Pain Of Salvation - A létezés rejtelmei
[2004-12-13] - Adamskij

Az elmúlt években a svéd zenekar páratlan gyorsasággal vívta ki az elismerőbbnél elismerőbb jelzőket mind prog, mind metal körökben. Mára szinte megkerülhetetlenné vált nevük, mondhatni felnőttek a "nagyok" mellé. Azonban utóbbi két kiadványuk, a félakusztikus 12:5, majd az ősszel megjelent Be azt sejteti, hogy Daniel Gildenlöw és csapata új utakra lépnek. A váltás miértjéről, valamint a lemezt ihlető filozófiáról kérdeztem az énekest.


-Üdv Daniel! Vágjunk is bele egyből - beszéljünk a [Be] címet viselő új lemezről! Mi is ez, kortárs rockzene? Mi miatt írtatok pont ilyen albumot?
- A Pain of Salvation mindig is új zenei utak kereséséről és találásáról szólt. Már a komponálás kezdetekor tudtam, hogy a kéznél lesz a 9 tagú zenekar, ami lehetővé teszi a nagyszabású élő előadást is. Szóval rengeteg különböző ötlet merült fel és állt össze lemezkészítés közben. Az eddigi PoS lemezek sem egyformák, de egyetértek azzal a véleménnyel, hogy ez az új a kakukktojás.

- Ez biztos így is van, bár nekem nagyon tetszik ez az irány. Mesélnél a [Be] mögött húzódó gondolatokról? Az eddigi visszajelzésekből úgy tűnik, hogy sokan egyből hátast dobtak az első hallgatáskor - teljesen mást kaptak, mint amire számítottak.
- Szerintem úgy érdemes ismerkedni a Be-vel, hogy megpróbálsz nem felkészülni rá. Hagyni kell szólni, hagyni kell, hogy beszéljen hozzád. És meg ne kérdezd magadtól, prog metalt hallasz-e vagy sem - vagy mi az, amit egyáltalán hallasz.
Az írásakor kicsit idegesek voltunk - persze nem nagyon, egyébként sem szoktunk aggódni, idegeskedni alkotás közben - mivel tisztában voltunk vele, hogy az anyag feladja a leckét az embereknek. Rossz, elmarasztaló kritikákat vártunk, mert ahhoz, hogy ezt bárki zeneileg átlássa, legalább egy év szükséges (azért erre nem mernék fogadást kötni - adamskij). Mert többször előfordul, hogy az ajánlót író srác megjelenéskor lehúzza az anyagot, de egy év múlva megköveti magát és beismeri tévedését. És ez az album zeneileg és intellektuálisan is nagyon bátor, tele van kihívással. Soha nem számolhatsz azzal, hogy erre fel lesznek készülve az emberek.
Ezért nagy meglepetés számunkra ez a fogadtatás. Persze volt olyan vélemény, hogy ez nem prog metal. Ezt meg is értem, igaz is - és akkor mi van? Volt olyan észrevétel is, hogy ez a zene nem Pain of Salvation. Hát hogy a fenébe ne lenne az, mi vagyunk a Pain of Salvation! Szóval a visszajelzések igen biztatóak.
- Ezek szerint ennél jóval rosszabbra számítottatok.
- Igen, azt hittem, az emberek utálni fognak a lemez miatt (itt nevettünk egy sort ) De akkor sem tehettem volna mást. Mint mindegyik lemezünk, ez is onnan indult, hogy ennek meg kell születnie, mert mi vagyunk a Pain of Salvation és azt kell tennünk, amiben hiszünk. Nem arra kell haladnunk, amerre mások mondják, hanem arra, amit belülről jónak érzünk. Most miért változtassunk ezen, már túl késő.
Ami igazán nagy meglepetés volt, az az igazán pozitív kritikák és visszajelzések viszonylag nagy aránya. Nem gondoltuk volna, hogy ennyi embernek ennyire fog tetszeni az anyag. Sokan már most az év lemezének tekintik - ezt azért én se hittem volna. Bár a srácokkal meg vagyunk győződve arról, hogy messze ez az eddigi legjobb alkotásunk, erre mi sem számítottunk.

- Nemcsak a legjobb, hanem a legösszetettebb is.
- Igen, ez is igaz.

- Az utóbbi években az összetettség, bonyolultság egyre inkább elharapózik metal zenékben. Mióta megjelent pl. a Meshuggah, de mondhatnám Mike Patton dolgait is, egyre több az agyafúrt, összetett zene. Szerinted a [Be] mennyire illeszthető ebbe a képbe és mi a véleményed a komplex zenékről?
- A bonyolultság rengeteg dolgot jelenthet: nehéz eljátszani gitáron, dobon, vagy nehéz kiénekelni, stb. Meg lehetnek bonyolult részek. De ami engem izgat, az a bonyolultság elrejtése a dalszerkezetben. Az összetettség nem jelenik meg egyből, csak akkor, ha megpróbálsz utána ásni a dalszerkezetben. Sokan azt hiszik, hogy az Entropia vagy a One Hour by the Concrete Lake lemezek zeneileg összetettebbek, mint amit azután írtunk.
Más oldalról nézve, ami nagyon bonyolult, nagyon hasonlíthat egy jóval egyszerűbb dologra. Például ha egy nagyon gyors részt 4/4-edben vagy 6/8-adban játszol, könnyen lehet nyomni. Pedig ha 5/4-edben vagy 7/4-edben próbálnád, egyből jóval nehezebb lenne. Azonban a laikus, unzenész fül számára nincs különbség a kettő között. És a komplexnek nevezett zenék jó része - itt nem a Meshuggah-ra gondolok, mert ők tényleg összetett zenét játszanak - annyira egyszerű, hogy már bosszantó. Mert ha valami nem bonyolult és nem is próbál annak látszani, azzal nincs gond. A baj akkor kezdődik, amikor valami megpróbál bonyolultnak és összetettnek tűnni, de tudod, hogy ez egyáltalán nincs így, mert holt egyszerű. Na ez nagyon idegesítő.

- Abszolút egyetértek, tényleg így van.
- Szóval szerintem a Perfect Element óta az összetettség nálunk a dalszerkezetben rejlik. Az a célom, hogy zenészként tudjam értékelni a részek és a szerkezet fontosságát. Ha úgy hallgatsz zenét - jó zenét -, hogy nem figyelsz a bonyolultságra és mégis tudod értékelni azt - ezt szeretném elérni. Hogy mindkét módon előre haladhassak (mármint összetettség és hallgathatóság - adamskij).

- Talán a Be összetettségében mérföldkő lesz a jövőre nézve. Adódik a kérdés: hogyan fogjátok ezeket a dalokat élőben bemutatni?
- Nos, csak eljátsszuk őket.:) Félre a tréfát, a 9 fős zenekar ott van velünk a színpadon, mögöttünk két projektorral. Én az elektromos gitár mellett játszom még akusztikus gitáron, mandolinon és ütősökön. Johan, a másik gitáros srác akusztikus gitár mellett még elektromost használ, valamint ütősökön. A dobos srác is mindenféle ütős hangszert használ. A basszer a normál basszgitár mellett fretless basszust és nagybőgőt is használ, meg persze ütősökön is játszik. Fredrik nagyzongora mellett csemballón is játszik. Persze ütősökön is. A női vokál sequencer-ről megy, mint ahogy a vokálok is. Elég furcsa a saját hangodra énekelni, de minden vokált felénekeltem. A templomi orgona sávját is feltettük, mert nem tudjuk elszállítani :) És persze minden egyéb effekt, számok közti átvezető ezen az eszközön van rajta. De minden vonós, élő vokál és az ütős hangszerek élőben mennek.
- Terveztek koncertturnét ezzel a 9 fős társulattal?
- Persze, szóba került. De a következő koncerteken, 2005 március és április tájékán még minden anyagról játszunk, mert még soha nem csináltunk headline körutat Európában. Tehát először mindenképp így akarjuk magunkat ismertebbé tenni. Lehet, hogy ez nem mutatja be teljes munkásságunkat, de nagy részét átfogja. Aztán 2006 elején elmegyünk több helyre is a Be-re épülő turnéval, persze a 9 vendégzenész segédletével. Így talán 5-10-15 műsort adhatunk. De nem vagyok benne biztos, hogy meg tudjuk ismételni a 12-5 show-t, ahol a színpad mélyebb volt, mint amennyire széles. Ezt külön a show kedvéért építettük. Ez sok energiát igényel, pláne szállítani. De megpróbáljuk összehozni.

- Most már a The Flower Kings-ben is érdekelt vagy. Teljes jogú tag vagy már?
- Igen, már igen. A PoS továbbra is az elsőszámú zenekarom, de szeretem a Flower-es arcokat is, nagyon rendesek. Velük meg tudom valósítani összes szimfonikus rock ötletemet, ahelyett, hogy erőltetném a PoS-ben.

- Gondolom eleve más fejjel zenélsz ott, mert azért a Flower Kings nem annyira húzós zene, mint amennyire a Salvation. Milyen terveitek vannak a Kings-el?
- Épp most végeztünk az európai koncertekkel. De nem tudom, mi lesz a következő lépés. A PoS-ben én vagyok a központ, nálam futnak össze a szálak. A Kings-ben viszont az asztal másik oldalán ülök. Mint zenész, ezt is élvezem, mert nem kell annyit a szervezésre figyelnem. Míg a PoS-ben nemcsak zeneszerző, hanem kommunikátor, arc is vagy.

- Beszélhetnénk elsősorban a [Be], de akár más albumok szövegeiről is? Első pillantásra furcsa, hogy a [Be] dalai mind latin címűek. Kicsit meg is zavart elsőre, hogyan közelítsek ehhez a lemezhez, mit is kapok majd a szövegektől. Az előző album, a Remedy Lane szintén konceptlemez. Honnan jön az ötlet, hogy alakul ki a koncepció a fejedben?
- Nos, több különböző irányból építkezem. A Perfect Element szövegei tulajdonképp versek, innen jött a történet. Azt hiszem, szeretek különböző szögből közelíteni minden lemezhez, ez csak egy út amit magam számára magamnak és környezetemre készítettem. A Concrete Lake egy esszém témáján alapszik, amit a göteborgi egyetemre írtam. Ez a hadiparról és a világ vízkészletének összefüggéséről szólt. Nukleáris erő felhasználásáról és ilyesmiről, hogyan használják ezt az erőt területnyerésre. Voltak még dalaink az első lemez korszakaiból, és egy ilyen szemszögből változtattam meg, mert így alakult a történet. Szóval minden lemeznél valahogy így zajlik a történet alkotása. Mindig ilyen mintákat, sémákat (pattern) keresek, amire rá lehet építeni a történetet. és most kezdődik a metafizika by Daniel, vegyetek magatokhoz kávét és szőlőcukrot, nem lesz egyszerű - nem szakítottam félbe, mert nem lehetett - adamskij Hiszek a mintákban, hiszek, hogy valami fraktálszerűen építi fel a világot. A fraktál tulajdonképpen a minták különböző szinteken történő matematikai leképezése. Az az elméletem, hogy csak bizonyos számú fraktált ismerhetünk meg a felettünk és alattunk elterülő szintekről. Jelentsen a fel és le bármit, akár különböző mérték szerint. Ez azt jelenti, hogy mindenki számára adott egy megismerési ablak. És ezen az ablakon túl nincsenek határok. Mintha egy távcsövön tekintenél ki. Tehát minél messzebb próbálsz nyúlni az ablakon kívül, annál nehezebb elérned a távolabb lévő fraktálokat, mintákat. Ez a tudományban például azt jelenti, hogy makro és mikro szinten a minták ismétlik önmagukat eltérő szinteken. Viszont egyre nehezebb lesz megérteni ezeket az ismétlődéseket, mert saját fraktálunk tulajdonságai alapján próbáljuk elnevezni ezeket a jelenségeket. És hiába egymás részei ezek a fraktálok, elérhetetlenek lesznek számunkra egy határon túl.
Szóval az egész Be innen indult. Az emberek megpróbálják saját fraktáljukkal megmagyarázni a mintákat. Hiába nem tudják már megérteni a mintákat, megpróbálják leírni a már ismertek alapján. Vegyünk egy cilindert például, amit két kétdimenziós lény figyel. Az egyik felülről, a másik oldalról. Ekkor a felső számára a cilinder kör alakú lesz, az oldalsó szemlélő viszont négyzetnek látja ugyanazt a tárgyat. Akár meg is ölhetik egymást, mert az egyik kört, míg a másik négyzetet lát. Tehát hiába bizonyítunk be tudományosan egy dolgot, a bizonyíték a fraktálunkban rejlik, csak ez alapján indulhatunk el. Tehát a két alak bebizonyíthatja tudományosan, hogy neki van igaza, de a fraktált (a cilindert) egyikük sem érte el, nem tudják megfogni annak igazi mivoltát, hiszen csak saját fraktáljukon tudják értelmezni a látottakat. Nehezen elképzelhető, hogy ez a két alak megegyezik: "Igen, szerintem ez kör, de lehet hogy neked is igazad van, és lehet ez négyzet is." De ez soha nem következik be. Szóval nem vesszük figyelembe a másik véleményét. Például a Big Bang keletkezés elmélettel - amit tudományosan bebizonyítottak - kapcsolatban nem képesek azt mondani egymásnak, hogy "szerintem a Big Bang megtörtént, de lehet hogy neked is igazad van valahol."
És sajnos ezen nem tudunk felülemelkedni, mert belülről fakad ez az ellentét. Innen származik az egész elmélet. Tanulmányoztam a nyelvek szemantikáját is, és arra a következtetésre jutottam, hogy csomó dolog ugyanolyan, szavakon túli értelemmel bír. Ez egy szavakon túli történet, amit hiába öntesz szavakba, elveszed az értelmét az üzenetnek - végül is én is ezt tettem, mert valahogy el kellett mondanom. Tehát felállítottam magamban egy elméletet és érzéseket, hogyan működhet ez a világegyetem. Úgy forgattam az általam ismert puzzle darabkáit - noha tisztában vagyok vele, hogy nem tudom tökéletesen egymásba illeszteni őket - de egyrészt minden elemet felhasználtam, másrészt egy teljes képet alkottam a végén.
De ez persze mind elmélet. Alapjaiban véve voltak ezek az elméleteim, és erre építettem a Be-t, büszke vagyok rá. De mint mondtam, ez csak elmélet. Viszont ezekből a darabokból építettem egy saját világot, amiben a Be egyfajta modern teremtéstörténet. Többek között az emberek egymáshoz való viszonyáról szól. Meg arról a vicces ötletről, hogy hogyan működhet ez az élet ebben az univerzumban. Hogyan működhet ez az élet a tudománnyal és isten gondolatával. Próbáltam úgy ötvözni ezeket az elsőre ellentétes fogalmakat, hogy továbbra is működőképesek legyenek együtt.

- Annyira magával ragadó volt az elmélet, hogy nem akartam megzavarni a gondolatmeneted. Ezután mondhatjuk, hogy a Pain of Salvation név is ebből az elméletből ered? Vagyis fájdalommal jár ez a felismerés?
- A csapat neve az egyensúlyból származik, mindennek egyensúlyban kell lennie. Van egy olyan mondás, hogy az utazás célja az út maga, vagy valami ilyesmi. Nem tudom a pontos angol megfelelőjét, de valami ilyesmiről van szó. Az út, amit megteszel, maga a cél. Néha völgyben érzed magad, néha minden összejön, de mindkettőre szükséged van ahhoz, mindenre szükséged van ahhoz, hogy értékeld mindkét oldalt.

- Érthető. Mindenesetre ez csak egy ötle volt, hogy a nevet is beillesszük ebbe a gondolatba. Mennyi időm van még?
- Igazából... nincs már semmi. Na jó, még egy kérdést tegyél fel.

- Van valami terv a tarsolyodban, hogy Mike Portnoy-jal és Jim Matheos-szal együtt dolgozz?
- Nos, benne voltam Portnoy Led Zeppelin tribute bandájában és turnéztunk is az USA-ban, Hammer of the Gods néven. Tehát dolgoztunk együtt, rendszeresen szoktunk beszélni, de nincs középtávú terv.

- Köszönöm az interjút, talán az eddigi legfilozófikusabb volt az eddigiek közül!
- Király! Nagyon szeretnék eljutni Magyarországra a Pain of Salvation-nel és lenyomni a Remedy Lane sztorit nálatok, hiszen pont ott játszódik és annyi más helyen játszottuk már, szóval ez kicsit buta helyzet.

- Még csak annyit szeretnék mondani, hogy a Be-t már második hallgatásra be tudtam fogadni - nem értem miért, valahogy olyan könnyen bele lehet merülni.
- Kösz szépen, ezt igazán jó hallani. És kösz az interjút is, a legjobbakat!

www.painofsalvation.com


Adamskij