Blind Myself - Sose add fel! (turnénapló II/2.)
[2005-10-21] - heavymetal.hu

Kladno (CZ) - HC cigányzenészek

A turnén ez volt az első olyan "klub", ahol egy nagyobbat kellett nyelnünk. A Kladno-i hely konkrétan egy kocsma volt. Bogyó így jellemezte a szituációt: "Ha otthon lennénk, és ez egy Hollywoodoo koncert lenne, már hívtam volna a taxit, hogy vigyen haza".
A színpad (egyébként csak a dobok és az erősítők fértek el rajta) előtt fél méterre már az asztalok álltak, így lényegében kimeríthettük a vendéglátós zenélés fogalmát. Ilyenkor a legfontosabb, hogy a zenekar úgy alakítsa a dolgokat, hogy el lehessen vonatkoztatni a hely rossz adottságaitól.
A koncert előtt ellenőriztem, hogy az asztalok elég stabilak és strapabíróak-e. Az első számban már az asztal tetején énekeltem, a teljesen meghökkent emberek arcába. Tibinek sem kellett több, egy-két perccel később már ő is fent gitározott. A harmadik szám után bemondtam, hogy úgy érezzük magunkat, mint a cigányzenészek, de biztosítottam őket: "elhúzzuk a nótájukat". Az Idoru is kitett magáért, azt hiszem, akik látták, nem fogják egy darabig elfelejteni a két koncertet. A kaja 3-as menü, á la "hitvány" volt, azaz ketchupos tészta, némi reszelt sajttal, meg még egy tömb sajt, reszelő nélkül. Ráadásul 4 darab koszos műanyag tányér és villa volt hozzá. Először felbosszantottuk ezen magunkat, de az éhes ember ne válogasson. A promóter srác nem akart különben rosszat, csak egyszerűen szerencsétlen volt. Hál' Istennek a garanciát szó nélkül kifizette, és azt hiszem, ez a legfontosabb egy turnézó zenekar számára.
Alvás az Idoru bookingjának, Mikitának a prágai albérletében volt, de mielőtt lefeküdtünk volna, Lacival és Jakival sétáltunk egyet a városban éjszaka.


Hradec Kralove (CZ) - Az Ördög vendégségében

A következő állomás csak kb. 80 kilométerre volt, így majdnem egy egész napnyi időnk maradt egy laza prágai nézelődésre. Előttem már sokan ecsetelték a város szépségeit, és én is beállhatok a sorba, mert valóban gyönyörű az egész. Jól lejártuk a lábunkat. Szerencsére kitűnő időnk is volt hozzá. A pénzváltás volt egyedül necces, lényegében lehetetlen jól megoldani úgy, hogy ne verjék át a jóhiszemű turistát. Jó tanács: aki oda megy, eleve itthon váltson koronát.
Úton Hradec Kralove felé felelevenítettük, hogy mi is történt ott legutóbb: elmeséltük a többieknek, hogy a tulaj egy jégsziklából hogy változott Ördöggé, hogyan lett a berúgás mértékegysége 1 HK azaz 1 Hradec Kralove.
Ezúttal már maga a tulajdonos fogadott minket, ugyanis annyira megtetszett neki a legutóbbi koncert, hogy ő maga intézett mindent számunkra. Volt szendvics, ami már a megérkezésünkkor készen várt minket. Kaptunk rendes meleg vacsorát, nem ám turnémenüt!!! Az Idoru kezdett, a közönség meg elég bárdolatlanul fel sem állt az asztalok mögül, mindenki a sörével volt elfoglalva.
Azt gondoltuk, a Blindnál is hasonló lesz a fogadtatás, de nem így történt. A legtöbben ismerték a zenekart, sőt páran még a szövegeket is tudták. Mindenki felállt, és velünk együtt tombolt, jó buli volt. A legjobb lett volna, ha itt ér véget az este története, de sajnos nem így történt: Ördög mérhetetlen mennyiségű alkoholt zúdított ránk, lehetőség szerint minden cseh töményfajtát megkóstoltatva, amiben természetesen az az átkozott abszint is szerepelt.
Egy óra múlva már dzsemmeltünk a színpadon, aminek Jaki és Tibi nem nagyon örülhettek, mert ők már aludni próbáltak. A végén mindenki aludt talán egy-két órát, de Máté -az Idoru bőgőse- szinte semmit. Elég kötözködő hangulatba került, mondhatjuk, hogy elérte a 2 HK-s berúgási szintet, aztán egy félreértés miatt Tibivel csúnyán összeveszett a kipakolás alatt, és elszabadultak a régóta előbújni készülő indulatok.
A következő két óra történéseit most kihagynám, mert nem tartozik a legszebb emlékeim közé, legyen elég annyi, hogy nemsokára már Máté nélkül folytattuk az utunkat Zakopane-ba. Ő ott maradt és később - állítólag - hazastoppolt. Magunkba zuhanva utaztunk tovább.


Zakopane (PL) - Visszatérés és siker 3.

Amikor megtudtam, hogy a Club Ampstrongban fogunk játszani, nem örültem túlságosan. Emlékezetemben a múltkori turné egyik legfeleslegesebb állomásaként maradt meg: csak lézengtek az emberek, és a hangcucc is ki volt pukkanva, lényegében akár tátoghattam volna is a koncertünk alatt, annyira nem hallatszódott semmi a vokálból. Jaki azonban megerősített, hogy azóta kicserélték a PA-t, és amikor ő ott járt utoljára, teltház volt. Bíztam benne, és igaza is lett. Egy nagyon kedves hölgy vette át a tulajdonostól a koncertek szervezését (rövidhajú Michelle Wild-ra hasonlított) és nagyszerű munkát végzett a promótálás terén. A Máté okozta fiaskó miatt épp, hogy beestünk a koncertre, de már akkor fullon volt a hely. Az Idorunak nem ment jól a buli annyira, amit meg is lehetett érteni, bőgős nélkül kényszerültek játszani, és a történtek miatt is meg voltak szeppenve. Szerencsére nálunk már remek volt a hangulat, és le is csaptuk a labdát. A koncertek után gyorsan kizavarták az embereket, megvacsoráztunk (1-es menü) és lefeküdtünk aludni, mert másnap 5-kor kellett ébrednünk. Csak Somló Pali és Bödecs Andris (ének-Idoru) nem tért nyugovóra és még hajnalig szórakoztatták a lengyel Michelle-t, aki fekete vodkával látta vendégül őket. Reggel elvittük még Krakkó külvárosáig, és útközben megígérte, hogy szervez még nekünk koncerteket. Király.


Chojnice (PL) - Mikro klub, makro koncert

Lengyelországon átvágni nem könnyű feladat. Szinte az egész országban nincs autópálya, ezért hiába csak 600 kilométert kellett megtennünk, mégis 12 órába telt. Iszonyú idegőrlő például egy kamion mögött menni, 60 km/h-val egy órán keresztül. A kisbuszunk -egy öreg Mercedes- nem a gyorsulásáról híres, így kénytelenek voltunk morózusan tudomást venni helyzetünkről. Délután 6 óra fele érkeztünk a Chojnice nevű kisvárosba. Fél órával később már az egyes menüt falatoztuk. A koncertek korán kezdődtek, mert este 10-kor bezárták a piciny klubot. Az első zenekar egy igazi moshcore banda volt, a No Heaven Awaits Us. Az addig kedvesen társalgó lengyel kisvárosi szomszédok, a buli első hangjaira ízzé-porrá törték egymást. Nevetséges volt, ugyanakkor elég súlyos látvány a pogónak ez az újfajta változata, amit Amerikában már volt szerencsém megtapasztalni. Most már kis lengyel városokban is hódít.
A Blind, aztán kicsit később az Idoru is megtette a magáét, a közönség észre sem vette, hogy nincs basszusgitárosuk. Teljesen magukra találtak, jól játszottak. A merch mind a két bandánál jól ment. A szállásunk egy nagy házban volt, nekem egy szépen megvetett illatos ágy jutott, jót aludtam.


Alythus (LT) - Nagy elvárások, vicces helyszín

A kocsiban levő riderek közül magasan kitűnt az Alythus-i. A litván városról Jaki is ódákat zengett, ő már volt itt előttünk, és nagyon jól sült el az akkori buli. A következők voltak beírva: "Érkezés 16:00 óra, interjú egy helyi rádióban, 17:00 részvétel egy extrém sporteseményen, majd koncert." Reggelre is volt programunk a rider szerint, 9-kor rádió, majd zenei lecke adása egy középiskolában! Nem semmi, gondoltuk. Sajnos az első kettőt simán elkéstük, mert majd' 800 kilométert kellett megtennünk Lengyelországon át, a már ismertetett körülmények között. A litván autóutak egyébként egyáltalán nem forgalmasak, a népsűrűség olyan ritka, hogy úgy lehet rajtuk haladni, mint egy autópályán.
Szóval késve érkeztünk a klubhoz, és nem hittünk a szemünknek. A koncerthely úgy nézett ki, mint egy John Bull Pub, iszonyú igényes, a színpadon pedig egy zongora állt.
Meg is kérdeztük Jakit, hogy tudja-e a promóter, hogy milyen jellegű zenét játszunk. Tudta. Amíg megérkezett, átalakítottuk a helyet, kivettük a székeket és az asztalok nagy részét. Így már nem volt olyan vészes. Amikor megjött az emberünk, kiderült, hogy nem beszéli annyira fényesen az angolt, így nem nagyon tudtuk elmagyarázni neki, hogy a helyi énekcucc, ami inkább sanzonestek hangosítására lett volna elég, nem alkalmas egy rock koncertre. Szerencsére Bogyó hangmérnök is, így nagyjából meg tudtuk oldani a helyzetet. Elég sokan jöttek, tele volt a klub, főleg nagyon fiatal srácokkal-lányokkal. Az Idoru előtt egy full amatőr csapat játszott, koncertjük végén beigazolódott a gyanúnk: életük első buliját nyomták. A vacsorát a Blind vége után egyből megkaptuk, aminek én nem annyira örültem, mert ilyenkor legalább egy fél óra kell, hogy enni tudjak. A vacsi viszont -valami litván kaja- ellenállhatatlan volt és nagyon finom.
Az éjszakát a szervezőnknél töltöttük. Ez volt a leghidegebb éjszaka a turnén, pulóverben, sapkában aludtam, de így is nagyon fáztam.
Reggel bementünk végül a rádióba is, ahol egy nem túl magasröptű interjút adtunk, mivel a vendéglátó srác fordított angolról litvánra, és hát nem állt a helyzet magaslatán. Az oktatás a gimnáziumban szerencsére elmaradt. Egy étteremben töltöttük a délelőttöt, a promótertől kaptunk Alythus kitűzőt és brosúrát a városról.


Riga (LV) - Meglepetés

Délután koncertkörutunk legészakibb állomásához érkeztünk, Lettország fővárosába, Rigába. Az úton az ország semmit sem mutatott magából, láttunk egy-két elnagyolt komcsi szobrot, de semmi extra. Az úton felvettünk stopposokat, két buta lányt, akik egy szót sem beszéltek angolul, és végig furcsán viselkedtek. Riga előtt szálltak ki egy benzinkútnál, valószínűleg strichelni. Nem túl sok jó benyomásunk volt tehát Lettországról az első két-három órában.
Aztán megérkeztünk Rigába, és leesett az állunk. Hihetetlenül gyönyörű városban találtuk magunkat. Hangulatos kis utcák, jól öltözött emberek, jó helyek mindenhol. Teljesen meglepő volt. A klub akár Nyugat-Európában is lehetett volna, mindenki jól beszélt angolul, és teljesen "up-to-date" zenék mentek a rock diszkó részben. Szinte korlátlan fogyasztásunk volt, a vacsorát is rögtön megérkezésünk után tálalták, tudták nagyon jól, hogy a zenészek mindig farkaséhesek a beesés pillanatában. Este sokan jöttek a koncertre, és átkozottul jó bulit csinált mind a két zenekar. Bogyóval ketten városnézésre mentünk, és teljesen kikészültünk a látvány hatására. Ide minden zenekarnak el kell látogatni!!! Szuper hely!
Este egy szép új házban aludtunk, kaptunk még plusz vacsorát is. Vendéglátónk csak egyetlen dolgot rontott el, a haverjait is elhívta a házba aludni, így nem túl sok helyünk maradt. Az épület egyébként északi stílusú volt, úgy képzeltem, Finnországban is hasonlóak lehetnek a házak. Reggel megálltunk egy szupermarketnél reggelizni, az árak nagyon alacsonyak, a választék bő és ínycsiklandó volt. A turné legfinomabb reggelijét költöttük el az áruház előtti pázsiton.


Vilnius (LT) - Szép város - szakadt klub

Vissza Litvániába, és a csöndes autóutakra. Itt is korai kezdés, este 10-kor már nem szólhatott semmi. A klub valami kegyetlen szakadt hely, akár egy próbaterem is lehetne Újpesten. Rendes WC nem volt, csak a bejárat előtt két Toi-Toi, gusztustalan állapotban. A kaja valami vegetáriánus képződmény, a legtöbbünknek nem ízlett, bár én valamiért két adagot is ettem, biztos éhes voltam. Nem volt bárpult, se alkohol, de víz és üdítő se. Két zenekar játszott előttünk: az amerikai Requiem, (a Catharsis énekesével és gitárosával, aki ezúttal dobolt) valamint egy Spectatcles nevű norvég zajbrigád. A norvégok még csak-csak megszólaltak valahogy, de a Requiem hallgathatatlan volt számunkra, a legrosszabb a dobos lány volt. Szerintem, nem régóta püfölheti a bőröket. A Catharsis miatt többre számítottam, abszolút csalódás. Jött az Idoru és kétszer jobban megszólalt, mint a két másik banda. A végén a Blind-dal megadtuk a kegyelemdöfést. Sokan voltak, és tetszett is nekik, amit csináltunk: sok pólót és CD-t adunk el, csakúgy, mint az Idoru. A hangmérnök dicsérte Lacit, hogy úgy üt, mint egy amerikai. A koncert után jött a rossz hír: mind a négy zenekar egy lakásban fog aludni. Lázadoztunk, inkább már egy normális hostelbe mentünk volna. Szerencsére a szervező lakása elég nagy volt, és a másnapi day off miatt is jobban jártunk a maradással. Reggelre eltűnt a másik két banda, messzire mentek, korán kellett indulniuk.
Másnap pihenés, lazulás a városban. Nagyon jó időt fogtunk ki, rövidgatyában rohangásztunk a városban. Nagy nehezen találtunk egy helyi éttermet, és kipróbáltuk a lett kajákat. Ja, ha valaki kefir rajongó, annak Lettországot és Litvániát is melegen ajánlom, mert nagyon finomak a tejtermékeik.
A városban mindenki vásárolt valami csecsebecsét otthonra: barátnőknek, szülőknek, stb. Nem túl nagy dolgokat vettünk, hiszen a buszban leginkább már csak egy tűkészletnek volt hely. Pali mégis bekockáztatott egy nagyobb boszorkabábbal - azt hiszem, végül megérte a hazaút végét. Még egy éjszakát töltöttünk Vilniusban.


Zlotow - Az igazi meglepetés

Korán keltünk, már megint a lengyel autóutak vártak ránk, ráadásul Zlotow majdnem ott van, ahonnan jöttünk: Chojnice-től 70 km-re. A kisvárost nagyobb térképeken nem is jelölik, 12 órával később igazi falusi utakon zötyögtünk célunk felé.
Útközben folyt a viccelődés, hogy hétfőn egy kisvároskában maximum a háziállatoknak fogunk játszani, és lehet, hogy csak csirkék fognak vásárolni valamit, ők is a Jaki által árult "Meat Is Murder" feliratú pólót fogják megvenni. Rövidesen pofára estünk. A turné egyik legnagyobb nézőszáma fogadott minket. A merch pultnál őrület, mindenki pólót vásárolt. Láthatóan tudták, milyen koncertre érkeztek, letöltötték a netről a zenénket, CD-t ennek köszönhetően csak kettőt adtunk el, de a buli előtt 26 póló fogyott. Hihetetlen. A koncert a turné legjobbja, többet voltam a közönségen, mint a padlón. Tibit, majd Bogyót is a tenyerükre vették, ő ezt még nem tapasztalhatta meg a Hollywoodoo-ban. Lacitól a koncert végén az összes Blind Myself feliratú dobverőjét elkunyerálták. Utolsó bulinak kívánni sem lehetett volna jobbat.
Egy órával később már úton voltunk hazafelé, kegyetlenül sokat kellett vezetni, váltogattuk egymást a volánnál. Több, mint 16 óra alatt érünk haza.


Epilógus - A problémák megoldódnak

Amikor Pete bejelentette kilépését a zenekarból, még nem gondoltam, hogy ilyen fantasztikus turnénk lesz. Mindenki száz százalékot teljesített. Nem volt egy bulink sem, ami rosszul sült volna el. Laci és Tibi naponta két koncertet nyomott végig, Bogyó pedig olyan ütősre megtanulta a programot, hogy mindenki csak nézett. Mindannyian nagyon jól éreztük magunkat. Estefelé értünk a próbateremhez. Kipakoltunk, és mindenki hazament, saját ágyban aludni, és saját kádban fürdeni.