Watch My Dying - Aberrált metal
[2004-10-25] - Hajas

Watch My Dyingék nem semmi arcok. Sorozatgyilkosokokhoz illő, idegbeteg zenét játszanak, ráadásul a létező legagresszívebb módon, a másik pilanatban meg gyermekded mosollyal dobálják a rózsaszín labdát a strandon. A további kommentárt inkább mellőzném... Interjúalanyaim egyébként Gaobr énekes, és Sanyi gitáros voltak.

Nem túl eredeti, de annál fontosabb nyitókérdés: mit gondoltok mai fejjel a Húsmágnes EP-ről, illetve mennyi ment el belőle?

Sanyi: Szerintem nagyon jó anyag, szerencsésen ötvözi a komplexitást a rokkendrollal.:) Annak ellenére, hogy ritmikailag szokatlan megoldások voltak benne, jól lehet rá zúzni.

Gaobr: Teljesen ösztönös anyag volt, olyan zsigerből jövő. A feljátszás szempontjából így utólag lehetett volna egy fokkal jobb is, de akkoriban még a mostaninál is jobban ki voltunk készülve mindenféle külső ok miatt. László (a zenekar akkori gitárosa - Hajas) úgy gitározta fel a dalokat, hogy reggeltől estig dolgozott, éjjel tolta a riffeket, amíg ki nem dőlt teljesen, utána meg autózott hazáig vagy két órát. Az ének is hasonlóan ment. Azt hiszem, a lehetőségekhez meg a pénzhez képest sikerült kihoznunk belőle a maximumot. Párszáz darab ment el, pontosan nem tudom.

Szerintetek elmehetett volna belőle több is, vagy a zenétek extrémitásához képest elértétek a maximumot, amit Magyarországon el lehet érni?

S: Biztosan elmehetne több is belőle, hiszen nem feltétlen csak metalosok veszik. Az eladás ebben az esetben csak reklámkérdés.

G: Egy klip azért segíthetett volna, de most ezen a dolgon is rajta vagyunk. Másrészt ez olyan relatív kérdés. Mihez képest kellene a maximumot elérni? Van ugye egy viszonylag szűkebb réteg, akik ezt a bizarrabb vonalat hallgatják -Strapping Young Lad, Voivod, Messhuggah, Death, stb-, és őket sikerült is elérni, de ez nem kihívás szerintem igazából. Van ugye a legnagyobb itthoni réteg, akik nem sok dolognak járnak utána a vezető magyar zenekarokon túl. Ez ugye keményebb dió, de már nagyrészt ízlés dolga. Legyen ez az ő bajuk, rengeteg jó zenéről maradnak le.:) Nagy flash, mikor 14-15 éves, Tankcsapda, meg Ossian pólós srácok jönnek oda koncert után gratulálni, meg hogy ilyesmit nem is hallottak még:)

Az új korongból szerintetek több fog elmenni, mint a Húsmágnesből?

S: Biztos, hogy több. A letöltések száma is ezt mutatja. Már most négyszer annyian töltötték le az Idomtalan nótát a honlapunkról, pedig meg se jelent, és csak két hete van fent. Úgy érezzük, nagyobb a várakozás, mint korábban.

G: Remélem arányaiban majd annyival többen veszik meg, amennyivel jobb az anyag az előzőektől.

Olvasgatom a Klausztrofónia bookletét, és a legtöbb esetben nem értem a leírt sorokat. Bennem van a hiba? A kérdés másik fele pedig, hogy ha lehetséges, akkor nagy vonalakban be tudnád mutatni, a szövegeket, Gaobr?

G: Nem lehet érteni? Pedig magyarul vannak. Direkt.:) Az elidegenedésről szólnak főként, öregedésről, lélekölő munkáról, szeretetről, szeretethiányról... De most először van rajta egy csomó humor, meg irónia is. Igazából az számít a legkevésbé, hogy én mit akartam velük, nekem miről szólnak. Pont annyit jelentenek, amennyit a hangszóró másik felén lévő ember levesz belőlük, semmi többet. Felesleges bármi kísérőszöveg mellé; ha valaki nem tud velük mit kezdeni, nincs értelme magyarázgatni. Valamiért olyan az egész, mint az a foltrajzos teszt a pszichológusnál, mindenki mögöttes tartalmat tételez fel benne, pedig ez csak rokk...:) Vicces, hogy az ilyen megfejtések általában többet mondanak el az illető személyiségéről, mint arról, hogy mit bogoz ki a szövegekből. Beszéltem olyannal, aki szerint elborzasztóak, más úgy veszi le, hogy ilyen művészkedős, emocionális, de volt, aki simán magára vette, és besértődött... Eszemben sincs direkt az érthetetlenségre menni, ezeket a dolgokat egyszerűen így élem meg, így látom, ez a cirkusz van a fejemben, pont.:) Igyekszem minél egyszerűbben fogalmazni, de ha túl lineárisra faragnám, pont az veszne ki belőle, ami a lényeg. Szóval a hiba nem feltétlenül a Te készülékedben van, lehet, hogy csak az átvitel zűrös:). Szóval semmi okosság, semmi megmondás. Azt fontosnak tartom még elmondani, hogy a látszattal ellentétben próbáltam pozitív előjellel hozzáálni a témákhoz. Hányok attól, mikor éretlen hülyegyerekek jódolgukban morbid baromságokat hordanak össze, teljesen funkciótlanul és értelmetlenül. Annyi szart kell lenyelni az életben, hogy ennek aztán tényleg semmi érteme. Rengeteget ártott ez az egész műfajnak. Nem lehet csodálkozni, hogy a kívülállók gyerekes viccnek veszik általában véve a rock/metal zenét.

S: A szövegek szerintem nem állítások, hanem inkább egyfajta tükör, ezerféleképpen értelmezhető, mindenki lelki beállítottságától függ. Az tuti, hogy nyitottabbnak, érzékenyebbnek kell lenni hozzá, hogy hasson.
A fenti kérdés folytatásaként: nagy általánosságban hogy érzitek magatokat a világban?

S: A világban nem túl jól, bár én már jóval jóval higgadtabb vagyok, mint korábban. Mondhatni, jól érzem magam általánosságban. Fontos elmondanom, hogy nem célunk a nyomasztás, sőt a zenénkkel inkább erőt szeretnénk adni. Persze messiástudat nélkül. Ez egy nagyon erős album, de remélem, szeretetreméltó is. A full nyomasztásnak nincs sok értelme.


G: "...Hiroshima, atombomba, imádkoznak Esztergomba'..." :)

Bár ismerlek Titeket személyesen, de ha nem így lenne, akkor a lemez hallatán biztos lennék benne, hogy elmebeteg sorozatgyilkosok vagytok. Hogy lehet például egy lemezre tenni a grindcore-t a tangóharmónikával, vagy a Meshuggah-os darálás hogy fér össze a horrorfilmes paráztatással, netán a relaxációs zenével? Ezzel nem azt mondom, hogy rossz is, amit csináltok, de szerintem normális ember nem játszhat ilyen zenét...


S: Mindenekelőtt szeretném leszögezni, hogy ez a lemez egy nagyon átgondolt zenei koncepció eredménye, és nem arról van szó, hogy ezerféle zenei hatást bele akarunk gyötörni. Amikor beszálltam a WMD-be, nagyon megfogott a zenekar koncepciója, ami alatt nemcsak magát a zenét értem. Én egyébként metalt hallgatok legkevésbé. Most épp diszkó megy konkrétan, de talán csak azért, mert nagyon beteltem a lemezzel (audio és vizuálisan).


G: Azt a félreértést szeretnénk eloszlatni, hogy csak attól jó, meg progresszív a zene, hogy adott idő alatt minél többfelé van tördelve. Imádjuk a Messhuggah-ot, meg a többieket, de ki akartunk szállni abból a versenyből, hogy ki tud lehetetlenebb páratlanokat egymásba csavarni. Most a hangszerelésre fektettük a hangsúlyt, és igyekeztünk a lehető legkevesebbre faragni "firkát". Többet akartunk mondani egy jókora riffhalmaznál. Azt akartuk, hogy annyira szuggesztív legyen a lemez, amennyire csak tőlünk telik. Ehhez világos, hogy több kellett, mint amit eddig csináltunk. Szerintem arra gondolsz, hogy a matek kevésbé látványos az albumon, jól sejtem? Pedig ott van, csak annyira szerves része a zenének, annyira belesimul, hogy nem egy-egy téma szúrja ki az ember szemét, hanem az összhatás. A nem-standard megoldások azért szükségesek, hogy a legtökéletesebben fogalmazzuk meg azt, ami a fejünkben volt. Amúgy meg egyikünk se különösen deficites, nemtommér kerültünk ebbe a skatulyába. Fura, hogy már többször kellett bizonygatnunk, hogy nem a vigyorgóból jöttünk. Na jó, én egyedül, de ez a szakmám :) (Gaobr civilben fogyatékos gyerekekkel foglalkozik - Hajas)
Egyébként a kicsit elvontabb, de minőségi magyar bandák miért csak kevés embert tudnak megfogni? Kisebb a reklámjuk, vagy a rockerek egyszerűen nem igénylik a gondolkodásra késztető, mélyebb zenéket?

S: Kisebb a reklám, ennyi. Persze van tömeghülyülés is, ugyanakkor sokféle embert meg tudunk fogni, főleg élőben, egyszerűen csak kevesen járnak bulira a pénz miatt, és kevés a reklám.

G: Pénzkérdés, meg elég relatív fogalomba nyúltál most bele. Sokan biztos más zenét éreznek mélyebbnek és gondolkodásra késztetőnek. T'od, jönnek a jóltáplált, lázadó filozófusok és aszongyák, hogy ne legyé' má' birka... Jobb szeretem, ha senki se agyal túl sokat, csak teszi a dolgát, abból nem lesz baj:) Amúgy meg nem hiszem, hogy felszínesek lennének az emberek, csak lusták legfeljebb.

És amiatt nem éreztek keserűséget, hogy nálatok nem egyszer sokkal rosszabb bandák jóval több embernek játszanak?

S
: De, érzek. Szeretném, ha több emberhez eljutnánk, mert úgy érzem, sokan szeretik a WMD-t, csak még nem tudnak róla.

G: Piszokság, hogy a Flowers, Los Ketchup, meg az O-Zone pörög a tévében, mi meg nem, pedig vagyunk olyan jók, mint ők. Amúgy mi is ugyanannyinak játszunk, mint bárki, legfeljebb kevesebben hallgatják. Nem mindegy.

Szerintetek melyek a legjobb magyar bandák?


S
: Sok a nagyon jó banda, a fiatalabbak is nagyon elszántak. De az igazán jó csapat kevés, inkább egyéniségek vannak. Szerintem a Wackor, Subscribe, CDT, bár zeneileg nem állnak annyira közel hozzám.

G: Olyanokat mondanék, akiket szeretek, és le a kalappal, de nem rangsorolnám őket: Wackor, Subscribe, CDT, IHM, Fürgéék, Grindman, Superbutt, CasketGarden, Bridge To Solace, Gutted, meg vagy 1000 másik, akiket felsorolni se tudnék. Meg vannak nem-metal dolgok is, amiket szívesen hallgatok: Hot Jazz Band, Besh o droM, Neo, Úzgin Űver, Ákos, Másfél, stb., de Kottán például olyan KFT koncertet láttunk, hogy ottragadtunk a színpadnál...
A lemezen a booklet, de még inkább a borító ritka tetszetősre sikeredett. Érdekelne, hogy ki van a frontborítón, illetve mit ábrázol/jelképez, valamint, hogy ki volt az ötletgazda?

G
: Egy csoffadt, ovisfejű zombit ábrázol, amint kivonja a vízből az oxigént.

S: A borítón Gaobr van, de a lényeg inkább, hogy egy nyers emberi test. Ezerféleképpen értelmezhető, a saját verziómat nem akarom elmondani, mert túl személyes. Eddig mindenki mást látott benne. Az volt a cél, hogy a szövegekhez hasonlóan inkább asszociatív legyen, mint kijelentő.


Tapasztalataitok szerint milyen véleménnyel szoktak távozni az emberek életük első WMD bulijukról?


S
: A taroló energia szerintem már mindig lejön, hogy zeneileg is meg tudjuk fogni őket, az azért hangosításfüggő is. Néha csak azt hallják, hogy egy lehetetlen helyen egyszerre hagyjuk abba.:) Mi a koncertet maximális kikapcsolódásra használjuk, nem gondolunk semmire, csak az a fontos, hogy együtt vagyunk, mi és a közönség. Ez egy amolyan szertartás, ha már templomba nem járok, sajnos.

G: Az emberek egyik fele úgy megy ki, hogy "húvazze!", a másik meg, hogy "hú...vazzee..." Az se utolsó szempont, hogy mi épp mennyit hallunk magunkból...

Ha a pénz és a hely mérete nem szabna határt, akkor mi mindent sorakoztatnátok fel egy jó WMD koncerten?

S
: Én szeretnék egy mosógépet, hűtőt, és virágokat óriás halálfejes vázákban...

G: ... meg hímzett terítőket az erősítő tetejére, meg SzabadFöldet, lábvizet, Macilacis drót virágtartót, kóbászt bicskával, ruhaszárítót, piroskockás viaszosvászon abroszt, kékbálnát bemikrofonozva és Beyoncét Sanyinak:).

A kihagyhatatlan kérdés: hogy tetszik az új Dillinger lemez, és a Meshuggah EP?

S
: Nem ismerem. Most az új ATB albumot tolom.

G: Öregek vagyunk már az ilyesmihez. Mire elkapjuk az egyeket, már huss!-lemaradtunk.:) A Dillingernél szerintem kicsit fel lett fújva az előzetesekben, hogy ez milyen eklektikus lesz. Beraktam, aztán cseppet se egyszerűbb eset, mint régebben. Vannak benne jó dallamok, szerintem ráfért. A Meshuggah-ra meg mit mondhatnék? Egy kemény munkanap után nem a legpihentetőbb esti hallgatnivaló, az biztos.:) Imi meg Zoli szénné hallgatják őket.
Mik a zenekar tervei a közeljövőre vonatkozóan?

S
: Koncertek, klip, új honlap, reklám ezerrel, cd küldözgetés.

G: Átvenni a vogon flotta vezetését. Az lesz a kutyavilág:).

Ami nélkül nincs heavymetal.hu interjú: mondjatok kérlek, egy jó vaskos zenekari sztorit búcsúzóul!

S
: Szlovákiai buli: Zoli otthonhagyta az útlevelét. Visszament érte.Imit nem engedték át, mert lejárt. Egy másik átkelőn át akart menni egy hasonmása útlevelével, ahol meg azért nem engedték át, mert nem az ő nevén volt a kocsi. A határon mindent ki kellett pakolnunk. Végül imi otthon ragadt, de lejátszottuk nélküle. Hazafelé még meg is büntetett a rendőr.:) Volt még valami, de nem jut eszembe.


G: Ha a szlovákiai buliknál tartunk... Letoltunk egy Győri bulit Vortexékkal, és még aznap este mentünk át Diószegre a Last Chance-hez. Utolsó pillanatban értünk oda, egy moziban volt a buli, mindenki ült a székekben. Nem sokáig. Úgy nézett ki a végére a koncert, hogy a helyi motorosklubból jöttek fel a színpadra a házigazdák, nagy benga szakállas-fejkendős ízirájderek. Videókamerával a kézben rohangált az egyik több szám alatt végig a színpadon, headbangelt, meg pogózott és szlovákul átkötőszövegeket imprózott a mikrofonba. Nem engedtek lemenni a színpadról, a végén már volt minden, Seek and Destroy egy szál gitárral, meg ami csak kell. Az utolsó ráadásnál már úgy befáradtunk, hogy beleakadtunk a legrégebbi saját számunkba...Buli után ingyensör.
Harmadik szlovák buli: Kimentünk, az autóban odafelé beüdítőztünk. Odaértünk, felpakoltunk, nem szólalt meg a cucc, megfejtettük. Fél óra játékidőt kaptunk. Belenyúltam valami álcázott patkányméregbe, amitől három méteres körzetben szarszagot árasztottam. Közben tovább üdítőztünk. Már kicsit betorzulva, büdösen végigkérdeztem az összes lányt az épületben, hogy van-e szappan valakinél, hogy megszabaduljak a méreg bukéjától a kezemen. Kaptam egy flakon testápolót. Nem segített sokat. Utána még többet üdítőztünk, sokkal többet. A határnál felébresztettek, hogy kéne a személyim az átkeléshez. Nem találtam meg, és úgy oldottam meg a helyzetet, hogy visszaájultam. Végül előkerült, a zsebemben volt végig. Hajnalban ettem valamit, továbbra is patkánymérges kézzel. Másnap aztán sokszor, hosszasan elgondolkoztam a vécécsészébe kapaszkodva, hogy maradhatok-e ezek után továbbra is ateista... A többiek gondolom idegesek lehettek, nem emlékszem amúgy semmire. Az csak másnap derült ki, hogy a srác, aki lehívott minket, nem tartozott az ottani szervezőgárdához. A benzinünket zsebből fizette, és gyakorlatilag mi voltunk a meglepetés a barátnője születésnapjára.:) Folytathatnám az ilyen sztorikat a végtelenségig. Nagy csattanók nem nagyon vannak, inkább katasztrófafilmhez hasonlít, amit művelünk. Kalandos szokott lenni az utazás, de konkrét gusztustalankodás, meg folyamatos ivászat nincs azért. Szerintem a legvaskosabb sztori, hogy egyszer aláírást kértem Sexy T.-től a Pecsában.

Hajas


Az új Watch My Dying lemezről írt kritikánk itt olvasható.
Zenekari weboldal pedig itt.