At The Soundawn – Mélységes hullámok
[2008-05-26] - tonto

Az olasz At The Soundawn nem sokkal ezelőtt még teljesen ismeretlen volt számomra, de mikor meghallgattam új lemezüket, a Red Square: We Come In Waves-t, azonnal tudtam, hogy új kedvencet fogok avatni. A lemezről, koncertekről és minden egyéb dologról kérdeztem ki a gitárost, Andrea-t.

Azt hiszem, hogy a magyar metal rajongók nem igazán ismerik a zenéteket, ezért kérlek mutasd be a zenekart!

A zenekart öt modena-i srác alkotja (ez egy elég kicsi olasz kisváros}, 2000-ben kezdtünk el zenélni, de mint At The Soundawn csak 2005 óta működünk. Azelőtt az egész csak arról szólt, hogy jól érezzük magunkat, nem igazán koncentráltunk a muzsikára. Azért volt, hogy együtt tölthessünk egy kis időt. Írtunk dalokat, és – tudom, hogy most nagyon naivnak hangzik – a barátainknak meg egy pár rajongónak tetszettek… Ezért úgy gondoltuk, hogy megpróbálunk valami komolyabbat csinálni.

Milyen zenekarok voltak rátok hatással?

Az At The Soundawn alakulásának oka pont az volt, hogy sokféle muzsikát hallgattunk. 2003 óta nagyon sok új zenét felfedeztünk, amik nagy hatással voltak ránk. Azt kell mondjam, hogy az egész az Isis-el kezdődött, aztán megismertünk sok sötétebb tónusú bandát is, mint például a Neurosis vagy az Explosions In The Sky. Ezen kívül sok régi, klasszikus rock hatásunk is van. Példának okáért: Frank Zappa, Wheater Report, Kaki King, Minus The Bear. Most hirtelen ezek a nevek ugrottak be.

Milyen zenéket hallgattok mostanság?

Elsősorban, amiket az imént felsoroltam. Ha véletlenszerűen belenézek az iPod-omba, akkor látok A Perfect Circle, Boris, Cursed, Ennio Morricone, Jaga Jazzist, Khoma, Kongh, Motorpsycho, Oceansize, Porcupine Tree és Torche dalokat. A többiek persze sok mást szeretnek még. A kilencvenes évek metalját, funky-t, jazz-t, latint és még nagyon-nagyon sok mindent.

Nem igazán ismerem az olasz metal szcénát. Vannak kiemelkedően jó csapatok?

Igen, és sajnos a legtöbbjük elég ismeretlen. Olyanokra gondolok itt, mint a Lento, a Last Minute To Jaffna, a Donkey Breeder, a Dead Elephant, az Infection Code, vagy a The Secret. Ezt a listát még sokáig sorolhatnám, mert amint látod elég zsúfolt a színtér. Sajnos az embereket nem nagyon érdeklik az olasz bandák. Nem kíváncsiak ránk, mert sok száz kilométerre lakunk tőlük. Ez elég szomorú, tekintetbe véve azt, hogy ezek a srácok milyen keményen dolgoznak.

Mi a helyzet a koncertekkel? Jöttök esetleg Magyarországra?

Nagyon jó volna. Ezekben a napokban fogjuk eldönteni, hogy merre szeretnénk mozdulni. Lesz egy pár turné természetesen, és dolgozunk azon, hogy eljussunk Magyarországra is. Sajnos nem ismerek semmiféle szervezői irodát vagy ilyesmit az országotokban, de ha te tudsz valamit, akkor szólj! Nagyra értékelnénk.
Az új korongotok, a Red Square: We Come In Waves nagyon jól sikerült. Milyen reakciókkal találkoztatok?

Eddig elég jó véleményeket hallottunk. Még mindig nem hiszem el, hogy olyan fontos magazinok, mint a Decibel vagy az Outburn milyen jókat írtak rólunk. Nem tudom eldönteni, hogy az emberek azért hallgatják a zenénket mert esetleg szeretik, hiszen mostanáig amikor valaki velünk találkozott, az vagy véletlen, vagy alkalmi volt. Ez még mindig új dolog nekünk, minden visszajelzés meglepő, és egyben jó dolog. Remélem ez örökre így marad.

Miért lett ilyen rövid az anyag?

Mert ez nem egy teljes album. Azért mentünk a stúdióba, mert ki akartuk próbálni magunkat, hogy mire vagyunk képesek. Igazából hat dalt terveztünk. A Sundown In Rome csak egy ötlet volt, amit a stúdiós sráccal öntöttünk végleges formába. A végére az egész jobb lett, mint amit el tudtunk volna képzelni. A felvételek után elkezdtünk kiadót keresni, és most az egyik legjobbnál vagyunk, akik remekül dolgoznak.

A CD multimédia mellékletén van egy egész vicces kis videó, arról, hogy készült a lemez. Mindig ilyen jó hangulat uralkodik nálatok?

Igen! Mi már azelőtt nagyon közeli barátok voltunk, hogy összeálltunk volna. Ez nagyon jó és megnyugtató atmoszférát tud teremteni. Már vagy tizenöt éve ismerjük egymást… Olyan az egész, mint egy nagy család. Szeretünk hülyéskedni egymással, nehéz egy mondatot úgy befejezni, hogy ne legyen benne valami vicc.

A borító elég szokatlan. Miért választottatok ilyen egyszerű külsőt?

Én nem szeretem a démonokat, a vért, meg az ilyen kecskés dolgokat, főleg azért, mert nem is illeszkednének a zenénkhez. Valami szokatlant akartunk, amilyen másnak nincs. Ezt elmondtuk a grafikusnak is, és a végén ezzel a Red Square dologgal állt elő. Eredetileg csak a We Come In Waves címet akartuk adni a CD-nek, de tetszett az ötlet, ezért megvariáltuk a koncepciót. Az eredmény pontosan az lett amit kerestünk: valami egyszerűt és egyedülállót.

Mesélj egy kicsit a koncertek utáni bulikról!

Múltkor egy after party után majdnem összetörtem a menedzserünk kocsiját… én voltam az egyetlen józan arc a társaságban. Svédországban – ott nem én vezettem – elvesztünk az éjszaka közepén, szakadt a hó és gyalog indultunk el a szállásra. Azt, hogy ez megtörtént, csak azért tudom, mert a többiek másnap elmesélték. Amúgy nagyon nyugodt, csendes arcok vagyunk, csak úgy, mint a többi olasz.

Milyen hangszereket, erősítőket használtok?

Mindannyian régi csöves cuccokat használunk. Van egy ’89-es Mesa-m, aminek teljesen más hangja van, mint a népszerű Rectifiereknek. Mély és nyers, nem ilyen high-gain cucc. A másik gitáros egy Fender cuccon nyomja, míg a bőgősünk egy Ampeg motyót gyilkol.
Mik a jövőbeli tervek? Esetleg egy clip?

Szeretnénk, igen. Mindenek előtt meg akarjuk mutatni magunkat a világnak. Gondolok itt koncertekre, turnékra.

Általában hány ember megy ki egy At The Soundawn kocertre?

Mint már mondtam, Olaszországban nem igazán jó a helyzet. Viszont ha külföldre megyünk, akkor minden más. A bulik után jönnek az emberek pólókat, meg CD-ket venni, autogramokat kérnek, és ez még mindig elég hihetetlen nekünk. Az emberek a fejrázáson kívül semmit nem csinálnak egy koncert alatt, ez nem ilyen verekedős zene. Ebből látszik, hogy inkább magára a zenére figyelnek.

Honnan jött a név?

A Red Sparowes At The Soundless Dawn lemezének hatására választottuk. Ők mindig is nagy hatással voltak ránk. Olyan nevet akartunk, amit nem lehet összetéveszteni más bandákéval. Azt hiszem tökéletesen sikerült.

Mit mondanál, ha pár szóban kéne jellemezned a zenéteket?

Mély, élénk, éteri, elbeszélő.

tonto


Az új At The Soundawn lemezről itt írtunk.
Zenekari weboldal itt.
Belehallgatáshoz pedig itt a myspace-es oldaluk.