Betépve (film)
[2006-10-12] - Lambert

Mikor a Betépve moziba került, alaposan elment mellettem, de mikor DVD-n megnéztem, úgy nyugtáztam, hogy ez bizony az elmúlt évek egyik legjobb filmje. A magyar cím elég klisés, bár az eredeti sem sokkal jobb (Blow), de ne adjunk az első megérzésre, nagyon komoly, sőt érdekes filmről van szó, melyben olyan szintű egy adott korszaknak és jelenségnek (70-es évek Amerikája, a kemény drogok igazi elterjedésének ideje) a megidézése, hogy szinte időutazásban lehet részünk.

Egy valóságban is létező drogdealer, George Jung (aki tán még ma is a sitten tölti napjait) életének legfontosabb mozzanatai tárulnak fel a filmben. Ez az „üzletember” egy adott korszak jellegzetes archetípusa: egy alsó-középosztálybeli családból származó, törekvő, sorsába bele nem nyugodó, végtelenül eszes, dörzsölt csirkefogóról van szó, akinek vér ugyan nem tapadt a kezéhez, de jelentékeny szerepe volt abban, hogy Amerika lett a legnagyobb drogfogyasztó piac a világon. Azt hihetnénk, egy ilyen hatalmas léptékű jelenség, mint a kábítószer nem köthető személyekhez, de mint a filmből kiderül, ez bizony lehetséges. George Jung az elsők között volt, aki nagy tételben Mexikóból marihuánát csempészett kisrepülővel, majd terítette Californiában, és kiépítette a rendszert az USA nyugati és keleti partja között. A sztori szinte teljesen a fent említett pernahajder ténykedésein alapul: látjuk, hogyan képzi magát piti sárkányfűárusból komoly kapcsolatokra szert tevő kokainbáróvá, aki egész Hollywoodot ellátja fehér porral, figyelhetjük, hogyan jöttek-mentek a nők az életében, és hogyan ért véget bűnözői karrierje. Mert világosan látszik, hogy minél magasabbra kapaszkodik valaki, annál mélyebbre zuhanhat vissza.
George-ot Johnny Depp kelti életre, hozzáteszem zseniálisan. Depp azon színészek közé tartozik, akik megtanulták, hogy Hollywoodban nem elég a vonzó külsö, a lányokat megszédítő szép arcberendezés, a komoly szerepekhez át kell alakulni. Így e filmben is szörnyű barkókkal, napjainkban nevetségesnek ható ruhákban, napszemüvegekben feszít, és lényegül át a kor emberévé, aki amellett, hogy egy ennek az adott időszaknak jellegzetes figurája, ugyanakkor érző ember is, lelkiismerettel, célokkal. Egyik kedvenc színészem, Ray Liotta pedig George apját játssza, aki a fiában való állandó csalódás ellenére, legvégig kitart, és úgy hozza a becsületes, munkájában meggebedő, szinte észrevétlen karaktert, hogy még a nevét sem jegyezzük meg. Ha fogékony vagy a megható jelenetekre, a szokásos hatásvadász, nyálas, gejl mellékíz nélkül, akkor a film legvégső képsoraira mindig emlékezni fogsz. Kiszárad a torok, megszakad a szív... Tényleg megrázó. A filmben szerepel még Penelope Cruz, még ő is meggyőző az elkényeztetett, latino második nejeként. Az első feleséget a német Franka Potente játssza, őt az újkori Bourne filmekből lehet ismerni.

A jó színészek mellett a történet is jól lett felépítve, de a kor tökéletes megidézése miatt igazán emlékezetes a film. A fantáziávilágnak látszó, de igazából valósághű korrajz emberi sorsokat tár fel, érezni a benne rejlő figyelmeztetéseket, mégsem nem lesz belőle bugyuta tanmese. Nem drogfilm, hanem film a drogról.

Lambert