Threshold - A felszín alatt
[2005-04-21] - Adamskij

A szinte nem létező brit prog színtér egyetlen, nemzetközi szinten is sikeres zenekara a Threshold. Ez az interjú 2004-es budapesti koncertjük előtt készült. Karl Groommal, a fő gitáros-dalszerzővel beszélgettem a csapat ügyes-bajos dolgairól. Aztán elmélyedtünk a dalszerzés rejtelmeiben, így unzenész olvasóink már most fogják meg a karfát.

- Vágjunk bele az interjúba: végül is a rajongók számára az a nagy hír, hogy eljöttetek Magyarországra. Milyen érzés számotokra ismeretlen helyen először játszani?
- Mindig élvezetes dolog új helyen játszani. Tavaly Szlovákiában jártunk, Nyitrán és akkor is többen jöttek Budapestről. Tehát a következő lépés az volt, hogy eljöjjünk ide is. Beszéltünk a szervezőnkkel és megkértük rá, hogy próbáljon meg itt bulit szervezni. Volt pár komolyabb akadály, de ezt a csapat is akarta és most itt vagyunk, ez egy nagyszerű város.

- Ez a buli európai turnétok része, vagy csak egy show erejéig jöttetek ilyen messzire?
- Európai turnén vagyunk. Az angol állomásokon barátaink, a PowerQuest nevű power/prog banda volt a vendég, majd játszottunk a Bloodstock fesztiválon is, ami elég jó név ebben a stílusban. Utána voltunk Hollandiában, Németországban és Ausztriában és még hátra van pár ország. Holnap Szlovákiában játszunk, utána irány Franciaország és talán, ha jól emlékszem, megint Hollandia, Németország és végül Belgium. Elég sok fellépésünk van még, de élvezzük ezt a promóciós turnét, ami a Subsurface lemeznek szól.
- Ezzel a lemezzel sikerült igazán nagyot robbantanotok. Hogy érzed, milyen a fogadtatása, sikeres a turné?
- Soha rosszabbat! Általában akkor esnek meg velünk vicces történetek, amikor rosszul mennek a dolgok, de most nem tudok ilyen sztorikkal szolgálni, egyszerűen azért, mert minden a tervek szerint halad. Beszéltünk a kiadónkkal is, hogy előbb kezdjék el szervezni a koncerteket. Az előző lemez kiadása előtt két héttel kezdték el a munkát, ehhez képest most jóval hamarabb és mindenhol legalább kétszer annyi ember van. Szerintem a rajongók is jobban érzik magukat, ha teltházas koncerten vesznek részt. Persze ha még ismeretlen helyen játszunk, az mindig nehezebb, mert senki nem láthatott itt minket korábban. De Németország zseniális, és Anglia sem volt rossz. Bár onnan származunk, de általában kegyetlen rossz bulijaink voltak otthon.

- Ez érdekes, mert nektek igazán brit hangzásotok van. Nem lehet, hogy ez azért alakul így, mert a mai zenei világ nem kedvez a zenéteknek?
- Igen, ez a brit hangzás megkülönböztet minket az amerikai vagy német prog közegtől. A brit gitárhangzás pedig hagyományosan eltér ettől és maga a lemezkészítési folyamat is. Ez pedig előny, mert bárhol játszunk, megjegyeznek minket más hangzásunk miatt. Ez egyfajta védjegy.

- A [Subsurface] CD-teket hallgatva feltűnik, mennyire egységes a zenekar, noha mindenki számára adottak azok a részek, ahol jobban megmutathatja magát. Mindenki az egység érdekében zenél, a dallamokat tartja szem előtt.
- A legfontosabb elv a bandán belül a melódiák szem előtt tartása. Nem csak a vokálra gondolok, a technikai részletekre is. Nem szabad, hogy a technika átvegye az irányítást a dallamok felett. Ebben a stílusú zenében könnyen elkalandozik az ember, más hangnemet, ütemet használ, de a dallamnak akkor is előtérben kell maradnia. Ez a gitár és billentyűszólókra is igaz. Mi nem gitárral írunk szólót, hanem eldúdoljuk és felvesszük diktafonnal. Ha a pengetőhöz nyúlnánk, abban a pillanatban beleesünk szokásos hangszeres rutinunkba. A legjobb ötletek a fejedben születnek és nem a hangszereden. Előfordul, hogy szólót cserélünk, vagyis én írom a billentyűt és valaki más a gitárt. Ez szélesíti látásmódodat és játéktechnikádat.
- A dallamok igazán fontosak a zenétekben. Ez is megkülönböztet a pályatársaktól, ahol a legtöbb esetben a "hány hangot tudok lejátszani egy másodperc alatt verseny" él.
- Ez a zene elég underground, kevesen hallgatnak ilyen zenét. A hard rock / pop közegben elvárás, hogy legyen fő dallamív. A nyolcvanas évek elejének brit bandáinál viszont alig van dallam, elsősorban a gitár és dob erejére építettek. Ez nekem kevés, én melódiákat szeretnék hallani. Ezeket az elemeket nem fő célként, hanem eszközként kell használni a jó dal írásához. A technikának is megvan a maga helye, lehet az a helyén is. Például Allan Holdsworth három perces szólója után teljesen magamon kívül voltam, ez fantasztikus, alig hiszem el! De tíz perc után már a volt dobosunkat nyaggattam, hogy menjünk ki egy sörért aztán nézzünk vissza, mi történt :) Kicsit sűrű, nem tudom mindig hallgatni.

- Miben változtattatok az előző lemezekhez képest, miért lett más, mint az eddigiek - belülről nézve, hogy zajlott ez?
- Egyrészt sokkal keményebben dolgoztunk mindannyian. A felvételek előtt leültünk és megbeszéltük a következő dolgokat: nézzük meg, hogyan írunk dalokat, válogassuk meg a szinti hangszíneit, valamint legyen egy természetes íve az albumnak, ne lógjon ki róla nóta. Majd mindenki felvette saját részét és meghallgattuk a végeredményt. Ahol úgy éreztük, a szóló nem igazán fekszik, vagy a vokál más hangokat kéne, hogy vigyen, ott megváltoztattunk részeket. Minden dalról három különböző keverést végeztünk. Azt hiszem, a többiek nevében is mondhatom, hogy ez az album nagyszerű lett, olyan, amilyennek hallani akartuk. Korábban érdekelt, mit mond a kiadó vagy egyes újságok, de most elégedett voltam és nem is érdekelt, hogyan értékelik mások a munkánkat.

- Nos, nem vagyok annyira prog fan, de nagyon tetszik a lemezetekben, hogy megragadnak a nóták az ember fejében. Egyszerűen jól esik végig hallgatni az egészet.
- Ha olyan visszajelzéseket kapsz egy alkotáskor, hogy segített a másiknak a munkád, tudott belőle erőt meríteni, akkor már megérte létrehozni. Nagyon fontos, hogy hatást gyakoroljon a hallgatóra.

- Beszélhetünk egyes dalokról? Például a [The Art of Reason]ról? Ilyen nótát ritkán hallani, annyi király téma van benne és az ember csak a végén döbben rá, hogy eltelt tíz perc.
- Nehéz eljátszani élőben, mert tele van vokállal és csomó szintivel, jóleső érzés tökéletesen eljátszani. Nagyon élveztem felvenni és játszani is. Nagyon sok erőt tartalmaz és a Threshold több korszakát is felvonultatja. A lassú nyitótéma, ahol sok vokált használunk, a korai időszakra utal vissza. Aztán jön egy modernebb, thrashes gyors, feszes rész, majd váltott billentyű-gitár szóló. Szerintem kitűnően bemutatja hangzásunkat, már ha az embernek van türelme végig hallgatni egy tíz perces nótát.
- Az biztos, hogy ha bemutatnám a zenekarotokat valakinek, akkor ezt a dalt tenném be. Tíz perc, de abszolút megéri.
- Számunkra mindig fontos volt, hogy legyen mondanivalója a szövegeknek. Nem papolni akarunk, de ki akarjuk használni a lehetőségeket, a szövegeket nem szabad lebecsülni.

- Nekem bejött, hogy természetes hozzáállásotok van, nincsen semmi patetizmus vagy imázs. És ez az egyszerűség sokkal több értelmet hordoz.
- Igen, próbálunk több szinten értelmezhető szövegeket alkotni. Két embernek így könnyen más értelmezése lesz egy szövegről. Például ha meghallgatod a Mission Profile dalunkat, akkor könnyen arra a következtetésre jutsz, hogy ez anti-Bush vagy anti-Blair dal, pedig egy másik szemszögből csak arról van szó, hogy az embereket saját vélemény kialakítására ösztönözzük. Alakítsák ki saját gondolataikat, ne hagyatkozzanak a médiára. Az emberek félnek kimondani gondolataikat.

- Érdekes, hogy ezt mondod, hiszen a brit demokrácia nagyobb hagyományra tekint vissza, mint a többi országé. Mint pl. Magyarország. Innen nézve úgy tűnik, nálatok ez nem probléma.
- Igen, de az a baj, hogy az emberek gondolkodás nélkül elfogadják azt, amit eléjük tesznek. Egyáltalán nincs problémám azzal, ha pl. Michael Moore-al értesz egyet, ha van saját véleményed. De ha valaki más formálja az ízlésedet és véleményedet, az messze nem demokrácia.

- Tehát a Subsurface cím erre is utal, hogy alaposabban a dolgok mélyére kell nézni?
- Igen, ez is benne van. Hatalom és politika, valamint ahogy a média bemutatja a tényeket. A felszínes dolgokat ordítva látod, a lényeg pedig rejtve marad.

- Ezek alapján mondhatjuk, hogy a Subsurface politikusabb album?
- Inkább arról van szó, hogy saját véleményünk erőltetése nélkül - erről beszéltünk az előbb - személyes érzéseinket írtuk le a világról. Ki kell alakítanod saját véleményedet a szövegekről is. A rajongóinknak teljesen eltérő elképzelései vannak róluk és ez jó. Nem akarok egyértelmű utalásokat tenni, mindenki gondolkozzon el rajtuk.

- A billentyű fontos eleme zenekarotok hangzásának. Használtok moder hangszíneket, de '70-es Hammondot is. Nálatok mindkét gitár szólózik, emelett ott a billentyű is. Hogyan egyeztetitek ezt össze Mac énekével?
- Úgy tekintünk a billentyűre, mint harmadik gitár. Minden szempontból egyenrangú félként kezeljük. Azt hiszem, Virgin B4 Hammondot használtunk. Billentyűsünk dance dolgokat is készít, így rockban idegen hangzásokat is felhasználunk. Minden lemeznél próbálunk új hatásokat beleépíteni zenénkbe. A stúdiónkban van vagy 10 szintetizátor és egy eredeti '60-as mellotron. A hangzásokkal sokat kísérletezünk, akár régi szintiket is előveszünk a hang miatt.

- Meg kell említenem még Johanne dobolását, ami egyenesen fantasztikus. Hogyan találtatok rá?
- Épp az Extinct Instinct turné előtt voltunk. Nagyon gyorsan kellett betanulnunk a számokat, és nem találtunk megfelelő embert. Aztán három héttel a turné kezdete előtt találkoztunk vele és egyből működni kezdett a dolog.

- Tetszik játékában, hogy nem nyom el senkit, mégis érezni, hogy sokat dob a nótákon.
- Johanne külön dobprogramok alapján tanulta be a számokat ezen az albumon is, de mindig képes változtatni rajta úgy, hogy mindenkinek tetszik és húzást is adott a zenénknek.

- Hogyan oldjátok meg a gitárhangzást, hogy senki mást ne nyomjon el és mégis érezni lehessen, hogy ott van?
- Próbálunk erős hangzást kialakítani, de a közép frekvenciákkal vigyázni kell. Sok gitáros abba a hibába esik, hogy letekeri a közepet és mélyet tol meg, de ez szétszedi az erőt. A gitár a mélyközép frekvenciákon él igazán. Nickkel közel lakunk egymáshoz és gyakran együtt lógunk, szóval jól ismerjük egymást és könnyen kialakítjuk a harmóniákat. Sokszor nem bonyolítjuk túl a témákat, hiszen a dal az elsődleges.

- Kívülről úgy néz ki, hogy abszolút baráti a hangulat a bandán belül. Hogy néz ki ez belülről?
- Igen, nálunk is voltak tagcserék és problémák régebben. Viszont hosszú évek után azt kell mondjam, nem a játéktechnika az elsődleges, hanem az emberi kapcsolatok a csapaton belül. Hogyan bánsz másokkal, milyen kapcsolatok alakulnak ki. Mi már lassan egy hónapja együtt vagyunk egy buszban vita nélkül. Ez így fantasztikus és megunhatatlan. Így igazán könnyű. Ahol vita van, az egy rémálom és feloszlás vagy kilépés a vége.

- Beszéljünk még egy kicsit a lemez szerkezetéről. Az első néhány nóta alapján az derül ki, hogy nagyon meg akarjátok mutatni, kik vagytok, hosszabb nóták követik egymást. Aztán a lemez közepén egymás után helyeztétek el a legrövidebb, szinte slágeres négyperces és leghosszabb dalotokat. Volt ennek valami speciális oka?
- Ez jobban kidomborítja az anyag progresszív oldalát. Amikor elkezdtünk ilyen zenét játszani, még nem volt prog szcéna, csak Metallica, Rush, meg Genesis és ezeket a hatásokat ötvöztük. A prog zene nagyszerűsége a zenei szerkezetek szabadsága. Nem kell leállnod három és fél perc után, lehet akár negyed óra is. Ez szabadságot és eredetiséget ad. Számos ismerősömnek van heavy metal bandája, ahol jó dalokat írnak és érezhetően ki vannak dolgozva a témák, de soha nem fognak szerződést kapni, mert túl sok hasonló csapat van a stílusban. Az eredetiségre törekedni kell, semmi értelme ugyanazt letenni az asztalra, amit már más is elvégzett. Ki kell találnod saját megszólalásodat. A mostani új csapatoknak nehezebb a dolguk, mert már le vannak fektetve a stílusok.
- Milyen javaslatod lenne fiatal bandáknak, hogyan kezdjenek a zenéléshez?
- Játszák azt, amit szeretnének. Ha reggae-t, akkor reggae-t. Semmi értelme olyan zenét játszanod, amit nem szeretsz. A zenét nem lehet üzletként felfogni, mert a közönség egyből észreveszi a hiteltelenséget.

- Lehet pár személyes kérdésem? Dolgoztok valahol, hogyan éltek meg?
- Most már csak zenélésből élek, saját stúdiómban dolgozom. Power metal bandákkal, többek között - így mindig ér új hatás.

- Milyen terveitek vannak a jövőre nézve?
- Meghívtak a Rock Hard fesztiválra Gelsenkirchenbe, meg pár más rendezvényre. Az elmúlt években erősen dolgoztunk a Threshold-dal, a Critical Mass lemez után hosszan turnéztunk, majd elkészítettük a DVD-t, 5.1-re kevert hanggal. Utána jött a Subsurface és emellett saját munkáim is vannak a stúdióban. Szóval azt hiszem, kicsit pihenünk a turnék után. Mellesleg lejár mostani szerződésünk és kiadó után kell majd néznünk.

www.thresh.net


Adamskij