Horse The Band – Komoly móka
[2008-07-30] - tonto

Mindig is szerettem az őrülteket. Az őrülteket, akik valamiféle újat és jót raknak le az asztalra. A Horse The Band engem nem egyszer meggyőzött már arról, hogy ők ilyenek. Ezért jó ötletnek tartottam, hogy feltegyek pár kérdést a zenekar billentyűsének, Erik Engstrom-nak.

Kérlek, mutasd be a zenekart!

Mi vagyunk a Horse The Band, és Magyarország a kilencedik kedvenc országunk.

Milyen zenék voltak hatással rátok?

At The Drive In… Nem is tudom. Hosszú a lista, és minden tagnak más lenne. Sok zenekar azért inspirál, mert olyan rosszak, mint amilyenek mi nem akarunk lenni. Mások meg pont ellenkezőleg.

Tudom, hogy ez egy gyakori kérdés, de honnan jött ez a nintendocore dolog?

Igazából ez egy baleset folytán alakult ki. Az énekesünk vett egy szintetizátort, én meg elkezdtem szórakozni a hangokkal. Mindig is zongorán írtam a dalokat, és nagyon szeretem ezeket a gyors, gazdag hangokat, amelyek hasonlatosak a Nintendo-éhoz. De mi sose akartunk ebből egy műfajt csinálni.

Milyen témák inspirálják a szövegeiteket?

Erre Nathan (a zenekar énekese) jobban tudna válaszolni. Többnyire ezek metaforák… olyan élményekről, amiken keresztül megy. Ha igazán belemélyülsz a szövegekbe, látni fogod, hogy nagyon sötét dolgokról van szó… és nem olyanokról, hogy szakítottál a barátnőddel.

Milyen zenéket hallgatsz mostanában?

Why?, Xiu Xiu, Crystal Castles… meg persze saját magunkat is hallgatom. Ezen kívül Kate Nash és Lily Allen, nem viccelek.

A legutóbbi lemezetek tavaly jött ki A Natural Death címmel. Milyen visszajelzéseket kaptatok?

Jó kritikákat írtak a lemezről, Amerikában pedig az eddigi legjobbakat. Angliában ennek pont az ellenkezője történt, valószínűleg pont azért, mert az amerikaiak szerették. Szerintem a régi rajongóknak bejött a cucc, de gyanítom, hogy a fiatalabb korosztálynak nem. Van ennek értelme... A következő lemezünk megint nagyon más lesz.
Mi a különbség az új és a régi anyagok között?

A Natural Death készítése alatt sokkal több hatás ért minket, mint eddig bármikor, volt sok mocsok téma, és sok-sok „komoly” metal behatás. Ez a lemez elég sötét, önelemző, filmszerű lett, szemben az előzőekkel, amelyek végül is ilyen non-stop mókázások voltak.

Honnan jön a zenekar neve?

Nem igazán emlékszem én már erre. A középiskolában mindig azt kántáltuk, hogy „ló”, különböző okokból. Hogy mikor lett ez a zenekar neve, azt nem tudom. A „The Band” részt csak utólag adtuk hozzá.

Miért írtatok egy egész lemezt a pizzáról?

Igazán egyszerű a válasz: mert szeretjük. Tudod ez olyan, mint amikor elmész a templomba, és Istenről énekelsz.

Mi a helyzet a koncertek utáni bulikkal?

Nagyon-nagyon szeretünk mulatni. Sokan úgy szórakoznak, hogy isznak, aztán leülnek egy kanapéra, és mindenféle hülyeségekről beszélnek. Mi ha iszunk, akkor party üzemmódba kapcsolunk, és mindenki jól érzi magát.

Hogyan emlékszel vissza a legutóbbi magyar koncertre?

Budapest… Fantasztikus volt. A hely tele, a srácok énekeltek velünk, még a szervező is meglepődött, hogy milyen sokan eljöttek. Ezen kívül volt egy last minute buli Szegeden is, ami szintén elképesztő volt.

Csináltatok egy clipet a New York City című dalhoz. Mit tudsz erről mondani?

A New York city egy történetet elmesélő nóta, egy olyan dologról, ami nálad sokkal nagyobb, egy olyan valami, amit nem tudsz kezelni. Egy barátunkkal, Roboshobo-val dolgoztunk a videón. Elég kifejezővé tette a sztorit ezzel a fej nélküli taggal, aki úgy csinál magának új arcot, hogy fényképeket visz be egy számítógépbe. Az egész tiszta nyolcvanas évek. Nagy hatással volt ránk a Flashdance, valamint Pat Benatar Love is a Battlefield című videója.

Jövőbeli tervek?

Írni egy jobb lemezt, látni még többet a világból. Abban a másodpercben abbahagyjuk a zenélést, ha ezek az érzések lényegtelenné válnak.
Így a végén megosztanál velünk egy vicces, vagy sokkoló turné-sztorit?

Most rátapintottál a lényegre ember! Erről vagyunk híresek. Elárasztottunk egy szállodát, darabokra törtük a bérelt buszunkat, letartóztattak minket az országúton feküdve arccal lefelé… Nem tudom. Nagyon sok ilyen történetünk van.

Hogy jellemeznéd a zenéteket pár szóban?

Energikus, melodikus, vicces (de komoly), kemény, mint amikor egy öreg Nintendo találkozik a... Haha, kurvára nem tudom. Egy frankó, kemény banda.

tonto


Az új Horse The Band lemezről itt írtunk.
Zenekari weboldal itt.
Belehallgatáshoz pedig itt a myspace-es oldaluk.