Wackor - Miki
[2005-09-29] - Hajas

A Wackorból Küki és Slayercsabi is kiállta már személyeskedő rovatom zaklató kérdéseit, így már csak Miki,a csapat gitáros/énekese volt hátra.

A szokásos beugró kérdés: milyen bandák hatására lettél rocky, és mik a jelenlegi kedvenceid?

Alapból old school rocker vagyok. Mikibá (Miki faterjáról van szó - Hajas) körül háttérzeneként folyamatosan olyan alapbandák lemezei forogtak, mint Pink Floyd, AC/DC, Queen, Black Sabbath, Thin Lizzy, Deep Purple, Led Zeppelin, ZZ Top, meg egy csomó minden a finomabb vonalból mint plö Police (ami szerintem a Wackorban simán hatás), Paul Simon, Peter Gabriel, Bob Marley, UB40, Kraftwerk, Jean-Michel Jarre, Vangelis és még rengeteg minden. Van valahol a padláson egy ütött-vert Tesla lemezjátszónk, vagy egy szekrény régi bakelittel. Én ezeken nőttem fel, a mai napig szívesen hallgatok ilyesmiket. Aztán volt szerencsém élőben látni a Queen-t '86-ban, ahol egycsapásra megtapasztaltam milyen ez az egész nagyon nagyban, és megpecsételődött a sorsom. Ahogy ástam magam jobban befelé a zenébe, egyre durvább dolgok kezdtek érdekelni: Metallica, Mötley Crüe (az '88-ban még atomkemény volt, hehe), Megadeth meg minden, amiben volt sok energia és M, vagy Metal volt az elején. A '90-es évek eleje felé, farmerdzsekis AC/DC-Metallica Beavis & Butthead rocker voltam. Aztán kaptam egy-két "modernebb" hangvételű kölcsönkazit az akkori zenekarom, a Rózsaszín Kutyaharapás dobosától, Kőszegi Csabitól akinek hatalmas gyűjteménye volt. Sepu, Prong, Alice in Chains, Stone Temple Pilots, Soundgarden, Anthrax és még rengeteg jobbnál jobb zene jött tőle, aminek hatására lassan grunge/metal arc lettem, de volt három olyan, ami alapjában megváltoztatta a zenei látásmódomat: az egyik a Pantera - Vulgar Display of Power, ami grungerből full verziós metalost csinált belőlem, a másik a Helmet - Meantime lemeze, ami kipattintott a 2/4 ritmusvilágból, és némileg később a Faith No More - King for a Day... albuma, ami rendesen kitágította a látásmódomat.
A mostani időkben az a trend, hogy egyre több itthoni anyag pörög a lejátszómban. Például a múlt évben kijött friss anyagoknak nálam legalább a fele magyar volt, sőt, ha belegondolok, mit hallgattam legtöbbet, akkor sűrűségben a Watch My Dying - Klausztrofónia, IstenHátaMögött - Rosenkreutz... , Korog - 2004, CDT - Versus albumok plö símán lenyomták nálam az új Megadethet, Mastodont, Helmetet stb.

Aktuális kedvencem nem szokott lenni, mindig a hangulatom dönti el, hogy épp mi szól. Az elmúlt pár héten kb ezek voltak: Matt Uelmen (Diablo I & II Soundtrack), Mastodon (Leviathan), Inner Sight (Blue Shadow), Poets of the Fall (Signs of Life), Metallica (Master of Puppets), Police (Zenyatta Mondatta), Korog (Álmodj Makkal), Judas Priest (Painkiller), Faith No More (Album of the Year), CDT (Versus), System of a Down (Mezmerize), Pantera (Reinventing the Steel), Nuke (Junkyard EP), Anthrax (The Greater of Two Evils), Ozzy Osbourne (No More Tears).

Mi volt rajongóként az első, illetve a legfelejthetetlenebb koncertélményed?

Queen, 1986, Budapest. Ott kaptam az inspirációt, hogy zenéljek. Aztán megemlíteném az 1991-es budapesti Monsters of Rock fesztivált is, amin a Queensryche - Mötley Crüe - Metallica - AC/DC henger ment. Onnantól tudom, hogy gitár. Illetve, valamikor kilencvenvalahányban, U2 a Népstadionban. Ott az esett le, hogy bármekkora is egy zenekar, és bármekkora hírverés meg show is van a produkciójuk körül, akkor is lehet dögunalmas koncertet adni.

Ki a kedvenc gitárosod, valamint énekesed?

Csak egyetlen énekest és egyetlen gitárost nem tudok mondani. Rengeteg olyan arc van, akire felnézek és hatással volt rám, nem nagyon tudnék sorrendet állítani. Énekesnek mindenképpen mondanám Freddie Mercury-t (RIP), Mike Pattont és Layne Staley-t (RIP). Frontembernek Henry Rollins a megfejtés nálam. Azért John Bush, meg talán a fénykorában Phil Anselmo is odaférne a vályúhoz:).
Gitárosnak Brian May mai napig az egyik kedvencem, mert hihetetlen szépen, karakteresen és sokoldalúan tudja megszólaltatni azt a gitárt, Dick Dale (akinek nincs meg hogy ki az arc: ő pengeti a Ponyvaregény / Taxi hírhedt instru betétdalát, aminek becsületes címe: Miserlou) aki a világ első metalos hozzáállású gitáros arca volt már a legelejétől. Annak ellenére hogy az még az 50-es években volt, még mindig töretlenül nyomja az ipart és az első hangból megmondod, hogy ő játszik még akkor is ha életedben nem is hallottál róla. Ezenkívül Malcolm Young, mert ő a legzseniálisabb ritmusgityós, és Dimebag Darrell (RIP) - no comment.

Könyvben és filmben mik a favoritok?

Könyv: 42! Évekig olvasgattam a Galaxis Útikalauzt oda-vissza és nagyon nem hatott meg sok minden azon kívül. Egyébként klasszikus sci-fi őrült vagyok: Asimov, Wells, P.K. Dick, A.C. Clarke, Verne stb. Mostanában sajnos egyáltalán nincs időm olvasni. Amikor odáig jutok nagy ritkán, inkább írni szoktam.
Film: Ponyvaregény, Brian Élete, Kill Bill, Gyalog-galopp, Star Wars sorozat (annyira, hogy még az "Episode I" is bejön - JAJJ), A Gyűrűk Ura trilógia, Bud Spencer-Terrence Hill összeállításban szinte minden és persze a nagy magyar klasszikusok: Európa Kemping, Roncsfilm, Lámpást adott nekem az Úr Budapesten stb.
Nem egy tipikus intellektuell téma, de szerintem totál ide tartozik: GTA - San Andreas m/. Az egész sorozatnak totál megszállottja vagyok, a legelső résztől. Mostanában, amikor időm engedi, a Star Wars K.O.T.O.R. részeket is nyúzom néha alvás helyett. Az abszolút 1 viszont az UFO: ENEMY UNKNOWN című múltszázadi darab. Amiatt vettem meg az első PC-met, amiből később az első SoundBlaster AWE64 hangkártyával felfegyverzett demóstúdiót kalapáltuk össze. A mostani színvonalhoz már kicsit viccesnek tűnik az egész, de akkor óriási megfejtés volt, mivel ezzel egyszerre tudtunk felvenni és lejátszani.
Számodra mi volt a legnagyobb esemény a Wackor életében?

Amikor végre megjelent az első lemez. Legalább 3 évig írtuk, aztán amikor eljutottunk odáig végre-valahára, hogy felvegyük, akkor mindenféle nyalánkság a nyakunkba szakadt. Volt a megjelenésig egy teljes EÜ alkalmatlansági szünet, mivel a felvételek közben 6 hónapra elment a hangom és ebből 4 úgy telt el, hogy nem is volt sok remény, hogy újra mikrofon elé tudok állni, tehát ott állt a lemez félkészen, miattam. A "pályán kívül" is mindenféle probléma húzott-tépett minket abban az időben. Ha minden jól ment volna, 2003 májusában kész az album. Amikor egy évvel később Tomiék (Holosonic) beállítottak a kész CD-pakkal, legszívesebben sírva fakadtam volna örömömben. De az nem metalos, szóval "könnyek ki" helyett "Jim Beam be" lett a vége.

El tudnád képzelni Küki, vagy Csabi nélkül a zenekart, vagy az már a feloszlással lenne egyenlő?

Nem tudom elképzelni más arcokkal ezt a bandát. Ennek pont ettől a három pofától van olyan karaktere, amilyen. Vannak sokkal jobb gitárosok, énekesek, basszeresek, dobosok - de biztos vagyok benne, hogy együtt annyira egy irányba nem tudnának állni a Wackorban, mint mi hárman. Sokat számít a lassan 9 együtt átzenélt idő, de nálunk szerintem az emberi tényező a legfontosabb. Kükivel több, mint 25 éve vagyunk barátok. Csabival lassan valahogy úgy 12-13 éve lesz. Nagyon sok jón-rosszon átmentünk együtt, segítettük, erősítettük vagy atom lebasztuk egymást, amikor annak volt a helye, és ez a nyíltsisakos viszony jól egymáshoz deformálja az embereket. Egyikőnk sem egyszerű eset, de az idők alatt jól megtanultuk tolerálni és kezelni egymást. Persze, sok mindent hozhat még az élet, nem lehetetlen, hogy projectként játszunk akár együtt, akár külön még itt-ott, de szerintem mi együtt maradunk így, amíg járóképesek vagyunk.

Kedvenc kaja-pia-nő?

Kaja: Talán a tésztafélék mindenféle változatban és minden, ami sajtból van. Amúgy jöhet bármi. Mondjuk, a nagy, nehéz, zsíros-cupákos-porcogós kaják annyira nem.
Pia: Bornak a Tokaji, sörnek a Heineken, töménynek a Ballantines, bár kezdem újraértékelni a minőségi barackpálinkát. Amúgy egyáltalán nem vagyok nagy piás, évente úgy 1-2 orbitális elhajlásom szokott csak lenni. A szénsavas üdítőket viszont nem nekem találták ki. Minden bajom van tőlük.
Nő: A kedvesem, Gabi. Tündéri egy lány, amióta együtt vagyunk, azóta át kellett értékelnem sok dolgot, amiről azt hittem, hogy egyáltalán nem is létezhet, pedig de:). Vagy ilyen világhíres dívát mondjak, akit a világ legszebb nőjének tartok? Hát, nem vagyok egy idealizásós arc, és semmilyen nő sem fog meg igazán, akit nem "tapasztalok meg" személyesen a valóságban, szóval nem tudok Neked olyat mondani. Amikor plö régen a többi 10 éves kissrácnak Samantha Fox cickói voltak a falára poszterelve, nekem egy hatalmas MIG-21-es vadászgép A2-es képe lógott az ágyam felett. Aztán egy Benetton BMW. Az mondjuk más kérdés, hogy amikor 1-2 évvel utána ők még mindig horgászni meg bicajozni mentek, akkor én randira. Na jó, egye fene, Liv Tyler például egész helyes csaj. Persze, Trinity sem rossz...
Egy kapcsolatban mi a fontosabb? A külső, vagy a belső?

Szerintem ahhoz, hogy "kapcsolat", ezeknek semmi köze sincs. A vonzalomhoz van, ott mindkettő számít. A külső alapján lehet valakire felfigyelni, a személyiségébe, kisugárzásába pedig beleszeretni. Szerintem egyik nincs a másik nélkül. Viszont a kapcsolat az szürke hétköznapi hadszíntér, ahol hiába vonzódik két ember egymáshoz és hiába jó arcok külön-külön, ha kölcsönösen és együtt nem tudnak egymáshoz toleránsak és "csak" társak lenni az élet legegyszerűbb és legunalmasabb dolgaiban, akkor előbb-utóbb zúzda.

Hivő vagy?

Istenben igen. Vallásban nagyon nem, mert mélyen belelóg az ember keze. Egészen lepusztítva annyi az egészről a nézetem, hogy: good man - bad man - dead man- amen:). Ha a tettekben jóra törekszel, de egy büdös szót nem álszenteskedsz egész életedben, akkor - amennyiben létezik az 'odaát' - nem hiszem, hogy elvesznél a szemétben. Ellenben, ha egy határnagy szar vagy az életben, de szépen imádkozol sokat, akkor megérdemled a legrosszabbat. Ezen a világon kell törekedni a jóra. Amúgy egyáltalán nem vagyok meggyőződve, hogy olyan, hogy 'odaát' egyáltalán létezik-e, és csak nem mi reagáljuk "kissé" túl a saját fontosságunkat. A véletlenekben viszont egyre kevésbé hiszek. Sokszor érzem azt is, hogy a mérhetetlen mértékű, ostoba és rosszindulatú emberi kosz mellett van valami mindent átfogó jóakarat, amit viszont meg sem próbálok megszemélyesíteni, és az én szűkös felfogóképességemhez deformálni. Ha nem lenne valami, már rég egy élettelen radioaktív kődarab lenne ez a bolygó. De a legfőbb dolog, ami miatt azt gondolom, hogy van valami az anyagi léten kívül, különösebb bonyolítás nélkül: a zene.

Összességében hogy vélekedsz az internetről?

Remek, világot nyitó, függőséget okozó, borzasztó dolognak tartom. Addig jó, amíg az ember a való életének dolgaihoz nyer belőle információkat és tart kapcsolatot olyanokkal, akikkel másképp nem tudna. Onnantól rossz, amikor pótcselekvésbe fordul élet helyett. Amikor nagyon nem mentek a dolgaim, volt olyan, hogy teljesen beletemetkeztem a virtuális valóságba. Pedig a valóságos valóságban minden megtalálható, csak legfeljebb küzdeni kell érte sokat, és élni kell a lehetőségekkel. Mondjuk ha itt elkottáz az ember valamit, akkor állást menteni, kilépni, oldalt frissíteni és másik felhasználói néven visszalépni nem nagyon lehet.
Egy vitában el szoktad ismerni, ha nincs igazad?

Igen, de nagyon-nagyon ritkán változtatom meg a véleményem. Ha hirtelen kell lereagálni valamit, és nincs igazam, akkor persze utána elismerem, de ha valaki az alapelveimet próbálja terelgetni - na azt felejtsd el.

Ha választani kéne, jobb vagy bal?

Jobbkezes vagyok, de bal kézzel fogom a gitár nyakát. Mindkettő kell az egyensúlyhoz. Vagy ez ilyen politikai indíttatású kérdés akar lenni? Akkor: nem, ezek a mindenféle oldalisok, isták meg izmusok meg szocik meg demók meg konzervatívok meg radikálisok nem engem képviselnek, legfeljebb egyre jobban nehezítenek a mindennapjaimon az önzésükkel és/vagy az ostobaságukkal. Globális dolog: nincs közöttük különbség sehol. Szavazni sem szoktam menni. Nem látom túl sok értelmét.

Hazudnál-e a bíróságon, ha ezzel megmentenéd egy haverodat?

Persze!:) Mondjuk, szitufüggő. Ha például elemelné a gitáromat, akkor utána nem neki kéne a bíróságon ülni, hanem nekem, és akkor valaki másnak kéne megmentenie az illető esztétikai megjelenését, testből történő lécdarabok és hangtechnikai segédeszközök diszkrét eltávolításával.

Mit csinálsz, ha belédkötnek? Bunyó, vagy inkább hátrálsz?

Meghátrálni soha, bunyó sem nagyon. Eléggé diplomatikus úton szoktam rendezni a dolgokat, ha úgy alakul. Nem vagyok egy balhés arc. Egy kezemen meg tudom számolni az összes tettlegességig fajultat egész életemben, és egyik sem a "harcmezőn" dőlt el végül, hanem azon múlt, hogy rá tudod-e kényszeríteni az akaratodat a másikra vagy sem. Amúgy jó kríziskezelő vagyok, és borzasztó nehéz kiakasztani. Ha ez azonban megesik, akkor baj van.

Ha kipróbálhatnál egy időgépet, hova mennél?

Benne élek, mint Te, meg mindenki más. Minek próbálgatnám ha egyszer folyamatosan ketyeg? :) Amúgy Új-Zélandra, öt perc múlva. Megnézném magamnak szívesen azt a helyet. Sohasem gondolkodtam rajta amúgy, mert eléggé jól elvagyok a mával, de ha úgy adódna, akkor jól előre mennék. Roppant izgalmasnak találom a technikai fejlődést, kíváncsi lennék, hová tartunk és hogy mi lesz megvalósítható az elképzelésekből. De ha mindenképpen visszafelé kéne, akkor 1962-nél megállnék. Akkor jött ki az első Marshall erősítő, de előtte nem nagyon volt normálisan szóló, mocsadék gitárhang. Halálra untam volna magam. Ellenben volt hidegháború, világháborúk, a mostaninál nagyságrendekkel nagyobb ipari méretű lehúzás, inkvizíció, trójai faló, piramis, rézkorszak, kőbalta, előember, killer meteor, dinoszaurusz, papucsállatka, RNS-világ, ősleves, nagy bumm... Na, nem :)

Mit gondolsz a valóságshow-król és szappanoperákról?

Nem kimondottan az én világom, arról nem is beszélve, hogy nincs időm nagyon ilyesmiket nézni. A saját WackorMiki szappanoperám real-time epizódjaiban 24 óra alatt ilyen 30-35 órányi dolog szokott történni, sokszor az alváson spórolok. Amikor meg nagy ritkán a folyamatos rohanásban leomlok a TV elé éjfél-egy-kettő körül, akkor is inkább a Discovery Channel-re szoktam a kaja előtt elaludni. Ha szerencsém van, akkor valami járgányos, repülős vagy űrkutatási téma van. Valamelyik éjjel például végiglapoztak pár nívós autógyár történetén, eléggé érdekes volt.
A hajnali bealváson kívül viszont tényleg olyan keveset nézek TV-t, hogy nincs igazából tévé-véglényes tapasztalatom, egyetlen valóságsó blokkot vagy tipikus közép-amerikai szappanopera epizódot nem láttam végig. Viszont, túl nagy véleményem nincs a dologról, mint jelenségről. Hihetetlen, hogy mennyi fölös ideje van az arcoknak ilyesmikkel foglalkozni, meg azt számon tartani, hogy ki kinek a kicsodájával csinál micsodát, mert egy másik valakinek a valakije nem csinál semmit az első valaki nemt'om kicsodájával, aki ezért senkinek sem a valakije közben valaki másnak a mindene, aki közben mindenkinek az anyja, apja, lánya vagy mindegyik, mert az első valaki a második valakivel összejött 12 epizóddal ezelőtt, amikor az a negyedik valaki keresztbe tett egy ötödik valakinek, és közben mindenkinek olyan megjegyezhetetlen neve van, mint egy pizzéria étlapján a kaják.
Azon a kaszton, hogy "valóságshow sztárja" meg mindig halálra röhögöm magam. Nagyon-nagyon szarul érezném magam a világban, ha csak azért lennék King-of-Orient mert "VV brádör 9 Gizi" vagyok, XYZ tévécsatorna tulajdona, de amúgy a létezésen kívül nem nagyon teszek semmi rendhagyót azokon a tök átlag dolgokon kívül, amit ilyen nívós, valósághű sztármagazinok jól felpumpálnak. Mondjuk ez kétoldalú, nyilván nem pörögne a műbalhé-ipar annyira, ha nem lenne rá iszonytató mértékű igény.

Ha egy dolgot változtathatnál a világon, mi lenne az?

Biztos vagyok benne, hogy egy dologgal nem lehet változtatni rajta. És bármilyen nagyszerű is lenne az az egy dolog, az tuti, hogy legalább a népek felének rosszul jönne le és morognának folyton, meg gyilkolni kezdenék egymást. Amúgy valószínűleg az emberek hosszútávú felelősségtudatával kezdenék valamit. Az nagyon nincs rendben.

Mi volt a jeled az oviban?

Lufi, csiga, kasza.
Mi a leghúzósabb sztori, ami valaha megtörtént Veled?

Múlt évben játszottunk egy helyen, ahol minden rendben ment egészen addig, amíg Kükivel össze nem értünk a színpadon. Valami agyahagyott konfot mondtam 2 szám között, ő meg szakadt rajta, odalépett hozzám, és a halántékomhoz érintette a mutatóujját, jelezve az elmeállapotomról alkotott véleményét. Az erősítője -mint kiderült később- egy rosszul földelt konnektorba volt dugva, és az egész cájg a kezén és az én fejemen keresztül földre került. Nem tudom, mekkora volt a juice, de utána Kükinek kábé fél óráig teljesen elzsibbadt a keze. Hát gondolhatod, mit kaptam az agyba. Utána még olyan 1-2 óráig csak furcsa szédülés, hányinger, azután amikor hazaértünk, akkor teljes összeomlás. Remegtem, mint a kocsonya. Utána hetekig estem-keltem, mert folyamatosan forgott velem a világ, meg össze-vissza cseréltem a betűket gépelés közben, és hosszabb, írt szavakat sokszor nem tudtam értelmezni. Gyakran ki is hagyott a memóriám pillanatokra, és totálisan összekevertem az irányokat, némi szokásoshoz képest durvább beszédzavarom is volt, plusz állandó hasogató fejfájás, hányinger, rettenetes tompaság. 2-3 hónap volt, mire minden elmúlt, addig viszont eléggé furcsán voltam. A doki -aki kezelt- azt mondta, hogy a tünetekből ítélve nem kis delej rohant át a fejemen, és kurva szerencsém volt, hogy nem maradandó agykárosodás lett a dologból, vagy nem maradtunk ott mindketten. A sztori tanulsága az, hogy akármennyire is magabiztosan érzi magát az ember gitárral a kézben mer' az jó, az erősítők azért masszívan 220V-os feszültséggel működnek, és sajnos (főleg a gyengébben felszerelt klubokban) nem lehetsz biztos benne, hogy a földelt konnektor tényleg jól van-e bekötve. Életmentő lehet egy fázisceruza vagy valami egyszerűbb multiméter, amivel buli előtt meg lehet mérni, hogy mi is a pálya. A másik abszolút megfejtés egy rádiós rendszer, ami azon a plusz szolgáltatáson kívül hogy nem vagy helyhez kötve, teljesen leválaszt az erősítőtől és ha bármi rázós villanyos gond van, akkor legfeljebb az erősítő és a rádióvevő füstöl el. Ezekből viszont lehet újat venni. Magadból nem.

Hajas