Susperia - A születendő norvég metal gyermek
[2002-05-01] - Perkele

A norvég zenekart csupa tapasztalt, nagyszerű zenész alkotja, a zenei élet ismert alakjai. Tavaly megjelent első lemezük igen kedvező kritikát kapott a nemzetközi sajtóban és egy év elteltével máris itt az új album - májusban jelenik majd meg második nagylemezük a Vindication. Ennek kapcsán beszélgettem a zenekar énekesével Athera-val.

A várt hívás kb. negyed órával később érkezett a tervezetthez képest, de mielőtt bármit mondhattam volna már ömlött is a szó Athera-ból.

- Elnézést kérek a késésért, de az előző interjú is kicsit elhúzódott. Ráadásul most nem csak én adok interjúkat a zenekarból, és azt hittem, nem én fogok veletek beszélni. Szóval csak beszéltem, beszéltem az előző interjú során, amikor az óráról hirtelen eszembe jutott, hogy mégis csak enyém a 12:30-as időpont is.

- Semmi gond. Sok interjútok van még mára?
- Azt hiszem, legalább tíz van leszervezve a mai napra.

- Akkor ma egész nap otthon ülsz és csak válaszolsz a kérdésekre?
- Igen, nem fogok végezni egész este fél 10-ig, de jól van ez így. Tavaly egy egész héten át ezt csináltam, közel l00 interjút adtam akkor egyhuzamban. De még mindig nagyon élvezem. Az interjúk során általában olyan emberekkel beszélhetek, akik szeretik a zenénket. Tök jó dolog pozitív visszajelzéseket kapni, beszélgetni emberekkel a világ minden tájáról.. De mi is lehetne jobb ennél, itthon ülök, nem kell bemenni a munkahelyemre és csak válaszolok a kérdésekre. :)

- Hogy van az, hogy szinte mindig Te adtad eddig az interjúkat? Legalábbis a honlapotokra felkerültek között csak olyat találtam, ahol Te voltál a válaszadó alany.
- Igen, ez így volt tavaly. Az összes ott található interjú még tavaly készült. Úgy történt, hogy tavaly meghívtak minket a Nuclear Blast németországi irodájába. Mivel csak egy ember mehetett, a többiekkel megegyeztünk, hogy én megyek. Elutaztam és ott szembe találtam magam egy hatalmas listával, hogy kiknek kell interjút adnom, amíg ott vagyok. Így alakult, hogy a tavaly készült interjúknál szinte mindig én feleltem a kérdésekre. Ráadásul a többieknek is megfelelt így.

- Esetleg beszédesebb is vagy, mint a többiek?
- Hmm..., igen azt szokták mondani.. (ha-ha)... és azt hiszem igazuk van. De mivel idén otthonról, Norvégiából adjuk az interjúkat a többiek is kiveszik belőle a részüket. Ez, mint tapasztalhattad kis keveredést is okozott most. De most már tudom, hogy a többiekre csak későbbi időpontokban kerül sor. Idén megpróbáljuk jobban megosztani ezeket a dolgokat, hogy a többiek is részt vehessenek benne. Talán már unalmas is lehetett mindig csak az én nevemet hallani, úgyhogy most helyet kapnak a többiek is.

- Nem unalmas mindig ugyanazokra a kérdésekre válaszolni, vagy legalábbis elég hasonlókra?
- Tulajdonképpen nincs olyan sok hasonló interjú. Némelyik ugyan elég furcsára sikerül, személytelenre, amit én nem szeretek. Volt olyan, hogy felhívtam valakit, lelkesedtem erre az illető csak annyit reagált, hogy 'Jó, akkor kezdjük az interjút, indítom a felvevőt. Az első kérdés: blablabla..' Én meg csak válaszoltam a kérdésekre egymás után. Néha próbáltam a saját válaszaimat kérdéssel befejezni, mint például: 'Igen, azt hiszem nagyon jó lett most a lemez hangzása. Ugye Peter Tägtgren milyen jó munkát végzett?' Erre az illető nem válaszolt, csak folytatta, 'Oké, a következő kérdés: blablabla....' A végén pedig csak ennyi volt: 'Köszönöm a hívást, viszlát' és letette a kagylót.

- Szavaidból úgy veszem ki, elég eltérő tapasztalataid vannak már ezen a téren.
- Igen. Néha olyan érzés van, mintha csak egy géphez beszélnék. Mint a fenti példa is jól mutatja: ' Hello, első kérdés, .... Utolsó kérdés, Viszlát' Szerencsére nem sűrűn történik ilyesmi, de előfordul, hogy így zajlik egy interjú. Hát igen, így visszagondolva elég vicces az egész. :)

- Email-ben is adtok interjút?
- Igen, jó párat. Egyre több internetes magazin van, akik ilyen kéréssel keresnek meg minket. De ennek is meg van az előnye. Annyi időt tölthetek a kérdések megválaszolásával, amennyit akarok. Nincs ilyen sürgetéses dolog benne, mint amilyen ez a mai időbeosztás is - például nem tudok elkésni :) Van időm átolvasni, átgondolni a kérdéseket, a válaszokat még egyszer. Kijavítani az esetleges hibáimat... :)

- Akkor esetleg el is kezdhetnénk az interjút...:) Bemutatnád a zenekart a magyar olvasóknak? Hogy kezdődött a Susperia története, hogy ismertétek meg egymást, hisz előzőleg mindannyian más zenekarokban voltatok érdekeltek.
- Igen, valóban. Ráadásul Memnock-kal és Elvorn-nal egy zenekarban is játszottunk, ahol én dobos voltam. De nem mintha profi dobos lettem volna, inkább csak hobbiból csináltam. Úgy is mondhatnám, hogy garázs banda voltunk, csak saját magunknak játszottunk, jammelgettünk. Epikus, fantasys, viking metalt játszottunk, norvég szövegeink voltak. Ez ugyan nem volt igazán az én világom, de összességében jó volt, élveztem, főleg azt, hogy dobolhattam. Rá is értem ezzel foglalkozni, nem volt más kötöttségem. De igazából nem is nagyon akartunk semmit elérni azzal a zenekarral. Ez volt 1997-98 tájékán. Csak játszottunk, különösebb cél nélkül, a magunk örömére.
A város másik végén pedig ott lakott Cyrus and Tjodalv, akik szintén régóta barátaink voltak. Tjodalv-t lefoglalta a Dimmu Borgir, Cyrus pedig egy nagyon keresett gitáros volt, akit hol ide, hol oda hívtak játszani, olyan csapatokba, mint például az Old Man's Child, a Satyricon, akik köztudottan csak néhány tagból állnak. Szóval ilyen zenekarokba hívták Cyrus-t, hogy lépjen fel velük koncerteken. Fantasztikus tehetsége, gyakorlata közismert volt, tisztelték ezért, mindenki tudta mennyi energia és munka áll a tudása mögött. Valójában az ő ötlete volt a Susperia megalapítása. Annyi éven át más-más zenekarokkal játszott - ami nagyon is személytelen - noha tele volt zenei ötletekkel, saját elképzelésekkel. Szóval egy nap úgy döntött elég volt ebből, itt az ideje egy saját zenekarnak, ahol a saját maga által szeretett zenét játszhatja végre el.

- Állandóan új ötletekkel áll elő?
- Igen, mindig tele van újabb és újabb ötletekkel. Így aztán 1998 vége felé azt mondta, elég volt, megalapítom a saját zenekaromat. Tjodalv-ot már régebbről ismerte - elég közel laknak egymáshoz - így amikor megkérdezte, hogy lenne-e kedve nála dobolni, együtt próbálgatni, Tjodalv igent mondott és hamarosan össze is álltak. Aztán 1999 márciusában Tjodalv kilépett a Dimmu Borgir-ból. Egy kis pihenő után úgy érezte, hogy vissza akar térni a zenei életbe, úgyhogy Beszélt Cyrus-szal, hogy fordítsák komolyabbra a projektjük sorsát. Elkezdtek intenzívebben próbálni és embereket kerestek az formálódó zenekarba. Pár hónappal később, '99 nyarán Tjodalv Németországba utazott a Wacken Open Air-ra, a Mayhem-mel, mint ahogy én is. Mindketten ismertük Hellhammert, bár mi soha nem találkoztunk előtte. Így végül is egy közös ismerősön keresztül kerültünk kapcsolatba, ott a buszon láttuk egymást először.

- Néha milyen apróságok alakítják az életünket.
- Pontosan. Ha akkor nem megyek el Wacken-ba, akkor talán soha nem ismertem volna meg őt, nem lennék most a Susperiában, nem is beszélgethetnénk most. Az ilyen apró események alakítják az életünket. Csak egy kis lépés ebbe vagy abba az irányba és már minden másként alakulhat. Ez néha ijesztő is. El szoktam gondolkodni rajta, vajon mi történt volna, ha akkor nemet mondok arra az útra. Nem lennék most a Susperia-ban, talán a Susperia nem is létezne, teljesen más lenne az életem. Ez annyira furcsa.
Na szóval, ott találkoztam Tjodalv-val, aki mondta, hogy pár hónappal korábban kilépett a Dimmu Borgir-ból és alakulóban van már egy másik zenekar, ahova énekest, ritmus gitárost és basszusgitárost kerestek. Mivel én eredetileg énekes voltam, mondtam is, hogy szívesen beszállnék és mivel a két legjobb barátom, Elvorn és Memnock pont basszus és szóló gitárosok voltak, így azt javasoltam, hogy ha hazatértünk Norvégiába, jöjjünk össze mindannyian és nézzük meg mi lesz belőle. Erre aztán 99 szeptemberében került sor, ahol egy közös próbát szerveztünk, és ezzel is meg is született a Susperia. Az első pillanattól kezdve tökéletesen összeillettünk és azóta is jól megvagyunk. Ugyanazok az emberek vagyunk most is, mint amikor elkezdtük a Susperia-t.

- Hogy választották ezt a zenei stílust, hisz előző zenekaraitok mind más-más stílusú volt.
- Azzal kezdeném, hogy nekem a Testament az egyik örök kedvencem. Ha Cyrus kérdeznéd, ő ugyanezt mondaná. Nagy hatással voltak ránk, kiváló zenészek.
De ezen kívül nálunk ráadásul minden egybe is esett. Nem csak öt jól együtt dolgozó emberről van szó esetünkben, hanem olyanokról, akiknek még a zenei ízlése is megegyezik. Például Tjodalv kilépésének a Dimmu-ból az volt az egyik oka, hogy más zenét szeretett volna játszani, nem annyira blackeset. Elege lett belőle és otthagyta őket. Ezért is akart annyira Cyrus-szal együtt dolgozni, hiszen megegyezett a véleményük. Ugyanazt az egyenes, kemény húzós, velejéig metal zenét akarták mindketten játszani. Amikor először hallottam a próbatermi felvételeiket, úgy éreztem megtaláltam azt a zenekart, ahol olyan zenét játszanak, amit én mindig is akartam. Amit előtte csináltam, az szinte semmisnek tűnt. Úgy éreztem ez volt az a zenekar, amit addig kerestem. És ha mind az öt embernek ugyanez a véleménye és ugyanilyen a hozzáállása, abból csak jó lehet. Nem olyanok vagyunk, akik csak elkészítik a felvételeket és elhagyják a helyiséget. Nekünk a zenekar szinte a családunk, majdnem minden időnket együtt töltjük a zenélésen kívül is. Elvorn-nal minden nap találkozom, mondjuk ő igen közel is lakik hozzám, az utca másik végén. A napokban gondoltam arra, hogy négy igazán jó barátom van és azok ezek a srácok a zenekarból. Több időt töltök velük, mint bárki mással. Olyanok vagyunk, mint egy szoros család, és ez a zenekart is csak erősebbé teszi.

- Gondolom ez az összetartozás érzése sokat segít a közös munkátokban.
- Pontosan. Mindenki tudja a helyét a zenekarban, jó barátok vagyunk, támogatjuk egymást, ötleteket adunk egymásnak, tudjuk mit szeret a másik és ugyanazok a céljaink. Jó érzés így együtt dolgozni.

- Hogy tudtok együtt dolgozni? Jó barátok, de gondolom ugyanakkor erős személyiségek is vagytok, sok-sok tapasztalattal a hátatok mögött.
- Igaz..:) De igazából Cyrus a fő dalszerző, ő a mi munkamániásunk. Ez ugyan bók, de ő tényleg 12-16 órát ül a saját kis, mini-stúdiójában és csak írja a számokat egymás után. Talán emiatt is van, hogy elég keveset találkozom vele. Mindig dolgozik valami újon, amit aztán együtt játszhatunk majd. Ő lakik a legtávolabb is és nagyon elfoglalt, mindig új ötleteken dolgozik. De ez így jó is, mert szerintem minden zenekarnak szüksége lenne egy ilyen mániákusra, mint ő. Ő a zenekar hajtó motorja, tőle jön minden inspiráció. Volt olyan tapasztalom az előző zenekaraimmal, ahol nem volt egy ilyen húzó ember, hogy előfordult, hogy egy év is eltelt mire új dalok születtek és ez elveszi a kedvet mindentől, reményvesztettnek tűnik a helyzet. Szóval jó, hogy nálunk van valaki olyan, mint ő. Eddig már közel 23 számot készített, amiből húszat teljesen fel is használtunk. Tízet az első, tízet a második lemezünkön, ami igencsak jó arány. Biztos vagyok abban is, hogy a többi dalt is fel fogjuk használni a közeljövőben.
Amúgy valóban mindannyian határozott személyiségek vagyunk, de ő annyira profi, hogy csak akkor bújik elő a stúdiójából a kész számokkal, amikor szinte 100%-ig elégedett velük. Addig meg se mutatja nekünk. Ha egy számmal nem boldogul azt inkább eldobja, de nem mutatja meg - ha ő nem elégedett vele - és inkább újba kezd. Ha kész van, akkor mi is meghallgathatjuk mit alkotott és nagyon ritkán fordul elő, hogy nekünk ne tetszene. Szinte még soha nem mondtuk, hogy 'Áh, ez rossz. Írd át, legyen helyette valami más'. Sőt inkább úgy reagálunk, hogy 'Yeah, yeah! Ez igen! Ez király lesz.' De nincs is nagyon mit mondani erről, mindannyian szeretjük azt a zenét, amit ő szerez. Persze amikor elkezdődnek a próbák, akkor mindig van valami kiegészítés, kipróbálunk mást, vagy felcserélünk egy-egy részt, együtt dolgozunk rajta. Nem arról van szó, hogy a Cyrus által írt zenét mi csak eljátszuk. Mindenki belead valamit saját magából. Ő szerzi a zenét alapvetően, de megbeszéljük, hogy aztán milyen lesz igazából. Cyrus az alapötleteit használja fel, amikor a stúdiójában programoz, de nem dolgozza ki teljesen például a dob részeket, hiszen nem dobos. Meghallgatjuk az általa így elkészített felvételeket és aztán mindenki a saját stílusát beleadva játssza el őket. Így lesz belőle igazi csapat munka.

- Cyrus írja a zenét és ha jól láttam Te írod a szövegeket. Mi alapján?
- Legtöbbször a Cyrus által írt zenéből merítek ihletet.

- A számok hangulatából, a belefektetett érzelmekből?
- Pontosan, nagyon erősen kiérzem ezeket a zenéjéből. Szinte tudom, hogy mit akar, miről írjak hozzá szöveget. Minden számnak más a hangulata. Itt van például a harmadik szám, az 'Anguished Scream'. Van a közepe felé az a szomorú riff, ami szinte a szövegnélküli refrénje a számnak, abból éreztem, hogy ez nem szólhat másról, csak egy szerelmi történetről.

- Valóban? A lemezt már hallottam, de a szöveget még nem olvastam hozzá.
- Erről jut eszembe, hogy milyen gondot is okozott, hogyan írhatnék szomorú, érzelmes szöveget, amikor ilyen kemény, metal zenét játszunk. Hisz nem írhatunk Backstreet Boys stílusban szerelmes dalt. :)

- Igaz, de ha sikerül elég szomorú, sötét hangulatúra venni a szöveget ..
- Igen, igen. Ez egy sötét ballada lett vagy hogyishivják... Ez egy fickó története, aki 'rossz' barátnőre talált, aki hűtlen volt hozzá, rosszul bánt vele, pénzt lopott tőle, rosszakat mondott róla másoknak. És ez most a férfi véleménye, amit a nő szemébe mond. Ez érződik azon, ahogy már a szám is kezdődik egy erős 'bitch' (szajha) felkiáltással.
Ez semmiképpen sem egy sértés a nők felé, szeretem a nőket. Ez egyszerűen csak illet oda, egy szerepet játszom vele. Velem ilyen nem történt még szerencsére.

- De ez mindennapos dolog, az élet egyik mozzanata.
- Igen, ez a valódi élet egy kiragadott pillanata. Valószínűleg akik a szövegeimet olvassák, azt gondolhatják, hogy egy mániákus depressziós vagyok. De egyszerűen csak van érzékem hozzá, hogy beleéljem magam különböző helyzetekbe és írjak is róluk. Ez persze nem azt jelenti, hogy én magam is megtapasztaltam volna ezeket a helyzeteket, szituációkat. Lehet, hogy egy színész veszett el bennem... ha-ha. Bele tudom élni magam különböző helyzetekbe és írni róluk. Ezek nagyrészt kitalált történetek, valós alapokkal, amiből az emberek magukra ismerhetnek a szövegeimen keresztül. Ez is a célom velük. Politikai szövegek soha nem érdekeltek, vagy éppen ki akarna az Isten és Sátán közötti háborúról hallani, amely közel 2000 éves történet, semmi újat nem tartogat, nem is érdekli az embereket.

- Pedig ez még mindig gyakori téma a mai black metal zenekaroknál. Soha nem is gondoltál arra, hogy ilyesmiről írj?
- Nem. Nem vagyunk black metal zenekar, csak egy szimpla metal zenekar. Nem foglalkozunk ilyen ideológiákkal. Nem vagyok keresztény, de sátánista sem.

- Igen, azt azonban sokan nem értik, hogy ha hisznek a Sátánban, akkor lennie kell Istennek is, hisz a kettő nem létezhet egymás nélkül.
- Pontosan, és ezt sokan félreértik. Azt mondják, hogy hisznek a Sátánban, de ugyanakkor Isten nem létezik. Márpedig a kettő összetartozik, a Sátán is benne van a Bibliában. Én nem hiszek semmilyen vallásban. Csak magamban hiszek, a saját értékeimben, abban, amit a két szememmel látok. Ez az én hitem. Hiszek az életben és abban, hogy a képességeinknek megfelelően a lehető legjobban kell teljesítenünk, jó emberként kell élnünk. De tudod a kereszténység és maga a vallás mindig körülöttünk volt, van, lesz, ennek én is észreveszem a jeleit. A legegyszerűbb példa, hogy bekopogtatnak az ajtón és a Bibliájukat akarják eladni.

- Mit szoktál mondani ilyenkor?
- Egyszerűen csak udvariasan megköszönöm és közlöm, hogy nem érdekel. Tudod, egy 'határozott' családban nőttem fel, apám nem bánt ilyen kíméletesen ezekkel az ajtón bekopogatótokkal. Emlékszem Jehova Tanúi abban az időben szinte zaklatták a környéken lakókat. Nálatok is vannak ilyen Jehova Tanúi?

- Igen, Magyarországon is van ilyen szervezet.
- Kettesével, hármasával jönnek, megpróbálják rád sózni a Bibliájukat. Röviden szólva apám sem szívlelte őket és ezt láttam a szomszédoknál is.

- Ilyenkor kiengeded a kutyát? :)
- Igen, például. :) De nem, a kutyám elég kistermetű, nem hiszem, hogy megijednének tőle.:) Akkor visszatérve a vallásra: ez mindig is az élet része volt, tudom miről szól. Az első lemezen volt néhány dal, amelynek a szövege kapcsolódott is hozzá. De azok inkább kritizálták, megkérdőjelezték ezt az egészet, a kereszténység moralitását, a bizonyítékaikat, állításaikat, egy kis szarkazmussal, kérdéseket feltéve. De nem arról szóltak, hogy öljük meg Jézust. A saját véleményem volt bennük, a bennem felmerült kérdésekkel.

- Említetted, hogy a kedvenc csapatod a Testament. Milyen zenekarok voltak még hatással rád? Melyik metal zenekart ismerted meg legelőször?
- A legelső metal zenekar, amit mutattak nekem, az a Manowar volt. Egy barátom bátyja hallgattatta meg velem még általános iskolában. Onnantól kezdve én elvesztem.:) Akkor határoztam el, hogy egyszer még nekem is lesz egy metal zenekarom.

- Most pedig egy kiadónál vagytok a Manowar-ral.
- Igen, el tudod hinni? Annyira furcsa, nekem néha még most is nehéz ezt felfognom! Ez annyira jó! Egy álmom vált valóra ezzel. Mindenkinek vannak álmai, de nem mindenkié valósul meg. Nagyon örülök, hogy az enyémek közül legalább egy valóra vált.
Rám, mint énekesre egyrészt hatással volt Chuck Billy a Testamentből, hatalmas, brutális, nyers, erős hangjával. A másik oldalon pedig ott van Eric Adams a Manowar-ból, erőteljes, tiszta, fantasy világokat megéneklő hanggal. Ennek a két embernek a hatására kezdtem énekelni. Valahol a kettőjük között vagyok én megtalálható. Próbálom kombinálni a brutalitást és a nyersességet azzal a szépséggel, amit az ember a hangja segítségével csak kifejezhet.

- Meg tudnád határozni, milyen zenét is játszik a Susperia? Milyen kategóriába sorolnád magatokat?
- Nos, ezt a kihívást én inkább meghagyom az újságíróknak. Az idei nyilatkozatunk egy idézettel kezdődött, amit a norvég Scream magazin szerkesztője fogalmazott meg, miután lejött egy próbánkra: 'A Susperia nem black, sem death, sem thrash, csak tiszta energikus, dinamikus, agresszív metal.' Ezt annyira találónak találtuk, hogy ezt hivatalosan le is közöltük. A Susperia csak tiszta metal zene. Sok sikert a kategorizáláshoz :)

- Csak a saját véleményedre voltam kíváncsi. :)
- Igazából magam sem tudnám meghatározni. Egy biztos, nem játszunk black metalt, semmilyen tipikus black elemet nem lehet találni a zenénkben.

- Ahogy észrevettem, az új lemez inkább thrash-es lett.
- Igen, igaz. Szóval nincsenek black-es külsőségeink sem, inkább egy csipetnni death metal található a zenében - amerikai deathre gondolok, mivel én azt tartom eredetinek. Bár igaz, hogy közelebb áll a thrash-hez. De szerintem még mindig a legjobb meghatározás, hogy egyszerűn csak metal, méghozzá a mi elképzeléseink szerint.

- Volt valami oka ennek a stílusváltásnak, vagy ez magától alakult így?
- Ez nem elhatározás kérdése volt. Nem ültünk le megbeszélni az első lemez után, hogy na most akkor játszunk valami mást. Ez magától alakult így. Az első lemez után turnéra indultunk, ahol rengeteg hatás ért bennünket. Valójában a mániákus Cyrus volt az, aki a hazatérésünk után rögtön új dalokat kezdett írni. Egy öthetes turné után, alighogy hazaért, ledobálta a cuccait és máris újra játszani kezdett. Teljesen őrült.:) A normális emberek ilyenkor pihennek egy kicsit, de ő folytatta a munkát, mert tele volt ötletekkel. Ugyanakkor ez tök jó. De visszatérve a kérdéshez ez a változás egy természetes folyamat volt. Cyrus csak csinálta tovább, amit mindig is csinált. Amikor meghallgattam az új számokat néha úgy gondoltam, hogy 'hmm.... Ez egy igazi kihívás lesz számomra'. Egyszerűen nem bánhattam rosszul ezekkel a csodálatos, erős dalokkal, nem illetek hozzájuk azok a tipikus sikoltós énekek. Őszintén szólva az első lemezen nem is találtam meg annyira magamat. Hisz akkor dolgoztunk először együtt, nem ismertük még egymást annyira, hogy tudjuk ki mire képes. Ennek ellenére sikeres lett és elégedettek is voltunk vele. De most, az új lemezen igazán megtaláltam magam, jobban ki tudtam használni a saját hangomat.

- Ez érezhető is az új lemezen.
- Igen, ezek a számok már pontosabb tervezést, nagyobb odafigyelést igényeltek. Minden számot kiugróvá akartam tenni, saját jellegzetességekkel. Kihívás volt, hogy tökéletesítsem az énekesi feladatomat. Ehhez egy vokál producert is felkértünk a lemezkészítéshez. Ami ugyan sokba került, de megérte. Együtt dolgoztam ezzel az igen nagy tiszteletben álló norvég vokál producerrel Björn Boge-vel, míg a többiek a svédországi stúdióban rögzítették a zenét. Csak mi ketten, távol a többiektől. Nagyon érdekes, tanulságos új élmény volt ez számomra. Kemény munka volt, egy hibát se véthettem.

- Hogy dolgoztatok együtt? Mi is pontosan egy vokál producer feladata?
- Az első napon leültünk és azt mondta, hogy most mindent ki fogunk próbálni, ha kell sírunk, ha kell nevetünk. Ha valami nem jó, akkor mást próbálunk ki, egész addig, amíg rá nem találunk a legmegfelelőbbre. Mindent kipróbálunk majd, olyat is, ami eszünkbe se jutott eddig, mert ha hülyeségnek is tűnik, lehet, hogy nekünk pont arra lesz szükségünk. Erre csak annyit tudtam mondani, 'Rendben, ez biztos így működik'. De láttam rajta a hozzáértést és magam is nagy tisztelőjévé váltam már az első pillanattól kezdve. Aztán hozzáláttunk. Egyszerűen megnyomtuk a felvétel gombot és én felénekeltem az első számot, ahogy én előre elterveztem. Majd átmentünk a felvevő szobába, ahol visszahallgattuk a kész anyagot. És igazából itt kezdődik a vokál producer feladata. Aprólékosan kielemzi a dalt, megmondja mi volt rossz benne, mit kellene máshogy felénekelni. Ezt néha nagyon nehéz elfogadni, bántó vagy éppen sértő is tud lenni. De ezen nem lehet szomorkodni, mert az ő feladata, hogy objektív szemszögből ítélje meg a felvételt és mint producer tudja is, hogy az mitől lesz jobb. Nagy tapasztalata van, ez a munkája. Az a feladat, hogy megmondja, mit kellene máshogy énekelni, hogy jobban sikerüljön, hogy a lehető legjobbat hozhassa ki belőlem. Olyan részeket kellett így kiszednünk, amikkel én magam elégedett voltam, amikről azt hittem jobb nem is lehetne. Az ő ötletei, tanácsai felhasználásával pedig végül még jobbak lettek. Erről szól a munkája, hogy a legjobbat kihajtsa az emberből. Olyan dolgokat hozott ki belőlem, amikről sose hittem, hogy képes lennék rájuk. Ez vonatkozik mind a munka előkészületeire, mind a hangom használatára, kezdve az extrém mélységektől egész a tiszta, dallamos részekig. Szinte a tanárom vált, rengeteg új tapasztalatot szereztem mellette, nagyon nagy hatással volt rám. De ilyennek is kell lennie egy jó vokál producernek.

- Mennyi ideig dolgoztatok együtt ezeken az vokál részeken?
- Ez is annyira jó volt most. Normál esetben 4 hetet töltünk az Abyss stúdióban, amiből három héten át nekem csak ülnöm kellett volna és várnom, míg a többiek elkészülnek az összes hangszeres felvétellel. Ha szerencsém van és három hét alatt mindent fel tudnak venni, akkor nekem egy hetem marad felénekelni az albumot egyedül a hangmérnökkel, aki túl sokat nem szól hozzám. Most pedig Oslo-ban dolgozhattam kettesben Björn-nel teljes három héten át, amíg a többiek Svédországban stúdióztak. Így nekik is több idejük maradt magára a zenére, mert nem kellett időt megtakarítaniuk számomra.

- Vagyis nem kellett egymásra várnotok.
- Igen, de végül így a tervezett egy hónap helyett mondhatjuk, hogy két hónapig dolgoztunk a lemezen. Hiszen ők négy hetet töltöttek a stúdióban én meg három hetet, két különböző helyszínen. Igaz, hogy mindez tavaly novemberben történt, de ha ezt mind egy stúdióban vettük volna fel, az majd két hónapba telt volna. Tudom, hogy a végeredmény megszületésében nagy szerepe volt annak, hogy ilyen sok időt tölthettem a vokál részek pontos kidolgozásán. Személy szerint nagyon elégedett vagyok a végeredménnyel, amit együtt sikerült kidolgoznunk.

- Hogy zajlott a napi munkátok?
- Délelőtt 10 felé találkoztunk. Ugyanis az ébredés utáni első két órában szinte használhatatlan az ember hangja, ezt is tőle tanultam meg. Először azt hittem, hogy reggel 8-tól du. 4-ig dolgozunk majd, gondoltam ilyen az ő normál munka ideje. Szóval kényelmesen felkeltem reggel, megkajáltam, 10-kor találkoztunk, beszélgettünk, megterveztük, hogy mit csinálunk aznap, kávézgattunk majd hozzáláttunk a munkához. Egész addig dolgoztunk, míg minden ihlet. Ugyanis azt mondta, ha nincs ami inspiráljon, akkor jobb abbahagyni, abból nem lesz használható anyag. Volt olyan, hogy két órán keresztül hiába próbálkoztunk bármivel is, egyszerűen nem jött össze és inkább a következő napon folytattuk. De olyan is megtörtént, hogy 12-14 órát dolgoztunk, ha tele voltunk ihlettel Ő tudta mit kell tennünk és én mindenben követtem. Nagyszerű volt az egész!

- A három hét elteltével csatlakoztál a többiekhez a végső munkálatokra?
- Igen, én is és a vokál producer is átmentünk Svédországba a kész felvételekkel, amit össze kellett másolni az általuk felvett anyaggal és akkor már csak a keverés maradt hátra.

- Mennyi időt töltöttetek a keveréssel?
- Nem egész egy hét alatt kész lett a keverés. Utána hazautaztunk karácsonyozni és pihenni egy kicsit. Újév után visszamentünk az Abyss-ba, hogy Peter Tägtgren-nel befejezzük a keverést, illetve átkeverjük, amit kellet, kipihent füleinkre hagyatkozva.

- Immár másodszor dolgoztatok az Abyss-ban. Milyen volt Peter-rel együtt dolgozni? Mennyire segített nektek, vagy hagyott Titeket magatokba dolgozni?
- Valójában az első alkalommal annyira nem volt érdekelt a lemezünkben, hagyott minket magunkban dolgozni. Larss volt a hangmérnökünk, Peter csak elindított minket majd a végén a keverésnél tért vissza. Most viszont nagyon érdeklődött irántunk, kivette a részét a munkából. Mindennap ott volt és ha épp nem volt mit csinálnia, akkor csak feküdt az egyik kanapén és úgy figyelt, ötleteket adott, kommentált.

- Ti akartatok Peter-rel dolgozni most is?
- Köztudott, hogy Peter egy ideje már gondolkozott azon, hogy bezárja az Abyss-t. Kezdetben még nekünk se volt határozott elképzelésünk arról, hogy hol is szeretnénk felvenni a lemezt. A demos anyagot többetközt neki is elküldtük és miután meghallgatta nagyon szerette volna, ha ő lehetett volna a producerünk, hogy ez legyen az utolsó általa készült lemez. Így aztán eldőlt a kérdés. A tudását, tehetségét, motivációját figyelembe véve tudtuk, hogy vele csak jól járhatunk. Egyrészt annyira hitt a zenénkben, annyira jót akart belőle kihozni, másrészt mivel valószínűleg ez volt az utolsó ilyen jellegű munkája gyilkos anyagot akart csinálni, mintegy ezzel búcsúzva a producereskedéstől, beleadva mindent, hogy minél jobb hangzásunk legyen.. Szóval úgy nézett ki minden a mi oldalunkon állt. Ahogy másoktól hallottam nagyon büszke is erre a lemezre. Mindenkinek megmutatja, akivel találkozik és iszonyú hangosan hallgattatja velük, szinte leviszi az emberek fejét a hangerővel, hogy megmutassa mennyire jó lett az album hangzása. J)
De nekünk szinte természetes is volt, hogy újra az Abyss-ba dolgozzunk. Ehhez hozzájárult, hogy ő is nagyon velünk akart dolgozni. Tudtuk, hogy ez lesz az utolsó munkája és tudtuk azt is, hogy nem fogja elkapkodni, hogy utoljára még bebizonyítja, hogy a tehetségével, tapasztalatával mire képes. A legjobb tudása szerint dolgozott velünk, mindent beleadott. Szerintem ezt hallani is az albumon. Én magam is hallom, hogy milyen tiszta és erős is lett a hangzás, ha megpróbálom kívülállóként hallgatni a kész lemezt. Minden hangszer összhangban van, hallhatóan egyenlő arányban szólalnak meg. Minden kis részletet hallani. A hangzás is nagyon erős, szinte kirobban a hangszórókból a zene. Nagyon elégedettek vagyunk a hangzással, amit kialakított és azt hiszem ezzel ő is így van.

- Egy év telt el a két lemezetek között és említetted, hogy Cyrus szinte megszállottként dolgozik állandóan. Így kézenfekvő a kérdés, hogy vajon készülnek már a következő lemez nótái is?
- Én még ugyan nem hallottam őket, de a többiek, akik meglátogatták otthonában, azt mondják, hogy már legalább két teljes számmal elkészült.

- Nem semmi, hisz még a második lemezetek meg se jelent hivatalosan.
- Igen, de így volt ez már az előző lemezünknél is. A Predominance felvételein dolgoztuk a stúdióba, amikor ő már otthon a második lemez anyagát írta. Teljesen bolond:) Gondold el, hogy napközben vettük fel az első lemez számait és amikor vacsora után visszatértünk ő még mindig ott ült a gitárjával és új dalokon dolgozott. De ez rávall.
A már most elkészült új felvételek a többiek véleménye szerint nagyon jó, bár más ahhoz képest, amiket eddig szerzett, de mégis Susperia-s. Nem teljesen értem mire gondoltak, de nagyon várom már, hogy magam is meghallgathassam. Bízom benne, hogy még jobbat, még erősebbet alkotott, kihasználva tehetsége határait.

- Melyik albumotokat szereted jobban, melyik áll közelebb hozzád?
- Határozottan mondhatom, hogy a második! Mint említettem az első lemezünk egy kicsit még kísérletezős volt. Ez pedig már érett, összeforrott anyag. Nem csak próbálgattuk a különböző stílusokat összehozni, hanem megalkottuk a saját, Susperia-vilángunkat, saját hangzásunkat. Ez egy teljes album. Mindannyian jobban megtaláltuk magunkat ezen a lemezen.

- Melyik számot hallgattatnád meg valakivel, aki nem ismer még Titeket, melyik tükrözné legjobban az igazi Susperia-t véleményed szerint?
- A leginkább ránk jellemző azt hiszem a már említett Anguished Scream és ugyanígy a Cage of Remembrance, amely a lemez első felvétele vagy akár az ötödik The Bounty Hunter. Ez a három a saját kedvencem is. A harmadik számban például ott vannak azok a tipikus gitárrészek, azok a riffek, amikről szinte felismerhető Cyrus játéka. A sajátos ujj technikája, ami már nem csak az ő jellegzetessége, hanem a zenekaré is, nagymértékben hozzájárult a Susperia hangzásához is. A The Bounty Hunter egy nagyon erős metal szám, tök jó húzós részekkel. Én például ezt a számot leginkább akkor hallgatnám, ha egy nagy lakókocsival szelném át Amerikát, órákon keresztül csak a kihalt utakon autókázva.

- Mindkét lemezetekkel kapcsolatban felmerül Rune Tyvold neve, aki a borítókat készítette. Ki ő valójában és hogy dolgoztok vele együtt?
- Rune egy jó barátunk. A borítók készítése pedig általában úgy kezdődik, hogy megkérdezi van-e ötletünk, mit szeretnénk mi magunk látni a borítón. Mi pedig mondjuk, hogy fogalmunk nincs róla. Szóval kicsit frusztrálóan kezdődik számára a dolog. Majd előáll az ötleteivel, mi meg mondjuk, hogy 'nem, nem, nem, nem, igen, talán, nem, nem, nem'. Elég stresszes velünk dolgoznia, mindig elkésünk, mindig rossz számunkra az időzítés, mindig az utolsó pillanatra hagyva a dolgokat. J De aztán minden magától beindul, míg végül elkészül a borító és minden jól alakul.
Például az első lemeznek is már egy szokatlan, eredeti borítót akartunk, ami teljesen eltér a megszokott metalos lemezborítóktól, gondolok itt a bonyolult festett képekre, amit soha nem kedveltem. Ha egy jó képet akarsz, akkor annak igazán eredetinek kellene lennie. Mi pedig mint ismeretlen, új zenekar meg akartuk ragadni az emberek figyelmét, hogyha meglátják egy újságban a képet vagy egy lemezboltban, akkor ne tudjanak egyszerűen csak elmenni mellette, hogy rögtön szemet szúrjon és levegyék a polcról. Ezért is választottunk világos hátteret, aminek a közepén ott van ez a szokatlan babaarc, amit egy régi könyvbe találtunk. Végül ezt a furcsa babaarcot vegyítettük össze ezzel a sikításra torzuló emberi arccal. Rune nagyon jó munkát végzett, figyelemfelkeltőre sikerült a Predominance bortója.

- Ugyanez mondható el az új lemezborítóról is.
- Igen, újra valami szokatlant érdekeset Aztán Rune előállt ezzel a még meg nem született gyerek ötletével és ez mindannyinknak tetszett. Attól csak még merészebbnek tűnt az ötlet, hogy kis ördögszarvakat tett a homlokára.

- Ráadásul piros a szeme körüli rész.
- Igen, ahogy a lemezborítón a mi szemünk körüli rész is pirosra van festve és a hátsó borítón látható lányé is. Összhangban van az egész. Kicsit olyan, mintha titkos üzenetet hordozna, ez a meg nem született, ördögszarvas, piros szemű gyermek.

- Hmm... mi lenne az a titkos üzenet?
- Ah, ez annyira nem fontos.

- Naaa, de mégis?
- Ez olyan, mint egy még meg nem született metal gyermek, aki hamarosan világra jövetele után szétrúgja majd mindenki seggét. Ez egy kicsit a zenekar üzenete is ... ha-ha. Mi is hamarosan megszületünk ezzel az albummal és szétrúgjuk mindenki seggét... ha-ha. Az ördögszarvak amúgy azt hiszem tipikus jelnek számítanak a metal műfajban, azok nem annyira szokatlanok.

- Milyen visszajelzéseket kaptatok eddig az új albummal kapcsolatban?
- Csupa jót. Az legelső dicséret Peter részéről érkezett, aki elsőként hallhatta az új lemezt. Amikor elküldtük neki az általunk felvett számokat az Immortal dolgozott épp a stúdiójában. Szóval Peter a cd-nket ott hallgatta meg előttük, hangosan, ahogy szokta. Következő alkalommal, amikor Abbath-tal találkoztam, megemlített, hogy hallotta az új anyagunkat Peter-nél. Ráadásul megkérdezte, hogy hogy tudtunk ilyen erős, húzós számokat írni. El lehet képzelni, mekkora elismerés volt ezt hallana az Immortal nagyfőnökétől. Előtte nem ismertem, úgyhogy nagyon meglepő volt, hogy ő oda jött hozzám ilyen dicsérettel. Nagyon jó érzés volt.
Pár hete pedig Oslo-ban játszottunk az Inferno Festival-on telt hát előtte. Az egyik kereskedelmi rádió rock és metal zenével foglalkozó csoportja is ott volt, ők élőben adtak közvetítést a koncertről egész Norvégiában, napi 8 órában, este 6-tól kezdve. A koncertek közti szünetekben kommentálták az eseményeket és a fellépő zenekarok zenéjét nyomatták továbbra is, többek közt a mi promo lemezünket is. Ahogy elvegyültem a tömegben azt tapasztaltam, hogy voltak olyanok, akik a rádiót hallgatták otthon és az ott sugárzott felvételek hatására jöttek el koncertre. Előfordult, hogy amikor megláttak szinte letámadtak és áradoztak, hogy milyen jó zenét játszunk. Ez számomra nagyon meglepő volt

- De azt hiszem ez egy igen kedvező tapasztalat, pozitív élmény is volt számotokra.
- Teljes mértékben! Tudod, a koncerten kb. 25 plakátunk volt kirakva, szerte széjjel az épületben. Hihetetlen volt, amikor a saját szememmel láttam, ahogy az emberek óvatosan leszedték őket, betették a kabátjuk alá, hogy hazavigyék. Vasárnap éjjel a fesztivál végén végig jártam az egész helyet és az összes plakátunk eltűnt. De ami igazán vicces volt ebben a helyzetben, az az, hogy szinte csak a mi posztereink tűntek el. Ez egyértelműen mutatta, hogy nem a takarítást kezdték meg, hanem a rajongók szedték le őket, gondolom sok közülük már ott látható némely lakás falán. Ez tök jó dolog. :)

- Sokat koncerteztek otthon Norvégiában?
- Az első koncertünk valamikor 2000 májusában volt, 7-8 hónappal a zenekar megalakulása után. Kb. 2-300 ember jött el, ami igen szép számnak tekinthető, hisz egy ismeretlen zenekar voltunk. Persze sokan jöttek el Tjodalv miatt, mert látni akarták, hogy mit csinált a Dimmu után. Aztán játszottunk a Scream magazin 10 éves évfordulójára rendezett estén, a Gamma Ray-el. Koncerteztünk még Bergen-ben is a Borknagar-ral, aztán következett a 2001 Metal Odyssey turné tavaly tavasszal, amikor Európát jártuk a Dimmu Borgir, az In Flames, Nevermore társaságában, amelynek az utolsó állomása itt Oslo-ban volt. Teltház előtt játszottunk és ez nagyszerű befejezése volt a turnénak. Szóval kb 4 vagy 5 alkalommal léptünk fel itthon.

- Hogy éreztétek magatokat a már említett európai koncert körút során? Gondolok itt arra, hogy egy szinte ismeretlen zenekar voltatok. Ugyanakkor sokan, akik elmentek a koncertre tudták, hogy Tjodalv a Dimmu B. dobosa volt és talán így kritikusabban is néztek Titeket.
- Igen, kicsit ijesztő is volt a tudat, hogy ugyanazon a színpadon később a Dimmu fog fellépni és tudtuk, hogy az emberek nagy része nem miattunk jött el. Ugyanakkor izgalmas volt, hiszen nálunk játszott a Dimmu eredeti dobosa, akire sokan kíváncsiak voltak, hogy mit csinál most vagy egyszerűen csak látni akarták Őt. Azt hiszem miden koncert teltházas volt, bár persze amikor mi kezdtünk még nem voltak tele a termek, de kijelenthetem, hogy már nálunk is több mint háromnegyedig megteltek. Nagyon kellemes élménynek bizonyult miden egyes fellépés, szinte egy rossz pillanatra se tudok visszaemlékezni. Ráadásul én akkor léptem fel először külföldön ez még plussz jó érzés volt. Mindennap erősebbnek, jobbnak éreztem magam, inspirált a turné minden perce. Mivel a Dimmu tábora egyre nőtt, nagyon sokan is jöttek el a koncertre. Minden nagyon jól alakult, egy panasz szavam nem lehet :)

- Vannak koncert terveitek az évre?
- Mivel az album elég későn jelenik meg (május elején csak), még nem kaptunk egy felkérést se a nyári fesztiválokra. Bár ezen nem aggódom, mert a nagyobb fesztiválokon mindig az utolsó pillanatig alakul a fellépők sora és ha a Vindication megfelelő fogadtatásra talál, még kaphatunk meghívásokat. De ha nem... akkor még keményebben fogunk majd dolgozni, többet próbálni a nyáron. A kiadónk tervei között ugyan szerepel egy nyár végi, kora őszi turné, de erről még semmi biztosat nem tudok mondani.

- Mit gondolsz, hol lesz a Susperia 5 vagy 10 év múlva?
- Huh.. 10 év múlva? Remélem, hogy még mindig itt leszünk és azt fogjuk csinálni, amit most. De ez elég furcsa, mert sok minden függ attól, hogy a lemezeink milyen fogadtatásra találnak. Ugyanis, ha a kiadónak állandóan csak költsége lesz velünk, akkor iparkodnunk kell majd, hogy egyáltalán ki tudjuk fizetni egy lemezfelvétel költségeit. De lehet, hogy megerősödünk és remélem elég albumot fogunk eladni, hogy legalább ezek a költségek megtérüljenek. Az pedig egy még távolabbi álom, hogy annyi pénzt kereshessünk vele, hogy ne kelljen napi munkából megélnünk, hogy teljesen, 100%-osan a zenekarral foglalkozhassunk csak, mert szinte lehetetlen egy normál munkahelyet és a zenekar körüli dolgokat összhangba hozni. De ez még tényleg messze van.

- Hogy van időtök a zenekarra jelenleg?
- Megoldjuk. Dolgozunk nappal, próbálunk délutánonként vagy éjjelenként és ez így megy folyamatosan. Ha többet kell dolgoznunk napközben, akkor a próbák hétvégére tolódnak át. Igazából az a nehéz része, amikor hónapokra el kell vonulni, akár a stúdióba, akár turnéra. Nem sok munkahelyen tolerálják ezt, így gyakran ki kell lépnünk. Elmegyünk turnézni, amivel nem sok pénzt keresünk és amikor hazatérünk halmokban állnak a kifizetetlen számlák, mi meg kereshetünk újra munkahelyet. Tulajdonképpen nem nehéz újra elhelyezkedni, de azért ez így egy kicsit fárasztó. Bízom abban, hogy a keményen dolgozó, egyszerű emberek előbb utóbb megkapják a megérdemelt elismerést. Hiszem, hogy ha minél többet belefektetsz valamibe, annál több fog visszatérni hozzád. Ha beleszülettél egy anyagi biztonságba, mindened megvan, akkor úgy érzed minden rendben van és nem tapasztalod meg az élet igazi oldalait, nem tudod meg, hogy működnek a dolgok igazán. Ha nem kell semmiért megküzdeniük, nem is tudják értékelni a dolgokat maguk körül, nem tudnak szívből örülni semminek. Nem ismerik meg az igazi örömöt, az igazi elismertség érzését, amit csak kemény munkával saját magad tudsz elérni. Ez az én filozófiám.

- Mennyi időt kell a zenekari dolgokra fordítanotok?
- Általában heti két alkalommal próbálunk, de ha turnéra készülünk, akkor akár hetente ötször is gyakorolunk, mert a turnéra mindennek tökéletesnek kell lennie, rendesen fel kell készülnünk rá. Amikor kimész a színpadra játszani, akkor már nem hibázhatsz. Az az egy estéd van, hogy bizonyíts a rajongóknak. Azt kell látniuk rajtad, hogy magabiztos vagy, erős vagy és akkor tisztelni fognak. 100%-ot kell nyújtani. Ha ezt elrontod, akkor rossz benyomásuk lesz rólad. Így nem lehet megfogni a hallgatókat. Természetesen ez azt jelenti, hogy nem lehet ittasan sem fellépni. A koncert után az persze más. Meg is éri a várakozást. :) A fellépés után még tele vagyunk energiával, az adrenalin szintünk még az égben jár, így igazán jól esik utána egy kis lazítás. De akkor is inkább csak arról van szó, hogy leülünk, megbeszéljük milyen volt, ki hogy érezte magát és közben iszogatunk egy kicsit, felszabadultan. Semmi nem esik jobban, mint egy jéghideg sör egy fellépés után.

- Azt hiszem ennyi kérdésem lett volna mostanra.
- Nagyon élveztem ezt a több mint egy órás beszélgetést veled.. :)

- Haha.. nem is figyeltem, hogy ilyen hosszúra nyúlt.
- Ahogy az elején is mondtam, mindig jobb vidám, nyitott emberekkel beszélgetni, akik nem csak gépiesen kérdeznek, akikkel lehet szabadon kommunikálni és nevetni is, ha éppen úgy alakul. Márpedig mi sokat nevettünk.:)

- Én pedig köszönöm, hogy ilyen bő válaszokat adtál a kérdéseimre. De mond csak, kihagytam esetleg valamit?
- Haha.. nem! Azt hiszem mindent összefoglaltál. Remélem hamarosan találkozhatunk Magyaroszágon is a következő turnénk során. Nagyon szeretnék arra felé is játszani, Romániában is, Bulgáriában is.

- Jártál már ebben a kelet-európai régióban?
- Csak Horvátországban voltam egyszer. Ugyan nem tudok sokat Magyarországról sem, de legalább tudom, hogy hol van és nem gondolom, hogy egy másik ország fővárosa. Ugyanis találkoztam már olyan amerikaiakkal, akik azt hitték, hogy Norvégia Svédország fővárosa. Ennyire kicsik lennénk?. :)
De hallottam már a Summer Rocks fesztiválról, ahol a Manowar is fel fog lépni én pedig nem láttam őket már nagyon rég..:(

- Szívesen látunk!
- Megfontolandó! :)

Perkele