Megazetor - A Schuldiner iskolából
[2005-01-12] - Hajas

Talán túlzásnak tűnő kijelentés, de a Megazetor nemcsak kísértetiesen hasonló a néhai Death-hez, de zenéjük minősége is odaállítható a legendás csapat munkássága mellé. Új EP-jük, a The Drug You Daily Crave kapcsán a gitáros/énekest, Erdélyi Pétert faggattam ki.

Kezdjük egy jó direkt kérdésssel! Hogy tudtatok ilyen béna zenekarnevet választani?

Ez a név nagyon régről ered. Volt idő, hogy gondolkoztunk a névváltoztatáson, mert nem az jut róla az emberek eszébe, hogy itt egy death metal zenekarról van szó, de ahogy egyre többen így ismerték meg a zenénket, végülis maradt ez. Nálunk amúgy is elsősorban a zenén van a hangsúly, és ez legalább pontosan a hülye hangzása miatt figyelemfelkeltő. Másrészt meg biztos, hogy nem fogsz találni még egy ilyen nevű zenekart. Egyébként szerintünk egy hatalmas méretű mezőgazdasági gép is lehet annyira brutális, beteg és kompromisszummentes, mint mondjuk egy emberevő tetem.:)

Nyilvánvaló, hogy a zenétek erősen Death-ízű. Volt már, aki ezt kifogásolta?

A Death-hez való hasonlítgatást általában pozitívumként szokták megemlíteni, de voltak már -mondjuk nem túl sokan-, akik azt mondták, hogy ez koppintás. Nem tagadjuk le a hatásainkat, természetesen a Death is nagy hatással van a zenénkre, de rengeteg más nagy banda, mint például a Nevermore, a Carcass, a Testament, a Forbidden vagy mondjuk a Fear Factory befolyása is ugyanúgy felfedezhető a zenénkben, hiszen ezeket is -akárcsak sok egyéb különféle stílusú zenekart- épp úgy szeretjük, mint a Death-et. És ez az EP-n is elég egyértelműen hallatszik. Szerintem gyakran azért vonnak az emberek ilyen erős párhuzamot a Death-tel, mert koncerten mindig játszunk feldolgozásokat is, és csináltunk két Chuck Schuldiner emlékestet, ahol csak az ő dalait nyomtuk, ezáltal elterjedt rólunk ez az ismertetőjegy. Gyakran koncertplakátokon a nevünk alá odaírják, hogy "Death feldolgozások", pedig mi nem egy Death Tribute zenekar vagyunk. Persze, egyben nagyon megtisztelő is, ha ilyen zenekarhoz hasonlítanak, de ez itt akkor is a Megazetor.

Idővel azért egyedibb irányba fogtok menni?

Az előzőekben félig-meddig választ adtam erre is. Mindenképpen a saját zenénket akarjuk játszani, és lehetőleg minél egyedibb formában, viszont nem hiszem, hogy ezt valamiféle "tudatos stílusváltoztatás" fogja elősegíteni, hanem sokkal inkább a természetes fejlődés. Vannak olyan zenekarok, akik egyből, az első demo után iszonyat eredeti zenét produkálnak -néha úgy, hogy nem is tudnak róla-, de mi nem ez a fajta brigád vagyunk. Mi fokozatosan érzünk rá a dologra, tanulunk illetve inspirációt merítünk a kedvenceinktől, és mindeközben arra összpontosítunk, ami természetesen jön belőlünk. Erőlködni, vagy görcsölni semmi értelme, abból jó nem sülhet ki. Az eddigi 3 anyagunkat végighallgatva egyértelműen tapasztalható is a változás és a fejlődés. Koncerteken persze továbbra is fogunk játszani Death nótákat, mert mi is és általában a közönség is szereti. Valamikor valószínűleg fogunk még emlékestet is csinálni, ezzel ápoljuk a Death által hátrahagyott örökséget. De ettől függetlenül a Megazetor a saját útját járja.

Emlékszel, hogy fogadtad annak idején Chuck Schuldiner halálhírét?

Az egyik kedvenc gitárosomról volt szó, így hát igencsak lesújtott. Chuck és a Death/Control Denied albumok (főleg a Humantől) rendkívüli hatással voltak rám, mind a zenei ízlésemet, mind a gitározást tekintve. A Death hatására kezdtem el igazán durvább műfajokat is hallgatni, és új dimenziókat nyitottak számomra a zenélésben is. De Chuck a zenei értékei mellett a hitelességével és az őszinteségével is példaértékű volt. Ez érezhető volt minden egyes riffjében, szólójában, vagy szövegében. A legfájóbb az egészben az volt számomra, hogy soha nem láthattam őt élőben.
Egyébként sok interjúban felmerül a Death-hez való hasonlítgatás?

Nos, mivel ez mindössze a harmadik interjúnk a zenekar történetében, és mivel eddig mindegyikben szóba került ez a téma, így azt kell mondjam, hogy igen:).

Nekem -a fentebb említett kevés egyediség mellett- egy komoly bajom van az új anyagotokkal: a borító, ami totális Meshuggah nyúlás. Ez szándékos volt?

Na most erre mit lehet mondani? "Nem, véletlen volt!":) Mikor megvoltak teljesen a szövegek, meg ez a TV-média-drog koncepció, akkor mondtuk a grafikus cimboránknak, hogy készítsen egy borítót, ami ehhez kapcsolódik. Készített több verziót is, és végül ez a "TV-gömb" tetszett mindenkinek a legjobban, de akkor, a nagy örömmámor közepette egyáltalán nem tűnt fel senkinek, hogy ez bármire is hasonlít, vagy emlékeztet. Pedig ismerjük és szeretjük is a Meshuggah-ot. Mikor fullosan kész lett a cucc, és elkezdtük adogatni a népeknek a CD-t, megjöttek az első beszólások, hogy ez tiszta Meshuggah, sőt olyat is kaptunk, hogy tiszta Tankcsapda.:) És lám, tényleg! De hát most mit tudunk tenni? Ez szerintem ugyanaz a szitu, amikor egy zenekar kitalál egy kegyetlen jó témát, számot írnak belőle, urambocsá' fel is veszik, aztán egyszer csak meghallják majdnem vagy pont ugyanazt a riffet egy másik közismert zenekar dalában. Ilyenkor az egész tagság veri a fejét a falba!:) Aki zenél, vagy valaha is zenélt, az jól ismeri ezt a bosszantó érzést. Hiába magyarázkodik az ember, hogy ő ezt nem nyúlta, a zenehallgatót ez nem érdekli (végül is teljesen jogosan). Vagy elhiszi, vagy nem. Ez van.:)

Ti magatok egyébként elégedettek vagytok az új EP-vel?

Amit az adott anyagi feltételek és időkorlátok mellett ki lehetett préselni a dologból, azt maximálisan kihoztuk. A hangzásra szerintem nem lehet komolyabb panasz. Biztos szólhatna jobban is, de a mi szintünkön ez most bőven elég. Szóval, összességében elégedettek vagyunk. Persze, soha nem lehetünk teljesen elégedettek, hiszen akkor nem lenne semmi, ami motiváljon a fejlődésre. Egyébként meg eddig mindenhonnan csak pozitív visszajelzéseket kaptunk az anyagra.

Érdekelne, hogy a Death-en kívül mik a személyes kedvenceid?


Rengeteg zenekart szeretek a tágan értelmezett rock/metal műfajon belül, az AC/DC-től a Morbid Angelig, meg egy-kettőt azon kívül is, de senkit sem tudnék kiemelni. Elég sok kedvencem, mint a Death is, sajnos már csak a múlté (például Psychotic Waltz), de a ma is aktívan tevékenykedő csapatok közül talán a Nevermore az, amelyik úgymond a kedvenc zenekarom. Ők még egyszer sem okoztak csalódást, és szerintem nem is fognak (ha csak fel nem oszlanak). Tőlük minden eddigi alkotás majdnem egyformán bejött, és hozzáállás tekintetében is a legszimpatikusabb zenekarok közt vannak. Jeff Loomis meg egy isten! Chuck mellett, ő is ott van az öt kedvenc gityósom közt.

Magyar bandák közt mostanában nagy divat külföld felé puhatolózni. Ti is így vagytok ezzel?

Az EP elkészítésének egyik fő célja az volt, hogy külföldi kiadót keressünk vele, hisz normális kiadó, ami ilyen zenével foglalkozna itthon, gyakorlatilag nincs. Mivel nemrég készült el a borító, csak most kezdjük küldözgetni, úgyhogy még ajánlat nem érkezett, de szeretnénk minél több helyre eljuttatni. Külföldi bulink eddig csak kettő volt Szlovákiában, de próbálunk ilyen irányba is nyitni.

Egyébként mik a kedvenc magyar bandáid?


Nem rangsorolva: Watch My Dying, Casketgarden, Wendigo, After @All(Haelo), Eclipse, Varso, Wall Of Sleep, Stereochrist, aztán vannak olyanok, akiket még csak egyszer-kétszer volt szerencsém látni/hallani, de baromira bejött, amit műveltek, ilyen például a Wackor, a Remorse, vagy a Moon of Soul. Nem lehet panasz a magyar undergroundra, mert szerintem egyre több király, színvonalas, tehetséges csapat bukkan fel, akik simán lemosnának egy csomó külföldi, agyonajnározott tucatbandát.

Mikorra várható az első Megazetor nagylemez?


Erre konkrét terv nincs. Megjósolni se nagyon tudnám, de reméljük, hogy az már nem szerzői kiadásban fog kijönni. Anyagilag most biztos, hogy képtelenek lennénk egy normális anyagot összehozni, de a kiadónak sok más előnye is lenne. A számok viszonylag lassan, de folyamatosan íródnak. Nem kizárt, hogy lemezfelvétel esetén az EP számait, vagy legalábbis ennek egy részét is fel fogjuk használni. Én szeretném, ha jövő év elején már össze tudnánk hozni egy teljes albumot, de ez sok mindentől függ. Majd meglátjuk.
Be tudnád mutatni nagy léptekben az új anyag szövegeit?

A szövegeket Zolival ketten szoktuk írni, így most az ő nevében is beszélek.
The Drug You Daily Crave: A mai modern, fogyasztói társadalom által előidézett függőségről szól. Manapság már senki sem tud létezni a TV vagy más médiák, és az általuk közvetített "értékek" nélkül, akárki akármit is mond. Születésünktől fogva részesei vagyunk ennek a dolognak, és hacsak nem remeteként tengeted életed hátralevő napjaid egy barlangban a semmi közepén, akkor ebből nem is lehet kilépni. De ha átlátsz a szitán, akkor van választási lehetőség, csak gondolkodni kell, és különbséget tenni a jó és a rossz, az értékes és az értéktelen dolgok között.
Colourless: Ez röviden a hétköznapi élet szürkesége, és a gondok nyomása alatt megfáradt életek himnusza, némileg az előző szöveg témájához kapcsolódóan.
The Pain Merchant: Csak annyit mondok, hogy Vidám Vasárnap. Aki még nem látta, nézze meg egyszer az ATV-n. Tanulságos. Manapság a vallás az egyik legjövedelmezőbb üzletág, amely csodálatosan tud virágzani, ha valaki érti, hogyan kell profitot csiholni egy ember fájdalmából, hiszékenységéből és tudatlanságából egyszerre. A mindenkori világ, de különösen a XXI. század egyik legvisszataszítóbb jelensége ez szerintem.
To Live Is To Forget: Vannak olyan pillanatok az életben, amikor úgy érzed, hogy csak előre nézhetsz, és a múltat pedig teljesen ki kell törölni, bármennyire is nehéz ezt megtenni, különben végleg tönkremész.

A fenti kérdés folytatásaként: nagy általánosságban hogy érzed magad a világban?

Alapvetően jól. Sosem voltam egy pesszimista, depis, negatív ember, szóval próbálok mindent a jó oldaláról nézni. De tény, hogy mint mindenki mást, engem is sokszor érnek negatív hatások, és jópár dolog van, ami idegesít, dühít, vagy épp elkeserít a szűkebb, illetve tágabb környezetemben, vagy a nagyvilágban. Ezeket leginkább a zenén, vagy a szövegeken keresztül próbálom kiadni magamból, de persze, azt mindig szem előtt tartva, hogy a végeredmény mindenképp tartalmas, vagy valamilyen szinten építő jellegű, és ne öncélú legyen.

Mik a zenekar tervei a közeljövőre vonatkozóan?


A már említett kiadókeresés, nótaírás és koncertezés ezerrel. Ez utóbbival nem is lesz probléma. Most a tél/tavasz folyamán számos fellépésünk lesz mindenfelé az országban, a Watch My Dying előzenekaraként -akiknek ezúton is még egyszer köszönjük a meghívást-, és lesz még néhány egyéb koncert is itt-ott, más zenekarokkal. Aztán nyáron, reméljük sikerül bejutni néhány fesztiválra is. Egyelőre ennyi a konkrét terv.

Érdekelne, hogy mennyit szoktatok próbálni ahhoz, hogy ezt a komplex, technikás zenét jól meg tudjátok szólaltatni a bulikon?


Sajnos nem eleget. Bár mostanában már úgy néz ki, rendeződnek a dolgok. Eddig próbaterem gondjaink voltak, és az időbeosztásunk (suli, munkahely) se nagyon akart úgy összejönni, hogy sokat tudjunk próbálni, de most ez változni látszik. Van már egy fix helyünk, és így lesz lehetőségünk többet próbálni, mint eddig. Ez egyébként elsősorban a dalírásban lesz nagy hasznunkra. Annyira mindig is futotta, hogy az aktuális dalokat illetve koncertprogramot gyakoroljuk, de a dalírás az egy elég szöszmötölős, időigényes dolog, főleg ilyen zenénél. És ezt heti másfél-két órára korlátozott próbálással egyszerűen nem lehetett normálisan, hatékonyan csinálni.
Ami nélkül nincs heavymetal.hu interjú: mondj egy jó durva zenekari sztorit!

Nem igazán vagyunk ellátva ilyenekből, így ez sem valami egetrengető, de akkor elég jól jött ki. A lényeg, hogy volt egy iszonyatosan, tragikusan szar koncertünk a Vörös Yukban. Beugró zenekarként voltunk ott, egy vagy két nappal előtte derült ki, hogy játszunk, de már mikor rábólintottunk a dologra, akkor éreztük, hogy nem kellett volna elvállalni. Kiderült, hogy utolsóként fogunk játszani, valami 5 vagy 6 zenekar után, úgy hajnal 2 körül. Ebből persze lett fél 4. Aztán ott volt a közönség. Rajtunk kívül csak egy death metal banda volt, a többi mind crust-grind-punk zenekar volt, és hát eme stílusok rajongói nem feltétlenül vannak oda az olyan zenéért, mint a mienk, ráadásul hajnali fél négykor már a "leghardkórabb" rajongó is vagy alszik, vagy hazafele szédeleg. Tehát a siker biztos volt:). Persze, voltunk olyan barmok, hogy már kábé nyolckor lementünk a helyre, így sikerült hat és fél óra várakozás -akkor volt az óra átálítás így nyertünk egy órát:)-, tömény grindcore hallgatás, és sörfogyasztás után álmosan felállni a színpadra, nagyjából 4 vagy 5 ember elé... Valahogy mégis elkezdődött a "buli", persze a keverős (is) már elment aludni, így az szólt, és úgy, ami jött az alapról:). Egyszer csak az álmos metalkodás közepette, felhuppant a szinpadra két, még ottragadt ismerősünk -akik egyébként a híres-hirhedt Radikális Amputáció nevű grind-showgépezet oszlopos tagjai-, ama céllal, hogy megmentsék ezt az amúgy is remekbe szabott bulit, és némi gatya letologatás és seggmutogatás után nekiálltak egy szál farokban táncolni a színpadon, illetőleg később a színpad előtt is, amely így hirtelen mindenkit kedvre derített.:) Köztük Baktert is, aki a totális végkimerülés szélén, és a már "minden mindegy" alapon úgy döntött, hogy innentől fogva a rögtönzött performance-hoz igazítja a számok felkonferálását, így lett például a Drug you daily crave (a mindennapi drog) című számunk az anális szexről szóló nótánk.:)
Ez mind szép és jó, ezen a színvonalon kábé le is ment a buli, mikor a végén odajött hozzánk egy arc, aki azt mondta -teljesen komolyan-, hogy tökre tetszett neki a koncert, mert tök jól játszottunk, jól is szólt, és így azt szűrte le, hogy szerinte sokat fejlődtünk, mert már látott minket többször régebben.:) Csak egy baja volt velünk: ő nem igazán szereti az ilyen perverz, szado-mazo szexes dalszövegeket, meg nem is igazán illik a mi zenénkhez, és röviden kifejtette, hogy ezen a téren még változnunk kéne!!!:) Mi pedig megígértük neki, hogy majd igyekezni fogunk. És ehhez azóta is tartjuk magunkat!:)

Hajas


A csapat EP-jéről itt írtunk.
Zenekari weboldal pedig itt.