Blind Myself - Sose add fel! (turnénapló II/1.)
[2005-10-18] - heavymetal.hu

Év elején a Blind Myself tett egy kört Európa klubjaiban, amiről le is közöltünk egy kétrészes turnénaplót. Most ősszel szintén volt egy kiruccanása a srácoknak, mégpedig ezúttal a The Idoru társaságában. A cikk hossza -és a sok fotó- miatt ezúttal is két részletben közöljük le naplójukat. A beszámolót most is Tóth Gergő énekes követte el.

Prológus - A problémák csőstül jönnek

Minden komolyabb turné megszervezése iszonyatos munkával jár. Az indulásnál általában egy-két korábban leszervezett koncertre épít Jaki, a turnészervezőnk/sofőrünk. A végén egy háromhetes időintervallumot kell(ett) megtöltenie bulikkal úgy, hogy lehetőség szerint ne cikk-cakkban szeljük át a kontinenst, és fix pénz is legyen mindenhol. Mindez komolyabb szinten is ütközhet problémákba, a miénken szinte csoda, ha minden flottul működik.
Ennek ellenére az eredeti turnéterv nagyszerűen festett. Jaki négy hónapon át "kontaktolt", küldött CD-ket, mindent megtett, hogy egy kitűnő európai körünk legyen. Az alapfelállás az volt, hogy az Idoru koncertszervezője, egy szlovák srác, Mikita segít megszervezni a turné felét. Végül nem sokat tudott hozzátenni, sőt az általa lekötött bulik nagy része elmaradt (az utolsó két szlovák koncert, valamint két holland buli is), így Jakinak kellett "betömni a lyukakat" a turnétervben. Adott esetben, egy koncertsorozat előtt egy héttel, már szinte lehetetlen igazán korrekt klubokat találni. Hál' Istennek mégis sikerült a problémákat megoldani, de erről a részletes beszámolóban majd úgyis írni fogok.
Ennek a turnénak az ötlete még az előző körben született, egészen pontosan Szerbiában. Tibi (Blindoru gitáros) ideája volt: a két zenekar befér egy buszba, hiszen a dobos Laci és ő is mind a két zenekarban játszik. Két csapatot leszervezni sokkal könnyebb, mert a promóterek jobban örülnek két bandának, mivel jobb reklámot tudnak az egész köré keríteni, mi több pénzt tudunk elkérni, valamint egymás kapcsolatait is tudjuk használni. Ez a terv többé-kevésbé működött is.
A turné embert próbáló dolog. Ilyenkor derül ki, hogy kire lehet számítani és kire nem. Azt mondják, akik ezt az akadályt nem veszik, azok a későbbiekben is találnak majd a kákán csomót, és a végén távoznak a bandából. Most a koncertek végét sem kellett megvárni ahhoz, hogy személyi problémák legyenek. Először az Idoru gitárosa Big jelentette be, hogy nem tud jönni, mert nem engedik el a munkahelyéről. Tibi szerzett a helyére embert, mégpedig Somló Tamás egyik fiát, Somló Palit, aki a Buried By Time-ban és ex-dobosunk, Ivánfi Dani új bandájában - a Shell Beach-ben - is gitározik.
Az igazi sokk csak ez után következett, mint egy villámcsapás: Kolozsi Peti basszusgitárosunk, aki a Horrified óta velünk volt, 7 nappal az első buli előtt bejelentette, hogy nem akar jönni. Nemrég felvették a Kertészeti Egyetemre, és tanulmányai számára sokkal fontosabbak lettek, mint a Blind. Egy ilyen felfoghatatlan döntést nehéz akceptálni, mégis tovább kellett lépnünk. Bármelyik amerikai filmből itt az arany idézet: Rule 1: Never Give Up!, vagyis: Egyes Szabály: Sose Add Fel!! Ránk ez mindig is hatványozottan érvényes volt, és ezúttal is megtaláltuk a kivezető utat. Nagyon kedves barátom, Bogyó (Bodnár Péter - Hollywoodoo) segített ki minket. Öt nap és négy próba alatt betanulta a teljes koncertprogramot, ami a Blind esetében nem könnyű feladat, a nóták számszerkezetei miatt. Sokan szkeptikusak voltak vele kapcsoltban, de én végig tudtam, hogy Bogyó helyt fog állni, és így is lett. Kezdődjék hát a kaland...


Murska Sobota (SLO) - A bemelegítő

Amikor Laci (Blindoru dobos) háza előtt találkoztunk, és elkezdtünk bepakolni a buszba, nem hittük el, hogy be fogunk férni. Bár csak egy garnitúra erősítőt és ládát hoztunk a két zenekarnak, a merch (pólók+cédék), és a három hétre szánt személyes holmi szinte teljesen betöltötte a busz hátulját. Egyébként volt olyan állomás, ahol rossz sorrendben pakoltunk és akkor nem is fértünk be, lehetett mindent elölről kezdeni.
Mielőtt átléptük a határt, egy kis fiaskó történt, nehogy minden flottul menjen. Általában minden határon - EU ide vagy oda - megállítanak minket, és kinyittatják a kocsi csomagtartóját, hátha szudáni menekülteket csempészünk. Ahogy a szlovén-magyar határra érkeztünk, Tibi -aki elöl ült- kikapcsolta a biztonsági övét, hogy hátra tudjon menni, kinyitni a hátsó ajtót. Erre a magyar határőr megbüntette háromezer forintra, mert nem volt bekötve. Köszönjük!!! A szlovénok már rá se néztek a papírjainkra, persze...
Az első klub egy nagyon pici kis HC hely, de az ellátással abszolút nem volt gond. Már érkezésünkkor gyümölccsel, szendvicsekkel vártak minket, és a vacsora is megérkezett hamarosan. Az egyetlen furcsa dolog az volt, hogy bár nagyon sokan jöttek el a helyre, a koncertterembe már fele annyian sem néztek be. Sosem értettem az ilyen érdektelenséget. Persze ettől függetlenül jó koncertet adott mind a két banda, amely kellemes bemelegítőül szolgált a komolyabb állomások előtt. Ez volt az első buli Bogyóval, aki nem nagyon hibázott.
Egy kis hegyi weekendházban aludtunk, ahol pont nem fértünk el, ezért kettő embernek a buszban, Bogyónak pedig a fürdőszobában kellett aludnia.


Maribor (SLO) - Visszatérés és siker

Az egyik utolsó pillanatban lemondott koncert helyett -ami Milánóban lett volna- Jakinak egy újat kellett találnia. Ekkor kereste meg a Mc Pekarna klubot, ahol az első turnénkon már játszottunk. A tulaj ezúttal is tökéletes
munkát végzett a promóció terén: volt szlovénra fordított biográfia, szórólap, plakát, és még a koncert is ingyenes volt. Kaja (Tortilla szerűség, sokunk szerint göngyölt pizza) és sör volt megint. A múltkor panaszkodtam, hogy hiába volt jó a koncertünk, valamiért mégsem vett senki semmit, akkor nem adtunk el se CD-t, se pólót. Ezúttal másképp alakult, jó buli volt, és a végén sikerült is eladnunk jó pár dolgot. Akik legutóbb is voltak a koncerten, azt mondták, jobbak is voltunk ezúttal. Mi is így éreztük. Ezen a helyen egyébként kitűnően meg lehet szólalni, és ez pozitívan ösztönzi az embert a jobb teljesítményre.
Az alvóhely ugyanott volt, ahol legutóbb, de ezúttal nem egy üres szoba, hanem kényelmes ágybetétek, galéria és padlószőnyeg fogadott minket. Nem is fáztunk, mint januárban.


Üster (CH) - Nem a krematóriumban

Az Idoru már járt ezen a helyen előttünk, a kimondhatatlan Frjz nevű klubban. Akkor állítólag hatalmas koncertjük volt, sok merch eladással és még bónusz pénzt is kaptak. Egy probléma volt csak: egy krematórium pincéjében kellett aludniuk. Nem vicc!!! Szerencsére ezúttal normális szállást kaptunk. A klubbal szemközt levő, laktanyaszerű építményen belüli szobákban, emeletes ágyakon aludhattunk.
A vacsora a 3-as menü volt. Az ilyen turnékon általában hasonló jellegű ellátásban részesülünk, általában három fő ételt különböztethetünk meg, tehát a turné menü Európában:
1. Pizza
2. Vegetáriánus Gulyás (ők hívják így, valójában valami pörköltszerű)
3. Pasta (tészta, általában sima paradicsomszósszal + sajt)
Ezen a koncerten egy mexikói csapat is játszott, a Prohibitory (képünkön). Velük kapcsolatban következzen pár vicces sztori: A gitárosuk -aki kb. 40 éves volt- ismerte az Omegát - még fiatalkorában vette bakeliten. Ekkor még nagyon szimpatikusnak tűntek. Amikor színpadra léptek, kiderült, hogy egy death metal csapatról van szó (Mexikóban nagyon sok van belőlük). A következő másfél órában viszont le sem jöttek a deszkákról, így jól kiszúrtak a headliner Idoruval, akik emiatt hajnal egy felé léphettek föl.
Később az is kiderült, hogy már majdnem egy hete Üsterben rostokoltak, és a klubosok tartották el őket. Ezt követő koncertjük pedig, majd' egy héttel később Csehországban volt. Azt mondanom sem kell, hogy semmilyen cuccal nem rendelkeztek, csak a hangszereikkel. Állítólag a vonatjegyre (nem turnébusszal jöttek) is a klub adott nekik majdnem 600 Eurót. Ebből okulva lehet, hogy legközelebb mi is bedobjuk a "csöves" életstílust, és úgy turnézunk majd, mint a kiskirályok.
Másnap szabadnap, amit a közeli Zürichben töltöttünk. Az egész városban mindenhol maci-szobrok voltak kiállítva, mindenféle stílusban. Hasonlót már láttam New Yorkban, ott teheneket raktak ki a város különböző pontjaira. Az utcai kiállítás úgy működik, hogy egy előre megformázott alap szobrot átadnak különböző művészeknek, illetve cégeknek, ők pedig a saját szájuk íze szerint festik és/vagy formázzák át. A végtermékeket aztán elhelyezik a város több pontjára.
Üsterbe már nem akartunk visszamenni, szerencsére Jaki ismert egy foglaltházat a belvárosban, ahol be is fogadtak minket minden gond nélkül. Vacsorát is készíthettünk magunknak. Mindenféle élelmiszer alapanyaguk volt, amit különböző szupermarketekből kaptak a hivatalos minőségi lejárat után egy nappal. A zöldségek már puhák voltak egy kicsit, de Bogyó és Jaki nagyon finom vacsorát főzött mindannyiunknak.


Oschersleben (D) - Kutyás punkok

Az eredeti turnétervben itt egy holland koncertnek kellett volna következnie, de sajnos ezt is -szinte az utolsó pillanatban- lemondták. Jaki szerezte az Oschersleben-i helyszínt, ami Németország egy kies pontján található, az ex-keleti régióban. Foglaltház jellegű volt a klub, bár állítólag a sajátjuk.
A tulajdonosok jó fej punk arcok voltak, pont annyi kutyával, mint ahányan ők maguk. Szerencsére én magam is kutyás vagyok, így nem zavart a négylábúak nem kis falkája. A fogadtatás nagyszerű volt: gyümölcs, üdítő, krékerek és ingyen sör, amennyi belénk fért. Még két üveg tömény italt is kaptunk. Mivel nem nagy településről beszélünk, ezért sajnos nem is voltak sokan a koncerten, bár kutyákkal együtt megvoltak vagy ötvenen is. Találkoztunk egy magyar sráccal, aki az otthoni, magánügyi problémái miatt elhatározta, hogy kijön Németországba tetoválni, és itt összehaverkodott a vendéglátó srácainkkal. Nagyon kellemes, viszonylag friss emlékeit is megosztotta velünk. Például azt, miszerint nemrégen kemény verekedésük volt egy náci csapattal, és a helyszínre kiérkező rendőrautót is jól szétverték. Hát nem édesek?
Az esti parti, a sok ital hatására igazi mulatsággá fajult. Aki aludni szeretett volna, annak esélye sem volt. Pirkadatkor, még az internacionálé német verzióját is meghallgathattuk teljes hangerőn, ébresztő gyanánt.


Berlin (D) - Váltott sorrend + day off

Ezzel a koncerttel is volt egy kis kavarás. Eredetileg ezen a napon is egy holland állomás lett volna, de a másikkal együtt lemondták. Szóval egy day off is becsúszott másnapra, de nem bántuk. Berlin egy fantasztikus metropolisz, már szerettem volna közelebbről is megismerni. Utoljára még a Majority Rule-lal játszottunk itt, és akkor nem sok időnk maradt városnézésre.
A szervező srác nemrég költözött Berlinbe, és ez volt a második koncert, amit szervezett ott, ennek köszönhetően nem is voltak túl sokan. A 2-es menün kívül még salátát és palacsintát is kaptunk, valamint szörnyű német mixüdítőket (cola ezzel-azzal vegyítve), ami nem esett a legjobban, de legalább volt. A buli előtt elhatároztuk, ha már nincs tömeg, legalább emlékezetes koncertet kellene adnunk. Azt tettük, hogy három számot a Blind, hármat az Idoru játszott, aztán cseréltünk. Nagyon tetszett ez a furcsa megoldás a közönségnek. Aki ott volt, vett is valami zenekaros ereklyét. Ettől függetlenül ez egyszeri alkalom maradt, többet nem csináltuk meg ezt a csereberét. Szegény Laci (dobos) és Tibi (gitáros) izzadhattak rendesen, hiszen mind a két csapatban végig nyomulniuk kellett.
A másnapi day off nagyszerű volt, Bogyóval szétpörögtük a várost, este pedig betértünk egy rock bárba, ahol találkoztunk Vörös Andrissal a Superbutt-ból, aki a Popkomm-on (német zenei vásár) képviselte hazánkat a Magyar Zenei Exportirodából.


Giessen (D) - Visszatérés és siker 2.

Az előző körben már itt is játszottunk, méghozzá a svéd death csapattal, a Grave-vel. Szerencsére egész jó benyomást tettünk a tulajra, annak ellenére, hogy mi voltunk akkor a nyitó csapat, így minden zokszó nélkül szívesen látott minket újra. Abban a Blind Myself pólóban volt, amit legutóbb adtunk neki, gyorsan le is cseréltük egy újra. Egyébként félelmetesen hasonlított Bogyóra, csináltunk is egy közös képet róluk.
Az est promótere az a magyar srác volt (Gábor), akinek a lakását az előző turnén, Tibi büdös sajtjával gázosítottunk el. Azt mondta, hogy még két hétig bűzlött a lakás, miután megsütötték a sajtot a többiek. A load-in-food (bepakoláskor adják: könnyű szendvicsek, krékerek, gyümölcs) olyan sok volt, hogy vacsorázni csak a buli után akartunk. A koncertek minden különösebb gond nélkül lementek, a hangzás szuper volt, az emberek nagyon szerették a zenekarokat, jó este volt. Egy török étteremben vacsoráztunk, ahol kiderült, hogy a nemzeti eledel tulajdonképpen a Döner Kebab, amit állítólag a németek találtak fel Berlinben. Ők tudják...
Hajnalban a lefekvéshez készülődtünk, amikor Allen Wright, a következő Cologne-i állomás amerikai promótere hívott. Azt mondta, hogy az este összevesztek a klubtulajjal, és ezért le kell mondaniuk a másnapi koncertet. Az Interneten pont ez a buli volt a legjobban meghirdetve, és mi már nagyon vártuk volna. Pech. Még egy szabad nap...


Hohenbrugg (A) - Falufesztivál

A day off-ot felhasználtuk arra, hogy nyugodt tempóban juthassunk el Ausztriába. Majdnem 800 kilométert kellett ugyanis megtennünk és a sok "stau" (dugó németül) következtében, így is 12 óráig tartott az út. Az osztrák vendéglátóink hazakísértek és a házukban levő próbateremben hajtottuk fejünket álomra.
Ébredés után már az asztalon várt a reggeli. A vendéglátó testvérpár már a koncert előkészületein fáradozott, táblákat vittek ki a helyszín közelébe, hogy mindenki könnyen odatalálhasson. Megkérdeztük körülbelül hány emberre számítanak, azt mondták min. 400-500, amire mi csak mosolyogtunk egy nagyot, hiszen ez Magyarországon is elég komoly vállalás lenne. Ráadásul egy kis faluban HC fesztet rendezni... Nem sok reményünk volt a buliban.
Vannak még csodák! Hihetetlen módon legalább 500 ember jött el a koncertre, voltak Bécsből is. Az Antimaniax nevű grazi bandával játszottunk, és bizony nagyszerűen nyomták a skaval megtűzdelt HC-t. A koncertek után még udvaroltunk is egymásnak, méltattuk egymás erősségeit. Tényleg egy jó banda, nézzetek utána! Az est végén volt egy kisebb fiaskó: vendéglátóink a buli hevében elhatározták, hogy fellépnek zenekarukkal, hiszen az összes tag ott volt, kivéve a hangszereik. Tőlünk is kértek kölcsön cuccokat, többek között a dobot, amire Laci nagyon háklis, mert sokáig gyűjtött, hogy meglegyen.
Megmondtuk nekik, hogy használhatják, egy feltétellel, a koncert hevében ne másszanak föl a szerkóra. Persze mindjárt az első számban megtörtént az, amitől féltünk: beszakadt a lábdob bőr, de szerencsére korrektek voltak, és kifizették. Az éjszakát ugyanott töltöttük, közben mindenki hazatelefonálgatott, mert olyan közel voltunk a magyar határhoz, hogy volt már honi hálózat.