Szeg - Arcbamászó dallamok
[2005-02-21] - Hajas

A debreceni Szeg első nagylemeze, a Nail In Your Head nem tudott annyira meggyőzni, mint a csapat korai demoi, de új anyaguk, a négyszámos Here We Go ismét méregerősre sikeredett. A több szempontból is megváltozott zenekarból a dobos Pisti és az énekes Jozsó állt rendelkezésemre.

"Jó" szokásomhoz híven kezdjük egy elég direkt kérdéssel! A Nail In Your Head lemezről annak idején nem volt túl pozitív a kritikám. Mai fejjel menyire értetek egyet vele? Mit gondoltok manapság az ominózus albumról?

Pisti
: Mai fejjel már én is látom azokat a hiányosságokat, amelyek a Nail in your Head lemezt jellemzik. Ennek kiküszöböléseképpen dolgoztunk most a maxi esetében teljesen más munkatempóban és hozzáállással. Másrészt az új maxit egy igazán összeszokott, kiforrott társaság készítette, szemben a Nail in your Head felvételei alatti nézeteltérésektől és problémáktól egyáltalán nem mentes hangulattal. Ettől függetlenül azok a dalok is a mi gyermekeink, ezért szeretjük őket, és sokaknak bejött az album még így is, hogy bizony sok mindent másképpen rögzítenénk, ha most látnánk hozzá a felvételekhez.

Jozsó: Szó, mi szó, elég szubjektív volt az a kritika, de végülis ez is egy látásmód. Talán azért fordulhatott elő, hogy negatív lett, mert az emberek nem ismerik a dolgok hátterét. Elsősorban, minden zenekar kísérletezik a pályája során, és ennek vannak jó illetve rossz oldalai. Mindenki saját ízlése szerint tudja eldönteni. Mi akkor úgy láttuk, hogy ez így helyes, és persze mai fejjel még egy csomó mindenben változtatnánk, nemcsak ezen az albumon. Viszont azok a számok, amelyek arra a lemezre új dalként kerültek fel, azokra nagyon büszkék vagyunk, a régieknél pedig legalább hallottuk, hogy egyáltalán mit játszunk, hogyan szólnak jobb minőségben...:)


Miért váltak el útjaitok Zsoltitól és Petitől?


Jozsó: Hirtelennek tűnt ez a váltás, pedig ez egy több éves folyamat végeredménye volt. Most abban a kegyben részesültök, hogy ez a legelső olyan fórum, ahol a legőszintébben mondjuk el a történteket. A lényeg az, hogy 2002-ben Zsolti javaslatára vettük be Petit, és ő ezt akkor nem igazán gondolta át. Mi benne voltunk, mert jó érveket hozott fel, de a végére ez versengéssé fajult köztük. Nekünk nem volt türelmünk az állandó békítéshez, és iszonyatos engergiát emésztett fel. Nem tudtunk haladni a számokkal, az örömteli próbahelyi zenélés állandó "békítőshow"-vá alakult át. Közben mi hárman fejlődtünk és igen kialakult elhatározásaink, terveink lettek, amelyeket mindenáron meg akartunk valósítani. Ezzel szemben ők egyre inkább visszafelé fejlődtek. Nem voltak hajlandóak sem angoltanárhoz, sem énektanárhoz járni, sőt egyre több volt a sztárallűr. Sem a rajongók, sem a szakma nem tudta, hogy a mai napig csak mi hárman - és ezt kihangsúlyoznám - csináltuk a Szeg 95%-át. Mindenki azt hitte, hogy a két énekes zsenialitása viszi a produkciót, de ez nem így volt. Egész odáig ment a dolog, hogy Pistivel írtuk a szövegeket és találtuk ki a dallamokat, Pisti keverte a lemezt és ő volt a producer. Karesz és én minden másban a segítségére voltunk. Az új felállásban a negyedik tagnak, Törös Attilának egy percig nem kell mondani, hogy légyszi' szeresd már azt, amit csinálsz. Kiveszi becsülettel a munkából a ráeső részt, és jelenleg úgy tűnik, hogy a Szegnek ez az eddigi legtökéletesebb felállása.
Attila a "kultikus" Diktátornak is tagja. Nem szoktak csodálkozni azon, hogy egy tőletek ennyire elütő zenét játszó csapatból érkezett az új bőgős? A másik kérdés Jozsó, hogy hogy lettél bőgősből frontember?

Jozsó: Attila nagyon nagy tiszteletből játszott a Diktátor zenekarban, mai napig imádja Derzsi vezért, és nagy hatással volt rá a Diktátor zenekar. Szinte azon nőtt fel. Viszont a zenei ízlése elég tág. A Slipknot-tól a rockabilly zenéig. A Szeg zenekar is kedvencei közé tartozott és külön megtiszteltetésnek vette, hogy rajongói státuszból zenekartaggá avanzsálódhatott. Sajna itt ezen a környéken énekesből elég nagy a hiány. Aki tud énekelni, az nagyon drogos, aki pedig nagyon lelkes, az nem ért hozzá. Így idő hiányában nem volt más választás, mint gyorsan megtanulni énekelni és egy hónap alatt felkészülni egy egész repertoárból. Mivel látszott rajtam a fejlődés, Attis is nagyon passzolt az elképzeléseinkhez, és mivel mindez tetszett neki is, így hagytuk a felállást. Így alakult ki, és véglegesült.


Hallgatgatom az új demot, és egyetlen kérdés kering a fejemben: hogy tudtatok ennyire húsos hangzást összehozni egy próbateremben? Ha ott ilyen megszólalás született, akkor miért van az, hogy drága stúdiókan felvett magyar lemezek nem mindig ütnek elég nagyot?

Pisti
: Elég régóta foglalkozom már azzal, hogyan szólaljon meg a zenekar lemezen. Sajnos eddig a technikai lehetőség és felszerelés csak olyan ember, vagy stúdió bevonásával volt hozzáférhető, aki nem töltötte velünk az összes próbát, koncertet, ezért nem tudta 100%-osan, hogy mit akarunk. A mostani maxit úgy készítettük el, hogy a zenekar hangmérnökével, Balázzsal elméletben kiagyaltuk, mit hogyan vegyünk fel, hogyan tudnánk megközelíteni az együttjátszás lehetőségének hiányában, hogy a felvétel totálisan élő jellegű legyen. Felvettünk együtt egy élő precíz mankót, majd kölcsönkértünk ezt-azt, ami a rögzítéshez kell és elkezdtem feldobolni az élő mankóra a dobokat, majd jöttek a gitárok, basszusgitár és ének. Ahogy a felvétel elkészült, folyamatosan zajlott az editálás, a zajszűrés, satöbbi. A felvételek elkészültével másfél hónap "fülpihentetés" után nekiültem, és megkevertem az anyagot otthon, nyugodt körülmények között. Hamarabb is kijöhetett volna az anyag, de nem akartunk hibázni, tökéletes hangzóanyaggal akartunk kiállni. Voltak még extra trükkök a felvételek és a keverés során, de azokat inkább nem részletezném. A drága stúdiókban pedig azért nem készülnek igazán korszakalkotó megszólalású anyagok, mert egyrészt rohammunka folyik mindenhol, 3 hét alatt lezavarnak egy lemezfelvételt, másrészt mert a legtöbb zenekar nem mer kísérletezni a hangzással. Bevisznek egy jól megszólaló amerikai CD-t, és azt akarják visszahallani a saját hanganyagukról is. Sajnos ez a legtöbb esetben fordítva sül el. Továbbá hanganyagot keverni nem napi 8 órában kell, hanem több napig-hétig naponta kétszer 2-3 órát, közötte jó sok szünettel, és közben folyamatosan más zenéket kell hallgatni mindenféle lejátszóeszközön. Illetve, ha valaki drága hangstúdióban dolgozik, akkor egyrészt válasszon megfelelő hangmérnököt, majd hagyja, hogy az dolgozzon az anyagon, és ne üljön a nyakára a zenekar. Főképp pedig ne szóljon bele a munkafolyamatba. A legjobb, ha a zenekar keverés előtt ír egy forgatókönyvet, hogy milyen effektet, hova szeretne, majd a mastering előtt jelenik meg újra a stúdióban, hagyva a hangmérnököt nyugodtan dolgozni.

Jozsó: Osztom Pisti véleményét, én csak annyit tennék hozzá, hogy ha valaki stúdióba megy, és kiad egy csomó pénzt érte, az legyen nagyon-nagyon felkészült, mindezt pedig több hónapos lelki, fizikai és szellemi felkészüléssel alapozza meg. Hiszen nem olcsók az ilyen stúdiók, és az idő ott a legfőbb ellenség. Nagyon komoly, átgondolt és előre rögzített elképzelésekkel kell bevonulni. Sajnos ezt sok zenekar nem teszi meg; vagy csak azért, mert ellinkeskedik, vagy az életmódjuk miatt nem tudják kivitelezni. Nekünk az a szerencsénk, hogy hármónknak, illetve mostmár négyünknek egy rugóra jár az agya, s bár különféle zenéket hallgatunk, a Szeg zenéjében nagyon egyetértünk. Mindig szinte percre pontosan tudjuk, hogy mit, hogyan akarunk megszólaltatni és ezt miként akarjuk megoldani. Talán így fordulhat elő az, hogy ennyire tetszik neked ez a demo.
A fenti kérdés folytatásakén: szerintetek eljön majd az idő, amikor megszűnnek a hagyományos értelemben vett stúdiók, és minden "mobil" lesz?

Pisti
: Szerintem hangstúdiók mindig is lesznek, de remélem, hogy jövőre a Szeg is beindíthatja saját hangstúdióját. Már ma is rengeteg mobil eszközt lehet bérelni, mindent meg lehet mozgatni, akár egy komplett stúdiót is, csak jól kell megválasztani a helyszínt, ahol a felvétel készül, majd nagyon sokat kell dolgozni az anyagon, hogy igazán profi legyen.

Jozsó: Régen is így volt. Ha egy adott helynek jó az akusztikája, akkor oda kiköltöztethető bármilyen stúdió. A mobilstúdió előnye, hogy kényelmesebb környezetben, nem az órát nézve, saját ízlésed szerint tudsz dolgozni, viszont a profin kialakított stúdiók is előnyökkel járnak. Mindenki igényei szerint választhatja ki, hogy milyen hangzást akar a lemezére.


Milyen témákról szólnak a dalok? Nem kaptam szövegkönyvet a demohoz, de a számcímek alapján úgy látom, kezdtek elkanyarodni a bulizós mondanivalótól, holott régen mindig arról próbáltatok meggyőzni, hogy az az igazi...

Pisti
: A bulizós dolgok is igaziak, de azokat Zsolti és Peti prezentálta hitelesen. Mint minden zenekarnál, van egy gyermekkor, amikor még a kezdeti szárnypróbálgatások folynak, majd egy tinikor, mint nálunk a bulizós mondanivaló, és most elértük a felnőtté válás korát, ezért megkomolyodtunk. Komolyabb gondolatokat boncolgatunk és ezt már nem sokáig tesszük csak angol nyelven, ugyanis egyik-másik dalnak már elkészült a magyar szövege is. A dalok most olyan dolgokról szólnak, amelyek velünk történnek, amiket az életről, a magányról, a társas létről, a környezetünkről gondolunk. Mondhatnánk azt is, hogy rólunk és a környezetünkről szólnak a dalok.

Jozsó
: Mi is elég bulizósak vagyunk a mai napig, de nem ezt tartjuk a legfőbb szempontnak. Ebből is látszik, hogy mi tudtuk mindig, mikor minek van itt az ideje. Bele tudunk szaladni az éjszakába, és a legordenárébb módon tudjuk befejezni, de nem ez a jellemző ránk. Viszont ez nem zárja ki, hogy bulizós szöveg is lesz a lemezen. Ennek a négy számnak a szövege tényleg komorabb, nem igazán mondanak újat, az ember és a környezete közti konfliktusokat feszegetik. Inkább csak arra feküdtünk rá, hogy kiadjuk magunkból a szövegek által a problémáinkat. Mint mondtam, újat nem mondanak, viszont kibeszéljük magunkból, hátha ez segít. Talán az adott korosztálynak, vagy érintett embereknek -akik ezekkel a problémákkal vannak körülvéve-, is tud segíteni valamit, ha kimondjuk az érzéseinket - ami szerintem fontos, nincs is rosszabb, ha magunkba fojtjuk a dolgokat és csak nyelünk egy életen át. Kábé ennyi.

Beszélhetünk már arról, hogy az ősszel megjelenő, második Szeg album mikor jön ki, illetve mit várhatunk tőle zeneileg?

Pisti
: Azt még nem tudom megmondani, hogy pontosan mikor jelenik meg, és mi lesz a címe, de 6-8 dal már elkészült zeneileg, és ezeket csiszolgatjuk a próbahelyen. Íródnak a dalszövegek, tökéletesítjük az énektémákat, és igyekszünk minél jobb dalszerkezeteket összeállítani. Zeneileg a maxihoz hasonló dallamcentrikus, zenei anyag várható, néhol egyszerű, és több helyen komplexebb ritmikai, illetve zenei megoldásokkal. Az énektémák is változatosak, fogósak lesznek.

Jozsó
: Szeretnénk nyersek maradni, úgymond egy kicsit arcba mászni, viszont kibővítjük mindezt a legdúsabb érzelmekkel. Szeretnénk mindent beleadni, amelyek mi vagyunk, és így ezzel a felállással úgy gondoljuk, hogy ez sikerülni is fog. Nem akarunk nu metaloskodni, hanem kipróbálni mindent, ami tetszik és amit tudunk, hogy a későbbiekben ne azon gondolkodjunk, hogy mit kellett volna még csinálni. Persze ez nem azt jelenti, hogy mindent egymás hegyére-hátára fogunk górni. Törekszünk az igényességre, mint eddig is, és egy feszes, húzós, kicsit dallamosabb lemezt szeretnénk a közönség elé tárni, hogy találja meg mindenki magának a benne tetsző részt, akár durvulásra, akár dallamra vágyik.


Hogy állnak a külföldi dolgaitok? Elképzelhetőnek tartjátok, hogy az Ektomorfhoz hasonlóan Ti is egy nemzetközileg elismert banda lesztek?

Pisti
: Mindent elképzelhetőnek tartok, de ha a nemzetközi elismeréshez az kell, hogy mindent feladva felálljunk és külföldre menjünk, akkor nem hiszem, hogy hamarosan követjük az Ektomorfot. Tisztelem a bátorságukat és a kitartásukat, de velük ellentétben nekünk itthon van a munkahelyünk, családunk, komoly barátnőink. Ezeket a dolgokat már így lassan 30 éves fejjel nem szívesen adja fel az ember. Másrészt hiszem, hogy kitartó munkával itthonról is el lehet jutni külföldre, innen is meg tudunk csinálni 1-2 hetes turnékat. Ha pedig ennél komolyabbra fordul a dolog, majd ráérünk akkor gondolkozni, hogyan tovább. Mindenesetre a Monster Garage PC-s játék eladásai igen komoly alapnak számítanak, ezért most újrakezdjük a promóciót, hogy az új maxi dalai is eljussanak a külföldi promoterekhez, lemezkiadókhoz.

Jozsó
: Én mindenképpen szeretném. Nem leszünk olyan elismertek külföldön, mert nem kint élünk, viszont szeretnénk minél több fesztiválon ott lenni, személyesen is megismerni a metal arcokat és rajongókat, nemcsak a neten tartani velük a kapcsolatot. Talán néhány fellépés egy évben beleférne. De addig, amíg a zenekar minden tagja nem tud külföldön munkát vállalni, addig ez nem megvalósítható. Ettől függetlenül még sikerülhet.


Arról egyébként mi a véleményetek, ha egy magyar zenekar mindent feláldoz, és vaktában kiköltözik?

Pisti
: Mint az előbb említettem az Ektomorf esetében, tisztelem, becsülöm őket ezért a lépésért és ahogyan azóta teszik a dolgukat. Viszont az előbbre jutás csak azzal a mentalitással és hozzáállással érhető el ilyen rövid idő alatt, ahogy ők csinálják. Ha 20 évesek lennénk, akkor most gondolkodás nélkül követnénk őket.

Jozsó
: Én is ezt csinálnám, csak tekintettel kell lennem Pistire és Attisra. Karesszal mi mindenhol be tudunk rúgni.
A zenekar mellett van valami hobbytok? Milyen hazai és külföldi zenéket hallgattok mostanában?

Pisti
: A zenekar a hobbym. Ha van egy kis szabadidőm, akkor kimegyek a próbahelyre gyakorolni, vagy valamilyen zenekarral kapcsolatos dolgot csinálok, például rádióreklám, grafika, honlap, satöbbi. Rengeteg teendője van mindenkinek a zenekar kapcsán, és sajnos túl sok idő egyéb hobbyra nincs. Változatlanul hallgatom a hazai csapatok lemezeit, most legtöbbször a CDT-Versus anyagát, de tetszik nagyon a Watch My Dying új albuma is. Külföldiek közül pedig Anthrax, Slipknot, Megadeth, Metallica állandóan, de érdekes az új Kreator lemez is.

Jozsó
: Nincs különösebb hobbym, mindig azt csinálom, amihez kedvem van. Hazai zenekarok közül Kowalsky meg a Vega-t, Black Out-ot, Skizodigitalt, Hybridet és Inferno Metalcore System-et szoktam hallgatni. Külföldiek közül majdnem végtelen a paletta. A hegedűművészektől a death metalig mindent meghallgatok. Főbb kedvenceim: Faith No More, Down, Megadeth, Papa Roach, Autopsy.


Hajas


Új demoról írt kritikánk itt olvasható.
Zenekari weboldal pedig itt.