Apocalyptica - Az igazság a csellón túl
[2005-06-07] - Adamskij

Paavo Lötjönen, a finn csellócsapat egyetlen rövid hajú tagja roppant barátságos arc. Türelmesen meghallgat, szerelgeti interjú előtt a mínuszok közeli hideg szélben magát megadni készülő walkmant és mikrofont, majd kottákat mutogat, itallal kínál a turnébuszban, ahol pár négyzetméteren élnek jó 50 napig tizedmagával. Mégsem ideges, sőt, kifejezetten boldog és örömmel válaszolt a kérdésekre, mintha sok-sok év után találkoztam volna egy nagyon jó baráttal. A végére még csattanó is maradt a magyar kapcsolatról, szóval olvassátok szeretettel Paavo szavait.


- Nemrég jelent meg ötödik lemezetek, az Apocalyptica nevet viselő korong. Milyen visszajelzéseket kaptatok eddig?
- A legtöbb kritika, amivel találkoztunk, nagyon pozitív volt és ennek nagyon örülünk.

- Többek között van egy rejtett szám is, az En Vie.
- Igen, igen. Magyarországon ez rejtett track, de Németországban és Franciaországban speciális kiadású CD-ket adtunk ki, ahol nem rejtett trackként szerepel. Igazából ez a tervünk már az album készítésekor készen állt, még a rejtett track előtt. Szóval amikor készen lettünk a lemezzel, akkor Manu, egy francia art-rock csapat énekesnőjének managere - Eicca (Eicca Toppinen - a csapat alapítója) managere is - felkeresett minket azzal, hogy csináljunk valamit közösen. Mert legalább 7 éve barátok vagyunk, adjunk esélyt a lánynak, nézzük meg, mit tud. Nagyon kellemes volt, tényleg jó énekesnő és furcsa volt hallani egy Apocalyptica számot francia énekkel.

- Esetleg ugyanezt a dalt magyarul nem lehetne rögzíteni, magyar énekesnővel?
- Nos, ha van rá csinos jelentkező, miért ne? :)

- A magyar lányokat nem kell félteni ebből a szempontból sem.
- Igen, igen :)
Szóval még ehhez a dalhoz: amikor a kiadónk német részlege megtudta, hogy készítettünk francia verziót, akkor felkértek minket, hogy készítsünk Martával német nyelvűt is, a Bundesvision versenyre, tudod, a Stefan Raab Show részére. Így lett, tehát van már angol, francia és német nyelvű verziónk ugyanarra a témára.
Kicsit vicces, de mindegyik teljesen más érzelmeket mozgat meg. Az ének és a nyelv ebben az esetben olyan, mint ha külön hangszer lenne, egyből megváltoztatja a dalt. Érdekes. De ez a Bundesvision verseny - hát, nagyon "vicces" volt. Felejtsük is el gyorsan.
- Hogyan éreztétek magatokat az év eleji Rammstein turnén? Hogyan sikerült?
- Nagyon szerettük már korábban is a Rammsteint, nekem nagyon tetszik a zenéjük. 2004 decemberben Helsinkiben játszottak és akkor Eicca találkozott velük, mert korábban átdolgoztuk a Seemann dalukat és a német srácoknak nagyon tetszett. Szóval ők is ismertek minket elég jól. Ők kérdezték meg, lenne-e kedvünk velük menni turnézni. Megbeszéltük egymás között, végül is elég fárasztó 5 hét alatt 22 koncertet adni. Meg ugye előzenekarként inkább ráfizetéses a dolog. De azért vállaltuk el, hogy nagy közönség előtt is bemutatkozzunk például Franciaoszágban és Angliában, ahol nem ismernek minket igazán. A Rammstein és a teljes személyzetük nagyon kedvesek voltak, rengeteget segítettek. Semmi problémánk nem volt, soha. Pedig egy előzenekarnak sok nehézséget kell általában viselnie, de semmi ilyen nem történt. Minden turnéállomás óriási volt, a Rammsteines srácok is inkább két egyenrangú bandaként kezelték a turnét. Aztán játszottuk az Ohne Dich-et is együtt, például itt is, Budapesten. De Franciaországban a Mein Herz Brennt-et is együtt nyomtuk.

- Tényleg? Sok ismerősömnek tetszett az Ohne Dich, de többen pont a Mein Herz Brenntet szerették volna hallani ebben a formában - tehát játszottátok is, ez nagyszerű!
(közben Paavo elkezdi dúdolni a dal refrén témáját, persze légcsellózik)
- Azaz együtt játszottuk a fiúkkal, de Till nem akarta énekelni velünk. Talán túl személyes neki ez, gondolom. Nem szerette volna énekelni.

- Hogyan indult az Apocalyptica? Miért váltottatok majd 20 év klasszikus zenei képzés után, szimfonikus és kamarazenekarok után Metallica-számokra és turnézásra, koncertekre?
- Tulajdonképp nem váltottunk, nem volt ez tudatos. Továbbra is játszunk klasszikus zenei darabokat, ha van rá időnk. Speciel én tanítok, elég sokat, de Perttu Helsinki-ben, Anders (ő a negyedik, kisegítő tag jelenleg) Lettországban játszik szimfonikus zenekarban. Ebben az évben van vagy 140 fellépésünk, szóval emellett nem sok mindenre jut idő, tehát onnan szabadságot veszünk ki.
Amikor az Apocalyptica elindult, épp érettségiztem. Igazából minden jött magától. Nem volt megtervezve egyáltalán. Csak pár alkalommal játszottunk együtt. Mindannyian nagyon szerettük a metalt, de ez nem annyira meglepő, klasszikus zenészek között rengetegen szeretnek más stílusokat is (remélem, itthon jópáran olvassák ezeket a sorokat, itt van a kutya elásva - a szerk.). Van valami, ami összefogja a klasszikus és metal zenét.

- Abszolút egyetértek, nekem például a The Hauntedról - akik épp most játszanak a nagyszínpadon - mindig Vivaldi jut az eszembe.
- Például. Nos, az egyik alapvető oka, amiért elkezdtünk metal zenét játszani csellón, Sosztakovics és Prokofjev volt. Sosztakovics igazán heavy metal.
Ha van olyan metal fan, aki szeretne klasszikus zenét hallgatni, ismerje meg Sosztakovicsot, például a XI. szimfóniát. Mi nagyon szerettük játszani Sosztakovics darabjait, tele volt erővel, mint amit a Metallica vagy a Sepultura dalainál is érzel. Teljesen az volt az érzésem, hogy metalt játszom. A hangulata is nagyon hasonló. Hiába a különböző zenei megközelítés és eszköztár, ugyanarról az érzésről szól mindkettő. Nincs köztük különbség. Ha zenéről beszélünk, el kell felejteni a stílushatárokat. Persze egy újságírónak meg kell magyaráznia, ki kell alakítania egy képet a zenekarról, de ez a zene szempontjából lényegtelen.
- Térjünk egy picit technikaibb területre (elnézést kérek, unzenészek). Milyen effekteket és hangszereket használtok koncerteken, miért pont ezek mellett döntöttetek?
- A kezdetekben csak saját hangszereink voltak, a nagyon öreg, nagyon drága csellók. Ezek ugye nagyon értékes darabok. Korán kiderült, hogy nem érdemes kockáztatni őket, mert egyrészt a koncertjeinken történhet pár vadabb esemény, másrészt kockázatos a szállítás. Például repülő csomagterében el tud törni a cselló és két darabban kapod meg. Kínai hangszereket használunk, amelyek egyrészt nagyon olcsók, másrészt Stradivari modellek teljes egészében kézzel készített másolatai. Ha klasszikus oldalról nézzük, akkor nem jó a hangjuk. Viszont ahhoz képest egész jók. Jó rajtuk játszani, rendesen be lehet őket hangolni. Nagyon könnyű beállítani a hidakat és a húrokat rajtuk. Barcus Barry piezzo pickupöket használunk a hangszerekhez, ez egy amerikai cég, csak vonós hangszerekhez gyárt pickupöket. A pickup hídhoz van erősítve, majd egy kisebb erősítőt használunk, és Sennheiser wireless monitorokat. Meg persze a Line6 podokat, abból is a basszusgitár verziót. Elfelejtettem még mondani, hogy nagybőgő vonókat és szőrözést - fekete lószőrből készültet - használunk, mert jobban tapad és így még durvább hangot tudunk létrehozni.

- Nahát, azokat a fekete vesepodokat használjátok? Hogy vált be nálatok a hangja?
- Nekünk pontosan elég. Igazából két-három hangszínt használunk, egy tisztát balladákhoz, egy normál rock soundot és egy extrakemény torzított verziót. De egy csellónál a vonóval is nagyon sokféle hangszínt lehet létrehozni. A vonótechnikán sok múlik, mennyire erősen húzod, mennyire közel a hídhoz.

- Hogyan szoktátok felvenni a dalaitokat? Egyszerre játszotok, vagy sávonként?
- Vegyes. Általában az akusztikus részeket együtt játszva rögzítjük, a speciális effektes részeket pedig egyenként, külön sávra. Van, amikor duplázunk sávokat, tehát kétszer-háromszor is felveszünk egy részt és emiatt sokkal vastagabb lesz a hangzás. Ehhez persze nagyon precízen kell játszani és jól ismerni a dalt.

- Korábban volt egy olyan szokásotok, hogy minden fellépésről írtok egy rövid bejegyzést honlapotokon, de ez abbamaradt. Ennyire nem értek rá?
- Hát igen, elég feszes a tempó. Persze lehet, hogy a jövőben folytatjuk ezt, de például most is a balti országokból jöttünk ide, majd amikor vége van a Metal Mania 2005-nek, pár nappal később már New Yorkban játszunk és kezdődik a saját amerikai turnénk. Szóval eléggé sietünk. De a koncertjeinket mindig meg lehet nézni az oldalon és szoktunk frissíteni rajta.

- Van rá esély, hogy újra együtt dolgozzatok a Waltarival? Még az 1997-es lemezükön játszotok pár számban, mi is a címe?
- Space Avenue. Nos, a Waltariban volt pár változás, biztos tudod. A mostani dobosunk, Mika is játszott Kärtsy (Kärtsy Hatakka - Waltari énekes-basszusgitáros) csapatával. De semmi több.

- Szerinted miért ennyire népszerűek most a finn zenekarok?
- Fogalmam sincs. Biztos van valami a zenénkben, ami megfogja az embereket, ami nagyszerű dolog.

- Nem a zeneoktatás ennek az egyik oka?
- Na igen, az különösen jó. Mindenkinek megvan az esélye arra, hogy zenéljen. És aki elég tehetséges, tehát 3-4 év múlva is ott van még és elég jó ütem és dallamérzéke van, átmegy az elemi vizsgákon, annak még nagyon olcsó is.
Van külön rock oktatás is, ami igazán jól működik. Nagyon egyszerű próbahelyet találni, egész olcsón, szóval a kezdő zenekarok helyzete igazán jó. (remélem, önkormányzati képviselők is olvassák a cikket - a szerk.) Tehát anyagilag mindenki megengedheti magának, hogy zenéljen, innentől kezdve már csak az embereken múlik.

- Utolsó kérdésként csak annyi maradt, hogy a finn-magyar nyelvrokonság kapcsán megkérdezzem, mi a véleményed Magyarországról?
- Nagyon sokszor voltam már itt. Legutóbb például Kecskeméten, azaz mellette egy lovas tanyán. Nagyon élveztük feleségemmel. Kilométereken keresztül lehet lovagolni szabadon, ebben Magyarország verhetetlen. Aztán voltunk Dobogókőn is, Esztergomban, Visegrádon. Gyönyörű szabadság volt. Az emberek pedig nagyon kedvesek, tényleg. Van is erről egy történetem, mármint a magyar vendégszeretetről. Bécsből jöttünk feleségemmel, nagyon későn, éjfél után ért ide a vonat. Nem volt már étterem és nagyon éhesek voltunk. Egy magyar férfi ült velünk szembe, beszélgettünk majd megkínált saját ételéből, hívott taxit, szerzett nekünk hotelt, mindezt puszta szívességből. Nagyon hálás vagyok neki a mai napig, de azóta sajnos elhagytam a számát a mobilommal együtt.
Finnországban rengeteg magyar barátom van, elsősorban a növendékek között. Vagy hét. Szóval kifejezetten jó kapcsolatom van magyarokkal.

www.apocalyptica.com

Adamskij