Blind Myself - Ne turnézz keleten! (turnénapló II/2.)
[2005-04-05] - heavymetal.hu

Vannak olyan helyek, ahová sohasem jutna el az ember, ha nincs egy őrült zenekara. Sosem gondoltam volna, hogy egyszer Kragujevac-ban fogok egy jól sikerült koncertet adni. Nemrég még azt sem tudtam, hogy a térképen van - sajnos... Az én hibám. Amikor először megkeresett a koncertszervezőnk egy esetleges Balkán turné elképzelésével, szó nélkül vágtunk bele. Azt hallottuk ugyanis, hogy nem nagyon járnak arrafelé zenekarok, ezért az emberek rettentően ki vannak éhezve valami újra, s másra. Afféle kulturális misszióként fogtuk fel az ügyet, hiszen aki meggazdagodni indul egy Balkán turnéra, az jobb ha át sem lépi a határt.


1. Temesvár, vagy inkább Timisoara, Románia

A román szervező direkt kérte, hogy korán érjünk az Inka nevű koncerthelyre, de hiába keltünk fel reggel 8-kor (egy-két óra alvás után az előző napi Pesti Estben lezajlott turnéindító koncert után), egyszerűen nem tudtunk odaérni. Ennek különböző okai voltak, de főleg Budapest katasztrofális közlekedését emelném ki a pénteki napon. Késve érkeztünk tehát Temesvárra, szerencsére csak a beállás maradt el, s nem a koncert.
Azt gondoltuk, sok magyar lesz, de csak egy srác volt, aki tudott magyarul. A hely nagyon klassz volt, persze komoly hangcuccra gondolni sem érdemes, de a design és hangulat kárpótolt minket. Elég sokan voltak, kábé 150-en. Az egyetlen negatívum egy amerikai srác volt, az állítólagos tulajdonos, aki merev részegre itta magát és a koncerten a kezünkből kivéve a mikrofont, próbált "énekelni" "Let me do my piece" felkiáltással. A koncert után gazdagnak érezhettük magunkat, hiszen majdnem egymillió lei volt a forgalmunk, kár hogy ez nem túl sokat ér. A klubban aludtunk, nem túl rózsás körülmények között, de az ingyen sör és a finom vegetáriánus kaja feledtette a port és a mocskot.


2. Zrenjanin, Szerbia - Emberi kordon és lehúzás

A hihetetlenül olcsó reggeli után a határ felé vettük az utunkat. Majdnem másfél órába került az átjutás, mert a román oldalon, egy órán át, nagyítóval (!) vizsgálták az útleveleinket. Zrenjaninból nem sokat láttunk, bár a kocsiból jól nézett ki a belváros. A szervező srác először szimpatikusnak tűnt, mert sokan jöttek a bulira (hétköznap), de a végén 70 Euro helyett csak 35-öt adott (dinárban) és Jaki (sofőrünk/szervezőnk) csak később számolta át, amikor már messze voltunk. Nagy balekság volt. A koncert érdekesen indult. Nem volt színpad, így a padlón játszottunk, ami megesett velünk máshol is, nem probléma. A biztonsági őrök, egyenként majdnem két méteres srácok, elénk álltak, hogy a közönség nehogy szétzúzza a hangszereinket. Az első két számban, konkrétan, a hátuknak játszottunk. Utána kértem, hogy lépjenek félre, megnyugtatva őket, nem sajnáljuk a cuccunkat, ha valami baj lesz, az a mi felelősségünk. Ezzel el is hárult az akadály és egy laza koncertet adhattunk. Háromszor is a közönség kezén találtam magam, nagyon jó érzés volt. Egy helyi arcnál aludtunk, aki kedvesen felajánlotta a szobáját, míg ő a nővérével aludt. A fürdőszoba egy kicsit necces volt, de legalább volt melegvíz. Reggel megajándékozott minket egy Eyesburn cd-vel, akik ugye a leghíresebb szerb HC zenekar, a Soulfly legutóbbi lemezén is vendégszerepeltek, valamint turnéztak is velük.


3. Szófia, Bulgária - Meglepetés

A szerb autópálya nem olcsó. Belgrádtól Nis-ig úgy 150 kilométer útért 40 Eurót kellett fizetni. Iszonyú lehúzás. Bulgária felé volt időnk beszélgetni, mert egy hegyi szakaszon óriási kamionok szorultak a ki tudja hány éve épült szűk alagutakba. A szerb-bolgár határ gyerekjáték volt, szinte "csont nélkül" átengedtek.
Bulgáriától féltünk a legjobban, és mégis ez volt a legpozitívabb csalódás. Persze láttunk szamarakat tömbházak között legelni, de minden várakozásunkat felülmúlta a hely. A klub (O!Shipka) nagyon rendben volt, akár Nyugat-Európában is lehetne. A következő nap egy komoly hc fesztivál volt meghirdetve ugyanarra a helyre, mégis nagyon sokan jöttek a koncertünkre. Nagyon jól éreztük magunkat. A promóter lakásában aludtunk, nem volt fűtés és az elektromos melegítőket is lekapcsolták (spórolás miatt) az éjszakára. Dideregve keltünk.


4. Várna, Bulgária - "We stand alone"

Szófiától 600 kilométert kellett megtennünk Várnáig, az út kétharmadát kisebb autóutakon. Várna a Fekete Tenger partján fekszik és nem sok külföldi zenekar jut el oda. A plakátot nézve realizáltuk, hogy februárban mi voltunk az egyedüli nem bolgár fellépő. A hétköznap ellenére csak úgy csődültek az emberek, és nagyon forró hangulatú bulit adtunk. A pólóinkat és cédéinket, mindenhol nagyon olcsón adtuk (szinte anyagáron), mivel nagy a szegénység arrafelé. A várnai Area 51-ben nagyon sok "merch"-öt adtunk el. A bárnak volt egy hűtője, ahonnan azt vettünk el, amit akartunk. Királyság. A klubtulaj bátyjánál aludtunk, aki reggelire millió kis szendvicset gyártott. Bolgár specialitás: padlizsános szendvicskrém + feta jellegű sajt. Jami. Reggeli után kinéztünk a tengerhez, de a köd miatt nem sokat láttunk.
5. Szünnap - Szófia, Bulgária

A következő napi koncertet le kellett mondani, mivel a szerbiai Nisben levő klubot bezárták verekedés miatt. Nem bántuk, mivel nagyon messze lett volna a két helyszín egymástól, így volt időnk pihenni. Visszamentünk jó barátunkhoz Szófiába, és ismét nála töltöttük az éjszakát. Előtte egy helyi étteremben bolgár specialitásokat faltunk. Hárman sörrel, kajával együtt kábé 2500 forintot fizettünk. Nem jó?


6. Kragujevac, Szerbia - Rendőrök

Vissza Szerbiába. A határ után ért minket az első atrocitás: 40 helyett hatvannal mentünk, s bár táblát nem láttunk, a rendőr bácsi (akikből szinte minden négyzetméterre jut egy) lehúzott minket 3000 Dinárral, azaz 40 Euróval. Nagyon szarul éreztük magunkat, nem csak a pénz elvesztése miatt, hanem az erkölcsi vereség is súlyosnak tűnt, bár sokan azt mondják: örüljünk, hogy ennyivel megúsztuk. Autópálya elterelés miatt egy kisvárosban körbe-körbe hajtottunk, míg egy újabb csapat zsaru meg nem állított minket. Ők már mást akartak, simán tovább engedtek - még úgy 100 méterig, amikor újra megállítottak. Egy rendőr arra kért minket, hogy vigyük el 30 kilométerre, úgyis arrafelé megy, mint mi. Erőszakstoppolás. Egyből csináltunk egy-két közös fotót, majd minden KRESZ szabályt megszegtünk, hiszen biztonságban voltunk. Közben magyarul megbeszéltük, hogy milyen gáz lenne, ha megbüntetne a végén, mert gyorsabban mentünk a kelleténél. Persze nem ez történt. Miután kiszállt, hip-hop Kragujevac-ban találtuk magunkat. A szervező arc elég szerencsétlennek tűnt, az anyjával egy lakásban élt. Két szobából az egyiket kiadták, ők a konyhában aludtak, és mi öten a srác szobájában. A koncert várakozáson felül sikerült. Tízkor még senki nem volt a klubban, majd hirtelen nagyon sokan beözönlöttek, és nagyszerű hangulatot csináltak. Az egyetlen negatívum az volt csak, hogy egy fiú kért tőlem ingyenpólót, majd miután ezt megtagadtam, ellopta a fellépő (már megint) Bridge To Solace pólómat.
7. Szünnap - Kragujevac, Szerbia}

Ismét egy szabadnap. Sajnos vízumproblémák miatt le kellett mondanunk a boszniai és hercegovinai koncertjeinket, így még egy napot tölthettünk ebben a kis szerb városban. A problémák másnap reggel kezdődtek, amikor Jaki egy disket próbált a promóter kompjúterébe dugni, ami meghajtó híján a számítógépdoboz alján landolt. Persze egyből megpróbáltuk felnyitni és kiszedni, mire az anyuka sírógörcsöt kapott, mondván ez az egyetlen értékes tulajdonuk. Gőzölgő fejjel hagytuk hátra vendéglátóinkat. Szerencsére sok jó barátra tettünk szert azért, akik végigvezettek minket a városon, felejthetetlen élményt nyújtva nekünk.


8. Novi Sad, Szerbia - Tűnés

Az újvidéki koncerttől túl sokat vártunk, és rá is faragtunk. Egyszerre négy buli is volt a városban, így nem sokan jöttek el, annak ellenére, hogy péntek volt. Ez nem is volt nagy baj, hiszen így is voltak vagy negyvenen, viszont a szervezők nem volt hajlandóak kifizetni a garanciát, majd a koncert kellős közepén leléptek, szállás és pénz nélkül hagyva minket. Szerencsére egy régi ismerősöm, egy szerb lány eljött a koncertünkre és felajánlotta, hogy nála vagy a barátnőjénél aludhatunk. Először hozzá mentünk, és csodák csodájára a wc-ből éppen az egyik szervező lépett ki. Egyből leizzadt. Úgy döntöttünk, jobb ha továbbállunk. Mielőtt elindultunk volna, a srác tízszer bocsánatot kért, amit mi nem fogadtunk el, majd megmondtuk neki, hogy tartsa meg azt a pénzt, amit lenyúlt tőlünk ("Tartsd meg az aprót te mocskos állat" - Reszkessetek betörők). Porig alázva hagytuk ott az út szélén. Az ismerősöm barátnője nagyon kedves volt, nála aludtunk. Sajnos, a környéken nem volt betonút, így másnap másfél órába került, míg mi és a környékbeliek kiástuk a buszt a sárból.
9. Backa Topola, Szerbia - Majdnem otthon

Az utolsó koncerten hibátlan volt a szervezés. A promóter Jebó (magyar srác) kitett magáért. Mindent kaptunk, amire egy zenésznek szüksége van, ráadásul jóismerősök is jöttek Pestről a bulira. A közönség 90 százalékban magyarokból állt, ezért olyan volt, mintha otthon játszottunk volna. Az előzenekarunk, a nem túl eredeti nevű szerb Ground Zero hozta a legjobb teljesítményt a turnén. A tökéletesre sikerült este végén még bevágtunk egy finom Pljeskavicát (szerb nemzeti étel), majd simán átjöttünk a határon, reggel kilenckor pedig már itthon, ágyban voltunk.