Textures - Poliritmikus metal őrület
[2008-05-06] - Hajas

Megítélésem szerint az új Textures lemez, a Silhouettes az idei esztendő egyik csúcsteljesítménye. Nem csoda hát, hogy a brilliáns album kapcsán ki is akartam faggatni a holland csapatot. Ebben Eric Kalsbeek énekes volt partnerem.

A napokban jön ki az új lemezetek. Milyen reakciók érkeztek az újságok, valamint a közönség részéről?

A visszajelzések több, mint nagyszerűek! Kaptunk maximális pontszámokat pár nagyobb magazintól, és a reakciók a fórumokon valamint a koncerteken egyszerűen elsöprőek. Volt olyan lemezkritika, ahol a maximális 10 pontból 11-et kaptunk, képzelheted! Mindig ijesztő kissé bemutatni a világnak egy új lemezt, de most kizárólag pozitív visszajelzéseket kaptunk – így talán valamelyest meg is nyugodtunk.:)

A Drawing Circles szerintem agresszívebb volt, mint a Silhouettes. Egyetértesz-e, illetve mik a további különbségek az új lemez és elődje között?

Személy szerint én meg pont hogy a Silhouettes-t tartom agresszívebbnek és nyersebbnek a Drawing Circles-höz képest. Természetesen a Drawingban is van egy húzós él, de általánosságban véve azért progresszívebb és nyugisabb tulajdonképpen. A Silhouettes-hez jóval arcbamászóbb, rock ’n’ rollosabb megközelítéssel álltunk hozzá. Szerintem a Silhouettes általános hangulata sötétebb és intenzívebb, amitől agresszívebb is lesz szerintem. A másik nagy különbség a megszólalás: Jochem most teljesen felülmúlta önmagát producerként. Szerintem ez az eddigi legjobb hangzású lemezünk. Végül pedig a legnagyobb különbség: a számok most nincsenek összekapcsolva hosszú dalfolyammá. A Polars és a Drawing Circles egészében megírt lemezek voltak, ugyanis a nóták össze voltak kötve zenei témákkal és átmenetekkel. A Silhouttes-en külön is fel lehet tenni bármelyik számot. Van ugyan egy általános téma, de nem kell egy speciális sorrendben meghallgatni az albumot.

Be tudnád mutatni az új lemez szövegeit nagy általánosságban?

A szövegek mind egy központi téma körül forognak, úgymint a fény és sötétség, az ösztön és a ráció, valamint a szeretet és a gyűlölet folyamatos harca, valamint az árnyékosabb oldalunk, mely nem is létezne a világosabbik nélkül. Az Awake például egy haldokló kapaszkodója, aki nem akar meghalni, mert képtelen megbékélni azzal, hogy nem tudta kihozni az életéből azt, amit el akart érni. A State Of Disobedience pedig az állatias oldalunkról szól, mely az ésszerű oldalunkat űzi.
Elég jó a zenétek, de nem vagytok egy különösebben ismert csapat. Ez szerintem azért van, mert kis kiadónál vagytok. Te szintén ebben látod ennek okát, vagy van más magyarázat is erre?

Valójában nem értek egyet. Igazából ugyanis elég jól cseng a nevünk Nyugat-Európában, különösen Hollandiában és Franciaországban, sőt fokozatosan nő a táborunk világszerte. Abban mondjuk egyetértek, hogy Kelet-Európában és az Államokban lehetne erősebb promóciónk is, de aránylag azért jól mennek a dolgaink. A Listenable pedig valójában nem olyan kicsi: van is néhány nagyszerű csapatuk, úgymint Gojira, Hacride, Aborted, Immolation és Kruger. Ezek a bandák elég ismertek nemzetközi szinten.

No de azért, ha egy nagyobb istálló jelentkezne, egyből megpattannátok, nem?

Három lemezre szerződtünk a Listenable-hez, szóval már letudtuk a kötelezettségünket alapvetően, úgyhogy meg lehet keresni minket. A lehetőségeink most nyitottak, de egyelőre még nem döntöttünk.

Gyakran hasonlítanak az újságcikkekben a Meshuggah-hoz? Szeretitek-e a svéd csapatot, illetve mi mást hallgatsz?

Mindig hoznak fel párhuzamokat, de ez érthető is, mert hát az emberek szeretnek skatulyázni, ami rendben is van. Minket gyakran szoktak egy csomó más bandához hasonlítani, pláne hogy több, különböző stílus hatása kimutatható a zenénkben, és igen, a Meshuggah-t is gyakran megemlítik velünk kapcsolatban. Ez végső soron nagy bók számunkra, mivel mindnyájan imádjuk őket – ők afféle úttörők tulajdonképpen. Meg is tudom amúgy érteni ezt, mert mi is furcsa ütemekben nyomulunk, de azért szerintem nagyon más dolgokból építkezünk.
Mostanában az alábbiakat hallgatom: Lair Of The Minotaur, az új Portishead album, Leviathan, Patrick O'Hearn és Philip Glass.

Nagyon komplex és technikás a zenétek. Elégedettek vagytok-e a tudásotokkal, illetve mennyit gyűritek a hangszereiteket?

Azért technikás a zenénk, mert egyfajta kihívást akarunk adni a hallgatónak és magunknak is. Ennek ellenére, különösen a Silhouettes-nél egyetértettünk abban, hogy a legfontosabb a dalszerzés. Szóval a technikás hanszerkezelés kell, hogy kiszolgálja a nótát, nem pedig fordítva. Mi magunk amúgy „poliritmikus metal őrület”-nek írjuk le a zenénket, és úgy gondolom, hogy ez egy jó jellemzés annak ellenére, hogy van pár nyugisabb dalunk is.
Ami a próbákat illeti: általában heti kétszer jövünk össze, kivéve, ha koncertünk van az adott héten. Szóval az igazat megvallva nem próbálunk túl gyakran, mindnyájan elfoglalt srácok vagyunk. Egy csomó zenekari melót otthon végez el mindnyájunk, és minden ötletet, vagy annak csak morzsáját is feltöltjük a saját szerverünkre. Aztán elkezdjük rendesen összerakni ezeket a témákat, immáron a próbateremben, mint afféle puzzle-t.
Soha nem is éreztetek kísértést aziránt, hogy valamivel egyszerűbb zenét játsszatok, ezáltal sikeresebbek legyetek?

Talán azok lennénk, de sose gondoltuk, hogy rádióbarátabb zenét kéne játszanunk a célból, hogy ott többet játszhassanak minket. Mi ezt az egészet szerelemből csináljuk, és azt akarjuk, hogy valami különleges jöhessen össze. Szóval nem próbálunk megfelelni a radio standard-eknek. Egyszerűen csak olyan zenét játszunk, amilyet akarunk, és elfogadjuk ennek mindennemű korlátozását, melyek amúgy kereskedelmi sikereket hoznának.

Mennyien vannak egy önálló, otthoni bulitokon, illetve elégedett vagytok-e ezzel a számmal?

Mostanában döbbenetesen jó nézőszámokat produkálunk. Ha mi vagyunk a főbanda, az 250 és 350 közti közönséget vonz, ami egy metal bandától nagyon is jó Hollandiában. Igen, nagyon is elégedettek vagyunk egy ilyen nézőszámmal. A legtöbb koncertünk teltházas, és az emberek valóban érdeklődnek irántunk: el is kezdik az őrült poliritmikus moshpitjeiket!:)

Mi a véleményed a nagyobb holland csapatokról, úgymint The Gathering, Born From Pain, Within Temptation, God Dethroned vagy Gorefest, meg úgy általában véve is: erősnek tartod a holland metal színteret?

Ezek mind nagyszerű zenekarok, úgyhogy meg is érdemlik a figyelmet. Valójában nagyon kemény egy holland csapatnak felhívnia magára a figyelmet külföldön, szóval valóban büszkék vagyunk arra, hogy ezek a bandák eddig eljutottak. Hollandia egy kis ország ugyan, de azért van pár nagyszerű zenekara. Meg kéne ismerned az alábbiakat: Cilice, Magnacult, Detonation, Murder Manifest, Malkovich és Simón.

Barátok vagytok az általam említettekkel, és egyéb holland csapatokkal?

Itt mindenki ismeri egymást, mivel ez egy kis ország, és rendszerint nagyon gyorsan egymásba tudtok botlani.

Biztos nem a bandázásból éltek. Ki mit csinál?

Mindenkinek van fő, vagy részmunkaidős állása. Jochem-é a Split Second Sound stúdió, ami nagyon is jól megy, Remkonak video cége van, a Kunststoff, nekem pedig van egy design és grafikai vállalatom, a Shadowworks. Stef a zeneakadémián tanul Rotterdamban, mellette dobtanár. Bart Hilversumban tanul zenét, és gitártanár. Richardnak pedig van egy vendéglője. Szóval nagyon elfoglaltak vagyunk a zenekar mellett, de hé, végülis ki kell fizetni a számláinkat is.
Be tudnád mutatni a várost, ahol élsz? Szeretsz ott lakni?

Nos, Vlaardingen egy kikötői város, közel Rotterdamhoz. Semmi különös valójában: van pár szép épület, és híres az itteni hal is (mellékinfo: nyersen, sózva és hagymával szoktuk enni!), de amúgy semmi nagy dolog. Én például azért lakom itt, mert közel van a melóhely. Szeretek itt élni: közel a szüleimhez, a bandához és a munkámhoz, szóval pont ideális.

Nagy haverok vagytok a többiekkel, vagy csak stúdióban, próbateremben és a turnébuszban szoktatok együtt lenni?

Igen, nagyon közeli barátok vagyunk. Enélkül nem is létezhetne ez a csapat. A barátság nagyon fontos, ha annyi időt töltötök együtt egy turnébuszban és a próbahelyen.

Van valami jó zenekari sztorid?

Egyszer kicsaptuk a biztosítékot egy angol bulin, úgyhogy sötétben játszottunk, kizárólag a monitorokból. Egy másik alkalommal kinyúvadt a turnébuszunk motorja: mindez Spanyolországban, a semmi közepén. Volt olyan is, hogy autóbalesetünk volt egy koncertünktől 100 méterre (senki se sérült meg). Egyszer lehúztak a világot jelentő deszkákról, így a fejemre estem, és elájultam. Olyan is volt, hogy beugrottam a tömegbe, de arra nem gondoltam, hogy a színpad két és fél meter magas, így nem tudtam visszajutni.

Van valami fontos, amit kihagytam?

Nos, hallgassa meg mindenki az új albumunkat, a Silhouettes-t a weboldalunkon, vagy a myspace-ünkön, netán nézze meg egy koncertünket!

Hajas


Az új Textures lemezről itt írtunk.
Zenekari weboldal itt.
Belehallgatáshoz pedig itt a myspace-es oldaluk.