Losa - Egy tökéletes pillanat
[2005-08-26] - Perkele

Az első lemezes amerikai banda szokatlan nevével keltette fel először érdeklődésemet. Nem csak nevük volt szokatlan, első albumuk címe és borítója sem egy szokványos metal csapatra utalt. Nem is csalódtam, egy, a kategóriák hálójából állandóan kibúvó lemezzel mutatkoztak a The Perfect Moment formájában. Mikor lehetőségem adódott interjút készíteni velük, éltem is vele. Basszusgitárosuk, Joshua Urista volt beszélgetőpartnerem.

A honlapotok nem túl informatív. Kezdhetnénk egy rövid biográfiával?
A Losa a mai formájában 2003 májusában született meg, bár Chris-szel, Mike-al és Dave-vel már 2002-ben összebarátkoztam, mikor láttam őket egy texasi, Tyler-ben adott koncertjükön. Addig fűztem őket, míg Dallasba költöztek, hisz itt sokkal több koncert lehetőség van a számtalan klubban és így hamarabb megismerhetik az embert. Átköltözésük után ismerték meg Kory-t, aki szintén épp akkor költözött ide Oklahoma-ból. Én végül 2003 márciusában csatlakoztam hozzájuk, mikor az előző bandám feloszlott.

Hogy emlékszel vissza ezekre a kezdeti Dallasos időkre?
Egy új zenekarnak mindig az teszi a legjobbat, ha megpróbál minél többször fellépni, hogy megismerjék a nevüket és a Losa is pont ezt tette. Noha ekkor még konkrétan nem voltam a zenekar tagja, de emlékszem, hogy szinte miden alkalmat megragadtak és játszottak ahol csak lehetett, az sem számított, hogy fizettek-e a fellépésért vagy nem. De megérte, mert szép lassan nevet szereztek maguknak.

Mennyire volt akkoriban más a Losa hangzása?
Teljesen, most sokkal dinamikusabb a Losa. Nem korlátozzuk magunkat egy stílusra, SOSEM akarunk egy kategóriába beleragadni. Ha valami tetszik, azt megtartjuk a zenénkben, ami nem tetszik, azt meg nem& - ilyen pofon egyszerű a dolog.
Számos tagcsere is történt miután a zenekar Dallasba költözött. Ez mennyire volt hatással a zenekarra?
Szerintem óriási hatással volt! Ez új kezdetet biztosított mindannyiunk számára és így lehetőségünk volt mindenfélét kipróbálni, ami végül egy sokkal változatosabb, sokrétűbb zenét eredményezett, mint amilyet előzőleg játszottunk.

Az első demot 2003 októberében készítettétek. Gondoltátok volna, hogy már az felkelti majd egy olyan nagy kiadó figyelmét, mint a Metal Blade?
Azt már az első naptól fogva tudtuk, hogy ha a megfelelő emberek előtt játszunk majd, akkor bizony fel fogják kapni ránk a fejüket jó páran. Nem is annyira a demonk, mint inkább a koncertjeinkre figyelt fel a kiadó. Mindent megtettek azért, hogy minket és a zenénket olyan széles körökhöz eljuttassák, ahova magunktól sose jutottunk volna el. Ők már 20 éve benne vannak a dolgokban, és nagyon hízelgő, hogy most már mi is a részei vagyunk ennek.

Ahogy leszerződtetek hozzájuk neki is láttatok első albumotok felvételeinek, aminek Ti magatok voltatok a producerei.
A zene szerkezetének érdekében úgy éreztük, hogy az lesz a legjobb, ha mi magunk produceljük. A legkisebb változtatás itt vagy ott már máshogy hatott volna a lemezre. Valamint a pénz és az időbeli megkötés is szerepet játszott a dologban. Mindamellett a jövőben szeretnénk majd olyan lehetőséget, hogy producerrel dolgozhassunk. Dallasban került sor a lemez felvételeire, 2004. július 19. és augusztus 7. között, a Last Beat Studios-ban. Akkora szerencsénk volt, hogy Matthew Ellard-dal (Converge, Between the Buried and Me) dolgozhattunk egy hétig, az album keverésén. Az örök népszerűségnek örvendő Alan Douches pedig maszterelte a lemezt a West West Side-ban. A felvételek egyébként rendben zajlottak, időnként akadt csak némi számítástechnikai problémánk.
Milyen volt Matthew-val és Alan-nel dolgozni?
Matthew Ellard az egyik legösszeszedettebb és legenergikusabb ember, akivel valaha dolgoztam. Az az ember megállás nélkül tud dolgozni órákon át és talán ha egyszer áll csak meg enni. Csak legyen Snickers-e és Red Bull-ja és más nem számit. Nem szabad az útjába állni, mert egyszerűen csak elsodor.
Alan Douches mindent fenn New York-ban csinál, így közvetlenül nem dolgoztuk vele, csak telefonon beszéltem vele párszor és annak alapján szuper arc.

Eddig többnyire pozitív kritikákat olvastam a [The Perfect Moment]-ről. Hogy esett, hogy ennyire jól fogadták a bemutatkozó lemezeteket?
Mint minden mással, ha az emberek rászánják az időt a munkádra, az hízelgő, akár tetszik nekik, amit csináltunk, akár nem. Persze az mindig jó, ha dicsérnek. Minden mást fenntartással fogadunk...

Arról van fogalmad, hogy Európában vagy Amerikában fogadták-e jobban a lemezt?
Sejtésem sincs, hogy őszinte legyek.

Mennyire vagy elégedett a lemezzel?
Maximalista vagyok és mindig mindent újra és újraelemzek. Amíg találok benne valami olyat, ami tetszik, addig elégedett vagyok.

Milyen zenekarokhoz tudnád hasonlítani a Losa-t?
Rengeteg bandához hasonlítottak már minket, de mondok néhányat, akikhez a leggyakrabban: Mastodon, Converge, Tool. Nagyszerű társaság, ha engem kérdezel!
Milyen zenekarok voltak a Losa zenéjére hatással?
Opeth, Meshuggah, Tool, Pink Floyd, Led Zepplin ... hogy csak néhányat említsek.

A dalokat hogy alakítjátok?
A dalszerzés közös munka, mindenki beleadja a maga részét. Ennek tulajdonítható a zenénk változatossága. A szövegekért pedig az énekesünk Michael felel.

A zenétek változatos, gyakorlottságot és technikai felkészültséget igényel. Amikor írjátok a dalokat, mik a fő szempontok?
A The Perfect Moment-re vonatkozólag nem voltak ilyen előre meghatározott elképzeléseink. Hagytuk, hogy a zene magát nője ki és maga határozza meg a következő lépést, ettől is lett olyan élő, organikus az egész.

Vokálilag is nagy a változatosság. Mennyire megterhelő ez Michael számára?
Michael egyszerűen egy elképesztően jó énekes. Ennyi.

Milyen zenei hátteretek van?
Dave-t, a dobosunkat kivéve, mindenki magától tanult meg hangszeren játszani. De már mindannyian több, mint 10 éve zenélgetünk.

Milyen gyakran próbáltok?
Általában hetente háromszor, 3-4 órát egyszerre.

A lemez borítója sem az a kimondott metal album borító. Ki állt elő ezzel a borító tervvel?
Egy barátunk, Nathan Steinberg készítette. Odaadtuk neki a lemezt, elmondtuk neki a koncepcióját és hagytuk hadd dolgozzon. Szükségtelen is mondani, hogy nagyszerű munkát végzett és teljesen meg tudta ragadni a zenénk vizuális oldalát.

Az album változatossága miatt kétszer olyan hosszúnak tűnik, mint amilyen valójában.
Pontosan! Alig 40 perces introval, outroval együtt, de ha leülsz és úgy hallgatod, akkor sokkal hosszabbnak tűnik. Ez azért van, mert ez a lemez negyven percnyi folyamatos zene.

Van kedvenc dalod a lemezen?
Számomra az egész lemez egyetlen dal.

A szövegeket nem olvastam, de a számcímek alapján az az érzésem, hogy ez egy koncept lemez?
Igen, van az egész mögött egy koncepció, legalábbis számunkra. Az album mögött meghúzódó téma az új kezdetek ártatlansága és az utánuk következő veszteség. De a szövegeink úgy íródtak, hogy a hallgatónak magának kell beleolvasnia, hogy lássa beleillik-e.

Az album címe, 'A tökéletes pillanat' elég sokféleképpen értelmezhető, attól függően, hogy ki milyen hangulatban van, mit csinál stb. Mi volt a Ti gondolatotok, amikor ezt a címet adtátok neki?
A tökéletes pillanat több dologra is utal, de leginkább az alábbi kettőre: a már fentebb említett, az egész albumot átfogó témára, valamint a mi jelenbeli helyzetünkre, ami összefügg zenei karrierünkkel is. Megkaptuk a lehetőséget, hogy felvegyünk egy lemezt, amit aztán világszerte terjesztenek, és amivel turnézhattunk is - ez mind olyan dolog, amiről régóta álmodtunk, így ez a tökéletes pillanat

Turnéztatok az Államokban, miután kijött az album. Milyen volt?
Nagyszerű volt. Ez volt a legelső turnénk, úgyhogy rengeteget tanultunk és sok csodálatos új barátot szereztünk az út során. Valamint megtanultunk boldogulni az élet kényelmesebb dolgai nélkül, például rendszeres fürdés, ágyak, tiszta ruhák, stb. Alig várjuk, hogy újra útra keljünk.
Milyen visszajelzések voltak a hallgatók részéről?
Az emberek legnagyobb része meglehetősen fogékonynak tűnt arra, amit csinálunk. Egyébként úgy érzem, hogy egy kicsit emészteni kell. Ha az emberek néhányszor meg tudják hallgatni a CD-t, onnantól már jobbak a visszajelzések.

Valami esély egy Európa turnéra?
Egy tengerentúli turné mindig is a céljaink között volt. Ha lehetőség adódik rá, mi készen állunk.

Tervek az év hátralévő részére?
Turné, turné, turné. Mi egy új zenekar vagyunk, muszáj turnéznunk, hogy nevet szerezzünk magunknak, ez ilyen egyszerű.

Mit szeretsz a legjobban a Losa-ban?
Azt, hogy nincs semmilyen határ számunkra. A lehetőséget, hogy kreatív legyek és új ötleteket találjak, ezzel frissítve magam. Szeretem ezt az együttműködést.

Nem sok Losa interjút találtam a neten, de azokat mind Te adtad. A többiek is adnak interjúkat vagy ez mindig Rád hárul?
A legtöbb interjút én adom. Talán azért, mert én vagyok az az ember a bandában, aki a legtöbbet tud beszélni ... nem tudom. De a többiek is hozzáteszik a maguk részét.

Feltételezem, hogy nem tudtok megélni a Losa-ból.
Jelenleg Kory az egyetlen, aki dolgozik. Nekünk, többieknek nincs pénzünk. Szerencsére nagyszerű támogatóink vannak, akik a legteljesebb mértékben hisznek bennünk.
Korábban mondtam, hogy a banda weboldala nem túl informatív. Fejlesztés alatt áll vagy így akarjátok hagyni?
A jövőben indítani akarunk egy új honlapot, de azért ne várj túl sokat attól se, annyi lesz rajta, mint a mostanin. Nézd, mi zenélünk, pont. Szeretünk mindent egyszerűen csinálni egy kevés misztikummal.

Milyen bandákat hallgatsz otthon?
A Life Once Lost, The Black Dahlia Murder, Strapping Young Lad, Meshuggah, Team Sleep, Nine Inch Nails. Két feltörekvő bandát mindenkinek meg kell hallgatnia: a Strength In Numbers-t és a Jacknife-t.

Van még valami, amit szeretnél hozzáfűzni?
Köszönet neked és az olvasóknak, hogy hallgatjátok azt, amit csinálunk. Reméljük, a továbbiakban is támogatjátok az új zenéket. Ne álljatok be a sorba!

Köszönöm, hogy időt szakítottál ránk. Viszlát nemsokára Magyarországon.
www.losa.nu

Perkele