Salvus – Amikor Ákos az In Flames-ben zenél
[2008-09-20] - Maeguk

Az egykoron szegedi illetőségű zenekar nem ül a babérjain: épp’ olyan életrevaló, ép és egészséges, mint ahogy azt neve is mutatja. Tarsolyukban tudhatják a 2008-as év hazai zenei termésének egyik legnívósabb kiadványát, amely egyenes utat jelentett számukra egy heavymetal.hu-s interjúhoz. A kérdéseket a frontember Pötörke Zolinak és a dobos Zsákovics Gerynek szegeztem.

Sziasztok, ugyan nem egy újkeletű banda vagytok, mégis kérlek, mutassátok be a csapatot. Kik alkotják, mikor és hogy ismerkedtetek meg?

Gery: Hát, elég érdekesen. A zenekar 2001 őszén alakult Szegedre tévedt egyetemistákból egy teljesen véletlen találkozás eredményeképp. Ahogy baktattam hazafelé tulajdonképpen az iskolába való beiratkozásról, az út túlsó felén megláttam egy fekete ruhás hosszúhajú muksót, aki basszusgitárjával a messzeségbe révedve vár a villamosára. Ebből ugye azért sok van, de gondoltam szerencsét próbálok. Átmentem hozzá, egy rövid heló után megkérdeztem van-e zenekara, és hogy kell-e dobos. Elég hülyén nézett rám, utána még a nevét is elfelejtettem (Zoli), de másfél hónap múlva megtartottuk első próbánkat 6 láb mélyen a mára már megboldogult szegedi Rock-klubban. Így született meg Varga Balázs (gitár), Pötörke Zoltán (bassz, ének) és Zsákovics Gergely (dob) alkotta tagokból a Salvus. 2003 augusztusában csatlakozott hozzánk Kokavecz András, aki a „Fémkalapács” című metal szaklapban feladott hirdetésünkre jelentkezett. Pont őt kerestük.
2007 elején Varga Balázst Zoli testvére Gábor (Bigpöt) vette át, tapasztalt gitáros, komálta a zenét, korábban is sokat segített a zenekarnak, és még protekciója is volt… A nagylemezt is már vele vettük fel.

Dióhéjban fussuk át a zenekari történetet. Mi volt az a kiindulási pont, ami végérvényesen a torzított gitárhangzás mellett törte el lándzsátokat?

Zoli: Anno az egyetemi gólyatáborban két sör között ismerkedtem Varga Balázs ex-gitárosunkkal. Akkor le is szögeztük, hogy zenekart alapítunk és 1 hónapra rá már az első koncertünkön locsoljuk a fémet. Persze ez nem így alakult, létrejött egy alkalmi formáció, ami fél éven belül fel is oszlott. Ezt követően Balázzsal új tagokat kerestünk, és itt kezdődik a fent említett sztori. Azóta részt vettünk 18 tehetségkutatón, elkészült két clip, 4 hangzóanyag, köztük az idei nagylemez.
Mivel közülünk senkinek nem volt gyerekszobája, és mindegyikünk frissen csapolt kecskevért reggelizik, így nem is volt kérdéses, hogy a világgal szembeni rosszallásunk kifejezésére a legalkalmasabb eszköz a torzított gitár és a higanyzene.:)
Így az elején feltenném a kérdést, hogy definiálnátok a Salvus stílusát?

Gery: A barátnő anyukájának rock, egyébként meg metal… Ha bennfenteseknek nyilatkozunk, és először hall rólunk, talán a legpontosabb meghatározás a megjegyezhető, dallamos, változatos modern metál magyar nyelven a kicsit igényesebbeknek. Ha rövid válasz a nyerő, akkor frappánsan „Ákos meets In Flames” a mottó.

Az első demofelvételetek idejéből mit tudnátok elmesélni? Fiatal fejjel miként vélekedtetek egy lemezrögzítésről, és most így pár év távlatából mi a véleményetek?

Zoli: Elég érdekes erre visszagondolni. Gőzünk nem volt a stúdiózás mikéntjéről. Örültünk, hogy fel tudtuk húrozni és behangolni a gitárokat. Az ének teljesítményemről pedig csak annyit, hogy akkoriban bármelyik vendéglátós dalos vetélkedőn én lettem volna az első, akit kiszavaznak. A felvétel egyébként másfél nap alatt készült a dobosunk édesapjának stúdiójában Révkomáromban. Mai füllel elég soványka kis próbálkozásnak tűnik, de ennek ellenére örömmel gondolunk vissza arra az időszakra, hiszen életünk első felvételét tartottuk a kezünkben, amire roppantmód büszkék voltunk.

A második demo már profibb körülmények között született meg. Ha lenne lehetőségetek újrarögzíteni, mit módosítanátok a lemezen? Én szívesen viszontlátnék pár régi klasszikust egy új lemezen. :)

Gery: Biztos módosítanánk rajta. Egyrészt hangszeres tudásban valószínűleg javultunk, határozottabb lett a zenekari összkép, hangzás; másrészt a zenekar természetes fejlődése során maga a zeneszerzés is tudatosabbá vált. Egy új lemezen valószínűleg nem fog visszaköszönni korábbi szerzemény, van elég új ötlet, izgalmasabb azokkal foglalkozni. Azért leírom, hogy soha be mond, hogy soha.
Ezidőtájt a koncertezés terén is meglódult a szekér. Milyen érzésekkel vághat neki egy egyetemi éveit töltő optimista fiatal a magyar valóságnak? Értem ez alatt, hogy mit tennétek ma másként? Hogy vélekedtek az itthoni koncertlehetőségekről, amellyel a feltörekvő bandáknak szembe kell nézniük?

Gery: Az egyetemista létet kihasználva igyekeztünk minden adódó tehetségkutatót, koncertlehetőséget kihasználni, átszeltük az országot egy-egy klubbuliért nyakunkban a hangszerekkel. Majdnem rendbetettük a MÁV-START Zrt. költségvetését… Úgy érzem a tőlünk telhetőt mindig megtettük, az meg már más lapra tartozik, hogy mit sikerült eddig elérni és mit nem.
A diákokra jellemző pénztelenség akadályozó tényező tud lenni a zenész szakmában. Nem olcsó dolog a hangszer, főleg a jó hangszer, pedig az fontos. Egy manapság feltörekvő bandának a klubbulikon kívül nehéz lehetőséget találni a koncertezésre, fesztiválokra bejutni csak kemény és kitartó munka árán lehet. Ennek eredője az, hogy egyre több fesztivál van, de a fellépők hazai résztvevői gyakorlatilag ugyanazok. Ez így sok tekintetben ördögi kör számunkra és hasonszőrű bandáknak: ha nincs lehetőség koncertezni, bezáródnak a kapuk. Hogy több lehetőséghez juss kitartónak kell lenni, miközben élvezed, amit csinálsz.

Mennyi időt tudtok gyakorlással tölteni hetente? Véleményetek szerint, mi az a tényező, ami legjobban tudja hátráltatni egy zenekar fejlődését?

Zoli: Természetesen igyekszünk fejlődni. A gyakorlást mindenki saját önszorgalmából végzi, ahogy ideje engedi. A nagylemez felvétele után mindannyian más-más városban kerestük a boldogulásunkat. András Szegeden maradt, tesóm Kalocsán húzza az igát, Geri és én pedig Pesten próbáljuk megalapozni a jövőnket. Ez persze szervezésben dupla munkát igényel, kissé költségesebb is nálunk 1-1 koncertállomás megközelítése, de ezidáig mindig összejött. Próbálni csak ritkán, 2-3 hetente szoktunk, de a dalírást megoldjuk a világhálón egymásnak küldött kották vagy felvételek segítségével.
Ami a zenei fejlődést bizonyos esetekben hátráltatni tudja, az a néhanapján megjelenő motivációvesztés érzése, ami legtöbbször betudható annak az érdektelenségnek, amivel a hasonló szinten működő, kevésbé ismert bandáknak kell szembesülniük. De persze ez csak a mérleg egyik serpenyője, a másik oldalon ugyanis ott vannak a rajongók, a pozitív visszajelzések, jónéhány, velünk egy hajóban evező zenekar baráti és segítőkész hozzáállása és persze az átmulatott éjszakák.:)

A harmadik kiadványotok már EP-ként jelent meg, és mérföldkőnek számít a banda életében. Meséljetek a készítéséről valami háttérinfót!

Gery: Kétségtelenül nagy lépés az előző Rezdülések demohoz képest mind hangzásban, mind zeneileg. A budapesti Parklpatzban vettük fel a kislemezt, ahol volt szerencsénk az Azfeszt tehetségkutatóján elnyert stúdióidőt felhasználni. Az anyag sajátossága, hogy a 6 számból 3 szám koncepciója Franz Kafka Átváltozás-a és Örkény István erre írt válasza, a Visszaváltozás novellákon alapul. Tulajdonképpen az EP címe is erre utal: Imago (rovaroknál bábból való kibúvás). Első video clipünket erről a kislemezről, a Bábok a címlapon című számra forgattuk.
Egy koncepció is végigvonul az Imago-n, és úgy egyáltalán, nyilvánvalóan hihetetlen igényességgel íródott szövegek figyelnek Zoli tarsolyában. Sok kortárs magyar költő elismerően biccentene, mindemellett párját ritkítja ez a lírikus megvalósítás egy metal zenekar berkein belül. Mit lehet elmondani a hallgatóságnak ezekkel a szövegekkel?

Zoli: Egyfajta elvárás önmagammal szemben, hogy igényes és tartalmas szövegek szülessenek. Ezen a téren elég maximalista vagyok. Nyílván nagyobb támadási felület a magyar szöveg, mert azt mindenki érti, így kevésbbé megengedhető a kínrímek vagy közhelyes fordulatok használata. Ebből adódóan nem is vagyok túl termékeny, évente ha 7-8 dalszövegem születik. Lehet, hogy furcsának tűnik ilyen döngölős zenei környezetben mindez, viszont ezzel valahol az is a cél, hogy a műfajt sztereotíp módon megközelítő arcok se mondhassák azt, hogy ez a zene kimerül a piálás, csajozás, sárkányölés, királylányszöktetés, vagy hullagyalázás megéneklésében.:)

A negyedik alkotásotok a februárban megjelent Minden Kezdet, amely számomra eddig az év legkiemelkedőbb magyar nyelvű produkciója, olyan telitalálatos számokkal, mint a rock and rollos Víg például. Hogyan foglalnátok össze a lemezírás, a stúdiózás és az e tavasszal megejtett Depresszióval közös turné élményeit?

Gery: Talán klisének hangzik, de a lemez megírására tényleg nagyon odafigyeltünk, úgy sikerült gyakorlatilag, ahogy elképzeltük. Célunk egy olyan hangzóanyag elkészítése volt, ami vonzó lehet mind a dallamos metal, mind a modern rock zene kedvelőinek. Ezen túlmenően céltudatosan törekedtünk arra is, hogy dalaink ne csak kizárólag a rockzenét kedvelő hallgatóság körében vívjanak ki elismerést, hanem a komoly tartalmi mondanivalóval és prozódiailag precízen kivitelezett magyar szövegekkel, illetve dallam- és refrén centrikus dalírói hozzáállást tükröző szerzeményekkel más érdeklődéső és zenei ízlésű emberek figyelmét is kiérdemeljük.
A felvételek most több helyen – Pesten, Kalocsán és Szegeden – zajlódtak, a nyersanyagból pedig Vári Gábi (Dystopia énekes/gitáros) kitartó munkájának köszönhetően született meg a végeredmény.
Úgy gondoltuk, szükség lenne a lemez megjelenését követően egy koncertkörútra, ahol élőben is bemutatkozhatunk a zenénkre fogékonyaknak. A Depresszióra esett a választás, ahol a tavaszi 10 állomásos Depi turné előzenekaraként játszottunk. Összességében jól éreztük magunkat, néhány állomástól eltekintve sokan hallottak minket, a célunk pedig ez volt.

Minden bizonnyal ha ennyi energiát fektet valaki egy termékbe, akkor a jövőre nézve is konkrét tervekkel rendelkezik.

Gery: Aktuális: a „6 lépés c. számra éppen most készült el a új videoklip, a Youtube-on tessék lecsekkolni. Újra elindult a dalszerzés, nagyon ígéretesek és inspirálóak az új dalok. Ősszel lesz vagy 10-12 koncertünk szerte az országban Fejlesztettük a hangszerparkot, bikahangzás lesz!
Ezen kívül idén is várjuk a már többször célként kitűzött Grammy-díjra jelölést, vagy egy indonéz koncertmeghívást.:)

Lehet még új muzsikát kreálni? Nálatok ki a fő zeneszerző? Mi a múzsája? Honnan táplálkozik?

Zoli: Minden ízében eredeti és egyedi zenét kreálni ebben a műfajban manapság elég nehéz, mindenesetre fontosnak tartom, hogy legalább az erre való törekvés meglegyen. Itthon azt látom – hogy bár mindenki ennek az ellenekzőjét próbálja bizonygatni - a menő külföldi zenekaroknak rendre megvannak a hazai klónjaik.
A fő zeneszerző nálunk András és én. András írja az elszállósabb, borultabb témákat, én pedig felelek az egyszerűbb, betonozósabb nótákért. Zenei inspirációként megemlíthetők az olyan öreg klasszikusok, mint pl. Metallica, Pantera, az újabb vonalról pedig Soilwork, Scar Symmetry, In Flames, Slipknot, Katatonia stb.
Hogy alakul nálatok a zenekari demokrácia? Az is feltűnő, hogy a csapat magja a kezdetektől fogva állandó; adott a kérdés, hogy lehet ezt fenntartani? Nem unjátok egymást? :)

Zoli: Igazából mostanában nincs arra idő, hogy ez bekövetkezzen. Mivel általában csak koncerteken és próbákon találkozunk, nem megyünk egymás agyára, így mindig csak a zenélésre és a banda ügyes-bajos dolgainak intézésére koncentrálunk. Amúgy a zenekaron belül mindenkinek megvan a részfeladata az alábbi leosztásban:
Gery a szervező, pályázatíró, könyvelő, postai futár, kétlábgépfelelős.
Gábor a honlap grafikusa, plakát-matrica-szórólap felelős, fuvarozó, betonriffer.
András a honlap-karbantartó és fuvarozó, egyedi gitárszóló gyártó mester.
Én: elsőszámú dal-és dalszövegíró, alkalmi szervező és jogdíjügyintéző, vastaghúr-és hangszálszaggató kisiparos.

Végül üzenjetek az olvasótábornak egy hozzátok közel álló bölcsességet!

Gery: Az emberek között feszülő távolság felértékeli a találkozást.

Maeguk


Az új Salvus lemezről itt írtunk.
Zenekari weboldal itt.
Belehallgatáshoz pedig itt a myspace-es oldaluk.