Evergrey - Hétfő reggeli apokalipszis
[2006-05-08] - Avenger

A prog-doom sötét világából diszkréten felemelkedett Evergrey, okos és tudatos lépésekkel próbálja komolyan venni magát és a világhírnevet, mint reális célt. Ezekről a lépésekről, illetve a Monday Morning Apocalypse című friss albumról kérdeztem a dobost, Jonas Ekdahl-t.

Nemrég jelent meg az új lemezetek, a Monday Morning Apocalypse. Elégedettek vagytok a reakciókkal?

Abszolút! Remek kritikákat kaptunk, és a lemez a svéd lista hatodik helyén nyitott. Ez a legjobb eredmény, amit eddig elértünk, és ez igazán jó érzés. Izgatottan várom, hogy milyen fogadtatása lesz az Államokban.

A dalok rövidebbek lettek, háttérbe szorult a billentyű, de a dallamok jobban ütnek, mint valaha. A legtöbb esetben ezek a popularitás vészjelei. Egyetértesz velem?

Nem feltétlenül. Nem terveztük meg előre, hogy vegyünk vissza a szintiből, és legyenek rövidebbek a nóták. Egyszerűen így jött ki. Arra viszont tudatosan figyeltünk, hogy felesleges részek ne kerüljenek a dalokba. Ugye aki hosszú gitárszólót akar, készítsen szólólemezt.
A végeredménnyel elégedettek vagyunk, pontosan ilyen típusú, direktebb lemezt szerettünk volna. Úgy gondolom, ez a lemezt olyanok is könnyen meghallgatják, akik eddig még nem ismerték a zenekart.

Kezdetek óta Tom az Evergrey producere, ezúttal azonban két nagy névvel dolgoztatok. Hogy akadtatok össze Sandquist-tal és Glaumann-nal (Bon Jovi, Britney Spears, Rammstein...)?

Németországban üldögéltünk egy hotelben, és arról vitatkoztunk, hogy legyen-e külső producer, és ha igen, ki legyen az. Végül mindig két névnél lyukadtunk ki: Sandquist és Glaumann. Úgyhogy megkérdeztük őket, hogy volna-e kedvük hozzá, és szerencsére volt.

Miért lett az új album címe "Monday Morning Apocalypse"? Van valami különleges jelentése?

Egy csomó mindent jelenthet. Például, hogy vigyáznod kell arra, amid van. Mondhatod, hogy a te barátaid a világon a legjobbak és legrendesebbek, de soha nem tudod, milyen kellemetlen meglepetés, csalódás vár rád holnap. De azt is jelentheti, hogy mennyire nincs kedved egy durva buli után, hétfő reggel munkába menni, vagy fiatalként iskolába indulni...

Vagyis mi a lemez üzenete?

Nincs különösebb üzenete, ezúttal nem konceptalbumot készítettünk. A dalok olyan sötét dolgokról szólnak, mint például az öngyilkosság, emberrablás, szerelem, veszteség... Örülök, hogy sikerült ezt az egész "konceptalbum" témát magunk mögött hagyni, minden dal megállja a helyét önmagában.

Van olyan dolog, amivel nem vagy elégedett?

Nem igazán. A zenekar és a producerek egyaránt remek munkát végeztek, a magam részéről semmit sem változtatnék a lemezen!

Idén lesz az első alkalom, hogy felléptek Közép-Európa legnagyobb zenei/kulturális rendezvényén, a Sziget Fesztiválon...

Igen, már nagyon várjuk! Bár tapasztalataink még nincsenek, nagyon sok jót hallottunk a fesztiválról. Azt hiszem, jól fogjuk magunkat érezni.
Ha már itt tartunk, a fesztiválokat vagy a klub-bulikat kedveled jobban?

Nem tudnék választani. Fesztiválokon fellépni nagyon nagy dolog, mert olyan emberekhez is eljut a zenéd, akik addig nem hallottak rólad. Szóval az ilyen rendezvények révén rengeteg új rajongót lehet szerezni, ami fontos dolog. Klubokban meg azért jó zenélni, mert olyan emberek jönnek el, akik téged akarnak látni/hallani. Például éneklik veled a dalokat, és ez nagyon különleges érzés...

Gyakran turnéztok Európában és az USA-ban. Mi a legnagyobb különbség - zenész szemmel - a két földrész között?

Hát a legnagyobb különbség talán az, hogy Európában tudunk zuhanyozni az egyes fellépések között, míg az USA-ban volt rá példa, hogy egy hétig is nélkülöznünk kellett a tisztálkodást. Ha-ha! Akkor nagyon "kellemetlennek" éreztem magam, pedig megállhattunk volna autópálya mellett tusolni, de az úgy már nem buli! Ha-ha! Amerikában egyébként az a jó, hogy mindenhol meg tudod magadat értetetni, szemben Európával, ahol nem mindenki tud angolul beszélni. Utóbbinak is van előnye, hiszen majdnem minden nap más országban zenélünk, más kulturális közeg vesz minket körül. Ehhez képest az USA-ban az egyes városok között nincs túl nagy különbség.

Közeljövőre nézve milyen terveitek vannak?

Májusban az Államokban fogunk turnézni az In Flames-szel.

Mi az a szint, amit el lehet érni az Evergrey-jel? Mi az, amit el szeretnétek érni?

Természetesen ugyanaz a célunk, mint minden más metal zenekarnak: a zenénkkel szeretnénk meghódítani a világot. Ez persze nem megy egyik napról a másikra, bár soha nem lehet tudni. Szerintem minden banda arra törekszik, hogy teltházas bulikat csináljon szerte a világon, és ez alól mi sem vagyunk kivételek. Határ a csillagos ég, "Future will tell."

Engedj meg pár személyes kérdést: mit szoktál csinálni a zenélésen kívül?

Playstation. Rengeteg játékot végignyomtam Tom-mal az évek során. Az aktuális kedvenc a FIFA 2006.
Minek/kinek a hatására lettél zenész?

Amikor 3-4 éves lehettem, Ian Haugland volt az ideálom a Europe-ból. Az ő hatására szerettem volna dobos lenni, miután láttam, ahogyan egy pergőn szólózik. Aztán nem sokkal később már a Kiss-re kattantam, rájuk akartam hasonlítani. Az első hangszer amin - talán két évig - játszottam, a klarinét volt, majd szaxofonra váltottam. Nem sokkal később az egyik barátommal elmentem egy dob-suliba, és a tanár meggyőzött, hogy próbáljam ki. Amikor megfogtam a dobverőket, hogy játsszak valamit, egyszerűen beleszerettem az egészbe.

Csak metalt hallgatsz?

Többnyire igen, a metal és a rock az ereimben van. Az új bandákkal nem nagyon vagyok tisztában, pár kivétel van, mint például a Trivium vagy a Lamb of God... Örök kedvenceim: KISS, Pantera, Whitesnake, Mötley Crue, és egy svéd együttes a Lok.

Kedvenc filmek?

Egyik legnagyobb kedvencem a Más Világ, Nicole Kidman-nel. Az egész filmet egy különleges, nyomasztó érzés uralja. Amúgy többnyire az agyalós mozikat szeretem, amikor elgondolkodsz a film után.

Szeretnél valamit üzenni a magyar rajongóknak?

Hallgassátok az új lemezünket! Találkozunk a Szigeten!

Avenger


Az új Evergrey lemezről írt kritikánk itt olvasható.
Zenekari weboldal pedig itt.