VOLT Fesztivál Sopron - 2005. július 6-7-8-9.
[2005-07-15] - Avenger

Évek óta az eső a soproni VOLT fesztivál védjegye. Most sem úszta meg a Lővérekbe kilátogató közönség az égi áldást, mégis egy pezsgő, élettel teli rendezvényt tudhatunk magunk mögött. A szervezők igyekeztek tovább fejleszteni a fesztivált, így a megszokott három nap idén négyre bővült és több mint 200 zenekar, illetve előadó szerepelt a tíz helyszín valamelyikén.


A csütörtöki napot délután kezdtem a Wall Of Sleep koncertjén. A soproni doom metalosok hozták a tőlük megszokottakat, vagyis súlyos és bivalyerős riffeket, amit a közönség lelkes headbangeléssel nyugtázott. Az előadás végére már bennem is volt annyi ital, hogy a felcsendülő Black Sabbath feldolgozást némi testedzéssel reagáljam le. Ekkor még nyoma sem volt víznek és sárnak, így átvágtattunk a Kisalföld szabadtéri színpadához, ahol a Ladánybene 27 zseniális előadását csodálhattuk meg, kissé kábulat állapotban. Lemezeiket nem nagyon hallgatom otthon, de élő koncertjük mindig meggyőz a csapat profi mivolta felől illetve az érzésről amit csak ilyen alkalmakkor tudnak közvetíteni. A műsor végeztével visszatértem a Megawatt színpadhoz, de már nem fértem be - és őszintén szólva nem is nagyon akartam - az EDDA műsorára, így további söradag elfogyasztása után üresbe kapcsoltam, hiszen másnap még munka várt rám otthon.

A péntek az én napomnak ígérkezett, de a felhőszakadás miatt rögtön le is maradtam a Greedy Fly izmos produkciójáról illetve a Moby Dick nagyszínpados fellépéséről. Körülbelül fél hétkor értem a Megawatt sátorba ahol a Cavum-os Tamás barátom már sörrel várt, miközben nagyban tolta a Leukémia enyhén borult, súlyos zenéjét. Kedvencem Jancsics Dávid basszusgitáros volt, aki végig grimaszolta majd' egy órás programjukat, közben persze szarrá alázta hangszerét. A heves esőzés miatt a táplálkozási funkcióim kielégítése majdnem egy órába telt, így sikeresen lemaradtam a Superbutt buliról, de a Subscribe-nak is csak az első két nótáját láttam, hiszen igyekeztem a nagyszínpadhoz, ahol már hangolt Ákos és zenekara.
A mostoha időjárás ellenére (mindössze 11 fok volt) több ezren üvöltötték a nyitó Kezdet Előtt sorait. A program számomra ismerős volt, hiszen pár hónappal ezelőtt már Győrben volt szerencsém látni őket élőben. Az Utolsó Hangos Dal turné keretében már hozzászokhatott a közönség a kemény, gitárcentrikus hangzáshoz (Ákos a zenekarát is ebben a tudatban módosította a közelmúltban, melynek alappillére a zseniális dobos Bánfalvi Sanyi, aki egyébként a Neck Sprain dobosa), most azonban a dalokkal sem kímélték a nagyérdeműt. Sokkal inkább a megmondós, unismert dalokat vették elő. Azért olyan alaptételek, mint a Majom a Ketrecben vagy éppen a Gondolnék Rád, tartották a lelket az átázott közönségben. Újabb show elemként Ákos a valaha volt összes zenésztársát felvonultatta egy színpadon, így fordulhatott elő, hogy Dorozsmai Péter és Sanyi stereoban dobolt, sőt felváltva vágtak egy-egy szólót is. A Bonanza blokk sem maradt el, azonban a szokásos Induljon a Banzáj, Valami véget ért páros helyett a legnagyobb örömömre az 1984 című dalt kaptuk, melynek Orwell által ihletett kommersz sorai kisebb fajta időutazást idézett elő Sopronban. A visszatapsot követő slágereket (Végre, Ölelj Meg Újra, Ilyenek Voltunk...) sajnos már csak a közelben lévő Tisza sátorból tudtuk hallgatni, az iszonyatos esőzés miatt. Ennek ellenére élvezetes Ákos koncertet láthattunk, aki lemez minőségű hangzása végett továbbra is zavartalanul birtokolja a legprofibb hazai előadó címet.


A fáradtság ellenére nem adtam meg magam az esőnek, így a kajaszünetet követően átvergődtem a rock színpadhoz, ahol a népes tábor már várta a Doors emlékzenekar előadását. Szégyen és gyalázat, hogy csak nemrégiben ismerkedtem meg a legendás csapat dalaival, de bizton állíthatom, a Magyar banda tökéletesen reprodukálta azokat. Még a legnehezebb feladatot is sikeresen oldották meg, tehát az énekes hangja tökéletesen passzolt Jim Morrison-éhoz, csupán a színpadi mozgást hiányoltam tőle. A koncert végeztével úgy három óra környékén, még elszívtunk egy cigit, aztán mindenki ment amerre látott. Szó szerint.


A szombati napon egyetlen fellépő sem volt, ami esőálló érdeklődést váltott volna ki belőlem, így ez a nap szimplán a fesztiválozással, és a pálinkásház előtti ácsorgással telt. Bár jó pár koncertbe belehallgattam (Tankcsapda, Quimby, Mystery Gang, Zagar), de néhány nótából nem vontam le koncertbeszámolónak megfelelő következtetéseket. (Az más kérdés, hogy nem is nagyon tudtam volna...:)


A VOLT egyike azoknak a fesztiváloknak, ahol minden stílus képviselteti magát, így kissé háttérbe szorulnak az underground műfajok. Véleményem szerint pár külföldi metal banda meghívása reális lépés lenne a szervezők részéről (a közelben lévő német zenekarok gázsija nem lenne túlságosan nagy áldozat). A legújabb közlemény szerint az eső ellenére is rekordot döntött a látogatók száma, ami közel 45.000 VOLT! Lesz ez még több is, hiszen jövőre ismét VOLT!
www.volt.hu

Avenger