Pro-Pain - Barátságos nehézfiúk
[2008-04-22] - Hajas

A trendek jönnek és mennek, ahogy mondani szokás, de azért vannak még biztos pontok az ember életében. Ha például a Pro-Pain felbukkan - akár koncerten, akár lemezen -, az úthenger garantált. Egy új album és további magyar bulik előtt álló csapatból a dobos, J.C. Dwyer állt rendelkezésemre.

Előző lemezetek, az Age Of Tyranny – The Tenth Crusade tavaly jött ki. Hogy fogadták a rajongók és az újságok? Mennyi ment el belőle, illetve Ti magatok, elégedettek vagytok-e az anyaggal mai fejjel?

Az Age Of Tyrannyről nagyszerű lemezkritikák jelentek meg tulajdonképpen mindenhol. Számos cikkben egyenest az eddigi legjobb albumunknak nevezték. Ennek mi nagyon örültünk, mivel kipróbáltunk néhány új dolgot azon a korongon. Néha visszafelé is elsülhet az ilyesmi, de nálunk jól működött. A rajongók visszajelzései is egybehangzóan kellemesek voltak, az emberek együtténeklik velünk az új dalokat a bulikon. És igen, még mindig elégedett vagyok a lemezzel.

Nemrég változott a felállásotok. Mi volt a probléma a gitáros Eric-kel? Pláne, hogy ha jól tudom, egyik legnagyobb haverod volt… Mutasd be légyszí utódját, Marshall-t is!

Eric alapvetően nem szeretett turnézni. Egy-egy körút végén mindig boldog volt, hogy végre hazaér, míg Gary, Tom és én legszívesebben játszottunk volna még további bulikat. Amikor tavaly eldöntöttük, hogy hosszabb turnékat csinálunk a következő lemezzel, már meg se lepődtünk a döntésén, miszerint kilép. Ettől függetlenül csak a legjobbak kívánjuk neki: jó arc és nagyszerű gitáros.
Az új gitárosunk Marshall Stephens, egy régi, Dél-floridai haverom – mindketten onnan származunk ugyanis. Korábban több közös bandánk is volt - GoneMad, Shrill, El Gigante -, szóval már eleve megvolt köztünk az ilyenkor szükséges vibráció. Nagyszerűen passzolt közénk már az elejétől: már az első meghallgatás is egy próbára hasonlított. Az új album megírásából is kiveszi már a részét.

A Pro-Pain már nem olyan népszerű, mint a ’90-es években. A lemezeladásaitok nem épp rózsásak, és a bulijaitokon sincsenek már olyan sokan. Szerinted mi az oka ennek?

Hm, ez vicces. Akár meg is esküdhetnék, hogy az utóbbi turnéinkon az összes club tele volt olyan emberekkel, akik totálisan megbolondultak értünk. Ennél többre nincs is szükségünk.
Jó a viszonyotok más NYHC bandákkal, úgymint Madball, Sick Of It All, vagy Agnostic Front, illetve szereted-e őket?

Ezek a zenekarok mind óriásiak abban, amit csinálnak, de sose próbáltunk túlzottan beilleszkedni valamelyik közegbe. Inkább a magunk dolgával vagyunk elfoglalva.

Évek óta nem csináltatok video clipet. Miért van ez, illetve lesz-e majd az új albumhoz?

A Fistful Of Hate lemez Can You Feel It? nótájára csináltunk egyet még 2004-ben, de úgy gondoljuk, hogy a turnézás egy sokkal jobb módja annak, hogy elérjük a céljainkat. Nem is tudom biztosan, mikor fogunk újabb clipet forgatni.

Biztos vannak már új dalaitok. Mikor jön ki a következő Pro-Pain lemez, illetve mit tudnál mondani róla előzetesen?

Hát ja, már összegyűlt egy csomó új anyag. Épp most vesszük fel, hogy júliusban már kint is lehessen. Zeneileg ott folytatjuk, ahol az Age Of Tyranny-nél abbahagytuk, bár újítások azért lesznek. Ez mindig is egy crossover típusú csapat volt, különböző mértékben keverve a hangzásunkban a hardcore-t, a metalt és a rockot. Ez baró, mert így csomó dolgot szabadon megtehetünk, amit más bandák már nem úsznának meg. Szövegileg amúgy nem lesz annyira politikus az új album, mint az Age Of Tyranny volt: ugyanolyan változatosak lesznek, mint maga a zene.

Elég gépgyanúsan szólnak a dobjaid a lemezeken. Helyes a sejtésem?

Mióta csatlakoztam a bandához 2003 végén, minden anyagon doboltam.


Májusban és júniusban Európában turnéztok. Mit tudsz mondani erről?

Azt, hogy mindenki emelje meg a seggét, és nézzen meg egy bulit, vagy akár tízet is!
Mit vártok a Sziget fesztiváltól, illetve hogy emlékszel az eddigi magyar bulikra?

Nos, imádok a fesztiválokon játszani. Nagyon jó a fogadtatásunk is, mivel az egész anyagunk barátságos és őszinte. Imádom nézni, ahogy mozog az a nagy tömeg! Amúgy is azt hallottam, hogy a Sziget az egyik legnagyobb fesztivál Európában, szóval izgatottan várom, hogy magam is láthassam. A magyar bulijaink mindig is jól sikerültek, és van is néhány nagyszerű barátunk arrafelé.

Szeretsz-e turnézni, illetve hogy néz ki ilyenkor egy átlagos napod?

Imádok turnézni. Egészen biztos vagyok benne, hogy én erre születtem. Olyan viszont nincs, hogy átlagos nap, mert ilyenkor sose tudhatod, mi fog történni. Emiatt szeretem annyira, mert egyetlen unalmas pillanat sincs. Fizikailag és mentálisan kemény tud lenni a sok utazás, de a mindennapos koncertezésből felszabaduló adrenalin miatt - beleértve a rajongók közreműködését is – bőven megéri csinálni.

Haveri banda vagytok, vagy csak próbán, stúdióban és turnékon lógtok együtt?

Aha, mindnyájan cimbik vagyunk. Csomó vicces dolog történik, amikor együttlógunk, és hiszed, vagy sem, rengeteget nevetünk és hülyéskedünk. Mindnyájan felnőtt emberek vagyunk, és éljük a saját életünket, de közel állunk egymáshoz.

Általános nézet, hogy a Pro-Pain Gary bandája. Írhattok-e például számokat, vagy dalszöveget, netán hozhattok bármilyen döntést?

A Pro-Pain Gary gyereke, ő kezdte el, de mindnyájan a részei vagyunk. Szilárd meggyőződésem, hogy egy csapatnak szüksége van egy főnökre; történetesen ő ez a srác. Nálunk mindenki kiveszi a részét a zeneszerzésből, viszont a szövegeket egyedül ő írja; márcsak azért is, mert neki kell elénekelnie őket.
Ha van szabadidőd, miket hallgatsz mostanában, illetve van-e egyéb hobbyd?

Valójában semmit sem csinálok, aminek nincs köze a zenéhez. Tudom, mit szeretek csinálni, ez pedig a pörgés!

Van valami vicces, vagy durva zenekari sztori, így a végén?

Nos, egyik turnén elvesztettem az útlevelemet, így a többiek elrejtettek az árusítandó CD-k és pólók dobozaiban, ahányszor csak átmentünk egy-egy határon. Iszonyat idegesítő volt, de mai fejjel visszagondolva szétröhögöm rajta az agyam, ahányszor csak eszembe jut. Óriási hiba volt, az amatőrizmus csúcsa: szart se tudtam még az egészről, még csak a második turném volt. Azóta mindig kiújul ez a betegség, amit csak „útlevél parának” hívok. Ha bárki csak kiejti az „útlevél” szót, egyből fizikai késztetést érzek, hogy megkeressem és megnézzem a sajátomat. Ezek után biztosra veheted, hogy sose fog még egyszer előfordulni velem ilyesmi. Amúgy szerencsére utánam küldték pár nappal később, és meg is érkezett az egyik koncertünkre, így végül haza tudtam menni.

Hajas


Az előző Pro-Pain lemezről itt írtunk.
Zenekari weboldal itt.
Belehallgatáshoz pedig itt a myspace-es oldaluk.