III. heavymetal.hu Fesztivál - 2004.11.06., Budapest, Kultiplex
[2004-11-15] - heavymetal.hu

Akár hiszitek, akár nem - ez már a harmadik fesztiválunk Hajas szervezésében. Ezúttal is a Kultiplex adott helyet a rendezvénynek, így kifogástalan hang és fénytechnika állt rendelkezésre. Ezt a lelkes stáb a lehetőségekhez képest maximálisan ki is használta. Kellemes meglepetésre körülbelül kétszázötvenen eljöttek. A hat fellépő számára így adva volt a lehetőség: már csak rajtuk múlt a party.

Fél kilenckor jelent meg a színpadon az alkalomhoz illő súlyos kinézetű Watch My Dying. Nem sokat tébláboltak, már az első perc után óriási zúzás kíséretében adagolták új lemezükre építő programjukat. Aki még nem ismerné őket - van ilyen? - egyrészt azonnal jelenjen meg a klausztrofón társulat következő buliján, másrészt szerezze be az albumot. A WMD ugyanis tökéletes koncertbandává fejlődött az utóbbi időben. A színpadi show is egyedi, a zene nem különben. Még jó egy éve gitároshiánnyal küszködtek, viszont jól, és még időben cseréltek - tudni kell választani.

Mind Farkas György, mind Bori Sándor húzóemberré vált - azt hiszem, a mostani felállásban még a kekeckedők sem találnak hibát. Az új dalok közül az Idomtalan, Carbon, Klausztrofónia trió élőben talán még veszélyesebb, mint az albumon. A Süss fel nap átdolgozásáért pedig jár a csillagos ötös: látni lehetett a mit sem sejtő, döbbent arcokat. Természetesen a súlyos zene akkor üt igazán, ha jó hangzással párosul - mindenesetre a WMD akkorát rúgott az emberekbe, mint egy zabolátlan arab telivér.

Másodikként a Velence-tó rémei másztak elő a mocsárból. Hajas kimerítő interjúi után rendszeres olvasóink közelebbről is megismerhették a Wackor tagjait. Az elmehagyott trió kitett magáért az este. Bár valamivel könnyedebb vonalon mozognak a többieknél, hárman is iszonyat súlyos módon szóltak. Azt hiszem, sokat elárul, hogy egy gitárral is felvették a versenyt keménységben. Jellemzőjük a fesztelen showműsor, s ezen nem változtattak. Ennek köszönhetően az időközben megtelt terem közönsége megtudhatta, mire is fizetett be:) Noha a Methanolid album dalait tökéletesen hozták élőben is, a buli második felében előbb az IHM-es Palikát ráncigálták fel a deszkákra a HAJAS erejéig, majd a hajrában a Sand-Dance-től kezdve az ex-Mindcontrol tag Banán vette át a mikrofont.
Azt már korábban is közölték a srácok, hogy vokális téren erősíteni szeretnének - gondolom Miki is inkább a gitárra szeretne koncentrálni -, de mint kiderült, ez eddig is, ezután is megfelelő kezekben marad. Banán feltűnése egyértelműen pozitív csalódás volt, kifejezetten jól illett a színpadra, és teljesítménye is meggyőzőbb, mint régebben. A Khemotox Blood Paint után pedig nem hallottam csalódott morajt, sőt.

Folytatásképp az olasz extrém metal/noise vegyületet megtestesítő Kiju lépett a jelenlévők elé. Azonban a többség ezt az órát szánta a frissítők és CD-k beszerzésére. Sajnos erre az olaszok rá is segítettek, ugyanis produkciójuk egyértelműen gyengébb volt az előttük színpadon megfordult két zenekarnál. Mind hangzásban, mind játékban - főleg ami a feszességet és pontosságot illeti - tanulhattak volna a magyaroktól.
A puszta vad előadásmód - bármennyire lelkes is - nem tudta feledtetni ezeket a feltűnő hiányosságokat. Megpróbálták nyers hangerővel térdre kényszeríteni a közönséget, de saját kardjukba dőltek. Remélem, tanulnak hibáikból és második lemezük előtt újragondolják a koncepciót, mert úgy fognak járni, mint a viccbeli kisegér ("ugye hallod elefánt, hogy dübörgünk?").

A fesztivál fő attrakciója a budapesti Blind Myself produkciója volt. Ez érezhető volt a létszámon is: dugig megtelt a terem, s mindkét oldali priccsen álltak az emberek. A fiúk pedig igazi műsorhoz illően egyből nekiláttak annak, amihez a legjobban értenek: a könyörtelen zúzáshoz. Súlyos, mondják ilyenkor. Ezt a szót számtalan módon lehet értelmezni, magyarázni - azonban az este bebizonyította, hogy a Blind nagyon közel áll a fogalom gyökeréhez.
Különösen a Worst-Case Scenario merengősebb, lassabb témáinál lehetett érezni, hogy ma már a gyalulás mellett lelkileg is jobban fogják meg az embert, mint régebben. Amúgy nagy elánnal küzdött a Keszei Krisztiánnal öt főre duzzadt legénység, és ezt a közönség nagyon díjazta. Nehéz lenne bárkit is kiemelni, hiszen mindenki a maximumot nyújtotta színpadi munkában is, de a meccs embere talán Szalkai Tibi volt - vérbeli szumó birkózó módjára hergelte az első sorokat. Megkaptuk a rég várt Horrified by the Sun-t is, viszont a Wise-Men-t nem - mégsem maradt senkiben hiányérzet, mert ez a koncert tökéletes volt. Minden rajongónak nagyszerű hír, hogy a Blind Myself kiszámíthatóan menetel előre - csak így tovább!

Adamskij


A megelőző bandák kiadós programjának, és a normál fesztivál - szerelés időplusznak köszönhetően a Grindman némi csúszással került a porondra. A hangzás, köszönhetően a nagyszerű hangosításnak és a szakértő füleknek, remek volt, Krisztián motyója olyan szélesen röfögött, ahogyan kell, viszont aki régóta ismeri a bandát, annak feltűnhetett Gergő és a dupla gitárhangzás hiánya. A koncert, persze így is nagyon rendben volt, a zenekar a komplexitás és a pontosság legjavát adta. A Grindmanre jellemző élőben a hihetetlen precízség - nagyon kevés (egy kézen megszámolható) olyan itthoni zenekar van a jelenlegi underground mezőnyben, ahol nem csak szeretik, hanem tudják is tartani a tempót a megengedett sebesség és szabályos 4/4 ütem felett, ráadásul együtt. Az addigra kissé már zúzástól és sörtől leamortizált közönség kicsit zsibbadtan, de lelkesen örült annak, amit a pofájába kapott a srácoktól. Őrlés volt: a programban csak úgy kalapáltak a durva-komplex tételek. Én külön kiemelném az I Will Kill You című nótát, ami agyas-forgós vicsorgásra késztető témájával az egyik legkarakteresebb Grindman munka. Persze, kaptak a népek az arcba Slipknot szösszenetet is (shit, meg people meg gyilkolás, tudjátok melyik, ha meg nem, akkor úgyis hiába mondom:) ) ami tisztességesen oda volt rakva, és nem vitte el a szél a hangot, mint nyáron a Sportszigeten - lehetett rá mészárolni. A srácokkal koncert után pár szót váltva kiderült, hogy nemcsak Gergő, hanem Guja is távozik a zenekarból, és a heavymetal.hu Fesztiválon volt az utolsó alkalom, hogy a Grindman színeiben lépett fel. Az épp lemezfelvétel előtt álló bandának így némi idő kell, hogy rendezze sorait, és csak jövő év elején vágnak neki a stúdiónak.
A Beneth a szinte hajnali kezdés miatt, megcsappant nézőszám mellett vágott neki a mókának, viszont még így is vagy 80, sörtől-metaltól szédelgő arc túrta az ipart. A számaikat sajnos nem ismerem közelebbről, így szánom-bánom, de számcímeket sem tudok mondani, viszont az lejött, hogy black hatásoktól sem mentes, lecsupaszított, mocsadék nyers death metalban utaznak, ami jó is. A -Celtic Frost, Mayhem, Death feldolgozásokkal tarkított-, valamivel több, mint fél órás program jó képet adott arról, hogy konkrét, dirt&roll alapú agyőrlésről van szó, a lassú-középtempós betonozástól a sodrós tuk-takig. A hullafáradt nézők közül jópárat sikerült még egy zúzásra berántani, ami -tekintve az előzményeket és az időpontot- nem kis teljesítmény. Roppant jó volt a dobos, tetszett a gitár nyers hangja, de a bőgő sajnos kicsit beleveszett a zenébe, inkább csak látni, mint hallani lehetett a témákat, bár az is lehet, hogy az átmetalkodott este miatt halláskárosodásom lett addigra. Általánosságban elmondható, hogy a saját számok sokkal jobban szólnak a Beneth kezében, mint a feldolgozások - a Death előtt lerótt tiszteletadás ütött ugyan, de messze nem akkorát mint önálló zenéjük.

Miki


A Grindmanről és a Benethről nem készültek képek, amiért elnézést kérünk tőlük - és persze mindenkitől, akit leköpött a helyszínen az "enyhén" pityókás Slayercsabi:)

Hajas