Cadaveres De Tortugas - Szamuráj metal
[2004-11-07] - Hajas

A Cadaveres De Tortugas új albuma, a Versus sokakat meglepett dallamos refrénjeivel, de a zene ugyanolyan húzós, mint korábban. A friss korongról Perso bőgős/énekes és Körmi gitáros/énekes mesélt.

Amikor leráncigáltatok a HSB-be, és először végighallgattam az új lemezt, már akkor meglepett, hogy mennyire sokat énekelsz dallamosan. Honnan jött ez?

Perso
: Attól függetlenül, hogy a stílusodtól ("leráncigálás") kinyílik a bicska a zsebemben, azért megpróbálok normálisan válaszolni, bár nincs egyértelmű eredője a dallamoknak. Egyszerűen így jött most. Kábé a Salvo Karma magasságában kezdett el érdekelni a dallamosan éneklés lehetősége, bár igazából csak ilyen otthoni megfejtésnek indult. Persze azelőtt is voltak kedvenceim az "igazi énekesek" között is, csak eszembe se jutott, hogy olyanra vetemedjek, hogy ezt összekössem a CDT-vel. De az elmúlt évek alatt annyit szívtam, hogy mostanra elhittem, hogy tudok énekelni. De a bevállalósság -már ha ez az- nem csak az éneklésre igaz, hiszen a Versus-on engedtük a leginkább szabadjára a fantáziánkat minden tekintetben. Bár már az eddigi lemezeinkre is jellemző volt a stíluskavalkád, mostanra aztán abszolút leverte a biztosítékot a gátlástalanságunk. Na, de vissza az énekhez: tehát először is eljártam énektanárhoz, inkább csak kíváncsiságból, és ott kapott el a gépszíj igazán. A nagy belelkesedésemben összeszedtem a bátorságom, és elővezettem a többieknek is egy-két ötletet. Így született például a Syco I refrénje annak idején. Aztán az új daloknál már eggyel tudatosabb volt a dolog, itt már tudtam, hogy szeretnék aránylag sok éneket, már ahol elbírja a dal, meg a többiek sem vernek agyon. De nem ütköztem komolyabb ellenállásba - bár nem tudnám megmondani, hányszor hangzott el a kérdés, hogy vajh elég kemény marad-e így a zenénk, de az meg talán még sose volt ilyen energikus-lendületes, úgyhogy 1:1. A változatosság legalább olyan fontos, mint a keménység. Na de befogom végre, kérdezz nyugodtan.:)

Az előbb említett dallamosodás két kérdést szült bennem: szerinted ezzel új arcok is rátok fognak-e kattanni, illetve fognak-e néhányan elpártolni Tőletek a melodikusabb énektémák miatt?

P
: Hogy őszinte legyek, ez engem nem érdekel. Ha úgy írnánk a dalokat, hogy vajon ehhez ki mit szól majd, akkor már rég megkattantunk volna. Persze kapunk visszajelzéseket a baráti körünktől, ami fontos is, mert nyilván az ő véleményüket tudjuk is hova tenni, hisz ismerjük őket, ők meg minket, tudnak érdemben nyilatkozni. Plusz pár számot nyomtunk már tavasz óta a koncerteken, és elég jól levette őket a közönség. De nálunk nem ilyen tudatos zeneszerzés folyik, mármint nem a klasszikus értelemben, mi megmaradtunk a fílingnekiesős verziónál, ami persze sokat finomodott az évek alatt, de alapvetően még mindig ajtóstól rontunk a házba. Tehát egyszerűen képtelenség előre megmondani, hogy mi lesz egy dalötletből, mert úgyis a hangulatunktól függően pikkpakk elvisszük más irányba, ha ránkjön a tízperc. A dallamok például egészen a stúdiózásig képlékenyek maradtak, ha nem éreztük volna őket "helyénvalónak", lelkiismeretfurdalás nélkül kihagytuk volna őket. Úgyhogy abszolút nyugodtan állunk a kritikák elé, mi megtettük a tőlünk telhetőt, és eléggé olyan lett a lemez, amilyennek akartuk - most már mindenkinek szíve joga, hogy eldöntse, tetszik-e ez neki. Fel vagyok készülve, hogy az oldszkúlok és rugalmatlanok népes hazai tábora köpködni fog a dallamok miatt. De nem tudnám kellően érzékeltetni szavakkal, hogy ez mennyire nem érdekel. Attól meg nem félek, hogy a CDT-t eddig kedvelők az új lemez hallatán drasztikus lépésre ragadtatják magukat, megbotránkoznak, vagy mittudomén, hiszen abszolúte nem stílusváltásról van szó. A Versus-szal az eddigi úton megyünk tovább előre - aki az eddigi kavalkádot szerette, annak ez már csak egy kis lépés látókörtágításilag, és cserébe a dalok színesebbek illetve szerintem sokkal összeszedettebbek is lettek, mit sem veszítve a ránk jellemző már-már punkos lendületből. Amúgy kaptunk már egy-két visszajelzést, főleg rajongóktól, akiknek nagyon tetszik az új lemez, szőröstül-bőröstül-dallamostul. Hát ennyi.

Nagy vonalakban be tudnád mutatni a szövegeket?

P
: Most talán eggyel konkrétabb, direktebb szövegek születtek, mint eddig. Nagyon büszkék vagyunk rájuk, egész jól sikerült egybegyúrnunk őket a dalok hangulatával, ritmikailag és dallamilag is. Itt (is) hadd köszönjem meg a segítséget a munkatársamnak, Böndicz Kizinek, aki sokat segített az alakítgatásban. Tartalmilag vannak egyszerűbb megfejtésű, direktben lázadó-felbújtó-lelkesítő-ébresztő fel! jellegű szövegek, meg ilyen eggyel lélekbúvárabbak is - szerintem mindenképp olvasgassátok el őket, segítenek elkapni a fílinget, sőt. És ez elég hülyén hangzik, de sajnos manapság ezt is ki kell emelni: mindegyik szól valamiről, van mondanivalója. Sok mai bandánál úgy tűnik, a szövegeket valami kötelező gyakorlatfélének tekintik, nem merülnek bele igazán, ami elég nagy baromság, tekintve, hogy ez nem rágógumipop, hanem egy olyan szubkultúra, aminek egy zenekar valahol a szócsöve. Persze mi nem vagyunk egy papolós brigád, de szeretjük kiírni magunkból azt, amit magunk körül tapasztalunk. Belemehetnék ilyen elemezgetésekbe, de mondom, elég egyértelműek, amik meg nem, azok meg nem véletlenül. Olvassátok el őket, gondolkodjatok egy kicsit, úgyis az a lényeg, hogy láss is, ne csak nézz, scratch the surface, ahogy a nagyok mondják.
A borítón és a bookletben, de helyenként még a zenében illetve a szövegekben is előbukkan egy szamurájos koncepció. Ez a Kill Bill hatásának köszönhető, vagy már régóta vonzódtok a keleti harcművészetekhez? Azért se hülyeség ez a kérdés, mert a bulikon még az introtok is a Kill Billből van...

Körmi
: Szeretem a jó filmeket, köztük az ilyen jellegűeket is, de nem minden mennyiségben. Azokat kedvelem főleg, amik egy picit sztorizósak, kicsit megmutatják a történelmet, meg persze legyen izgalmas, pörgős és véres, hmmm. Tulajdonképpen hatalmas Kill Bill rajongókból áll a zenekar, és nyilván ennek hatása bizonyíthatóan kézzelfogható a borító néhány részletében, de nagyobb hangsúlyt kaptak a klasszikus távol-keleti motívumok.
A borító témája ilyen "magányos hős" adaptáció - ezért keveredett ide a Távol-Kelet és a szamurájok. A mi értékrendszerünkben valahogy ők képviselték mindazt, amiről részleteiben szól a lemez, a szövegek. Azt a sokszor magányos, de bátor, fanatikus katonát, aki a világgal szemben, és sokszor magával is megvív néhány kemény csatát. Keleti harcművészetekkel egyelőre nem foglalkozunk, inkább az eszmeiségük, amik megfoghatnak minket, kívülállókat. Nagyon fontos dolgokról tanulnak/tanultak azok az emberek, akik ilyesmikkel foglalkoznak, és ezeknek nagy hasznát is vehetik az életben. A formázott, kiművelt elmén keresztül megkeményedik a test is, és így felvértezve könnyebb talán egy picit boldogulni a mai világban is...

Havancsák Gyula hogy jött képbe? Tetszettek a korábbi munkái, vagy valami más okból?

K
: Az eddigi borítóinkat kábé saját magunk, vagy ismerőseink készítették, ebből kifolyólag némiképp korlátozva voltunk bizonyos dolgokban. Ehhez a lemezhez szerettünk volna -a régebbiekkel ellentétben- egy profibb, jobb borítót, ami a miénk, illetve az anyagé, elejétől a végéig. Minden részletében megrajzolva, egyénileg megtervezve. Egyedileg - és ez a lényeg, ugyanis az itt látható képeket sehol nem lehet megtalálni, csak itt, ez profi! Mi pedig az elképzelésünkhöz megkerestük a legjobb embert, így került a képbe Havancsák Gyula, akinek ezúton is szeretnénk köszönetet mondani! A borítónál is az volt a koncepció, mint a lemez körüli összes munkafolyamatnál: szerettünk volna a legprofibb emberekel dolgozni ezen az albumon, akit csak el bírunk érni, legyen szó stúdióról -Barna, Regi, Max-, nyomdáról, merchandise-ról, vagy a borítóról, mert úgy éreztük, hogy ez egy igazán ütős anyag, és megérdemli a maximumot.
Egyébként mai fejjel mit gondoltok az Incarnationről?

P
: Azt, amit akkor is: túl sokat akartunk túl kevés idő alatt, magyarul a büdzsénkhez képest túl nagyratörő terveink voltak. Nem volt elég a stúdióidő egy ilyen sokrétegű, sűrű zene könnyen értelmezhető megszólaltatásához. Emiatt sajnos sok dalból "nem jött elő", ami benne volt. Ez persze frusztrálóan hat, de megtanultuk a leckét. Ötlet szinten jó lemeznek tartom, a megvalósítás hagy kívánnivalót maga után. Persze sokan azt gondolhatják, hogy könnyű utólag okosnak lenni, de ezt már akkor is tudtuk. Csak ez nem úgy megy, hogy akkor mégse megyünk most stúdióba, meg mégis inkább két héttel tovább maradunk. Egyrészt le van kötve a stúdió, másrészt a pénzünk sem sokszorozódik meg hirtelen felindulásból. És ami a lényeg: az Incarnation-nel is tudtunk előbbre lépni, egyrészt ugye ahogy az előbb említettem, fejben, másrészt konkrétan a lemez maga is előrelépés az elődeihez képest, ez tagadhatatlan, csak ez még szembetűnőbb lehetett volna. És ez a legfontosabb. Nem tudok kiábrándítóbbat elképzelni, mint amikor valaki saját magát ismételgeti. És a Versus fényében vizsgálva sok olyan dolog értelmet nyer az Incarnation-ön, ami elsőre furcsának, vagy nehezen emészthetőnek hangzik. Csak a Versus-on már végre úgy vannak ezek, ahogy az Incarnation-ön sajnos csak lehettek volna.

A Syco I clipje gyilkosra sikeredett. Sok ember látta szerintetek azok közül, akik eddig nem ismerték a CDT-t? Most melyik nótára lesz clip, és tudnátok mesélni esetleg már valamit a koncepciójáról?

K
: A Syco I clipet, köszönhetően a Vivának és a Megawattnak, sokan látták, mert viszonylag sokszor leadták a műsorban. Amúgy a clipet készítő Dudás Miklós, néhány díjat is begyűjtött vele egy-két amatőr, független filmszemlén. Most minimum két, vagy három számra lesz video clip, amik párhuzamosan fognak készülni. A munkálatok elkezdődtek, ötletek vannak, de még semmi konkrét. Néhány hét múlva szeretnénk már az elsővel előállni, de most nem lesz kapkodás, a legjobbat fogjuk kihozni magunkból ezen a téren is. Clip-esélyesek: What We Want, Two Times, Mangod, It's Over Now.

Most Tankcsapdázni fogtok, de jövőre esetleg van már valamilyen tervetek?

P:
Mostanában kezdtünk el beszélgetni a jövő évről, vannak ilyen körvonalak, de konkrétum még nincs. Egy osztrák terjesztő cég érdeklődik az új album iránt, aminek a kapcsán ott nyilván többet kéne nyomulnunk. Eddig sem hanyagoltuk a sógorokat, de jó lenne valami komolyabb karikát is csinálni. A belga vonalon is szeretnénk még egy kicsit nyomulgatni, és persze itthon is tervezünk egy rövid, de velős tavaszi turnét, aztán nyári fesztiválok. Majd dobja magát, egyelőre még nem látunk annyira előre, örülünk, hogy kijött a lemez, még mostanság ocsúdunk fel a stúdiózás-legyártatás-megjelentetés flessből, élvezzük a "do it yourself" okozta kellemes kavalkádot. Meg persze baromi kíváncsiak vagyunk, milyen lesz a fogadtatás, és bár csodára nem számítunk, azért az is befolyásolhatja a terveinket.
Hogy állnak jelenleg a külföldi dolgaitok?

P
: Picit már unom mindig ugyanazt felelni erre, hogy alakulnak-alakulnak, mert már évek óta csak alakulnak, de igazából nem történik semmi húdenemtommi. Persze nem akarok telhetetlennek tűnni, elvégre rendszeresen játszogatunk külföldön, a környező országokban is, és eggyel nyugatabbra is, meg kapható a lemezünk pár országban, és ez persze nagy szó, de igazából nem érzem, hogy egy tapodtat is közelebb kerültünk volna ahhoz a bizonyos tűzhöz, vagy mihez. De nem görcsölünk, csináljuk a dolgunkat, megmozgatunk mindent, amit eddig, vagy akár többet, ha feltűnik egy-egy új csatorna, és lesz, ami lesz. Mivel nagyon elégedettek vagyunk az új lemezzel, bízunk benne, hogy feltűnik másnak is, főleg hogy már az eddigi lemezeinket sem ugatták le. Most ragozhatnám ezt a betörünk a világpiacra kezdetű agymenést, de ez egy lehúzós sztori az ideszületéses eleve elrendeltetésről, meg a rengeteg jobb háttérrel induló nyugati feltörekvővel fűszerezett szélmalomharcról, amit szerintem már mindenki ismer. És szerintem bármilyen képzelt recept ellenére ez elsősorban egy szerencsejáték, ahol a sok-sok -főleg tapasztalati- tényező max egy-két plusz zsetont jelent, semmiképp sem garanciát a főnyereményre.

K: Talán ezzel az új anyaggal még szélesebb körben megismerik a zenekart. Én optimista vagyok, jók a külföldi visszajelzések is, úgyhogy jöjjön, aminek jönnie kell!


Szerintetek ma, Magyarországon lehet még több rajongótok, vagy a zenétek keménységéhez képest elértétek a maximumot?

P
: Ez megint ilyen "tudja franc" kérdés. Ki tudja azt megmondani, hogy mire kapnak rá az ifjak egyszercsak hirtelen? De nem is ez a lényeg. Szerintem már ez a mostani helyzetünk is elég jónak számít, főleg hogy itthon csak olyan bandák mennek igazán, amiknek van külföldi megfelelőjük, vagy annyira autentikusak, hogy az már fáj. Mi meg egyik se vagyunk, sőt: hosszú spanyol név, angol-spanyol szövegek, igazából nehezen beskatulyázható, de mindenképp agresszívtámadózajos zene. Mielőtt meghuhogtok: tudom én, hogy nem mi szartuk a spanyolviaszt, tagadhatatlanul vannak hatásaink, de nem arra épül a zenekari koncepció. A másik meg, hogy szerintem akit érdekel ez a fajta zene, az már tuti hallott rólunk, azért elég megkerülhetetlenek vagyunk az utóbbi pár évben. Panaszra semmi okunk: mára már mindenfelé megvan egy jó kis keménymagunk, akik eljönnek a bulikra, és haverok, szóval odafigyelnek ránk. Amúgy meg persze, hogy mindenkit szeretettel várunk, aki elsősorban a zenéért jön, és nemcsak birkaként lézengeni bezombulva.
Miket hallgattok mostanában?

K
: Mostanában az alábbiakat: Skindred, Machine Head, Korn, Static-X, Sick Of It All, Darkest Hour, Soulfly, CDT, Incubus, Metallica, Linkin Park, Exodus, 36 Crazyfists, Pissing Razors, Slayer.


P: Én, szokás szerint vegyesfelvágottat, ami napi-heti rendszerességgel változik. De bevallom, főleg az új lemezünket.:) Hiába, CDT fan lettem. Azért megpróbálok szemezgetni az utóbbi 1-2 hét terméséből, a teljesség igénye nélkül, inkább csak a mérvadóakat sorolom fel, amik a legjobban befolyásolták (vagy alátámasztották) a hangulatomat: Suicidal Tendencies: Art Of Rebellion, Eighteen Visions: Obsession, Tomahawk: Mit Gas, Nova Classics válogatás (ez főleg ilyen hetvenes évek soul-funky, nagyon fekete narkósdiszkó), The Cure: Trilogy, Tool: Aenima, At The Gates: Slaughter Of The Soul, Korn: Take A Look In The Mirror, Down: 95-ös kalózkoncert -szigorúan képpel együtt, amúgy hallgathatatlan:)-, volt némi 36 Crazyfists meg LostProphets autózáshoz, meg mondjuk legyen az Alter Bridge, az aránylag sokat ment. Hallgattunk a melóhelyen ilyen prog. rockokat is, de azokat nem ismerem, de mondjuk az Ark eléggé kiugrott közülük. Szóval még mindig jöhet minden, ami jó, adott hangulattól függően.

Hajas


Az új Cadaveres De Tortugas lemezről írt kritikánk itt olvasható.

Az interjúnál látható koncertképeket Máté Évi, a stúdiófotót Gold követte el.