Charon, Amadea, The Dethroners, Endless River - 2006. március 3., Sopron, Hangár Music Garden
[2006-04-06] - Avenger

Háromévnyi szabad péntek után idén úgy állították össze az órarendem, hogy aznap reggel legyen egy katalógusos előadásom, ami pedig egyáltalán nem szokás errefelé. Így kénytelen voltam kihagyni a remek fellépőkkel kecsegető MetalMania-t. Bánatomban a közeli Sopronba látogattam másnap, ahol a finn Charon, a Dethroners, az Amadea és az Endless River fellépése pótolta a kihagyott fesztivált számomra.

Az egész móka nyolckor kezdődött, ráadásul pontosan, így sikerült teljes egészében lekésni a győri Endless River-t, viszont már láttam őket régebben. Emlékeim szerint a Vortex énekesével és basszerjával nyomuló banda, Opeth jellegű progresszív death metalt játszik. Dehát amikor 9-re odaértem, már nagyban szerelkezett a The Dethroners. Őket nem hiszem, hogy be kell mutatni olvasóinknak, definiálhatatlan stílusuk ellenére (vagy éppen ezért) egyértelműen hazánk underground élmezőnyéhez tartoznak. A velük kapcsolatos első élményem, a 2002-es Excerpts volt, azóta iszonyat sokat fejlődtek, és ez a koncerten is tökéletesen lejött. Szűkre szabott mozgásterük ellenére talán ők voltak a legaktívabbak az este folyamán, Ádám rendesen bejárta a klubot (jó szokása szerint) miközben hegedült. A drámai felhang ellenére energikus, néhol kimondottan súlyos zenéjük persze a közönséget is kellően megmozgatta.
www.dethroners.hu

A fiatal zenészekből álló soproni Amadea szintén nagy meglepetést okozott. A hét fős felállás láttán korai Within Temptation-szerű zenére számítottam, ám ennél jóval intenzívebb dalokat játszottak, melyekben volt szó szerint minden: erős dallamok, húzós riffek, kétlábgép, női ének, hörgés,stb. Hangzással nem volt gond, pedig a hét fős felállás esetén ez nem mindig szokott működni.

Fiatal koruk ellenére a hangszeresek magabiztos játékot mutattak, az énekes lánynak azonban voltak néha gondjai. A koncert után tudtam meg, hogy januárban az eredeti vokalisták elhagyták a csapatot, szóval Cser Ágnesnek ez volt az első fellépése, ennek tudatában pedig nem érdemes messzemenő következtetéseket levonni a mai teljesítménye alapján. No, kíváncsian várom a tavaszra ígért EP-t!
www.amadea.tk

Az este headlinere, a Charon, tudomásom szerint az első komoly külföldi metal banda a Soproni klub életében. Úgyhogy tömegnyomort vártam, ehhez képest lehetett jó félház. A hangulat azonban remek volt, így a rövid intro után berobbanó finnek a kezdetektől kézben tartották a közönséget. Volt vigyor és bólogatás rendesen, a tekintetek felett uralkodó Juha-Pekka Leppäluoto énekes meg hálálkodott ahogy kell. Tökéletesen zenéltek, és játszották meg magukat, volt halálfejes cowboy kalap, meg egy csomó színpadi klisé. A Colder-től kezdve a House of the silent-ig gyakorlatilag teljes egészében letolták a legutóbbi Songs for the Sinners című lemez anyagát vagyis a melankolikus és a pörgős dark'n'roll dalok egészséges arányban váltakoztak. A hangzással kezdetben elégedetlen voltam, halk volt és kommersz, de pár nóta után rendbe rakták a kollégák. Kedvencem a márvány részeg "fénytechnikus" volt, aki jól elszórakozott a színekkel, érzésem szerint gúnyos szándéktól vezérelve.
A koncert vége felé aztán remek dolog történt, tortával köszöntötték társai a szülinapos gitárost, Pasi Sipilä-t. Kedves gesztus volt, meghatódott mindenki, fent és lent egyaránt. A nagy ünnepre való tekintettel volt is jócskán ráadás, megmozgatva ezzel a kissé fáradt közönséget. Végül elköszöntek Soprontól, közben meg szólt a hátborzongató Johnny Cash féle Hurt...
www.charon.cjb.net

Dicséret illeti a szervezést, remek estét hoztak össze, remek zenekarokkal, és amellett, hogy egy perc csúszás nem volt, bekapcsolták Sopront is a nemzetközi körforgásba. Remélem lesz még errefelé hasonló megmozdulás.


Avenger