Gire - 'Kalapján a szél, kacagón mesél'
[2004-11-19] - Perkele

A makói zenekar a hazai underground zenei mezőny egyik kincse. Lassan csepegtetik egyedi zenéjüket hallgatóik fülébe, akik kitartóan várnak a szinte éves rendszerességgel érkező, hosszabb-rövidebb anyagaikra. Most ősszel vehettük kézbe sorban a hatodik Gire demot, ennek kapcsán beszélgettem a zenekarból Kátai Tamással.

- Mi történt veletek a legutóbbi beszélgetésünk óta?
- Először is Zolcsi kilyukasztatta mindkét fülét és a bal szemöldökében már két piercing van. Ez, és a kopasz fején lévő gyerektenyérnyi tetoválás biztosítja, hogy soha az életben nem alkalmazza többé istenfélő ember. Balázs akkorákat esett a kerékpárjával, hogy tavaly nyáron egyértelműen ő volt a város plezúrbajnoka, én pedig malac képeket gyűjtögettem az internetről. A V demo után felléptünk a PeCsában a Soulfly előtt, játszottunk a Nightbreeden, kijött a Nádak, erek demo, csináltunk két klipet, és azt hiszem, ennyi.

- Úgy volt, hogy énekes nélkül maradtok, a demo belsején mégis Zoli van feltűntetve, mint énekes.
- Nem, ez nem pont így volt. Zolcsi kiment tavaly decemberben Hollandiába dolgozni, és azt beszéltük meg, hogy addig majd megvárjuk. Aztán március elején hazajött, mert egyrészt jött ez a Soulfly-os lehetőség, másrészt pedig kiderült, hogy természetesen Amszterdamban sincs kolbászból a kerítés. Aztán még vissza szeretett volna menni, de maradt. Úgyhogy sem elméletileg, sem gyakorlatilag nem változott semmi.

- Egy dal született mindössze az eltelt év alatt. Ez az egy dal pedig megint egy kicsit más oldalatokról mutatja meg a zenekart - bár felismerhető jellegzetességeitek is megtalálhatóak benne.
- A Nádak, erek alapjai már tavaly megvoltak, még Rozsi írta a legtöbb témát, de sosem tudtuk befejezni. Aztán amikor Rozsi elment, el is felejtettük, kikopott a köztudatból, hogy mondjunk ilyet is. Tavasszal viszont elhatároztuk, hogy megcsináljuk rendesen, de úgy, ahogy még egyik dalunkat sem. Úgy raktuk össze, hogy nem kellett arra figyelni, hogy élőben is el tudjuk játszani, mert nem fogjuk játszani koncerten. Ezért van annyi gitár, annyi szinti és női ének is, és ezért is ilyen jó hosszú. Jó móka volt összeragasztani, de Balázsnak például nem tetszik, hogy a végén nem hallani jól a basszust, szóval hiába minden, ez sem száz százalékos. Én szerettem volna bele hegedűt is, de elfelejtettem és csak akkor jutott eszembe, amikor már szétküldözgettem a cd-ket.

- Három teljesen különböző zenei világon utazunk át a dallal. Ez nem baj, mert szépen össze van dolgozva, de nem jutott eszetekbe inkább három önálló dalt készíteni?
- Nem, pont az előbb említett dolog miatt. Ha nagyon akarom, meg is tudnám magyarázni, miért halad ilyen módon a dal, de mi nem magyarázkodunk, csak kimondjuk a tutit, muhaha.

- Tavaly kérdeztem, hogy mi inspriálja a zenéteket. Akkor mondtad, hogy nem csak zene, de a tudományok és az érzések is segítenek ebben. Most, a Nádak, erek esetében honnan jött az ihlet?
- Ajjaj, ilyet mondtam? Konkrétan a vers keletkezésére emlékszem, akkor írtam, amikor 2002 augusztusában a Metabiosis videót vágtuk. Az én szépemlékű, csodaszép kedvesem inspirált erre. Aki mondjuk ettől függetlenül úgy otthagyott, mint Szent Pál az olájokat, de én nagy becsben tartom az emlékét, mert akárhogy is nézem, őt szerettem a legjobban a világon és ebből senkinek sincs sok. A zene meg csak úgy megjött hozzá, nem tudom, kész lett.
- A Nádak, erek dalban Zolcsi helyett Sarkadi Judit énekel. Ki ő, hogyan találtatok rá?
- Rá konkrétan Zolcsi talált a Petőfi Parkban, 1998. augusztus 30-án. Azért emlékszem rá így, mert én is pont ott voltam, de semmi pikáns nem történt, csak úgy találkoztunk. Előző nap Monoron játszottunk valami tehetségkutatón, és nyertünk, emiatt igen vagányak voltunk. Aztán együtt voltak vagy öt évig, és mivel szép a hangja, megkértük, hogy legyen kedves közreműködni. Így történt.

- Honnan volt az ötlet, hogy kánonszerűen vegyétek fel a hangját a dalban?
- Hehe, azt nem kánonban vettük fel, csak natúr, aztán az éneksávot rámásoltam még kétszer a zenére, az újakat hátrább toltam kicsivel és itt érvényesül a dalban Kodály Zoltán, mint hatás. Eredetileg egyébként nem ez lett volna az énekdallam, hanem az, amit a szinti hoz, de valahogy nem ment Juditnak, úgyhogy a végén ez a verzió maradt, amit nem is bánok.

- Judit csak a felvételeknél segített be, vagy esetleg fog veletek koncerten is fellépni?
- Nem, nem fog fellépni, csak vendégénekes volt egy dalban.

- Tavaly az Eocén Expressz-t választottad aktuális kedvenc szerzeményednek. Ezért készült hozzá is a mostani demotokon megtalálható klip is?
- Igen, szeretjük azt a dalt nagyon. Szerintem egy súlyos, karakteres, kerek darab drámai, képszerű hangulattal, komoly szavakkal. Élőben is jó játszani. Meg minden.

- Magatok vágtátok, rendeztétek a klipet?
- Azt a klipet a Petőfi Csarnokban vettük fel márciusban. Pontosabban Széll Gábor operatőr úr vette fel nagy magabiztossággal, én meg összevágtam otthon. Egyetlen kamera anyagából kellett dolgozni, úgyhogy gondolhatod, mekkora munka volt ötpercnyi rocksztárkodást összeszedni belőle. Az új klip, a Nádak, erek, már teljesen saját munka, animációs jelleggel. Ez azért volt nagy kihívás nekem, mert egy vonalat sem tudok meghúzni magamtól, de hát csudálatos találmány ez a számítástechnika, mint most is kiderült.

- Meglepődtem a Sepultura feldolgozáson... Valahogy nem éppen ilyen stílusú banda feldolgozására számítottam Tőletek. Hogy esett a választás erre a dalra?
- Pedig ebben nincs ám semmi meglepő, ha ismered az első demonkat. Mert az bizony nagyon is a Sepultura/Machine Head vonalon haladt, csak aztán a szinti meg a dobgép meg a különcködés spongyát dobott a "hagyományosabb" modern metalos múltra. Annak idején a Territory-t is játszottuk. Mi mindig is szerettük a Sepultura-t, úgy a Roots-ig. Kedvencem az Arise és a Beneath The Remains. Azért, mert most ilyen röpülős dolgokba bukfencezünk bele, mi még metalosok vagyunk. Metal.

- Mindig nagyon figyelemreméltó, szépen kivitelezett borítója van a demoitoknak. Ki készíti ezeket? A mostani, tekintettel a demo címére és a szeptemberi megjelenésre, különösen hangulatos, időszerű lett.
- Én szoktam ezekkel bíbelődni, mert jó érzés felöltöztetni a zenét még egy jelentéssíkkal. A zenekari fotókkal is lehet játszani, csak egy Photoshop kell hozzá, semmi különlegesség. A mostani borítón nincs semmi konkrét, mégis van egy lucskos, késő őszi hangulata az egésznek a levelekkel és magával a színvilággal. Igazából a kép vázát a gépemen találtam, fogalmam sincs, honnan való, csak a fő motívumok voltak rajta, más színekkel, aztán addig homokoztam vele, amíg ez lett belőle. Nem volt cél, nem volt direkt elképzelés, csak egy érzés lefestése formákkal és színekkel. Mint a zene és a vers is.
- Ismét rengeteg anyag található a demon. A hagyományos hanganyag mellett vannak rajta mp3-as file-ok, rengeteg kép, a biográfiátok. Miért e bőkezűség?:)
- Így is üres a CD kétharmada. Mi mindig úgy voltunk vele, ha már kijön egy lemez, legyen rajta annyi minden, amennyi kapcsolódik hozzá, nem tart semeddig felírni rá még pár dolgot. Pláne, hogy most tizenkét és fél percben ki is merül a demo. Meg aztán a honlapon is fent van minden lehetséges információ az ezeréves képektől az összes zenén át a legfrissebb klipekig. Nem vagyunk irigyek. Csak adunk, csak adunk.

- Nem gondoltatok még arra, hogy a sok demos dalból összerakjatok egy lemezt?
- Én gondoltam rá egyszer, de most az a terv, hogy írunk egy rendes lemezt új dalokkal, maximum pár régebbi számot veszünk fel újra hozzá.

- Tehát van esély egy önálló nagylemezre?
- Elvileg van, gyakorlatilag Zolcsi úgy dolgozik, hogy a lehető legképtelenebb időpontokban tartózkodik az ország különböző részein, aminek az a hátránya, hogy három hete nem tudtunk próbálni. Ez pedig elengedhetetlen, ha új dalokat akarunk írni. És akarunk, szóval ki kell várni a megfelelő alkalmat. Már vannak új dalvázlatok, szövegek, minden, ami kell, csak időnk nincs. De majd az is lesz természetesen.

- Milyenek lesznek az új dalok?
- Gyorsak, kemények és metálosak. Metál.

- Veletek kapcsolatban szinte mindenki értetlenül áll, hogyan lehet, hogy nem érdeklődött irántatok kiadó. Vagy esetleg érdeklődött, de nem jöttek össze a dolgok? Próbáltátok külföldön terjeszteni a demoitokat?
- Próbáltuk persze a Metabiosis idején, de meguntam, hogy elküldtem vagy harminc helyre és csak négy kiadó hajtott el a rákba, a többi még ezt sem. De az is lehet, hogy tényleg kétbalkezesek vagyunk, úgyhogy nem is erőlködtünk többet ezen. A szövegek szintjén pedig nagyon nem szeretném, ha angolul kellene a szótagokkal legózni, utálnám. Nem tudok angolul írni, oszt kész.

- Egyáltalán, találkoztál már olyan emberrel, aki negatív kritikával illette a zenéteket?
- Igen, 1996-ban a megboldogult Dark Flowers fanzine-ben írták, hogy a zene nem rossz, de az énekesnek harmincszor többet kellene gyakorolnia. Aztán Imi ki is lépett, de persze nem emiatt, csak nem volt már kedve. Ez a kritika valahová elkeveredett, mert régen volt, de az összes többi fent van a honlapon. De az is lehet, hogy ezt direkt nem raktam fel, hahaha.

- Mint szinte mindenki tudja, magyar-angol szakos tanár vagy. Kollegáid, tanítványaid mit szólnak a zenei projektjeidhez?
- Most nem tanítok, hanem a szegedi Gyermekklinikán írok bele nagy táblázatokba alapadatokat. Nem szerettem tanárnak lenni, mert képtelen voltam rendet tartani és folyton kiröhögtek a gyerekek. Ez eléggé demotiváló tud lenni egy idő után, de ez van. Itt senki nem tudja, hogy sátánista halálmetál zenekarokban játszom, és ez így is van rendjén.

- Magad is írsz verseket. Ki, kik a kedvenc költőid, íróid?
- Nem nagyon mond egy idő után ilyet az ember, mindent érdemes elolvasni, semmiről nem lehet tudni elsőre, mi van odabent. Meg például évekkel később mennyivel mást tud mondani ugyanaz a mondat.

- A zene kapcsán beszéltünk már az ihletről... a versíráshoz honnan jön Neked az ihlet? Vagy inkább csak egy bizonyos lelkiállapot kell hozzá?
- Van olyan érzés, amit szeretnék megőrizni, és akkor azt megpróbálom leírni. De van olyan, hogy egy álló esztendeig sincs semmi különös velem. Akkor legyintek, bekapcsolom a tévét, és nem törődöm semmivel, nem vagyok én elítélve, hogy akkor is magamban turkáljak, amikor minden normális ember csak álmodni akar.

- A könyved milyen fogadtatásra talált? Lesz folytatása?
- Elfogyott. Nagy szám, száz darab. Valójában szétosztottam a barátaimnak nagyrészt. Bár volt olyan is, aki mindenáron fizetni akart érte. Majd biztos lesz második is, vannak újabb írások, de a Távolodó, távolodó is nyolc év összegzése, szóval még minden oly messze van.

- Közeljövőben koncertek?
- Egyelőre örülünk, ha próbálni tudunk. És ha tudunk próbálni, akkor inkább az új számokkal foglakozunk. Emiatt mostanában nem játszunk. Most erre fogjuk, hehe. Majd az új dalokkal lesznek koncertek jövőre.

- Köszi az interjút! Az utolsó szó jogán....
- Utolsó szó jogán? Szerintem csináljatok azt, amit akartok!