Blind Myself - Hideg idők, meleg helyzetek (turnénapló)
[2006-02-22] - heavymetal.hu

A Blind Myself ezúttal januárban tett egy kelet-európai kiruccanást. Habár nem minden úgy alakult, ahogy szerették volna -ami lejjebb ki is fog derülni-, Tóth Gergő énekes azért ezúttal is írt egy turnénaplót olvasóink részére.

Koncertszervezőnkkel, Jakival töltött első turnénkon gyakran kérdezgettük, hol lenne érdemes fellépni, és ő mindig kiemelte a Balkánt, mint az egyik legjobb helyszínt. Persze először berzenkedtünk a gondolatától is, hogy odamenjünk, de miután ott jártunk, teljesen megváltozott a véleményünk. Ezúttal a két új tagot -Lacit (dob) és Bogyót (basszusgitár)- kellett meggyőznünk arról, hogy érdemes az először kockázatosnak tűnő kalandba belevágni. A turné előtt még bosszankodtak párszor, hogy "mire jó ez az egész", de nemsokára belátták, nekünk volt igazunk.


Bécs - Bemelegítés

A balkáni turné elé becsúszott egy osztrák buli, méghozzá az általunk (BPRNR) is szervezett ABC Tehetségkutató ausztriai elődöntőjének voltunk a meghívott főzenekara. A koncert a Planet Music-ban, egy nyolcszáz férőhelyes klubban volt. Tökéletes ellátást kaptunk, vacsorát, italt, öltözőt.
Ezen a napon játszott a magyar ABC nyertese, az Esclin Syndo is. A közönség nem kifejezetten metalosokból állt, ennek ellenére nagyon sokan végignéztek minket. A bulink után jött az eredményhirdetés, amely meghozta az első magyar sikert: az Esclin Syndo első helyezett lett. Nagyon büszkék voltunk. Gyorsan el is pusztítottuk a maradék söreinket ennek örömére.
Az este végén szállodában alhattunk a West Bahnhof-al szemben. Ilyenben nem nagyon volt még részünk, nagyon jól esett, csakúgy, mint a "terülj-terülj asztalkám" reggeli. Aztán nekivágtunk az útnak, keresztül kellett mennünk Magyarországon a román határig, hogy eljuthassunk Temesvárra.


Temesvár - Jobb, mint itthon

Tavaly már játszottunk itt. Az amerikai tulajdonos - a teljesen őrült srác, akiről írtam az előző turnébeszámolóban - már eltűnt, állítólag egy vasa sem maradt, a román srácoknak kellett repülőjegyet venni neki és hazaküldeni. Nem bántuk, a múltkor nagyon megnehezítette az életünket. A bulit nagyon jól promótálták, a szervezők bevallása szerint 200 fizetővendég jött el. Főztek nekünk, kaptunk egy karton sört.
A koncertet megelőző héten Egerben voltunk és hihetetlen számunkra, hogy ott sokkal rosszabb körülmények között játszottunk, mint Romániában. A magyar klubosok (tisztelet a kivételnek) nem mindig tudják megszervezni a koncerteket úgy, hogy a zenekar pluszosan jöjjön ki. Nem ártana felkötni a gatyánkat, mert az a tapasztalatunk, hogy Lengyelországban, Szlovákiában, Romániában, Bulgáriában és Szerbiában is jobban meg tudnak csinálni egy-egy koncertet. Pedig ezekben az országokban nincs kiadva a lemezünk, lényegében ismeretlen zenekar vagyunk. Elég bosszantó a dolog. Egy-egy magyar klubban azt sem tudják, hogyan kezdjenek hozzá a promócióhoz, arról már nem is beszélve, hogy sem ételt, sem italt nem kap a zenekar. A végén meg kiderül, hogy a közönség fele vendégekből állt, és a banda örülhet, ha az utazást ki tudja fizetni. Reméljük, ez hamarosan megváltozik, mert lassan jobban megéri külföldön játszani (még keleten is), mint itthon. Persze tisztelet a kivételnek!
A közönség amúgy teljesen megőrült, a turné legkirályabb bulija volt.


Várna - Lecsap a hideg, de nem a számla

A temesvári buli után még bedobtunk pár szendvicset egy éjjel-nappali büfénél, aztán nekivágtunk a majd' 900 kilométeres útnak Várnába, Románián át. Pár éve ez egy egész napos utazást jelentett volna, a valaha rossz minőségű utakat meglehetősen jó állapotban találtuk, így már délután 3 felé Bukarestnél voltunk. A nagyon lepattant külvárosi részeken áthaladva indultunk meg a határ felé.
A turnézgatásban talán az egyik legnagyobb "para" a határátkelés. Az ember sosem tudhatja, hogyan fognak viselkedni a határőrök. Ez keleten a nem EU országokban különösen kiszámíthatatlan. Sok rémtörténetet hallottunk már más bandáktól és nekünk is voltak a rossz tapasztalataink. A román-bolgár határon majdnem 80 Eurót húztak le rólunk. A vámon megkérdezték van-e nálunk CD, ami bizonyos esetekben a gyors szabadulást jelentheti, viszont előfordulhat az is, hogy amikor az ember kinyitja a "merch" ládát, akkor lefoglalják az egész cuccot. Ezért egy kéznél levő írt CD-t adtunk oda, ami az új Superbutt lemez, a "Black Soup" premixe volt. Vörös Andris, bocs!:)
A bolgár határőrbódékon már egy angol nyelvű matrica látható "No payments here". Ettől függetlenül 6 Eurót elkértek a kocsi fertőtlenítéséért, ami abból állt, hogy átmentünk egy gödrön, aminek hólé állt az alján.
Várnában is voltunk tavaly, nagyon szép hely, legközelebb inkább nyáron kellene elmennünk, végül is olyankor lehet a legszebb ez a tengerparti nyaralóváros. Persze panaszra most sem lehetett okunk Nagyon kedves vendéglátásban részesültünk. Elmentünk vacsorázni egy Godzila nevű helyre, ahol hatan előétel, főétel és desszert elfogyasztása után összesen 19 Eurót fizettünk. Hihetetlen.
A koncerten többen voltak, mint tavaly, és a szövegeket is jobban ismerték. Ez nagyon jól esik, ad egy plusz erőt a buli közben.
Szállásunk ott volt, ahol legutóbb, fűtetlen szobákban. Ennek nem nagyon örültünk, mivel Várnára is lecsapott az Isten Hidege: -20ŰC. Szerencsére vettem magamnak indulás előtt egy hegymászó hálózsákot - a múltkori rossz tapasztalatok után - így gond nélkül telt számomra az éjszaka. Lacinak, akivel egy szobában aludtam, már nem volt ilyen szerencséje: reggel fogvacogva ébredt, de legalább volt időnk alvásra, hiszen az előző éjjelt a buszban töltöttük utazva.


Szófia - Korrekt klub, korrekt buli, korai vég

A bolgár O'Shipka klubból elkelne egypár Magyarországra is. Teljesen színvonalas, de erről már írtam a tavalyi beszámolóban. Ezúttal még többen jöttek el, bár a promóter megmondta, még egyszer ne jöjjünk az évnek ebben a periódusában, mert jóval kevesebben járnak koncertekre. A hétfői nap és a mínusz húsz fok ellenére eljöttek legalább százan, és bár nem volt olyan őrült "pogó", mint Temesváron, kis közönségünk végignézte, végigbólogatta a bulit. A hangzás egyszerűen fantasztikus volt. A koncert végén csináltunk egy képet az Iron Maiden mintájára (a zenekar áll a színpadon, a háttérben pedig az irdatlan mennyiségű tömeg), a mi verziónkban. Íme:
Jó este volt. Másnap még maradt időnk egy kis vásárlásra és egy jó ebédre. Egy nagyon kellemes belvárosi étteremben ettünk heten, a számla meg sem közelítette a 30 Eurót. Minél többször vissza kell jönnünk ide, nagyon olcsó a kaja és finom.
Egy szupermarketben vásároltunk is pár bolgár specialitást: szendvicskrémet és sajtot itthonra. Vettem még egy pár szafaládét is a kóbor kutyáknak, akikből ezúttal kevesebb volt, mint legutóbb - szerencsére, mert tavaly is nagyon megsajnáltam őket.
Hazánkban sem elég fejlett az állattartási kultúra, rendkívül sok a hontalan vagy rossz körülmények között élő kutya, a balkáni országokban azonban az itthoninál is sokkal borzasztóbb a helyzet eddigi tapasztalataim szerint. Azt gondolom, hogy aki európai embernek vallja magát, az igenis rendelkezzen ebben a témában némi alapismerettel, és tisztelje ezeket a régóta velünk együtt élő, mással nem pótolható, nekünk kiszolgáltatott jószágokat.
Már éppen indultunk volna következő állomásunk, a szerbiai Nis város irányába, amikor telefont kaptunk a Kragujevac-i szervezőktől. Közölték, hogy Montenegróban vonatbaleset történt és a kormány három napos gyászt rendelt el. Ennek értelmében az összes további koncert elmaradt. Négy bulit kellett lemondanunk hirtelen. Vis major. Nem volt mit tenni. Lógó orral indultunk haza Szerbián keresztül, ahol az autópályán még megszabadítottak majdnem 80 Eurótól bennünket. A bolgár-szerb határon pedig nagyon megalázó módón kipakoltatták a zsebeinket és megmotoztak minket. Tibinek még a nemi szervét is megfogdosták. Ilyenkor felmerül az emberben az, hogy minek egy olyan országba jönni, ahol nem fogadnak szívesen. Megállapítottuk, hogy a koncertre járó nagyon hálás, nagyon lelkes közönség miatt érdemes lenyelnünk a mérgünket, mert nem sok banda turnézik ezeken a helyeken. Ahogy Tibi mondaná, nekünk ez egyfajta "Kulturális Misszió", úgyhogy nem hátrálhatunk meg azért, mert egy rendőr vagy egy határőr kekeckedik velünk, és elveszi az életkedvünket. A koncertek kárpótlást nyújtanak, a srácok hálája mindent feledtet. Márciusban bepótoljuk az elmaradt koncerteket, ez fix!


A csapat weboldala itt van.