Blind Myself - Tibi
[2004-11-05] - Hajas

Kár is lenne tagadni, hogy a legtöbben Gergővel azonosítják a Blind Myselfet. Ezt most úgy próbáltam meg ellensúlyozni, hogy személyeskedő rovatom újabb áldozata, a koncerteken megkattant vadállatként ugráló, folyamatosan körbe-körbe pörgő Szalkai Tibi, a csapat egyik ügyeletes riffgyárosa lett.

Neked hogy kezdődött a metalkodás? Milyen bandák hatására lettél kemény zenerajongó, és miket hallgatsz mostanában?

Annak idején nálam a zenehallgatás Szandival kezdődött. Aztán eljutottam a Depeche Mode-hoz a Bonanzán keresztül. Iszonyatos "fan" voltam, mindaddig, amíg a U2 be nem tört az életembe, és ezek után már Bonoéknak hódoltam. A keményebb muzsikát talán a Guns és a Metallica szerettette meg velem. Aztán '92 után megjelentek az úgynevezett "rap metal" bandák, amikre akkoriban azt hitték, hogy az a hardcore: Rage Against The Machine, Biohazard, Downset... De ott volt még a képben az igazi újító New York-i Life Of Agony, amely dallamot csempészett a brutális témákba. Rajongói pályafutásomat a Biohazarddal folytattam az Urban Discipline album felfedezése után. Sokat jártunk a haverokkal a Total Carba, az egykori híres metal discoba. Itt láttunk az arcokkal először igazi hardcore koncertet, és egyből bele is szerettünk. Ezután jött a HC-s időszak, és a zenélés. '96-ban fogtam először gitárt a kezembe...
Mostanában már nem igazán hallgatok otthon keményebb témákat, inkább a dallamokban utazom. Azért az átlagosnál jobb, ilyen jellegű bandákat berakom otthon is, amúgy koncerten sokkal jobban élvezem őket. Szóval nem nagyon kutakodom új, zord hangzású lemezek után, de ha valamelyik haverom felhívja a figyelmemet egy ilyenre, akkor azért azt megpróbálom megszerezni. Mellesleg a kedvenc metal bandám a Death. Zenehallgatásban irányadó az A Perfect Circle, a Tool, szóval inkább a mélyebb, dallamosabb énekkel tarkított "alteres" cuccok. A magyar metal bandák közül nagyon kedveltem a Stonehenge-et, a könnyedebb stílusból pedig Ákos Andanteja fogott meg nagyon.:)

Mi volt -rajongóként- az első, illetve a legfelejthetetlenebb koncertélményed?

Az első Pecsás Biohazard koncert nálam nagyon betalált. Emlékszem, akkor hallottam életemben először olyan igazán kemény élő hangzást. Még pogóztam is, mint az állat, főleg a Dog Eat Dog-ra...:)

Mik a kedvenc filmjeid, és általában milyen típusúakat szeretsz?

Nincsenek igazából kedvenceim semmilyen területen. Vannak jók, közepesek, meg rossz alkotások. Persze ez ízlés kérdése is... Ha egy filmet ki kellene emelnem, akkor az a Mementó lenne. Inkább a nagyon szövevényes, tekervényes, bonyolult filmeket kedvelem, ahol az embernek meg kell erőltetnie az agyát, hogy rájöjjön, mit is akart ezzel a rendező. A Mullholland Drive sem volt azért pitiáner. Talán azok a filmek hatnak rám a legjobban, ahol egy felszínes ember számára rejtve marad a mondanivaló, tehát azok a művek, amelyek megértéséhez vennünk kell a fáradtságot.
Természetesen nem csak komoly, nehéz filmeket szeretek, van azért egynéhány más jellegű "műalkotás" is, amit kedvelek, például Woody Allen filmek... Óvakodom azonban az érzelmileg túltelítettektől, de a Vaníllia Égbolt nyújtotta élményt semmi pénzért nem cserélném el, annak ellenére sem, hogy lelkileg teljesen hazavágott.

Rajzfilmben, képregényben mi a favorit?

Az első helyen áll a Shrek 1-2. Szerény véleményem szerint briliáns animációs film. Pont az jön be benne, hogy bár gyerekfilmnek hinné az ember, és még a kukoricapelyhes zacskón is az ogre vigyorog, cserébe a felnőttekhez szól.
A japán turnénk során (Tibi, másik bandájával, a The Idoruval nemrég Japánban turnézott - Hajas) alkalmam adódott egy kicsit betekinteni az igazi képregénykultúrába. Többemeletes boltokban az összes eddigi megjelent képregényhez hozzá lehetett jutni, még a föld alatti szintekre is kiterjedt a hálózat. Rengeteg japán ember rengeteg időt tölt el ilyen helyeken, óriási reklámplakátok, reklámfigurák árulkodnak a legújabb megjelenésekről. Amúgy viszont a képregények abszolút nem érdekelnek.

Ha egy embert kéne választani, aki gitárosként Isten Nálad, kit mondanál?

A Dream Theater gitárosára voksolnék. Ez azonban érdekes dolog, mert mit is jelent az, hogy a legjobb gitáros? Azt jelenti, hogy aki a legjobban, legtechnikásabban, vagy talán a legtöbb stílusban tud játszani? A legjobb gitáros lénye nálam több dologból tevődik össze. Hangszeres tudásból, kreativitásból, előadásmódból és imázsból. A legfontosabb nálam az alkotóerő, aztán a hangszeres tudás és az előadásmód, végső soron pedig a megjelenés. Vannak olyanok, akik nagyon jól kezelik a hangszerüket, de nem tudnak dalokat írni, hiányzik belőlük a kreativitás. Az ilyen ember viheti akár sokra is, de mindig más alkotásaiból fog élni. Viszont hiába tudja valaki agyban felépíteni a zenéjét, ha nem tudja eljátszani, és ha jól is játssza amit elképzelt, nem sokra megy vele, ha nem tudja jól előadni. A jó előadás egyik alkotóeleme pedig az imázs.
Szerintem a legrosszabb az, ha valaki a világ legjobb gitárosa, és a négy fal között pengeti a húrjait, mert senki nem tud róla. A legjobb pedig az, ha valakinek van ereje diktálni, és az illető nem komponense az éppen aktuális trendképletnek. Ehhez pedig nem kell a világ legjobb húrkezelőjének lenni, cserébe annál inkább kell ötletekben gazdagnak, és alkalmasnak lenni az energia átadásra. A koncerteken ugyanis az előadó a csatorna, a közvetítő a közönség számára. Sajnos, ha az energia elakad az előadói csatornában, akkor tuti biztos, hogy a közvélemény nem fog ódákat zengeni a koncertekről. Következésképp, a tiszta csatorna a siker előcsarnoka.
Érdekelne, hogy hogy tudsz ennyire bekattanni egy bulin? Mindenki oda szokta tenni magát a színpadon, de Te tényleg úgy ugrálsz, meg pörögsz, mintha elment volna az eszed...

Nagyon élvezem a zenélést és az "előadásokat". Talán ez az egyetlen dolog az életemben - a családom mellett -, ami a legrégebb óta kísér az úton. Szerintem mindenkinek van egy útja, aminek előbb-utóbb vége szakad. Úgy érzem, az én utam még egy ideig a zenélés, adja isten, hogy minél tovább... Mivelhogy egyszer minden véget ér, azt vallom, hogy ha már benne vagyunk valamiben, és nem akarunk váltani, akkor hozzuk ki belőle a maximumot! Így vagyok általában mindennel. Nem igazán tudok félgőzzel üzemelni. "Mindent vagy semmit"-alapon működöm. Amit szeretek, azt intenzíven csinálom, és sok energiát fektetek bele. Így van ez a zenéléssel is, sőt ebbe fektettem eddig a legtöbb időt, pénzt, energiát. Pont az intenzitás miatt van az, hogy az életben rengeteg feszültségre és frusztrációra teszek szert, egy kis stresszel fűszerezve. Ezek negatív energiák, és ha nem élem ki magamból őket a lehető legpozitívabb módon, akkor borzasztóan agresszívvá, erőszakossá válok. A színpadon egyszerűen hagyom, hogy előtörjenek, megtisztuljanak és átalakuljanak ezek az erők, hogy alkalmassá váljanak pozitív dolgok megalkotásához. Egy jó kemény metal banda, nevezetesen a Blind Myself egy remek partner ehhez a folyamathoz.

Egy vitában, ha nincs igazad, azt el szoktad ismerni?

Elég kellemetlen vitapartner vagyok, mert ha igazam van, akkor akár képes vagyok megsérteni is a másikat, csakhogy vegye már észre, hogy téved. Ha intellektuálisan nem tudom alátámasztani az igazamat, akkor érzelmileg támasztom alá, ami általában egy vitából hamar veszekedést tud csinálni. De ha egyértelműen kiderül, hogy nincs igazam, akkor azt elismerem, és bocsánatot kérek, még akkor is, ha nem kedvelem az illetőt.:)

Egy fontos magánéleti döntésnél érzelmi, vagy logikai alapon döntesz?

Az ilyen jellegű döntéshelyzetekben legalább 51 százalékban az agyamra hallgatok, valószínűleg a fiatalkori érzelmi csalódások miatt... :)

Mi a kedvenc kajád-piád, Tv-műsorod, ki a kedvenc nőd?

Kedvenc kajám a pacalpörkölt és a brassói aprópecsenye, bár körülbelül hét éve nem nagyon eszem húst, olyan vegetáriánusféle vagyok.
Kedvenc tv-műsorom igazából nincs, mert nem nagyon nézek televíziót, habár az X-Aktákra néha ránézek esténként.
Nincsenek kedvenceim a női hírességek táborában, de ha igazán őszinte akarok lenni magamhoz, egyszer Madonnának megmutatnám az igazi, nyolcadik kerületi magyar virtust! :)

Nálad mi számít egy partnerkapcsolatban, a belső, vagy a külső?

Egy partnerkapcsolatban az energia és információcsere a legfontosabb. Minél intenzívebb az áramlás, annál jobb a kapcsolat. A tökéletes kapcsolat a testiségben kezdődik, a lelkiekben folytatódik és a szellemben végződik. Persze ez az ideális modell általában megvalósulatlan. Nálam a külső szépség nem annyira mérvadó egy párkapcsolatban, mint mondjuk a belső, nem nyilvánvaló értékek. Szerintem minél idősebb és komolyabb az ember, annál jobban hagy fel a külső elvárásokkal. Persze kell, hogy tetsszen a másik, de az nem feltétlenül fontos, hogy mindene a legszebb és a legvonzóbb legyen. Ha összeollózhatnám a tökéletes nőt, és a külső-belsőérték aránypárt valamilyen irányba el kellene tolnom, akkor inkább a belső javára dolgoznék a külső kárára. Egy jó kapcsolatot úgy is fel lehet fogni, mint egy ideális üzletet, ahol az üzletfelek mindegyike megkapja, amire szüksége van, tehát mindenki jól jár. De sajna azonban az életben az a tendencia, hogy végül csak az egyik félnek lesz jó. Sőt, az is gyakran előfordul, hogy a másik fél tönkremegy ebben a közös vállalkozásban, míg az egyik félnek pedig folyamatosan dagad a zsebe... Akkor jó egy kapcsolat, ha kialakul a mi, az én-ből és a te-ből. Nem lesz többet én vagy te, hanem mi leszünk. Ami neked fáj, az nekem is fáj, ami neked jó, az nekem is jó, és így tovább... Önmagában a testi szépség hosszabb távon nem elegendő. Olyan az, mint egy szép, de üres váza. Nincs benne virág, nincs benne lélek, nincs benne élet. Aztán ott van még az ízlés és az értékítélet kérdése is. Lehet, hogy amiért én mindenem odaadnám, te azért még a vécére sem mennél ki, és fordítva...

Melyik híres embert hívnád ki egy boxmeccsre?

Vörös Andrást!:)
Mit gondolsz a valóságshowk-ról és szappanoperákról?

Úgy vélem, hogy az ilyenekért azok rajonganak, akiknek nincs saját életük, tehát van elég idejük az efféle tömegbutítással foglalkozni. Aki éli az életet, az nem nézi! Aztán az is lehet, hogy ha számomra értékes emberek lennének a villalakók, akkor én lennék a fő valóságshow fan.:) Viszont az ilyen embereket soha nem lehetne rávenni ilyesmire, szóval ez a lehetőség kilőve. De ha mégis létrejönne ez a project, akkor a nézettség drasztikusan lecsökkenne, mert a buta, primitív, demoralizáló párbeszédek helyett értelmes, tanulságos, színvonalas eszmecseréknek lehetnénk tanúi, ráadásul főműsoridőben, és ez az átlagmagyarnak nem klappolna, hisz nekik csupán kenyér kell meg cirkusz.

Szerinted mi az oka, hogy a társadalom egyre inkább elfelejt gondolkodni illetve érezni, és inkább csak a felszínes dolgokkal foglalkozik?

Egyértelműen a média. Óriási hatalom van a média kezében, és ezt általában kihasználják a marketing-pszichológia segítségével, és rosszra fordítják. Minél felszínesebb egy ember, annál jobban lehet manipulálni, irányítani. Tehát a képlet a következő: gyártsunk minél több felszínes embert, azaz "robotokat", akik ne tudjanak, ne is akarjanak a körmünkre nézni, mert akkor rájönnének, hogy ki vannak használva, át vannak verve, és abból nagy baj lenne. Valahol a Mátrix is erről szól. Az újító, "forradalmi" törekvéseket fel kell számolni a kontroll megőrzése érdekében. Talán a politikusok is erre törekednek, tisztelet a kivételnek.

Mi volt a jeled az oviban?

Vödör meg babakocsi. A sorrendben nem vagyok biztos.:)

Legvadabb álmaidban melyik bandával turnéznál?

A Sick Of It All-lal, meg a System Of A Down-nal.

Mi a véleményed az Internetről zenei és egyéb szemszögből?

Remek találmány az Internet, nagyon meg tudja könnyíteni az ember dolgát, rengeteg új kaput nyithatunk meg általa. Azonban tud olyan függőséget is okozni, mint mondjuk a szerencsejáték. Minden attól függ, hogy tudom-e használni ezt a remekművet, vagy ő használ-e engem. Igazából az Internetfüggőség csak az olyan embereket fenyegeti, akik nem élik az életet, hanem csak szeretnék élni, de nem merik. Vagy azokat, akik az otthoni, családi problémák elől el akarnak menekülni. Persze ez még mindig jobb, mintha alkoholhoz, vagy droghoz nyúlna az ember. Zenei szemszögből nézve annak jó az Internet, akinek nincs pénze lemezt vásárolni, vagy csak nem akar, így hát egyszerűen letölti azt, ami érdekli. De ha megnézzük ezeket az arcokat, egy szombat este sokkal többet költenek italra, szórakozásra, mint egy lemez ára. Az biztos, hogy a zenebiznisz vérzik. Nyilvánvaló, hogy sérülései egy részét az Internetnek köszönheti, s mialatt a sebeit nyalogatja, az Internet szolgáltatók nevetnek a markukba.
Hívő ember vagy?

Hiszek egy láthatatlan világban, felső erőben, ha úgy tetszik, Istenben. Régebben a legmaterialistább ember voltam a földön, de egy-két racionálisan megmagyarázhatatlan történés következtében nyitott lettem a transzcendentális dolgokra. Elkezdtem kutakodni, beleásni magam a témába. Rengeteg időt fordítottam spirituális töltetű könyvek olvasására, és egyre inkább választ kaptam a kérdéseimre. Mindamellett egy tucat olyan dolog történt velem, és a mai napig történik is, amit nem lehetett, nem lehet a véletlenre fogni. Azóta hiszek a sorsban, miután először azt éreztem, hogy valaki vagy valami nem hagy érvényesülni, játszik velem, és közben akkorákat röhög rajtam, hogy majd beleszakad. Persze később azért finomodott az álláspontom... Régebben azt hittem, hogy az ufók láthatatlan kamerákkal rendezték be a földet, és joystick-kel irányítják az eseményeket, mint egy videojátékban, és közben jól szórakoznak.:) Jelenleg azon az állásponton vagyok, hogy az ember egy anyaggá fagyott energiahalmaz, amit nála sokkal magasabbrendű "intelligenciák" irányítanak, mint egy bábot a bábos. Úgy gondolom, hogy el kell játszanunk mindannyiunknak egy ránk szabott szerepet, különben a rendező megharagszik, és lecserél minket egy másik színészre.

Mi tud leginkább kiakasztani?

Elsősorban az emberi primitívség és ostobaság. Másodsorban a passzivitás. Ha valakinek nem lehet se az értelmére, se a lelkére hatni, akkor azzal egyetlen módon lehet megértetni valamit, erőszakkal. Na ez az, ami elszomorító. Azért van az ember, hogy átgondolja, átérezze a dolgokat, nem pedig azért, hogy csak a legprimitívebb ösztönei irányítsák. Az pedig egyenesen kikészít, ha valaki szarik a dolgokra, képtelen bármit is magától megtenni, képtelen időre dolgozni, mindig noszogatni kell mindenért. Főleg az kiakasztó, ha egy ilyen emberrel kell együtt dolgoznod!

Hajas