Despised Icon - A gyógyító folyamat
[2005-06-05] - Hajas

A kanadai Despised Icon egy elég erős albumot adott ki nemrég a The Healing Process képében. A death metal keménységű, de Dillingeresen komplex és metalcore-osan vagánykodó lemez nagyon megtetszett, így kisírtam magamnak egy interjút. A -szimpatikus módon jó hosszú válaszokat adó- Alexandre Erian énekes állt rendelkezésemre...

A The Healing Process nemrég jött ki, de biztos kaptatok már néhány visszajelzést néhány újságírótól és rajongótól. Gondolom, ezek pozitívak voltak...

Ja, nem számítottunk ilyen pozitív reakciókra. Csomóan írtak mostanában, hogy tudassák, mennyire szeretik ezt a szart, amit összehoztunk, és úgy tűnik, az újságíróknak is tetszik. Az utolsó turnénk tele volt őrülten mosholó srácokkal, úgyhogy feltételezem, valamit jól csinálunk.

Ti magatok elégedettek vagytok a végeredménnyel?

Az eddig legjobb anyagunknak tartjuk. Mindent úgy csináltunk, hogy a valaha készült legjobb Despised Icon dalokat hozzuk össze anélkül, hogy átesnénk a ló túloldalára. Úgy értem, egy idő után, ha folyamatosan változtatgatsz egy nótán, útközben elveszik a lényege. Annak ellenére, hogy szűkös volt az időbeosztásunk, és néhány dalt a felvételek közben tanultunk meg, határozottan úgy érezzük, hogy ez a legjobb anyagunk, sok minden van benne. Az előkészületek, a dalszerkezetek, és technikai felkészültségünk rengeteget fejlődött az első albumunk óta. Még azt is megkockáztatom, hogy ma már jóval változatosabbak vagyunk.

Mai fejjel hogy vélekedsz a korábbi Despised Icon anyagokról?

Amikor először meghallgattuk első albumunkat, a Consumed by your Poisont, úgy éreztük, nem egészen úgy sikerült, ahogy terveztük. Volt rajta egy csomó metal hatás, és a folyamatos hasonlítgatás a Dying Fetusszal meg egyéb bandákkal még hízelgő is volt az elején, de később már kissé idegesítővé vált. Emiatt a következő anyaggal már egy sokkal jobb hangzást akartunk elérni. Szerintem lényegében maradtunk az első lemezen kijelölt úton, és teljesen biztos vagyok benne, hogy nagyrészt mindenki így gondolja, aki a kezdetek óta figyelemmel kísér minket. Persze volt néhány változás, ami főképp a tagcseréknek köszönhető és annak, hogy az elképzelhető legsúlyosabb, legütősebb témákat és leállásokat akartuk a zenénkben. Ez az, ahol a hardcore hatás tényleg érezteti a hatását! Az énektémák ma már jóval változatosabbak, hisz van itt mély hörgés és tough guy bömbölések ugyanúgy, mint grindos rikácsolás. Ahelyett, hogy állandóan váltogatnánk a szélvészgyors blastbeateket a lassabb, moshos riffekkel - mint tettük azt az első albumunkon -, manapság inkább már részekre bontjuk a dalokat. Emiatt lett olyan, amilyennek Te is leírtad. Általában véve ma mégis gyorsabbak a blastbeatjeijnk, mint korábban!
A The Healing Process az első albumotok, amit egy erősebb kiadó, a Century Media gondoz. Ezáltal szerinted népszerűbbek lesztek?

A Century Media sok mindenben támogat, szóval borzasztó hálás vagyok, hogy megadták nekünk az esélyt. A kiadó jelenleg is megpróbál betenni minket valami jó turnéra, emellett erősen promotálják a lemezt. Nem látom, hogy népszerűbbek lennénk, de egyértelműen többen ismernek, hála nekik.

Nagy vonalakban be tudod mutatni a szövegeket?

Nos, mondhatjuk, hogy eléggé személyesek, mégha homályosan is. A Despised Icon nem arról szól, hogy lefejezünk néhány kurvát, vagy írunk néhány szöveget mondjuk Michael Moore témáiban. Dalaink leginkább arról szólnak, hogy hogy dolgozzuk fel saját életünk negatív gondolatait, vonatkozásait. Néhányan személy szerint, illetve zenekari szinten is átmentünk idén néhány érzelmi ügyön, így a The Healing Process (vagyis "A Gyógyító Folyamat" - Hajas) cím teljesen kifejező. Nem volt ez tudatos, csak mindenki helyesnek érezte. Ezenkívül megmutatja azt is, hogy a negatív élmény is kinőheti magát valami pozitívvá.

Video clipet terveztek? Ha igen, melyik nótára?

Elvileg Californiában forgatjuk az első clipünket, amikor odaérünk a Deicide-dal közös turnén. Azt viszont még nem döntöttük el, melyik nótára lesz.

Elég komplex és extrém a zenétek. Milyen gyakran próbáltok ahhoz, hogy koncerten pengék legyetek?

Úgy heti egy-két jam van. A dobosunk viszont majdnem minden nap gyakorol. A gitárosunk, Yannick kábé két órára lakik tőlünk, így ő általában egyedül gyűri otthon a lemez dalait. Koncertek előtt egy-két nappal szokott csak feljönni hozzánk Montrealba, hogy legalább egyszer próbáljunk, és minden rendben legyen a bulin.

Mik a fő hatásaitok, és miket hallgattok mostanában?

Az alábbiakat hallgatjuk: The Red Chord, Suffocation, Deadwater Drowning, Dying Fetus, Premonitions Of War, Misery Index, Glass Casket, Aborted, Throwdown, Devourment, Burnt by the Sun, Circle of Dead Children, Hatebreed, Hate Eternal, Between The Buried And Me, Nile, Bury Your Dead, Origin, Remembering Never, All Shall Perish, Pig Destroyer, Leng Tch'e, Born From Pain, The Black Dahlia Murder, Blood Has Been Shed, Into The Moat, Cephalic Carnage, Ion Dissonance, Decapitated, The Acacia Strain, Terror, Disgorge, stb... Ezenkívül ezeket az emo szarokat is hallgatjuk néha, mint a Killswitch Engage, a Caliban, az Underoath, de a furgonban néha -ha úton vagyunk- még a giccses dance mix CD-k is előkerülnek.
Gondolom, nem a zenélésből éltek. Mivel foglalkoztok?

Ja, néhányunknak szembe kell néznie a ténnyel, hogy a turnézás miatt el fogja veszíteni az állását. Ezenkívül, még egy csomó pénzzel is tartozunk a felszerelésért, a merchandise-ért, a furgonért, satöbbi. Szóval, alapvetően az egész csak viszi a pénzt, de szeretjük csinálni, úgyhogy nem állunk le. Yannick egyébként hangmérnök, úgyhogy ő össze tudja egyeztetni a turnézást a munkájával.

Kanadaiak vagytok. A Strapping Young Lad-en kívül milyen -az országodból származó- bandákat tartasz jónak?

A színterünket az európai és az amerikai nagyban befolyásolja. Talán emiatt vannak olyan csapataink, mint a Kataklysm, a Cryptopsy, vagy a Neuraxis, melyek mindketttőből építkeznek. Rengeteg bandánk egyedi zenét játszik ahelyett, hogy valami szokványosabbat csinálnának. Nézd meg például a Gorguts utolsó két albumát! Hihetetlenül egyéniek!
Korábban, kétszer olyan keményen kellett dolgoznod, hogy Kanadán kívül is elismerjenek, és szerintem az évek során ez az intenzív munka bizonyos értelemben meghozta a gyümölcsét, ugyanis ma már olyan fiatal bandáink vannak, mint például A Perfect Murder, Comeback Kid, Misery Signals, Ion Dissonance, The End, Buried Inside, és még sokan mások. Zenekaraink ma már nagyon is jól ismertek az országon kívül is. Egy ideje már csinálom ezt, és boldog vagyok amiért azt látom, hogy színterünk évről évre egyre nagyobb és erősebb.

Szeretsz Kanadában élni?

Természetesen! Nincs annyi bűnözés, mint az Államokban. Szerintem még az utcák is tisztábbak nálunk. Szeretek itt élni.

Néhány szabadon letölthető nóta az oldalatokon szerintem jó reklám lenne Nektek. Miért nem tettetek fel egy kis ízelítőt?


Mert a webmesterünk egy seggfej. Mielőbb szeretnénk egy új oldalt.

Hajas


A csapat utolsó lemezéről írt kritikánk itt olvasható.
Zenekari weboldal pedig itt.