The Dillinger Escape Plan - Burger King banditák
[2004-09-20] - Hajas

Könnyen lehet, hogy a The Dillinger Escape Plan az év lemezét adta ki a napokban - de hogy a Miss Machine című album minden extrém zene rajongó álmainak netovábbja, az egy vitán felüli kérdés. Ennek megfelelően, természetesen én se bírtam ki, hogy ne hívassam fel magam a csapat aranytorkú, de hihetetlen szimpatikus frontemberével, Greg Puciatoval.

Hogy ismerkedtél meg a Dillingeres srácokkal?

Nos... Egy haverom mondta, hogy kilépett az előző énekes, és az első gondolatom az volt, hogy "bassza meg, de kár értük!" Szomorú voltam, mert egyik kedvenc bandám volt, és úgy tűnt, beleállnak a földbe. De később a fülembe jutott, hogy tartanak meghallgatásokat, így írtam egy e-mailt Bennek, a gitárosnak, aki visszaküldött néhány ének nélküli Dillinger nótát. Miután felénekelve visszapostáztam őket, lehívtak próbára, majd ezután nem sokkal megcsörrent a telefon. Ben volt az, aki közölte, hogy én vagyok az új énekes, és megkérdezte, van-e kedvem a következő turnéra már velük menni. Nem volt sok időnk, de nagyon lelkes lettem a hír kapcsán.

Sikerült mára beilleszkedned? Úgy értem, azóta már haverok is vagytok, nem?

Persze, dehát az előző énekes három éve lépett ki, és azóta elég sok időt is töltöttünk együtt. Ezalatt az idő alatt rengeteget turnéztunk, ezért nálunk nagyobb a társasági élet, mint egy átlagos bandánál. Ha épp nem vagyunk úton, még akkor is sokat beszélünk egymással.

Turnéztatok Európában a System Of A Downnal. Velük jól kijöttetek?


Abszolút, bár az elején nem tudtuk, mire számítsunk, de végül kellemesen csalódtunk bennük. Azt hittük, hogy tök beképzeltek, és nem számít nekik egy olyan kis banda, mint mi, de kiderült, hogy nemcsak kretívak, de jó arcok is. Ha összefutunk valami turnén, akkor mindig jókat szoktunk bulizni, szóval nagy haverjaink.

Szerinted segített ez a turné Nektek? Úgy értem, a SOAD közönsége nem kis részben trendorientált tinikből áll, és nem biztos, hogy megértik, miről szól a Dillinger...

Persze, csomószor gerjedett a cucc, úgyhogy nehéz lehetett kivenni, mit is játszunk, de úgy gondoltuk, a System Of A Down rajongói nyitottabbak egy átlagos mainstream metal bandáénál, mert a SOAD egy elég egyedi banda. Így is meg kellett küzdenünk az elismerésért, de azért jópáran voltak, akiket sikerült megfogni. Nem játszunk azonnal ható zenét, de aki egyszer mellénk állt, az ki is tart mellettünk, ráadásul ők elmondják a haveroknak is, hogy láttak egy jó bandát, ami szintén ránkirányítja a figyelmet.

Kíváncsi lennék, hogy egy ilyen komplex, beteges bandának, mint Ti, mik a fő hatásai.

Nem túl sok mostani bandát hallgatunk. Nagyon szeretjük és sokat hallgatjuk a Nine Inch Nailst, meg csomó korai death metalt. A Death-t, Chuck Schuldiner bandáját ismered?

Hogyne.

Imádjuk a Death-t, meg a kilencvenes évek eleji bandákat, például a Cynicet meg az Atheistet, és persze a Metallicát, a Slayert, vagy a Guns'n'Rosest. De semmi olyat, amit mások ne hallgatnának. Nem befolyásolnak minket a mostani trendek, meg eleve a kilencvenes években sokkal kreatívabb zenekarok voltak, például Faith No More, Nine Inch Nails, Tool, akik kreatívak maradtak a mainstream sikereik ellenére, de ha ma végignézek a színtéren, nyomát se látom a kreativitásnak. Mi inkább próbáljuk a saját utunkat járni, nem úgy, mint mások.
Ha zeneileg nem is, de hozzáállásban olyan bandákhoz tudnálak hasonlítani titeket, mint a Refused, a Meshuggah vagy a Mastodon. Szereted őket?

Igen, a Refused az egyik örök kedvencem, különösen a Shape of Punk To Come lemezük...

Igen, az tényleg egy rohadt jó album!

Bizony, fantasztikus. A Mastodonos srácokkal sokat turnéztunk, és bár nem voltak ránk hatással, nagyon szeretjük a zenéjüket, most jött ki az új lemezük. Viszont a Meshuggah nagy hatás, sokat tanultunk tőlük. Imádom őket, egészen mióta csak először hallottam a zenéjüket, mert annyira meghatározóak. Jöhet bármi, de az ő hatásuk mindig megmarad. Ben, a gitárosunk meg kőkemény rajongójuk.

Nagy Mike Patton rajongó vagy, ráadásul ő énekelte fel az előző Dillinger EP-t. Nem volt nehéz feladat a példaképed után megragadni a mikrofont?

Igen, nagy volt a nyomás, mert hát azok után, amit ő csinált előttem, nehéz elkapni a fonalat. De ez inspirált is, mert kihívás volt. Másrészt Mike itt nem kísérletezett annyira sokkolóan, mint egyébként szokott. Most is tartjuk vele a kapcsolatot, jó érzés, hogy nagyon bejön neki az új lemez. Nagyszerű azt hallani egy példaképedtől, hogy tetszik neki, amit csinálsz.

Beszéljünk az új lemezről! Milyenek voltak a lemezkritikák?

Nem jutott el hozzánk túl sok vélemény, mert nem kerestük őket, csak amit megkaptunk a kiadótól, de azok pozitívak voltak. De sokkal fontosabb, hogy mi magunk elégedettek vagyunk az anyaggal.

Nagy általánosságban be tudnád mutatni az új lemez szövegeit?

Legtöbbjét én írtam, alapvetően két dologról szólnak. Egyrészt szeretnénk megmutatni az embereknek, hogy mennyire nem figyelnek egymásra. Másrészt pedig azt, hogy az eleinte pozitív dolgok gyakran negatívba csapnak át. Sok ilyen esetünk volt, nekem is egy kapcsolatom ment tönkre, aztán a kiadóval is összebalhéztunk, elegünk volt a zeneiparból.

Lehet egy negatív véleményem?

Természetesen!
Nem tetszik az új lemez borítója. Első kérdésem, hogy egyetértesz-e velem, a másik meg az, hogy ki készítette?

Igen, valóban sokaknak nem tetszik. Nagy vitát okoz a rajongóink körében is. Eredetileg volt egy másik borítóterv, amire azt mondtuk, hogy ez is megteszi. De egy New York-i művész, Brian Montuori, aki szereti a zenénket, és meghallotta a címötletet - egyébként ilyen őrült dolgokat készít -, azt mondta, hogy csinál valami igazán súlyosat, meglepőt. Úgy dolgozik, hogy egymásrabasz több, teljesen eltérő képet. Szóval, később leadtuk a kiadónak az újabb borítót, akik meg is ijedtek tőle, dehát a zenénk is szokatlan, meg a kép is, úgyhogy végülis passzolnak egymáshoz. Nem egy típikus lemezborító. A Relapse-ék teljesen kivoltak a változtatástól. Összességében sok embernek tetszik, de ugyanennyinek nem, szerintem ez jó, mert mindenkire valamilyen hatással van, nem olyan szokványos.

Most megjelent a lemez, de mik a további tervek?

A lemez most szeptemberben jelent meg, októberben teszünk egy alapos kört az Államokban és novemberben Európában játszunk. Szóval, az év végéig sokat turnézunk megint. Nagyjából úgy néznek ki a terveink, hogy turnézunk ezzel a lemezzel, majd pihenünk, és jövőre felvesszük a következő albumot. Ki akarunk adni egy DVD-t is mindenféle backstage cuccal együtt, mert kéne valami rendes anyag is most már. De egészen addig koncertezünk, amíg nem érezzük úgy, hogy már minden lehetséges rajongót utolértünk ezzel az anyaggal. Csak utána kezdjük felvenni a következőt.

Mennyi eladott lemezzel lennétek elégedettek?

Már az is nagy eredmény, ha ez a zene 10 embernek tetszik. Millióknak sose fog tetszeni, de az USA-ban szerintem elmegy majd úgy 100 ezer, ami egy ilyen bandának, mint mi vagyunk, nagyon is jó. De nem ez a mozgatórugónk.

Kezdenek világszerte újra teret hódítani a súlyosabb, durvább zenék. Egyetértesz ezzel? És ha igen, miért van ez szerinted?

Teljesen egyetértek. Minden ciklusokban ismétlődik, az utóbbi három év egyenest egy mennyország volt a keményebb bandáknak. Amikor még gyerek voltam, Slayert és Metallicát hallgattunk, ami elég keménynek számított. Most meg a Disturbed a kemény zene.:) Csak vicceltem, örülök hogy egy metal banda ennyire sikeres. Szinte csak szemét van, de a srácok vevők a valódi bandákra is. Nem elég nekik az, amit eléjük tesznek, mint például a nu metal. Furcsa, hogy nekünk, amerikaiaknak nincs erőszakos művészetünk, pedig a kultúránk nagyon is az. Szerintem akkor lehetsz belül erőszakmentes ember, ha kiadod magadból a feszültséget. Gondolom, hogy emiatt szeretik egyre többen a súlyos zenéket.
Ennek megfelelően szerinted Ti is népszerűbbek lesztek az új lemezzel?

Nem tudom, de remélem hogy így lesz. Annak idején, amikor a Slayer még új volt, soha nem ment a rádiókban, se a tévékben. Mégis eljutott hozzám, mert ahogy meghallottam, éreztem, hogy ez valami más, ez valami kibaszott zseniális. Viszont a mai gyerekek rádióból és tv-ből kapják a zenét, dehát oda sose jutunk be, csak reménykedünk abban, hogy azért terjedni fog a hírünk. Azért még mindig vannak olyan bandák, amiket nem látsz a tv-ben, de tudsz róluk.

5 évet kellett várni az új lemezre. Mégha közben egy EP ki is jött, az 5 év nagyon sok. Mi volt ennek az oka?

Nos, a Mike Pattonnal készült EP után úgy gondoltuk, hogy lesz egy amerikai turné, meg egy európai, és utána visszamegyünk felvenni egy teljes anyagot. De a Mike Pattonos lemez annyi kaput nyitott ki előttünk, hogy ezt kihasználva egyfolytában csak turnéztunk. Vagy 3-4 kört is tettünk Európában, egyszerűen sokat turnéztunk. De ezt nem csináljuk meg még egyszer, mert ez nem egészséges a banda szempontjából. Két lemez között csak egy amerikai és egy európai turnét tartok ideálisnak. Nekünk lemezeket kell írnunk ahhoz, hogy megismerhessenek az emberek és erre időt kell hagyni. Most úgy néz ki, hogy a következő anyag legrosszabb esetben 2006-ban, de sokkal valószínűbb, hogy 2005 végén jön ki. Már van is három, vagy négy kész nótánk.

Tudom hogy nem vagy alapítótag, de hátha tudod, honnan jött a The Dillinger Escape Plan név?

Nos, az első koncert előtt még mindig nem találtak megfelelő nevet, de a szervező már nyaggatta őket, hogy kell név, mert készülnének a plakátok. Épp tévét néztek a többiek, ahol az egyik műsor John Dillingerről szólt, aki bankrabló volt itt az USA-ban a 30-as években. Innen jött az ötlet, hogy legyenek A Dillinger Menekülési Terv. Meg hát egyébként is jó ez a hosszú elnevezés, és sok helyet foglal a szórólapon.:) De jó név, mert hiába hosszú, könnyen megjegyezhető, és annyira eltér az összes többitől, hogy még könnyebb emlékezni rá.

Sok interjúban felmerül ez a kérdés?

Ja, szinte mindenki megkérdezi.
Búcsúzóul egy hülye kérdés: van valami jó sztorid a zenekarral kapcsolatban?

Lássuk csak, valami olyasmit kéne mondanom, ami nem annyira gusztustalan.:) Egyszer például kiraboltunk egy Burger Kinget. Épp turnén voltunk, és nem volt semmi pénzünk, de rohadt éhesek voltunk, így letámadtunk egy Burger Kinget, de úgy, hogy átugrottunk a pénztárokon, mint a filmekben, és elvettünk minden burgert. A személyzet annyira meg volt lepődve, hogy mozdulni sem tudtak, mi pedig ott ugráltunk be, és elmarkoltuk a burgereket. Mire magukhoz tértek, már ott se voltunk. A vendégek meg csak tátott szájjal bámultak, mi történik.:)

Hajas


A zenekar weboldala itt található.
Az új albumukról írt lemezkritikánk pedig itt található.