Kamelot, Leaves' Eyes – 2007. április 13., Wigwam
[2007-04-18] - Lambert

Miután kerek két órán át posztoltam a Wigwam előtt, eléggé lestrapált állapotban diktáltam be az első sört, majd a másodikat is. Mire jött a Leaves’ Eyes (a Theatre Of Tragedy ex-énekesnőjének, Liv Kristine-nek az új csapata, melyet férjével gründolt), már annyira elzsibbadtam, hogy nem is nagyon akaródzott felállni. Aztán nagy nehezen feltápászkodtam, és beletekintettem, mit művel az igencsak közepes dalokat játszó gárda. Első blikkre lejött, hogy ez nem az én zeném, bár a frontember-házaspár nagyon lelkes volt, a zenekar (főleg a bőgős) látványosan játszott és mozgott, élvezték a koncertet. Énekesnős metalban ez nem a legújítóbb zenekar, és én amúgy is a főzenekart vártam, mely nagyon közel áll a szívemhez.

A Kamelot a When The Lights Are Down-Soul Society duóval nyitott, és egyből levettem, hogy ez az év egyik legemlékezetesebb bulija lesz. Kicsit érdekesnek tartom ugyanakkor, hogy még a lemez megjelenése előtt bemutatják azt, így adagolták az új dalokat, melyekben sok újdonság nem volt, de még így is nagyon minőségiek voltak.

Külön kacagtam, hogy van egy Morning Star című új nóta, mely nem gyengén Conceptionre (az énekes Khan előző bandája) utaló nyomokat tartalmaz (nemcsak a cím!), de a szintén új Human Stain is nagyon bejött. Utóbbi egy megadallamos, középtempós sláger. A csúcspont amúgy továbbra is a The Haunting volt, melynek előadása során ismét felbukkant Simone Simmons az Epicaból (fú, de dögös volt abban a fekete ruciban!), de a ráadás a Karma címadójával már tényleg kikészített. A dob és billentyűszóló sem volt túl hosszú, viszont az összes játékidő bőven volt másfél óra, sőt tán több is. Khan élőben is zseniális, ilyen fokú hisztizést, színészetet eddig csak Dickinsontól láttam a Maiden England koncertvideón.
Oliver Palotai billentyűs pedig néhány szóban magyarul megígérte, hogy visszajönnek. Később Khan is megígérte ezt angolul, szóval csak elnéznek még erre. Továbbra is hiányolom azonban a régi dalokat, valamint néhány újkeletű kedvencem is hiányzott, például az Edge of Paradise, vagy az Elisabeth trilógia.

Összességében azonban remek volt a hangulat: én sokáig fogok kellemes érzésekkel visszagondolni, abban a reményben, hogy hamarosan újra láthatom ezt a kiváló gárdát. A Kamelot számára ez még csak a kezdet.

Lambert


Fotók: zenekari weboldal.