Therion, Grave Digger, Sabaton – 2007. február 4., Petőfi Csarnok
[2007-02-05] - Wendiii

Izgalmas estének nézhettek elébe azok a metalfejek, akik időt és pénzt nem kímélve rohamra indultak a PeCsa épülete ellen, hogy meghallgassák a svédek egyik legújabb üdvöskéjét, a germán power egyik zászlóvivőjét, és a lassan már magyar állampolgárságot alanyi jogon megkapó szimfonikus veteránokat. Viszont előre bocsánatot kérek mindenkitől, de nem tudtam ott lenni a koncert végéig, így aki a Therion repertoárjára kíváncsi, annak nem sok infoval szolgálhatok.

Az estét a Sabaton társulata nyitotta, és annak ellenére, hogy ijesztően kevesen voltak a csarnokban, nagyon lelkes villázás alakult ki. Öröm volt látni azt a lelkesedést, ahogy ezek a muzsikusok felszántották a színpadot. Mivel szövegeik meglehetősen militáns színezetűek, ehhez igazították öltözéküket is, ugyanis egyöntetűen terepmintás nadrágban jelentek meg a rendkívül sötét hangulatú intro alatt.

Ezt követően mindenféle pöcsölés nélkül belecsaptak egyik legjobb szerzeményükbe, a Panzer Battalion-ba, majd ezt követően az Into The Fire-be. Itt kezdeményezett beszélgetést először a közönséggel Joakim Broden énekes, aki hihetetlen lelkesedésel vezényelte végig a műsort. Miután megköszönte, hogy ennyien megjelentünk (igazság szerint baromi kevesen voltunk), előszedték az egyik legnagyobb kedvencemet, a második lemez címadó nótáját, az Attero Dominatus-t. Ezen kívül még a következőket nyomták (elnézést, nem tudtam megjegyezni a sorrendet, annyira lelkesen ráztam a hajam elöl): In The Name Of God, Primo Victoria, és a Metal Machine/Metal Crüe egyvelege. Sajnos azonban elérkeztünk a blokkjuk végéhez, bár a közönség nem nagyon akarta őket leengedni a színpadról. Ajándékba még kaptak egy magyar zászlót is, amire svédül ráírták, hogy „Magyarország szereti a Sabatont”. Ezek után elhiszem azt, amikor Joakim megígérte, hogy visszajönnek.

Viszonylag rövid átszerelés után a Grave Digger jött, látott és győzött. Egyszerűen lehengerlő bulit nyomtak. Itt már látványosan megszaporodott a közönség, bár a teltháztól még nagyon messze voltunk. Természetesen a bulijuk kötelezően introval kezdődött, közben a háttérvászonként kiakasztott új lemez borítóját csodálhattuk meg sárgás fényben. Maga a vászon nagyon jól nézett ki, viszont csak a buli napján tudtam meg, hogy egyáltalán van új anyaguk, és most azt turnéztatják. Az viszont biztos, hogy a srácok nem tudtak hibázni. Chris Boltendahl rendkívül szimpatikus frontembernek bizonyult.
Az új korongról három dalt is elnyomtak, a címadóLiberty Or Death-t, a Silent Revolution-t, és a Hihgland Tears-t. Eközben pedig slágergyűjtemény volt a szó legnemesebb értelmében. Volt itt Lionheart, Knights Of The Cross, de játszották még a zseniális Morgana Le Fay-t és az Excaliburt is. Termézetesen nem hagyhatták ki a nagy klasszikusokat sem, így felcsendült a Heavy Metal Breakdown, valamint a The Last Supper is, ahol a banda folyamatosan a közönséget énekeltette. Szerencsére egyik bandát sem tréfálta meg a technika ördöge, ahol én álltam, remekül szólt minden, bár apróbb problémák, elcsúszások voltak, de ezeket hamar orvosolták.

Kicsit hosszabb futkosás kezdődött a színpadon a Therion műsora előtt, például új dobszerkót raktak ki, és berácsozták a világot jelentő deszkákat, végül pedig megjelent két gyertyatartó, amiben meggyújtották a gyertyákat. A szerelés közben tudatosult bennem, hogy már megint fáziskésésben vagyok, hisz Christopher Johnsson és gárdája nemrég kiadott egy újabb lemezt.
A másik, amin megdöbbentem, az a dobos személye volt. King Diamond és Mercyful Fate fanatikusoknak azt hiszem nem kell bemutatnom Snowy Shaw-t. Bár a fickó a fél világon megfordult különböző bandákban, álmomban sem gondoltam volna, hogy egyszer a Therionban fog kikötni. A koncertre visszatérve, annyit biztosan állíthatok, hogy az új lemez egyik dalával kezdtek, valószínűleg a nyitóval, és ezek után volt még The Blood Of Kingu, és egy nóta a Secret Of The Runes lemezről is, de számomra azok a dalcímek annyira egyformák, hogy egyszerűen képtelen vagyok megjegyezni, hogy ki kivel van ott. Számomra az est utolsó nótája a Deggial volt, ezután nekem ez a nap befejeztetett.

Az utóbbi idők egyik leghangulatosabb bulijának lehettem szemtanúja, aki nem jött el, az sajnálhatja. Sosem gondoltam volna, hogy láthatom a Grave Diggert élőben, és hogy a másik kettőhöz képest zöldfülű Sabaton élőben is meg fog győzni. Megérte, na!

Wendiii