Borknagar - Norvég epika
[2004-10-06] - Adamskij

A norvég metal egyik kellően el nem ismert zenekara a Borknagar. Az utóbbi időben kissé eltűnt, megfogyatkozott létszámú csapat idén készítette el hatodik lemezét, az Epic-et. Ennek kapcsán kérdeztem Lars A. Nedland billentyűst, aki kézséggel válaszolt kérdéseimre.


- Helló Lars, nagyon megörültem az Epic lemeznek, már régóta hallgatás övezte a zenekart. Korábban szinte évente történt valami a Borknagarral, most nem sürgetett titeket annyira az idő?
- Dehogynem, csak épp most lassabban álltak össze a dolgok. Bizony 2001 óta elég sokat kellett várni az új albumra, mi is arra vártunk már, hogy mihamarabb az emberekhez kerüljön a korong.

- Az Epic-en újra előtérbe kerültek az akusztikus témák. Tudatos volt-e váltás, hiszen az első lemezen több kiváló akusztikus átkötő szerepelt?
- Nem igazán, de a mi zenei látásmódunknak nagyon kedvez az akusztikus hangszerelés, sokkal nagyobb kontrasztot tudunk teremteni ezáltal. A lemezen ezt a kontrasztot akartuk kihangsúlyozni, így a húzós, kemény részek is súlyosabbak. Egyébként ez a változás lassan következett be, de nagyon örülünk ennek. Elsősorban Oystein és én akartunk akusztikus dolgokat is kipróbálni, nagyon belemelegedtünk, így a jövőben az sem kizárt, hogy pár dal akusztikus változatát is elkészítjük. Többször előfordult, hogy egy adott rész eredetileg torzított gitártémáját akusztikusra cseréltük, mert egyrészt a dalnak is az feküdt jobban, meg nekünk is az tetszett.

- Hogyan születnek a Borknagar dalok? Oystein mekkora szerepet vállal mostanában a dalszerzésben?
- Oystein még mindig a fő zenei agy, általában ő hozza le a dalok vázát, esetleg hozzátesz egy-két tanácsot, mire gondolt. Természetesen utána mind nekiesünk a vázlatnak, beletesszük saját elképzeléseinket és szép lassan felépítjük a nótát. A dalszerzésben a korai időkhöz képest most már mindenki kiveszi a részét, ez a fő indoka annak, hogy a Borknagar hangzása megváltozott az utóbbi időben.

- Például teret nyert a Hammond orgona is, amit nagyszerű ötletnek tartok. Ahogy észrevettem, Oystein is visszavett a gitárokból.
- Nos, nagy rajongója vagyok a 1960-70-es évek progresszív zenéinek, részben emiatt gyűjtöttem be a Hammondot is. Oystein is nagy Pink Floyd, King Crimson fan. Az utóbbi időben több nyitott akkordot használ, szellősebben játszik és ez nekem is több teret hagy, amit ki is használok. A lényeg az, hogy zenénkben nem állítunk fel korlátokat.

- A CD hallgatása közben azon tűnődtem, hogy az Epic az egyik leghosszabb anyagotok lett, nagyon masszív hallgatnivaló.
- Igen, mi is gondolkodtunk azon, hogy két nótával kevesebbet teszünk fel rá, de az Empiricism óta már annyi idő eltelt, hogy minél több új dalt akartunk megosztani az emberekkel. És nehezen tudtunk volna lehagyni bármit is, mert úgy éreztük, erős számokat készítettünk.

- Hogyan kezdtél el zenélni? Milyen hangszereken játszol még a billentyűk mellett? Mert ugye a Solefald-ban dobolsz és énekelsz is.
- Ez egy hosszú történet. Szüleim unszolására kezdtem el zongorázni még az iskola elején, aztán tizenéves koromban engem is megérintett a rock'n'roll szele, meg persze a metal és hagytam a fenébe a zongorát, elkezdtem dobolni. Mert az sokkal látványosabb és erőteljesebb. De később rájöttem, hogy a zene lényege a dallam. A ritmus bolondításában a dobnak van szerepe, de ha dallamokat akarok játszani, ahhoz nekem szintetizátor elé kell ülnöm. Így hát 17-18 éves korom óta újra a szintivel töltöm az időmet.

- Kérdezhetlek a Solefald-ról is?
- Persze, remélem belefér az időbe.

- Először is azt áruld el, hogy kell kiejteni ezt az ónorvég szót?
- Valahogy így: szúlefaul. Naplementét jelent a régi dán-norvég nyelven.

- Hogyan folytatjátok tovább az [In Harmonia Universali] után? Hallani lehet, hogy Izlandon veszitek fel a következő anyagot. Mit tudnál mondani a munkálatokról?
- Nos, nyár végén voltunk Izlandon Cornelius-sal (a Solefald másik tagja). Érdekes, hogy az In Harmonia Universali-nak mennyire sokrétű fogadtatása volt. Úgy érzem sikerült eltalálnunk azt az arányt, hogy bár komplex témákat játszunk, nem esünk át a ló másik oldalára, ezeket aránylag könnyen befogadják a hallgatók. A hangzást is sikerült eltalálnunk, bár sok réteg szól egyszerre, ez egyáltalán nem zavaró. Még 1998 tájékán volt egy kisebb európai turnénk, de Cornelius és én úgy döntöttünk, megtartjuk magunkat stúdióbandának, ketten is bőven elegen vagyunk. Ritkán találkozunk, mivel ő Párizsban, én pedig Osloban lakom, de a neten keresztül gyorsan tudunk ötleteket küldeni egymásnak.
Az izlandi utazás mindkettőnknek jót tett, nagyon sötét témáink születtek, hangulatilag felidézik első lemezünket, a The Linear Scaffold-ot. Újradolgoztuk egy nagyon régi számunkat, a Jernlov-ot is, ez is rákerül az ötödik albumra.

- Játszol még más bandákban a Borknagar és a Solefald mellett?
- Igen, ott van még a Grail, amivel 60'as, 70'es prog rockot játszunk, az Asmegin-nel pedig folk metalt játszunk, ott énekelek.

- Ezt már rég meg akartam kérdezni egy norvég zenésztől: hogyan van ennyi mindenre időtök? Lehet hogy indiszkrét a kérdés, de mivel foglalkozol zenélés mellett?
- Nézd, felhagytam az alvással. Amúgy a legnagyobb norvég kereskedelmi tévénél dolgozom. Az a lényeg, hogy okosan oszd be idődet.

- Térjünk vissza a Borknagarhoz. Legutóbbi turnétokat buszproblémák miatt mondtátok le, azóta nem nagyon látni titeket színpadon.
- Ne is mondd, óriási balszerencsénk van a turnékkal. A legutóbbi kezdete előtt három nappal közölte velünk a társaság, akitől béreltük a buszt, hogy nem tudnak adni másik buszt, lerobbant az összes járgányuk. Három napunk volt keríteni egy másikat, de mire sikerült volna szerezni egyet, az is elromlott útközben. Meg voltunk átkozva. Most viszont 2005 elejére szervezünk turnét és ezt ha törik, ha szakad, végigcsináljuk.

- Beszéljünk a tagcserékről. Miért is történt a változás?
- Ó igen, azt hiszem ez a Borknagar örök átka. Még soha nem sikerült két lemezt ugyanazzal a felállással rögzítenünk. Jens (Jens F. Ryland - gitáros) alapvetően barátnője miatt lépett le, a lány már terhes volt és vele akarta tölteni idejét. Viszont a barátság megmaradt, ma is találkozunk. Jan Eriknek (Tyr - basszer) más elfoglaltsága volt, sosem ért rá. Aztán meguntuk a kialakult helyzetet és végül mi szakítottunk vele. Az Epic felvételei részben miatta csúsztak.

- Kívülről nézve úgy tűnik, hogy Oystein kiskirályként uralkodik a zenekarban.
- Ez lehetséges, de egyáltalán nincs így. Elhiszem, hogy kívülről nézve sokan ezt hiszik, lehet hogy nekem is ez lenne a véleményem. Viszont Oystein-t személyesen is ismerem évek óta és elmondhatom, hogy ő az egyik legkedvesebb, legjámborabb ember, akit ismerek. Egyáltalán nem diktátor, sőt. Soha senkit nem dobott ki a zenekarból. Ő az egyetlen olyan tag, akivel érkezésem óta együtt játszunk.

- Mi volt a helyzet [Simen]nel?
- Nos, neki fontosabb volt a Dimmu Borgir.

- Nem tudom te hogy vagy vele, de személy szerint nagyon sajnálom, hogy nem használja mostanában a hangját, sokat vesztünk vele és szerintem ő is. Mintha picit elherdálná tehetségét.
- Bizony. Sajnos egyetértek, én is szeretném hallani, félelmetesen jó hangja van. Ha neki jó ez a helyzet, ám tegyen így, de szerintem se döntött jól.

- Hogy érzitek magatokat négyen?
- Nagyon jól, köszönjük. Nagyon stabil ez a négyes, azt hiszem csak turnék idejére egészülünk ki másokkal, de a felállás már nem változik.

- A felvétel mennyiben volt más, mint eddig? A hangzásotok azért változott, nem olyan kristálytiszta, mint a Quintessence idején.
- Igen, próbáltunk nagyon szerves, élő lemezt készíteni. Semmi machináció, csak maguk a hangszerek. És persze hangversenyzongorával, kiváló akusztikus gitárokkal dolgoztunk. Azt hiszem, sikerült előre lépnünk hangzás terén. Direkt nem akartunk polírozott lemezt, azt rengetegen csinálják. Ebben is el akartunk térni a többiektől, próbáltuk visszaadni a próbatermi természetes hangulatot. Elégedettek vagyunk vele.

- Megdöbbentett Asgeir precíz basszusjátéka, hogyhogy eddig nem vettétek elő ezt a tehetségét?
- Nem volt rá szükség. Viszont ezentúl biztos, hogy ő játsza a basszustémákat a lemezen, gyorsan elkészült a dobokkal együtt, pontosan tudta, mit akar.

- Hogy látod a mai norvég színtér helyzetét?
- Manapság már szinte mindenki mindenhol megfordult. Norvégia pici ország, nem vagyunk sokan, szóval családias a légkör, nagyon sok barátom van különböző zenekarokban. Meg persze nem ragadunk le egy stílusnál, én doboltam a Carpathian Forest Black Shining Leather anyagán is.

- Többször is jártatok Magyarországon. Milyen benyomásod volt az országról, a rajongókról?
- A közönség nálatok fantasztikus, de tényleg. Hihetetlen lelkes emberek vannak nálatok, öröm ott zenélni. Mindenképp el akarunk menni Budapestre jövőre.

felhívom a figyelmet, zenész kérdés kövekezik
- Milyen cuccokat használsz, miket tudnál ajánlani másoknak?
- Mindenképp egy igazi Hammondot, én is ilyet használtam most lemezfelvételkor. Eszméletlen, semmi máshoz nem fogható hangja van. Igazából szintetizátorok között nem nagyon teszek különbséget, egyre többet használom a szoftverszintiket. Például a Gigasamplert, ezt már egy sima MIDI billentyűvel is lehet kezelni és nagyon durva hangokat lehet belőle kicsikarni.

- Honnan szerezted a koncerteken viselt ruhádat?
- Ja, a tüskés ruhát? Londonban vettem egy különös divatboltban, ahol csak egyedi darabok voltak. Megláttam, hogy a gerinc mentén kiállnak ezek a műanyag csövek, és annyira bizarr volt, hogy egyből megszerettem.

és itt sajnos véget kellett vetnünk az interjúnak, mert az eredeti félóra helyett már majd háromnegyed órája nyaggattam Larsot, aki ennek ellenére még szívesen folytatta volna a válaszadást. majd legközelebb.

www.borknagar.com