Evergrey, Wendigo, Mindfields - 2007. január 12., Kultiplex
[2007-01-15] - Lambert

Nagyon örültem, mikor megtudtam, hogy a sötét hangulatú power metal svéd mesterei kelet-európai turnéjukon újra útbaejtik hazánkat. Ha jól tudom, egész Bulgáriáig elmegy a kör, amely gondolom az új lemez kiadása előtt akarja megerősíteni a rajongóbázist. Lefogadom, hogy sok új támogatót is szerez majd a csapat tőlünk keletebbre is. A világ egyik legbüdösebb mellékhelyiségével rendelkező Kultiplexben kellemes tömeg gyűlt össze, én csak a csúszás miatt voltam nyűgös, főleg hogy elég korán a helyszínre értem.

A várakozás gyötrelmes percei viszont egy pillanat alatt a múlt ködébe vesztek, mert kezdett a Mindfields, nem sokkal fél kilenc előtt. Ez volt az első koncertjük, és véleményem szerint nagy szerencséjük, hogy egy olyan tábor előtt mutatkozhattak be, amely vevő az alapvetően prog metalnak nevezhető muzsikájukra. Fájdalmasan kevés, 5 nótát játszhattak, de azt végig hihetetlen lelkesedéssel, látványosan, ahogy azt kell. Itt nem volt téblábolás, pöcsölés, ahogy beléptek a színpadra, pörögni kezdtek a hajak, beindult a zúzás.
A négyszámos EP-ről lenyomták a Prophecyt, meg utolsónak a Cyborgot, de a másik három (még) kiadatlan is tetszett, főleg a The Alchemist, melyben a spanyol gitáros betét hihetetlenül ült, de különben is volt mit nézni, hiszen elképesztő dolgokat produkáltak a dalokban. Tóth Attila énekes pedig kiválóan teljesített, és még a kiállása is rendben van, egyértelműen frontembernek teremtette a Jóisten. Szóval remek bemutatkozás volt, csak így tovább! Prog metal rajongóknak kötelező a Mindfields!

Azt kell mondjam, a Wendigo is überfasza volt. Itt a színpadkép kicsit más, ugyanis az énekes, BZ hordja a többiek haját is, viszont metalista hozzáállásban nem volt hiány. A három kopinger szerintem nagyon szuggesztíven rázta a nem létező rőzsét az olyan állat dalokra, mint a Let It Out, vagy a Thousand Voices, de hangulati csúcspontként én a Slayer feldolgozást nevezném meg.
Ezúton is köszönöm a Wendigonak, hogy eljátszották egyik kedvenc Ölő dalomat, a Bloodlinet. Kellemesen szórakoztam, de szerintem a zenekar is jó formában volt, csak a végén majdnem lezavarták őket a színpadról a svéd illetékesek. Sebaj, soha rosszabb koncertet!

Lelkes, fanatikusokból álló közönség várta az Evergreyt, akik remekül helytálltak a kisebb méretű színpadon is. A program viszont túlságosan hasonlított a tavalyi Szigetes fellépéshez: most is a Blinded volt a nyitány, csak az ötödik nóta után vették elő a Monday Morning Apocalypse dalait. Elhangzott az In Remembrance, mely említett lemez egyik csúcspontja, de a címadó is heveny fejrázást váltott ki a nagyérdeműből.
A szinte csak hibátlan dalokkal rendelkező csapat persze most is végére hagyta a nagy slágereket, a Touch of Blessing és az ének nélküli, sajátos hangulatú When The Walls Go Down engem például teljesen kiütött. A fejrázás, vigyorgás, néhol a pózolás is szinte végig ment, bizonyítva, hogy az igényes, komplex felépítésű dalok mellett, azért az élő teljesítményre is odafigyelnek.
Örülnék, ha más csapatok is jobban figyelnének a kelet-európai területekre (így Magyarországra is!), mivel remek közönség várja kiéheztetve a jobbnál jobb metal koncerteket - mint amilyen ez is volt például.

Lambert


Koncertfotók: Lambert