Tremor - Az old-school thrash nyomdokain
[2005-09-16] - Wendiii

A budapesti Tremor zenekar körül az utóbbi időben meglehetősen felforrósodott a levegő. A 2003-as Homályba Menet EP után intenzív koncertezésbe kezdett a banda. Felléptek önállóan, különféle klubokban, de a Kalapács zenekar társaságában kétszer is körbeturnézták az országot. Többek között erről, és a napokban megjelent új EP-jükről, a Thrashtamentumról faggattam a srácokat, Balogh Norbert gitáros/énekest és Dobó Tibor dobost.

Sziasztok. Akkor vágjunk is a közepébe. Meséljetek a csapatról! Hogyan indult, ki alapította?
Norbi: Sziasztok! A zenekar elődjét egy baráti társaságból kikerült hangszeresek hozták létre valamikor 2000-ben. Ma már csak Sanyi (basszusgitár) maradt meg az alapító tagok közül. Jómagam és Tibi (dobok) kis eltéréssel ugyan, de szinte egy időben kerültünk a zenekarba különböző utakon. Én már ismertem a srácokat, tudtam, hogy thrash metal-t játszanak, és mivel másodgitárost kerestek, lementem egy próbára és végül ott ragadtam. Az akkori dobostól nem sokkal később emberi problémák miatt kellett megválnunk, és elkezdtük keresni az utódját. Nem mondom, hogy könnyű dolgunk volt, mivel ez a műfaj még a metal zenén belül is eléggé rétegnek számított/számít, pláne 2000 környékére visszagondolva. Feladtunk hazánk vezető újságában egy hirdetést, amiben kb. annyit írtunk, hogy "Kreator/Sodom irányvonalú zenekar keres dobost". Nem fogalmaztuk túl a dolgot, és nagy szerencsékre megcsörrent a telefon, hogy "sziasztok Tibi vagyok, érdekelne a dolog". Érdekesség, hogy Tibi egy haverjánál futotta át a hirdetéseket, nem igazán foglalkozott már zenekar-alapítás gondolatával, de úgy döntött, hogy ezt még megpróbálja lesz, ami lesz. Ezután lefoglaltunk egy próbatermet, találkoztunk, zenéltünk ezt-azt, bár nem ment zökkenőmentesen mivel Tibi tapasztaltabb volt nálunk, idősebb is, hozzá volt szokva a viszonylag gördülékeny improvizáláshoz. Elkezdtünk játszogatni/ riffelni és 1-2 gerjedés után Tibi szólt, hogy lépjünk már rá a torzító pedálra, ha kiállás van, erre közöltük, hogy nekünk nincs olyan, viszont sörünk volt a gitártokban. Elég komolytalannak tűnhettünk, ha-ha. Sokat beszélgettünk erről és ő sem érti, hogy miért maradt akkor velünk, de szerencsére maradt. Beszereztük a technikai dolgokat, Sanyi pedig egyik próbán bejelentette, hogy kitalált egy jó zenekar nevet és így lettünk Tremor. Akkoriban négyen voltunk, de meg kellett válnunk a másik gitárostól különböző okokból, és azóta is csak egyszer találtunk "látszólag" megfelelő személyt a posztra. Már ő sincs velünk, így megmaradt a klasszikus trió felállás, és szerintem ez már aligha fog változni. Rengeteg minden történt a megalakulásunk óta és most eljutottunk a harmadik felvételünkhöz, ami a Thrashtamentum EP 2005 címet kapta.

Milyen tapasztalatokat szereztetek a turnén?
Norbi: Az egész úgy indult, hogy összefutottunk egy koncerten a Kalapács zenekar gitárosával, akit nem ismertünk azelőtt személyesen, Tibi viszont ott ragadt az asztaluknál és elég sokat beszélgettek. Először nem esett szó arról, hogy mi valamikor is játszunk együtt, de ahogy telt az idő, és fogytak az újabb körök a pultnál (ha-ha), ráterelődött a szó, hogy indul egy Kalapács turné és még nincs meg az élőzenekar. Erre egyből lecsaptunk, úgy gondoltuk, hogy ezzel sokat lendíthetnénk a bandán, és sok olyan helyre eljuthatunk, ahol azelőtt sosem játszottunk. Adtunk egy felvételt és némi információt magunkról, majd vártuk a visszajelzést. Emlékszem, épp külföldi nyaralásomból tartottam hazafelé mikor jött a telefon, hogy "Ok srácok, részünkről semmi akadálya, jöhettek".
Miután hazaértem összeszedtük magunkat, elmentünk megbeszélni a részleteket, és már csak a szervezés volt hátra, szállítás stb. Szerencsére minden összeállt időre és innentől kezdve minden akadály elhárult. Mivel azelőtt sosem volt ilyen "körútban" részünk minden élmény újszerűen hatott. Rengeteg tapasztalattal lettünk gazdagabbak, sok embert ismerünk meg az ország minden pontján. Általában, a black/ death/ thrash híveket fogta meg a zenénk, bár ezt tudtuk az elején is, hogy nekünk ők kellenek elsősorban, mert mégiscsak hozzájuk állunk legközelebb. Vittünk CD-t, pólót mindenhová, és voltak állomások, ahol baromi jól fogadták a zenekart. Sok helyen kitörő lelkesedés volt, hogy ilyen jellegű thrash metal-t hoztunk nekik! Hozzá kell tenni, hogy a rengeteg beszélgetésből, amit koncertek után folytattunk kiderült, hogy sok ember várná a keményebb, úgymond underground metal zenéket, de csak nagyon ritkán jut el egy-egy ilyen jellegű zenekar ezekre a helyekre. Mi büszkék voltunk rá, hogy valahol ezt az irányvonalat képviseltük és ezeknek a rétegeknek szereztünk jó estéket. Ugyanúgy tudott azonosulni a zenénkel a black metal rajongó, mint a thrash/ death/ extrém metal hívő! Ez persze nem azt jelenti, hogy csak nekik játszottunk, voltak azért átfedések az úgymond Kalapács közönség és a miénk között. Úgy érzem jól kiegészítettük egymást. Összesen két turnén vettünk részt és 19 állomás után szinte csak jó emlékeink vannak. Voltak kevésbé jó helyszínek is, de túlnyomó többségben minden rendben zajlott. A Kalapács zenekar tagjaival is nagyon jó kapcsolatba kerültünk.

Milyen módszerrel zajlottak a felvételek? Már kész dalokkal mentetek le, vagy voltak olyan vázlatok, amik ott nyertek végleges formát?
Norbi: Mire eljutunk a stúdióig mindennek a helyén kell lennie. Sosem volt ránk jellemző, hogy ott dolgozzuk ki a témáinkat, vagy, hogy bizonyos részek ne lennének letisztázva a próbateremben. A stúdiózásnak is megvannak a nehézségei, itt már nem igaz a mondás, hogy a hangerő ápol és eltakar, sok minden kiderül, de a lehetőségek is szinte határtalanok. Nemegyszer előfordult, hogy kibővítettünk témákat, vagy próbálgattunk különböző effekteket de a számaink alapból nem változtak a próbatermi verzióhoz képest. A felvételek sem zajlanak másképp, mint a többi zenekarnál. Egyébként kifejezetten szeretünk stúdiózni, jó látni, ahogy összeáll egy adott felvétel.

Mennyi időt töltöttetek a stúdióban?
Norbi: Összesen két hét alatt nyerte el végleges formáját az EP. Eközben készítettük a borítót, és a honlapot is átalakítottuk. Miután kezünkben volt a felvétel a sokszorosítás következett, majd végül a nyomdai dolgok. Az előző anyagunkhoz képest lényegesen jobban és gördülékenyebben haladtak a háttér munkák. Mindenkinek köszönet a segítségért.

Valószínűleg ezt már sokan kérdezték, de lesz valaha egy második gitárosa a csapatnak?
Norbi: Valóban sokan kérdezték, és próbáltak minket meggyőzni, hogy nekünk erre feltétlenül szükségünk van, de úgy gondoljuk, hogy most már aligha változik ez a felállás. Túl sok volt a negatív tapasztalatunk e téren. Minden nagyképűség nélkül ki merem jelenteni, hogy velünk nagyon jól ki lehet jönni emberileg, lehet velünk együttműködni, egy csapat vagyunk. Sosem a technikai tudás volt a gond gitárosoknál, hanem az emberi hiányosságok, amikkel nem tudtunk mit kezdeni.
Tibi: Csatlakozom az előttem szólóhoz.
Milyen bandák voltak hatással Rátok?
Norbi: Sok van, ezért nehéz lenne felsorolni, inkább összegzem, legfőképp thrash és black metal, ezekből is az old school vonal. Thrash-ből pedig inkább a német.
Tibi: Slayer, Kreator, Grip Inc., Testament, Destruction, Sodom, Exodus.

Gondolom nem a zenélésből éltek, ezért nem kerülhető meg az a kérdés, hogy mivel foglalkoztok civilben?
Norbi: Na igen, a thrash metal nem haverkodik a pénztárcával, mindhárman hasznos tagjai vagyunk a társadalomnak. Jómagam informatikával foglalkozom egy cégnél, este meg minden mással (ha-ha). Sanyi eladó egy poszter/írószer stb. boltban.
Tibi: Motoros postásként dolgozom.

Eddig már két anyagotok jelent meg, az Elveszve demo és a Homályba Menet EP. Ezekre kaptatok-e reakciókat valamilyen újságtól?
Norbi: A demo 2001-ben készült, akkoriban nem igazán kaptunk publicitást semerre, bár így visszagondolva még nagyon tapasztalatlanok voltunk a terjesztés terén. A barátainkhoz/ haverokhoz eljutott, többnyire jó és építő jellegű kritikákat kaptunk róla, viszont mégsem adta meg a kellő lendületet és szép lassan leapadt az érdeklődés. Volt, akit megleptünk a zenénkkel, volt, akinek nem tetszett. A Homályba menet EP-vel viszont úgy érzem, kitapostuk az utat a legújabb felvételünknek. Valami megmozdult akkoriban, egyre több érdeklődő volt, ezúttal már jó kritikát kaptunk a vezető újságtól, terjedt az Interneten is, sokat jártam postára abban az időben. Adtunk egy 3 oldalas interjút egy magyar black/ death/ thrash fanzine-nek ami szintén széles körben ismert, tényleg sok embert érdekelt az EP, és a Kalapács bulik alatt is fogyott belőle. Általában úgy van, hogy valaki vesz egyet, a haveri kör pedig átírja magának, ha-ha. Szóval összegezve a Homályba Menet már önmagát is terjesztette. Ezzel párhuzamosan, pedig sokat koncerteztünk mindenfelé. A terv ez volt mikor kijöttünk a stúdióból 2003 novemberében, tanultunk a demo hibáiból és egy nagyon jó másfél évet zártunk.

Mi inspirál benneteket a zenélésre? Mi motivált Titeket, hogy ilyen zenekart alapítsatok itt Magyarországon, ahol meglehetősen visszaszorított a rock/metal műfaj?
Norbi: Részemről minden lépcsőzetes volt. Elkezdtem metal zenét hallgatni, majd később rájöttem, hogy gitároznom kell, és aztán már adott volt, hogy szükségem van zenekarra, mert baromi unalmas otthon pengetni! (ha-ha) Az inspirációt egyértelműen az általam hallgatott bandáktól kaptam, viszont a mikrofon később jött a gitár mellé. Teljesen véletlenül felfedeztem, hogy a kettő nekem menne egyszerre, és amúgy sem találtunk énekest. Egyébként Tibi ösztönzésére maradtam a mikrofon előtt, mivel úgy gondolta, hogy be fog érni a hangom az ilyen fajta thrash muzsikához. És mivel imádom a műfajt, amit játszom, egyre jobban működött a dolog.
Tibi: Mióta az eszem tudom, foglalkoztat a zene, már gyerekkorom óta dobolnék, ha rajtam múlt volna. Irigylem azokat, akiket már korán elkezdenek tanítani, vagy engedik őket, hogy maguktól játszhassanak hangszereken! Visszatérve a kérdésre, én beleszerettem a zenélésbe. Úgy gondolom a thrash fanatistája, vagyok! Az, hogy itthon milyen a kemény zenei helyzet, arról nem mi döntünk, ezt csak elhivatottan lehet csinálni! (Utasítottam már vissza "divatzenekarok" felkéréseit)

Pénteken a PANKKK program pályázatainak határideje lejárt. Pályáztatok? Vannak elvárásaitok?
Norbi: Az az igazság, hogy csak nagy vonalakban hallottam erről a lehetőségről így elvárásom sincs. Valahogy elkerült most minket ez a dolog, de ezúton sok sikert a pályázóknak!

Nagylemez lesz?
Norbi: Mindenképp a céljaink között van, de amíg nem érezzük, hogy minden körülmény adott hozzá, és nagyjából mindent a kezünkben tudunk tartani ezzel kapcsolatban, addig maradunk a kisebb kiadványoknál. Sokszor elgondolkodtunk, de egyenlőre nekünk jobban megéri, hogy többször is EP-vel jövünk ki, minthogy egy nagylemezzel. Ahhoz, hogy szinten tartsuk magunkat, és ne tűnjünk el, ez most kézenfekvőbb. Hangsúlyozom egyelőre! Egy nagylemez esetében egy csomó olyan "új" körülmény is bejönne, ami a háttér dolgokat érinti főleg. Viszont nem tagadom, jó lenne egyszer kézben tartani egy Tremor nagylemezt, de most még nincs itt az ideje! A Thrashtamentum EP-vel viszont megpróbálunk külföld felé is nyitni, mivel két nótát angol verzióban is felvettünk. Meglátjuk, meddig jutunk, mindenesetre vesztenivalónk nincs.
Mikor lesztek láthatók legközelebb, és hol? Esetleg valami turné?
Norbi: Az eddigi legátfogóbb promóciót szeretnénk adni a Thrashtamentum EP-nek. Szeretnénk, ha mindenkihez eljutna, aki csak érdeklődik a műfaj iránt, ezért a honlapra is feltettük az új számokat, ahol bárki meghallgathatja, a letöltés azonban nem lehetséges. Aki azonban komplett CD-t szeretne igényes kivitelezéssel, teljesen baráti áron, több helyen is be tudja majd szerezni, és még tudni is fogja, hogy mire számítson. Ezúton is köszönjük mindenkinek, aki támogat minket a vásárlással és nem a honlapról szeretné mindenáron letölteni különböző trükkökkel! Ha-ha.
Visszatérve a kérdésre, szervezzük az őszi fellépéseket, de konkrét időpont még nincs. Hamarosan azért lesz koncert és mindenképp a fővárosban szeretnénk játszani első körben, mivel a Kalapács bulik alatt főleg a különböző megyei nagyvárosokat jártuk. Turnéról nem tudunk egyelőre, de a honlapon rajta van az elérhetőségünk (ha-ha).

Végezetül halljunk valami jó sztorit a zenekar háza tájáról!
Norbi: Most hirtelen az egyik budapesti koncertünk jut eszembe, a helyszín egy belvárosi klub, ami nagyrészt hard rock zenekaroknak adott fellépési lehetőséget, ahol ha jól tudom már megszűnt az élőzene egy ideje. Visszatérve a sztorihoz, Tibivel sétáltam a városban, és kitaláltuk, hogy itt meg lehetne próbálni valamit. Betértünk és megkerestük a tulajt. Elbeszélgettünk vele, és miután kérdésére válaszolva blues alapú dallamos heavy metal-ként írtuk körbe a zenekart, nagyon megörült nekünk és egyeztettünk egy pénteki időpontot! (ha-ha) Aztán mindenkinek leadtuk az infot, aki csak szóba került, hogy jöjjenek el, mert ez nagy buli lesz! Minden várakozást felülmúlt a látogatók száma, hirtelen ellepték a helyet a metal arcok, a tulaj már sejthetett valamit. Volt némi csúszás, így viszont a fogyasztás kissé magasra ugrott a közönségnél, aztán belevágtunk a koncertbe. Az első szám közepén 30 000 Ft -os kár keletkezett, mint az kiderült, majd kicsivel ezután az énekhangfal rádőlt a keverőpultra, többen ráestek a színpadra mire a tulaj felugrott, elvette a mikrofont, felkapcsoltatta a villanyt és megpróbált hatni a közönségre többek között azzal, hogy nem engedi tovább játszani a bandát. Erre többen is hangosan elküldték emberünket a f...ba (ha-ha), mivel nem értették, hogy ki ez az erősen középkorú nem zenekari tag a színpadon. Tiszta káosz volt, de aztán mivel jó volt a fogyasztás továbbengedte a bulit némi rendrakás után és 1-2 security jelenléte a közönségre is hatott, bár az intenzitás megmaradt. Ilyen szintű pogo-t látni azért élmény volt. Koncert után is buliztunk még pár órát. Ezenfelül még a koncert elején odaadtuk a kamerát egy havernak, hogy mindent vegyen fel és ő végig kamerázott is nagy átéléssel, csak a "REC" gombot felejtette el benyomni a "szerencsétlen", mint az másnap a visszanézésnél kiderült Csak az üres képernyőt sasoltuk. Nem látszott rajta, hogy ennyire ittas, azért bíztuk rá! Így ez a koncert csak emlék marad.(ha-ha)

Köszönöm, hogy szakítottatok rám időt.
Köszönjük az interjút, THRASH ON!!!

www.tremor.hu


Wendiii