week - 2004.08.26. Wiesen, Ausztria
[2004-09-04] - Donat

Wiesen: apró kis eldugott falu Burgerlandban, Soprontól vonattal 20 percnyire. De itt működik Közép-Európa egyik ismert koncertszervező irodája, akik a legnagyobb neveket hozzák el évről-évre a falu végén lévő Zipferzone-ba. Zipferzone támogatóról elnevezett félig sátras, de szabadtéri koncerthelyiség. Volt itt már Marilyn Manson, Slipknot, Guano Apes, Nickelback, Placebo, stb. Idén a 2 Days a Week fesztiválon Offspring, Velvet Revolver, Bloodhound Gang volt egy napon, de erre sajna már hetekkel a koncert előtt minden jegy elkelt, így nem tudtam bejutni. Választanom kellett a szerda (Supergrass, Deus, Franz Ferdinand) és a csütörtök (Muse, Everlast) között. Az utóbbit választottam.

A sajtójegyemhez elég könnyen hozzájutottam, de a szarakodás csak ezután kezdődött. Ugyanis fotós passt nem kaptam és a biztonsági őrök meg nem engedhettek be fényképezőgépet anélkül. Így elrejtettem a gépet és többedik próbálkozásra sikerült is bejutnom. Éppen az I am X nevű formáció utolsó két számát csíptem el. Alapvetően elektronikus/sampleres alapokra épülő zene ez egy gitárral és énekekkel erősítve. Az utolsó számuk alatt a kivetítőre a dalszöveget vetítették, ez be is jött mert amolyan karaokesan elkezdett énekelni a tömeg.
www.sneakerpimps.com/iamx.html

Ezután egy kis átszerelés, majd jött az I am Kloot. Róluk azt érdemes tudni, hogy az énekes John Bramwell a kilencvenes éveket főképp San Francisco és Párizs utcáin zenélgetve töltötte.
Majd miután visszatért szülővárosába Manchesterbe megalakította zenekarát és 2001-ben pedig kiadták az első albumukat a Natural Historyt. A zene nagyrészt Paul Simon-os folkos beütésű, akusztikus rock. A szövegek is kicsit elvontabbak számomra, így elindultam a söröspult felé.
www.iamkloot.com

A következő zenekar a The Wohlstandskinder volt, akikről ezelőtt még sohasem hallottam. Német nyelvű punk zene, amolyan Die Arzte módon. Az osztrákok elég jól bemozdultak rá, elvégre tipikus könnyen befogadható, bulis zene. De a nagyok még hátra voltak.
www.wohlstandskinder.de

Ezután jött a Sarah Bettens vezette K's Choice, akik már itthon is bemutatkoztak 2001-ben a Szigeten. Ez a belga zenekar már óriási sikereket ért el, az Everything For Free és a Believe olyan alternatív rádiós sláger ami több arany és platina lemezt is hozott nekik. A zenéjük hallatán elsőre Suzanne Vega jutott eszembe, egy nagyon jól felépített műsorral jöttek, az akusztikus részekből az intenzívebb rockos dallamokig minden profin ki volt dolgozva. A közönségnek is nagyon bejött a zene, ez a zenekaron is meglátszott. Ahogy az énekesnő mondta: "Nemtudom hogy hányszor jártunk nálatok, de mindig olyan érzésem van mintha hazatérnék." Még egy szám erejéig visszatapsolták őket és már szereltek is a technikusok Mike Patton és Rahzel duójához.
www.kschoice.com

Itt álljunk is meg egy pillanatig. Érdekes, hogy miért is került ide egy hip-hop formáció egy rockfesztiválra. Mike Patton a Faith No More frontembereként vált híressé, de mindig is vonzották az extrém zenei irányok. Ez a Mr.Bungle-ban is megmutatkozott, hogy ne is említsem a Fantomas nevű formációt ahol Dave Lombardo-val (Slayer) zenélt együtt. Kereste az új lehetőségeket, keverte a grindcore-t, az operát, a jazzt, az elektronikát, stb... Most pedig a világ legjobb beatboxosával állt össze, Rahzellel, aki a The Roots tagja.
Az első két szám körül még nem értettem hogy mit is akarnak, amolyan zajzenévé folyt össze az egész, aztán ahogy pár számmal tovább mentek kezdtem ráérezni. Rahzel egy szál mikrofonnal nyomta a szájdob ütemeket és erre "énekelt" Patton egy asztalon lévő töménytelen mennyiségű effekttel, amiből óriási visszhangokat, torzításokat, hang magasítást, mélyítést, stb. hozott ki. Néha nagy klasszikus dallamokat is előszedve, mint pl. az Iron Man. A showt is tudták csinálni, az egyik legkomolyabb jelenet az volt, amikor egy rádión elkezdtek valami adást keresni és arra az alapra improvizáltak. Razhel is bemutatta tudását egyszerre rappelt és adta alá szájjal az ütemeket, szkreccseléseket.
www.rahzel2000.com

Ezután jött Everlast aki a Santanaval készített Put Your Lights On számával Grammy díjas lett a legjobb rock előadás (duó vagy zenekar) kategóriában. A dal szövegét Everlast jegyzi. Régen még ő is a hip-hop vonalról indult a House Of Pain nevű formációból, majd feloszlásuk után, 1998-ban "Whitey Ford Sings The Blues" címmel szólóalbumot adott ki, amiből 2 és fél millió (!) példányt adtak el. Ezt követte 2000-ben "Eat At Whitey's" című lemeze. Majd idén a White Trash Beautiful című album.
Szólóban már a rock, akusztikus ballada, country zenékből merít egy teljes élőzenekarral (gitár, basszusgitár, dob, dj, billentyű), jómaga, pedig gitározik és énekel. A koncert jó hangulatban telt el, amolyan amerikás zene ez, ami nagyon jól elszól klubokban háttérzenének. A zenészek bemutatásakor mindegyikük egy-egy profi szólóval jutalmazott minket -a basszusgitáros olyan gyors slapes témákat játszott, hogy az már metál zenének is elment.
www.everlastmusic.com

Legtöbben mégiscsak a Muse miatt jöttek el, ami a kezdés előtt hirtelen besűrűsödött tömegből is látszott. A Matt Bellamy (ének, zongora, gitár), Cris Wolstenholme (basszusgitár), Dominic Howard (dob) alkotta brit trió a Radiohead vonalat követve kezdett el zenélni, de mára már teljesen önálló hangjukon szólalnak meg. Ez a koncert már az előzetes hírek alapján is érdekesen indult, ugyanis azt lehetett hallani, hogy Cris csuklóján szerzett sérülése miatt gipszelt kézzel lép színpadra mint billentyűs (!).
Aztán erre a koncertre annyira összeszedte magát, hogy a program felét már ő játszotta basszusgitáron. A másik felében egy számomra ismeretlen arc, a Streets-ből látta el ezt a tisztséget. A színpadkép is lenyűgöző volt, a háttértben hat sáv kivetítővel, extra fényekkel, a zongora alatt látható, a billentyűk lenyomására villogó ledekkel, a Crisnek felállított X-et formázó szintetizátor állvánnyal, a háttérvásznon lévő kitárt karú emberekkel - ahogy az az Absolution albumok borítóján is látható.
A számaikat nem ismerem annyira, hogy a sorrendet is tudjam, de a legnagyobb slágerek előkerültek. A tömeg az első számtól kezdve hullámzott, őrjöngött és ugrált. A nagy lökdösődésben néha 10-15 sor is borult hátrafele. Az osztrákok -általam nem kedvelt- szokását a "sördobálást" is sikerült újra megtapasztalnom.(Amikor azzal fejezik ki, hogy mennyire tetszik nekik a koncert, hogy a 4 eurós korsó söröket bedobálják a tömegbe.) A hátul lévő kivetítő kb. a koncert felétől kapott nagyobb szerepet, ezen volt hogy a hold futott át, vagy éppen felhők mentek -a repülés érzetét keltve- vagy egészen egyszerűen fények játéka futott. Időnként egy-egy extrémebb kamera képét vetítették ki, a zongorázó Matt billentyűjátékát, vagy épp Dominic dobolását egészen közelről. Óriási ováció követett minden számot, de sajna ez a koncert sem tartott örökké. A levonulás után, hosszas visszatapsolás következett és még egy szám erejéig visszajöttek, ami alatt konfettieső zúdult a közönségre.
Összességében nagyon jó koncert volt, de érzésem szerint nem ez a maximum amit tudnak. A profizmus viszont nagyon átjött az egész produkción. A Muse-t élőben megnézni még azoknak is ajánlom akik különben nem szeretik az ilyen zenéket.
www.muse.mu

A koncert után kb. 10 perccel már terelték is át az embereket a kocsma részbe és indult is a takarítás. Távoztomban még elbeszélgettem néhány németajkú fesztiválozóval és lassan a vasút felé vettem az irányt. Végül fáradtan, de egy újabb élménnyel gazdagabban tértem haza.

www.wiesen.at

Donát