Samael, Flowing Tears - 2004.11.02. Budapest, A38
[2004-11-11] - Adamskij

Sokszor átkozódunk, hogy minden második turné elhagyja hazánkat és Bécsig vagy Prágáig kell zarándokolnunk. Ennek fényében senki nem számított arra, hogy sikerül Budapestre hívni a Samael-t. A svájci négyes másfél éve a Cathedral társaságában már játszott nálunk az E-klubban, szép számú közönség előtt. Ezúttal az érdeklődés hiányában száznál alig többen voltunk kíváncsiak rájuk - ez pedig szégyen az év eddigi felhozatalának tükrében.

A nyíregyházi Autumn Twilight-ról sikerült lecsúsznom (a dolgozó nép problémái). Utólagos visszajelzések begyűjtése alapján igen jól teljesítettek és minden a kezükre játszott. Jó hangzással, kellő fényekkel játszhattak - mindenki elismerően szólt róluk. A dark/gothic zenekar lemezbemutató turnéjuk budapesti állomása volt ez a félórás buli. A stílus híveinek érdemes beszerezniük az As Light Suffers Colours albumot.
autumntwilight.hu

Az egyetlen külföldi vendég a német Flowing Tears volt. Alaposan átalakultak az utóbbi időben s a fronton is változás történt. Helen Vogt megtestesíti A germán gótika-mónikát, elfoglalta a színpad közepét. A két gitáros a színpad két szélén küzdött a húrokkal és a szélgéppel, hűen ápolva a 80'-as évekbeli Europe és Van Halen clipek látványvilágát - így igen szürreális show részesei voltak azon kevesek, akik a teremben maradtak. Ahogy elnéztem, sokan menekülőre fogták a dolgot. Ami azt illeti, egyenesen dühítő, hogy ilyen harmad, sőt negyedvonalbeli banda egyáltalán lemezt adhat ki. Legalább két tucat magyar stílusbeli bandát tudnék mondani, akik bármikor kenterbe vernék őket. Milyen furcsa az élet: találkoztam pozitív véleménnyel.
www.flowingtears.de

A fő attrakció persze az indusztriál felé hajló Samael volt. Persze vetítéssel támogatva, annak rendje és módja szerint (halkan jegyzem meg, e vizuális elem anno jobb volt, mint most). Szokásos módon álltak színpadra, így a háttérben Xy cuccai beterítették a színpadot. Ott állt az elmaradhatatlan lecsupaszított dobszerkó is a szintik és samplerek mellett. Xy azért nem tűnt el az eszközök mögött, mert néha a vásznon jelent meg egy hátsó webcammel felvett játéka. Mondanom sem kell, szédületes amit ez a figura végez. Egyik pillanatban még a tamokon játszik, a következőben pedig már fogja az akkordokat. A bal szélen Mas basszer ugrált gyerek módjára, míg jobboldalt Makro, az új gitáros játszott. Nagyon jól jártak vele, ugyanis az arc nagyszerű dallamokat tesz az eddig is biztos alapok mellé, sőt fazonilag is dobott a bandán méteres hajával, rőfös szakállával. Vorph ezúttal nem volt székhez kötve - ugye múltkor medencecsont-repedés miatt végig bárszéken ült -, így többször lejtette sajátos hegyipásztor-táncát, ami a vége felé picit ismerős volt már. Persze a hangja a régi - állítom, nem sok nála szuggesztívebb frontembert lehet találni metal zenekarok élén.
Ami pedig a programot illeti: minden, ami szem-szájnak ingere. Aki még a Ceremony of Opposites lemezre esküdött s nem jött el az azóta "eurodiszkóba" váltott csapat bulijára, utólag bánhatja balgaságát. A Black Trip mellett felcsendült a Baphomet's Throne is, amit örömömre sokan felismertek már a bevezető intro során. A zenekar is érezhette az utóbbi időben, hogy az Eternal a rajongók jó részénél már a mezsgyén mozgott, s talán emiatt döntöttek úgy, hogy három szám is elég abból az időszakból. A koncert többi részét a Passage és az új lemez, a Reign Of Light (ajánlóját itt olvashatjátok) dalai tették ki.
In medias res csaptak a húrokba, a Rain-Shining Kingdom kettős alatt már érezni lehetett, hogy itt minden rendben van, erősebbek, mint valaha. És tényleg, a hangzás is jó volt - mit jó, egyszerűen döbbenetes. A mostani szerzemények közül a Reign Of Light-On Earth-Telepath trió már ismeretlenként is meggyőzte a jelenlévőket. A csúcspontot azonban a rendes lista végén helyet kapott The Ones Who Came Before jelentette. Lehengerlő volt. Lélegzetvételnyi szünet után visszajöttek még és a The Cross-My Saviour kettőssel végképp maguk oldalára állították a szerény, de lelkes és hangos publikumot.
Összességében továbbra is elismerésre méltó a svájci csapat. Azonban a külföldi support kapcsán felötlött a gondolat: lehet, hogy érdemes lenne csökkentett árért csak a főzenekarra bebocsátást nyerni. A gyér létszám viszont csalódás - hozzatok magatokkal még egy embert, ez így nem járja - nem kéne rontani az imázsunkat, hiszen még a dalszövegükben is helyet kapott Budapest.
www.samael.info