Insane - Tour of Fools, avagy a bolondok turnéja (turnénapló II/2.)
[2005-12-07] - heavymetal.hu

10. nap: október 30, utazónap

Egy körül keltünk fel, és a kissé komótos pakolás után megindultunk. Ma ugye day-off volt, tehát koncert helyett cserébe utaztunk jó sokat. Javarészt Érsi ült a volán mögött. Újból, most már véglegesen megállapíthattuk, hogy a németek egyszerűen nem tudnak vezetni. 140-ről egyszer csak hirtelen 80-ra fékeznek úgy, hogy semmi nincs előttük. Meg persze állandóan óriási dugók vannak az autópályáikon. Ezt mi jó bunkó módon úgy oldottuk meg -mivel állandóan sietnünk kellett-, hogy kiraktuk a vészvillogót és szépen szabálytalanul elindultunk a leállósávban, ahol ugyebár tökéletesen lehetett haladni, persze borzasztó szabálytalanul. Ezt a leállósávban menést el is neveztük "Lacizásnak", mert a zenekarból Laci szokta mindig ezt csinálni kis hazánk útjain, ha nagyon siet, és nem lehet máshogy haladni. Az út alatt azért Érsi is rászokott rendesen.:)
Unalmunkban végiggyakoroltuk az összes külföldi káromkodást, amit tanultunk, és persze addig csűrtük-csavartuk az egészet, mire már se értelme nem volt, se köze az eredeti jelentéshez... Este 11 körül érkeztünk meg a szállásunkra, ami ismételten egy kedves régi ismerősnél volt. Kaptunk finom gulyáslevest, és megnéztünk félig egy Genesis DVD-t, oszt' húztunk a véres hurkába aludni, mint a hülyék.


11. nap: október 31., Bécs (Ausztria)

Végre egy iszonyúan nagyot aludhattunk, délután egykor keltünk. Jó kis német reggelit kaptunk, ropogós zsöllyével, meg fini felvágottal, majd természetesen zuhany, és tipli tovább. Minden simán is ment, egészen Bécsig, ahol egy jó órát keringtünk az autópályák között, mire megtaláltuk a helyszínt. Ekkor kezdtek a korábban említett spanyol haverok (az Ictus, ugyebár Berlinben taliztunk velük először). Ismét iszonyat döbbenet súlyos bulit nyomtak. Utánuk jöttünk mi, és huhh, azért nagy élmény volt az Arena-ban játszani. Főleg hogy a buli jól is sikerült, ismét jó kis rakkendroll volt, bizony. Utánunk jött a német Inroad, és az osztrák spanok, a Bombsquad. A merch is fogyott rendesen, és a kaja is benne volt a top 5-ben, szóval mindenki elégedett volt. Az estét azonban beárnyékolta, hogy telefonált az eddigi (!) lengyel szervezőnk, hogy elmarad az öt lefixált lengyel bulink. Így elég nehéz döntés állt előttünk a továbbiakkal kapcsolatban: lemondjuk az egészet, vagy elvállaljuk, és bukunk egy rakás pénzt. Persze az utóbbi mellett döntöttünk.
Sajnos tehát a második fejezet nem épp úgy alakult, ahogy terveztük. A tervek szerint az öt lengyel mellett még lett volna két orosz buli is, utána egy finn, két lett és egy litván. Ez 12 nap alatt 10 koncert, ami hihetetlenül jó lett volna, de persze, hogy nem így alakult. Érsinek ugye megcsörrent a telefonja, és a szervezőcsaj mindenféle kamuindokkal lemondta a bulikat. Az orosz bulik meg a vízumhiány miatt kényszerültek visszamondásra. Ez baromira lesokkolt mindenkit, viszont az első kör sikeres végezte miatt volt annyi keret, hogy egyből Budapestről Finnországba kiutazzunk. Még ha kissé szűkösen is, de elindultunk. Igaz, hogy november 2-a helyett 7-én, de ez legyen a legkevesebb most már, nem?:) Itt még nem ért véget a balszerencsék sorozata. Mindenesetre nézzük csak, hogy nézett ki ekkor az útiterv:
Nov. 7: indulás Budapestről este 10-kor
Nov. 8: érkezés Helsinkibe (FIN) éjfélkor
Nov. 9: koncert Tampereben (FIN)
Nov. 10: koncert Rigában (LV)
Nov. 11: koncert Kuldigában (LV)
Nov. 12: koncert Klaipedaban (LT)


12. nap: november 7., Budapest-Tallinn (Észtország) utazónap

Ez rögtön a második ponton meg is bukott. Mindjárt mondom is, hogy miért, de előtte egy picit az útról. Este tízkor indultunk el, értelmi-kényelmi szempontból, mert ahogy számoltunk, így pont másnap éjfélre értünk volna Finnországba, lett volna egy napunk pihenni. Érsi persze az indulás előtt két nappal betegedett le balszerencséjére. Magas láz, antibiotikum, rosszullét, köhögés, ami kell. Úgyhogy ő ezúttal begubózva üldögélt a hátsó ülésen, pulcsiban-kabátban-pokrócban. De még az a mázli, hogy az első kört megúsztuk mindenféle betegség, köhögés, vagy orrfújás nélkül... Azért kierőszakolta Érsi magának a "határig" a vezetést, ami persze a szlovák-lengyel határ lett. Itt vette át a stafétát Laci, aki egész Lengyelországot végigtolta. Ez kb 800 kilométer, úgyhogy nem semmi... Litvániában kellett tartanunk egy hosszabb szünetet, mert már mindenki nagyon nyűgös volt. Ekkor mit hallunk a litván benzinkúton? Magyar beszélgetést... két srác volt, meg egy rotveiler. A kutyust Litvániába szállították forgatásra, és kiderült, hogy igazi sztárkutya, hiszen a Hegylakó című sorozatban ő a főszereplő háziállata. Komoly! Amikor legközelebb megálltunk, betértünk egy út menti kajáldába, és egész finom pizzát burkoltunk be. Megjöttek a rendőrök is, bejöttek egy kávéra. Kissé megijedtünk, nehogy értünk jöjjenek, de hála az égnek, csak békésen szürcsölgették a kávéjukat. A lettországi rész volt a leghúzósabb, annyit szívtunk a sok útjavítás miatt. Kegyetlen lassú haladás, ugrálás össze-vissza a jó és a minősíthetetlen útviszonyok között... A környék viszont nagyon szép volt, a tengert is láttuk végre. Aztán Észtország meg élesváltás volt: hirtelen teljesen jó minőségű utak, gyors haladás, minden, ami kell, úgyhogy George is kicsit megnyugodhatott. Este tízre érkeztünk Tallinba, a fővárosba, és ezzel nem is lett volna baj, most jött volna a kompút, de persze mint mondottam volt, nem így történt. A kompot tudniillik lekéstük. Épp, hogy. És a következő (kifizethető!!!) komp reggel indult. Hát akkor pánikhangulat, "miafasztcsináljunk" helyzet, amit végül úgy oldottunk meg, hogy a szervezőt felhívtuk, segítsen minél előbb szállást találni. Rendes volt, adott egy számot, aki aztán szintén adott egy számot, és az erre válaszoló egyén végre segíteni is tudott nekünk, egy hostelt ajánlva. Ez tökéletesen meg is felelt az igényeinknek. Hullafáradtan megkerestük a hostelt, és bedőltünk az ágyba aludni, aludni, aludni. Azért az igazi tököscsávók még legurítottak pár sört a szálláson, elalvás előtt..)


13. nap: november 8., Tampere (Finnország)

Reggel kelés után egyből mentünk a komphoz, hogy átússzunk Finnországba. A kikötőnél jól összekavartak minket, mert minden információs csaj mást mondott, és majd félórát tökölődtünk. Aztán épphogy csak feljutottunk. Persze drágább volt az út, mint gondoltuk, mert George-ra rászámoltak némi extrát. Amikor felszálltunk, elég kellemes meglepetés fogadott: az egész hajó tulajdonképpen egy bevásárlóközpont volt, étteremmel, kaszinóval, színpaddal (és gagyi haknizenekarral), tax-free shoppal, még karaoke-bár és szauna is volt. Szóval minden, ami kell. Kellemes három és fél óránk volt.
A tenger iszonyatosan gyönyörű volt, megbabonázva bámultuk, ahogy a hatalmas hajó szelte a vizet, ami fagyosan tajtékzott a szörnyű súly alatt. Helsinkibe futott be a hajó, ami gyönyörű város, de még okozott nekünk gondot a hazajutásban. Tampere is hasonlóképp ámulatba ejtő volt, és még a klubot is hamar megtaláltuk, úgyhogy volt időnk picit lazítani. A szervezők nagyon rendesek voltak (ugyebár a főszervező segített ki előző napi szorult helyzetünkből is), a vacsorát meg a sört egyből megkaptuk. Sőt, még a város legrégebbi és legjobb szaunájába is elvittek minket. Ez is marha jó volt, csak éppenséggel nem a mi tüdőnknek tervezték. Olyan forró volt, hogy majd' elájultunk, úgyhogy elég gyakran futottunk le az emeletről az alul lévő "hűsölő" részlegbe (ahol mondjuk kb. 60 fok volt) leönteni magunkat egy kevés langyos vízzel. Aztán vissza a klubba. Ott meg már gyűltek az emberek, igaz nem voltak túl sokan, de a feeling jó volt. Egy finn webzine szerkesztői 200 km-t utaztak, hogy interjút készítsenek velünk, ami azért elég nagy flash, és még azt is mesélték, hogy pár hete a Triviummal csináltak, a jövő héten meg a Bullet For My Valentine-al fognak.
Előttünk egy helyi banda játszott, amolyan tipikus skandináv, elborult metal zenét, egész jók voltak, de azért a System feldolgozást inkább hagyhatták volna a fenébe...:) Utánuk jöttünk mi, és az elején kicsit rideg volt a fogadtatás, mintha nem erre számítottak volna, de a közepére már beindultak, a végére pedig még visszatapsot is kaptunk, ami elég jól is esett. Utána egyből húztunk a szállásra, mert másnap megint pokoli mennyiségű út várt ránk. Egy nagy családi házban szálltunk meg egy punk lánynál.
Ahogy lefeküdtünk, egyből bele is aludtunk a párnánkba. 3 óra alvás után keltünk, hajnalok hajnalán, mert ugye rohanni kellett vissza a komp miatt. Na ja. A komp.


14. nap: november 9., Riga (Lettország)

Helsinki-ig az út tökéletesen simán ment, nem volt fennakadás. Aztán a városban valami rettenetesen elkeveredtünk, mivel nem közölték a táblák, hogy épp balra melyik kikötő van, csak hogy kikötő, oszt' csá. Hát kösz. Még hajótársaságonként is szét voltak szórva az indulóhelyek. Váááh! Persze, hogy a rossz kikötő fele vettük az irányt, és a kompot lekéstük. A következő, ami ment, egy expressz gyorsjárat volt, amire rá kellett fizetnünk, de nem nagyon volt mit tenni, ekkor már úgy voltunk vele, hogy csak jussunk vissza minél előbb. Ez ugyan gyorsabb volt, mint a tegnapi, de cserébe úgy dobált, hogy faltól falig estünk nem egyszer. Volt is ám móka és kacagás! Meg megszökött néhány róka is... A hajón biztonsági intézkedésként mindenütt diszkrét műanyag zacsik hirdették, hogy tessék oda izélni, ne a padlószőnyegre. Azért tényleg elég vicces volt, hogy a budiban mindenhonnan öklendezés hallatszott...:)
Szegény Norm egész úton rókázott, Érsi meg úgy védte ki ezt, hogy lefeküdt egy fotelbe aludni, a többiek ezalatt meg mit csináltak? Mintha mi sem történne, kajáltak az étkezőben, de úgy, hogy mellettük minden második ember zacsiba rókázott...
Hála az égnek, azért túléltük az utat, utána pedig még egy ötórás kocsizás várt ránk.
Úton azért még láttunk szép helyeket, mert most világosban mentünk végig ugyanott, ahol tegnapelőtt vaksötétben. Riga is egy gyönyörű szép város, nagyon jó kis helyekkel. Itt jegyezném meg, hogy talán életünkben itt láttuk a legszebb nőket (persze az itthoniakat leszámítva). Akármerre néztünk, csak szép lányok voltak!!!
A bolyongás megint sokáig tartott, és egy teljes városrészbe képtelenség volt bejutni, mert mindenhol sorompó volt.
Persze a klub is a városrészen belül volt, úgyhogy gyalogosan vágtunk neki, aztán a helyen kaptunk belépőkártyát, és innen már simán ment minden. A klub kurvajó, nagyon hangulatos, igaz az emberek kicsit nemtörődömök voltak. A szervező viszont ismét rendes arcnak bizonyult, kaját is kaptunk (ismét örülhettek a disznózabálók, megint husi), öltöző is volt, és sör is dögivel.
Az előzenekar valamiféle grindcore-szerű muzsikát játszott, elég vicces bohócjelmezekben (nem Slipknot-jellegűekben). Ez még rendben is lenne, vannak ugye kis hazánkban is hasonlóan elmeroggyant csoportosulások, de mindkét énekes amolyan artikulálatlan disznóröfögést/csirkefojtogatást adott ki magából. Azt gondoltuk, hogy azért van szöveg, csak úgy tűnik, mintha... Utána megkérdeztük, és nem tévedtünk. Disznóröff. Hát azért egy kicsit sok volt már, olyan 3 nóta után már nem volt túl vicces, főleg olyan állapotban...:) Utánuk már egy emészthetőbb banda játszott, ők amolyan nu metal-szerűséget toltak. Addig mi összeismerkedtünk pár hullarészeg svéddel, akik kibaszott jófejek voltak. A bulink frenetikusra sikeredett, borzasztó durva pogó volt végig, a svédek is persze végigzúzták az egészet, aztán meg felvásároltak mindent a merch pultról. Buli után kaptunk egy csomó extra piát, meg mulattunk még egy picit, amennyire az energiánk engedte. Aztán szállás, ami kissé lepukkant helyen volt. Kicsit féltünk is kint hagyni George-ot, de végül nem lett gond. A srác cicája nagyon megkedvelt minket, felváltva aludt velünk (Laci, Oszi, Érsi). Mondanom sem kell, körülmények ide vagy oda, picit még megtárgyaltuk, hogy milyen szépek errefelé a lányok, aztán mindenkinél azonnal roló le.


15. nap: november 10., Kuldiga (Lettország)

Felkeltünk, valamikor kora délután, megfürödtünk az elég furi -körülírhatatlan:) - fürdőalkalmatosságban, és bementünk a városba. Csak lájtosan, hogy azért odaérjünk. A főteret azért megnéztük, meg egy helyi plázába is bementünk némi kaja végett. Az út nem tartott sokáig, két óra múlva már Kuldigában is voltunk. A klub elsőre valamiféle játszóházra vagy óvodára emlékeztetett, nagyon jó atmoszférája volt. Pingpongasztal, színes, festett falak, meg minden.:) A szervezőlány közölte, hogy az épületben nincs dohányzás, ami kicsit kényelmetlen volt, mivel kint eléggé cidri lett közben, de hát ugye a szabály az szabály. Amikor megtudtuk, hogy nincs alkohol a helyen, hirtelen pánikunkban azonnal elmentünk a legközelebbi közértbe, és rendesen bevásároltunk. Meg ugye azért volt egy kis extra még nálunk Szlovákiából. (All hail the borovicka!:))
Ahogy telt az idő, szép lassan egyre többen és többen lettek, a mosoly pedig a tömeg növekedésével egyenes arányban ragadt az arcunkra. Az előttünk játszó banda egy elég krákogós-sikítós noisecore volt, női basszerossal. Egész jól beindították a népet, és amikor elkezdtünk játszani, valami hihetetlen hangulat lett úrrá a termen.
Főleg a fiatalabb korosztály képviseltette magát, de ez egyáltalán nem volt baj, mert ők legalább nem szégyelltek zúzni, nagyon jól kitettek magukért tényleg. Egy szó, mint száz: valami fergeteges buli volt! Utána pedig hihetetlen jó hangulatban folyt tovább a mulatság, meg persze a sör és a borovicka le a torkokon...
Reggelig nyomtuk volna az ipart, ha a szervezőlány nem tessékel minket el alukálni, de jobb is, hogy így lett, mert a decibel-limitet rendesen meghaladtuk azokban a késői órákban, meghát az előzenekar is aludt már fent (a szállás a klub felső szintjén volt, a tetőtérben, a'la Senta/Szerbia), úgyhogy parasztság lett volna őket felzaklatni. Ismét hatalmas élménnyel gazdagodtunk...


16. nap: november 12., Klaipeda (Litvánia)

Felkelés után megfürödtünk, amivel egyébként vigyázni kellett, mert a városban nincs rendes csatornarendszer, és ha nem vigyáz az ember, akkor szépen elúszik a szarban. Úgyhogy megpróbáltunk minél kevesebb vizet használni, de azért tisztulni is. Találtunk egy magyar nyelvű magazint a klubban, úgyhogy ismét rendesen rácsodálkoztunk, hogy mindenhol ott vagyunk... Reggelire kaptunk még frissen sütött sütit, ami valamiféle palacsintatészta-szerűség volt almával dúsítva, nagyon fini! Aztán szépen megköszöntük a vendéglátást, és a hihetetlen hangulatot, majd mentünk tovább Litvániába. Elég mocsok szar idő volt, végig csöpögött valami daraféle, meg eső felváltva. Mikor megérkeztünk Klaipedába, vagy egy órát kavarogtunk, de csak nem találtuk meg a klubot. Mint később kiderült, nem véletlenül, mivel nem a klub neve a molo 60, hanem utca és házszám, és a hely pedig egy művház volt. Na igen, ezt nem gondoltuk. A helység gyakorlatilag semmi másból nem állt, csak egy színpadból meg az előtte lévő hodályból. Hát akkor újból közért-sör. :) Egy In-sane nevű szlovén zenekar játszott még rajtunk kívül, és hiába a névbeli egyezés, homlokegyenest más zenét játszottak a srácok. Igazi vérbeli dallamos punk-hc muzsikát. Volt némi kínlódás a hangosítással, meg a kontrollokkal, de Mapett hathatós beavatkozásának köszönhetően hamar megoldottuk a dolgokat.
Elsőnek játszottunk, ami nem is volt baj, mert már elég kimerültek voltunk. A közönség kicsit furi volt, nem nagyon mozdultak meg, de azért remélhetőleg tetszett nekik a buli... :) Utána persze rájöttünk, hogy ezek a srácok inkább a punkosabb muzsikára vevők... No nem baj, legalább láttunk egy másik Insane-t is!:) A buli után a még mindig csöpögő esőben pakoltunk ki, és nagy lélegzetet véve elindultunk a hosszú hazaútnak. Közben sokat gondolkodtunk azon, milyen rossz lesz majd újra dolgozni, sulizni, visszarázódni a hétköznapokba, de tudtuk mind, hogy sokan várnak haza, és sokan aggódták végig az egész turnét, nehogy valami bajunk legyen. Habár még hetekig tudtuk volna folytatni az igazi nagybetűs rock'n'roll-t, szép lassan, de biztosan másnap este berobogtunk Budapestre. Hazaértünk.

Összesen kb: 11.000 km-t tettünk meg 18 nap alatt, ezalatt 13 koncertünk volt Európa 10 országában.

Az út alatt ezt a 10 CD-t hallgattuk a legtöbbet:
1. Ill Nino
2. 30 Seconds To Mars
3. Lamb Of God
4. Trivium
5. Disturbed
6. Machine Head
7. Incubus
8. Lost Prophets
9. Deftones
10.System Of A Down

Köszönet az összes szervezőnek, a vendéglátóinknak és azoknak, akik ott voltak a koncerteken!